Akinek volt szerencséje a még tavaly novemberben megjelent cikkünkhöz, melyben a King's Bounty II került bemutatásra, az talán még emlékszik az utolsó szavaimra ott, melyekkel azt óhajtottam volna kifejezni, hogy mily nagyszerű karácsonyi ajándék volna eme játék számomra, teljesen mindegy, milyen kiadásban. Arra mondjuk egyáltalán nem számítottam, hogy már a bétára is több mint fél évet kellett várnunk, de jobb később, mint soha.
Szerintem megérte; inkább csússzon el, semmint jelenjen meg csotrogányos formában. A nyár a rekkenő hőség mellett egyébként sem hozott túl sok izgalmat az életembe, azonban eme mű, ahh, erre szükségem volt. Igazából a teljes játéknak jobban örültem volna, de a karácsonyi kútba ment vágyálmaim után, inkább abban reménykedek, hogy nem tolják még jobban el a megjelenést, ami jelenpillanatban augusztus 24-ére van tervezve. Ez a megelőlegezett dátum azt mondta nekem, hogy egy majdhogynem befejezett, ámde polírozást igénylő verzióhoz volt szerencsém.
Három karakter közül választhattam, mikor elindítottam egy új játékot: egy harcos, egy mágus és egy paplovag szerepel egyelőre a kínálatban. A sztori túl sokat nem változik, szereplőről szereplőre, egyedül a beszélgetések során, illetve a kezdőképességeknél jelentkeznek szembetűnő különbségek. A kiindulási helyzet egy börtön, ahová azért kerültünk, mert állítólag megmérgeztük a királyt.
Egy erdő közepén a "legideálisabb" kipróbálni az új LángMaster2000-et.
Persze hamar kiderül, hogy ez igazából nem igaz, így gyorsan kiszabadulunk, bár az elengedési parancsot tartalmazó levél érkezte csak a játékosnak tűnik gyorsnak, hisz ez az esemény a játék megkezdésekor bekövetkezik, azonban emberünknek fél évet kellett a fagyos börtönben unatkoznia, mire eljutott a hercegi végzés hozzá. Elős nagy feladatunk visszajutni a királyi palotába, és megtudakolni a szóban forgó hercegtől, hogy mivel hálálhatjuk meg neki ezt a gesztust, illetve miért kellett hat hónapig gondolkoznia ezen a döntésen.
Útközben rengeteg mellékfeladattal is fogunk találkozni, melyeket nem kötelező teljesíteni, értelemszerűen, azonban általuk betekintést nyerhetünk a hely történelmébe, politikájába, társadalmi helyzetébe, arról nem is beszélve, hogy a jutalom mindig számottevő. Lesz szerencsénk könnyed gyűjtögető feladatokhoz, "fejtörőkhöz", illetve konfliktuskezeléssel kapcsolatos problémákhoz is. Ezen utóbbi esetek érdekesek, ugyanis sokszor döntésre kényszerülünk két megoldás között, mely nemcsak a küldetés végeredményére lesz hatással, hanem a "moralitásunkra" is.
Bodri túl sok lila kristály elfogyasztása után NightmareBodrivá változott.
Mármost nem szigorú értelemben vett moralitásról van szó, csupán, döntéseink karakterünket eltolják egy adott paradigmairányba, melyből négy van: rend, anarchia, erő és fortély. Mikor szintet lépünk, és képzettségpontokat kapunk, akkor ezen paradigmák táblázatán költhetjük el őket különféle fejlesztésekre. A magasabb szintű technikákhoz azonban egy magas paradigmaszint is szükségeltetik. Például a "Tier 2"-es (második sor) képzettségek csak akkor szerezhetőek meg, ha minimum nyolc ponton van az azokhoz köthető paradigma. Tehát mondjuk a rendhez tartozó, második sorban lévő "Glory" képzettség csakis akkor tanulható, ha van minimum nyolc szintünk a rend paradigmában.
Az első sorban lévő trükköket szinttől függetlenül gyűjtögethetjük, bár ezek csupán alapvető bónuszokat adnak. Az igazán jó dolgokhoz el kell köteleznünk magunkat egy irány mellett, és huszonnégy pontot kell összeszednünk abban, hogy elérjük a legjobb képességeket. Ha pedig nincs jobb lehetőség, akkor fejleszthetjük a régieket. Ez azért fontos, mert például varázslatokat a fortély fának az első sorában található képzettségek szintezésével lehet felírni a könyvünkbe. Tekercsek elhasználásával ugyan bárki mágusnak érezheti magát, azonban a megtanult igéket lehet erősíteni második-harmadik-negyedik sori képzettségekkel, míg a tekercses varázslatokat nem.
Ejj micsoda ló. Ejj micsoda nő... de az férfi. Khm, ejj micsoda tekercs.
Egy varázslat megtanulásához kell egy tekercs, a megfelelő képzettség, illetve mana. Mana ebben a játékban nem úgy működik, mint sok helyen, ugyanis egy nem megújuló erőforrásról van itt szó; szerezni lehet, de nem regenerálódik és nincs maximum szintje. Ládákból és kristályokból lehet a leggyakrabban szert tenni manára, és az árkán tudás karakterisztikánk értékétől függ, hogy egy harc során mennyit költhetünk el a teljes tárházunkból. Tehát hiába van több száz varázs pontunk; ha alacsony a tudásunk szintje, akkor csupán tíz-húszat költhetünk belőle legfeljebb egy összecsapás során. Igéinket fejleszthetjük is, a képzettségekhez hasonlóan, ám az előfeltételül szolgáló "skill"-t is növelnünk kell, ha ilyesmit tervezünk csinálni.
Ha már megemlítettem a harcot, lássuk ezt kicsit részletesebben. A csata megkezdése előtt katonáink startpozícióját kedvünkre alakíthatjuk a hősünkhöz legközelebbi mezőkön. Például érdemes az értékesebb egységeket a kevésbé fontosak mögé tenni, hisz a távolsági harcosok nem tudnak rálőni azon emberekre, akik egy másik csapat mögött állnak, hozzájuk képest. Hatszögletű mezők