Cities XL 2012 teszt

A bevezetőből talán már valamelyest kiviláglik, de azért nem árt leszögezni: a Cities XL nagymértékben rétegjáték. Aki egyszer beleszeretett az általa képviselt műfajba, az valószínűleg epedve várja az újabb részek megjelenését, akinek viszont eddigi életéből kimaradtak a városépítgetés és -fejlesztés izgalomdús momentumai, az vajmi kevés eséllyel fog belekezdeni ebbe az új részbe is. Pedig a Cities XL 2012 pont az ilyen újoncoknak tartogatna meglepetéseket és számos monitorhoz bilincselő órát, amiből egyenes arányossággal következik, hogy a játék valamelyik korábbi részét ismerőknek szinte egyáltalán nem. Fájóan tesszük fel a költői kérdést: miért jelent meg a Cities XL 2012 önálló játékként, ha az a néhány újítás, amit tartalmaz, bőven belefért volna egy, a tavalyi részhez kiadott kiegészítő csomagba?

Aki már legalább egy éve rendszeres látogatója a Game Channelnek, az könnyen fedezhet fel hasonlóságokat a nagyjából egy évvel ezelőtt megjelent cikkünk, és jelen írás között. Ahogy akkor Maniac kollégám szemfülesen észrevette, a Cities XL 2011 vajmi keveset fejlődött az elődjéhez képest, ám akkor még senki sem gondolta, hogy a Focus Home Interactive újfent lesz elég bátor ahhoz, hogy játékának új verziójára anélkül aggatja a 2012-es jelzőt, hogy az jelentősebb újításokat tartalmazna a korábbi verziókhoz képest. Véleményem szerint ez azért óriási nagy baj, mert az ilyen húzásokkal épp a potenciális vásárlóknak, vagyis a városépítős stratégiai játékok szerelmeseinek veszik el a kedvét az egésztől, vagy legalábbis az újabb részek megvásárlásától. De hát ők tudják...

Hogy ne szaladjunk ennyire előre, és azok is képbe kerüljenek, akik esetleg most találkoznak először a Cities XL-sorozattal, röviden összefoglalom, hogy miről is van szó. A játék elindítása után kapunk egy óriási üres területet, és a feladatot, hogy népesítsük be azt. Építünk néhány utat, felhúzzuk a városházát, majd szép sorban kitaláljuk, hogy leendő városunk mely pontján szeretnénk gyárakat, üzemeket, lakónegyedeket, bevásárlóközpontokat, gördeszkaparkot, és egyéb jóságot felállítani, majd nekikezdünk az építkezésnek. Amint városunk eléri a lakhatóság minimális mércéjét (tehát mondjuk kész van már pár lakóház meg egy tejüzem), lassan meg is érkeznek az első lakosaink, ami nem meglepő, hiszen ahogy az "ősi kínai bölcsesség" is tartja: "oda megyünk lakni, ahol tejet kapni".


Talán már kezdenénk is örvendezni, hogy sikerült egy olyan jó város alapköveit leraknunk, amibe szívesen költöznek családok, szinglik, és sálat kötögető nagymamák egyaránt, ám ekkor kezdődik a játék valódi kihívása. Ahol ugyanis emberek vannak, ott igények is: nem mindenki dolgozik ugyanis szívesen az említett tejüzemben, így különféle munkahelyeket kell létrehoznunk, hogy visszaszorítsuk a munkanélküliséget. Ám aki dolgozik, az enne is, így kellenek boltok, ahol becsületes jómunkásembereink elkölthetik szerény fizetésüket. A mai magyar viszonyokat tekintve talán hihetetlen, de lakóinknak a mindennapi betevő beszerzésén túl még arra is marad pénzük, hogy szórakozzanak, ezért fel kell húznunk különféle szabadidőközpontokat, szórakozóhelyeket és sportlétesítményeket, hogy az olyan alapvető szükségletekről, mint a csatornázás, az iskolák, vagy a zöldövezetek, már ne is beszéljünk.

Ahhoz, hogy mindezeket létre tudjuk hozni, három dolog szükségeltetik: pénz, pénz és pénz. Van ugyanis egy kezdőtőkénk, amivel egy darabig vígan garázdálkodhatunk, a folyamatos fejlesztésekhez szükséges összeget azonban idővel már nekünk kell megtermelnünk. Igen ám, de mi van akkor, ha mondjuk számos olajkitermelő üzem létesítése után döbbenünk csak rá, hogy a földdarab, melyet a játék elején választottunk, egyáltalán nem tartogat a felszín alatt ilyesféle ásványi kincseket? Ilyenkor három lehetőségünk marad: vagy bosszankodva elkezdünk mindent a legelejéről, vagy kicsit a bosszankodáson is túllépve kilépünk a játékból, és az ördög találmányának tituláljuk, vagy - és most figyelj nagyon, kedves olvasó - a menüben megtalálható Cheat opcióhoz nyúlva feltöltjük kicsit a pénztárcánkat, hogy másfajta, a területi viszonyokhoz jobban igazodó gyárakat tudjunk létrehozni, a szükségtelen és haszontalan létesítmények lerombolásával egy időben.


Ritkán találkozunk beépített csalásokkal játékokban, így a tény, hogy a Cities XL 2012-ben fellelhetőek ilyenek, pusztán arról árulkodik, hogy a készítők valamelyest érezték, hogy játékuk olykor aránytalanul nehézre sikeredett. Talán ennek enyhítésében hivatott segíteni a tutorial is, melyet a játék melegen ajánl minden újonc számára, és amelynek segítségével ugyanakkor csak a legalapvetőbb fortélyokat sajátíthatjuk el a városfejlesztés nagyon is összetett folyamatából. Külön bája ennek a betanító résznek, hogy megismerhetjük benne az infantilis polgármestert, és megtudhatjuk, hogy mi a városfejlesztési osztály ifjú titánjaként kerülünk képbe az egyes földrészek benépesítése során. Bátran merem azonban állítani, hogy ha ez utóbbi igaz lenne, akkor sokkal kevesebben játszanának a Cities XL-lel, mint amennyien valójában teszik, hiszen a játékban ténylegesen betöltött szerepünk sokkal inkább hasonlít egyfajta mindenható úréhoz, mint egy szürke hivatalnokéhoz.

Ahogy az eddigiekből is látszik, a játékmenet tehát szemernyit sem változott. Még mindig nincs kampány, amit teljesítenünk kellene, van viszont fene nagy szabadság, melynek köszönhetően olyan és akkora városokat hozunk létre, amilyet és amekkorát csak szeretnénk - a térképek határaival bezárólag, természetesen. Így tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy szinte csak rajtunk múlik, hogy a játék mekkora kihívásokat görget elénk. Minél nagyobb ugyanis egy város, annál több dologra kell odafigyelni, annál több igényt kell kielégíteni, és annál nagyobb éppúgy a siker, mint a bukás lehetősége. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy mindez pontosan ugyanígy volt az előző részekben is, így nem csoda, ha a sorozat bármely darabjának rajongói sok újdonságot nem fedeztek fel az eddig leírtakban.

Nem mehetünk el azonban szó nélkül az újdonságok mellett, még akkor sem, ha meglehetősen keveset találunk belőlük. A grafika kétségkívül javult, bár szerény véleményem szerint még mindig lehetne rajta csiszolni. Az optimalizáltság is jobban sikerült, bár nagyobb populáció esetén rettenetesen akadozni kezd a gépezet. Van néhány újabb térkép, a szél is megfújdogálja olykor a fák lombjait, és eddig nem látott épületekkel is találkozhatunk, ami szép és jó, de összességében még mindig kevés ahhoz, hogy ne kiegészítőként, hanem valódi új részként tekinthessünk a Cities XL 2012-re. Van azonban még valami, amit hiperszuper újításnak próbáltak eladni a készítők, ám ahhoz, hogy valóban ekként fogjuk fel, nagyon elvakult rajongónak kell lennünk. Lehetőség van ugyanis saját magunk és más játékosok által készített modellek felhasználására a játékban, már amennyiben rendelkezünk az ezek megnyitásához és létrehozásához szükséges, a Cities XL-től teljesen független modellezőprogrammal. Nem akarok rosszmájú lenni, de csak nekem tűnik úgy, hogy ezzel a készítők a játékosokra hárítják azt a munkát, amit nekik kellett volna elvégezniük? Vagy ha legalább integráltak volna egy épület- és járműmodellező programot a játékba, akkor máris más lenne a helyzet...

Összességében azt kell mondanunk, hogy a Cities XL 2012 nem rossz játék annak, aki vágyik arra, hogy városok egész hálózatának kereskedelmi, infrastrukturális és valamelyest szociális nyűgjeivel kelljen megbirkóznia. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, és mindig jön egy-egy újabb feladat, aminek megoldása okozhat némi fejtörést az ifjú városfejlesztők számára. Aki tehát most akar belekezdeni egy efféle kalandba, az nagy valószínűséggel nem fog csalódni a Cities XL 2012-ben. Aki viszont már birtokolja a tavalyi részt, annak csak annyit mondanék, hogy talán sokat elárul az a tény, hogy számukra a 2012-es verzió 66%-os kedvezménnyel vásárolható meg. Az olcsóság felett érzett örömmámor okozta mosoly azonban könnyen lehet, hogy hamar lefagy majd az arcokról, miután meglátják, hogy szinte pontosan ugyanazt a játékot kapták, amiért korábban már egyszer fizettek.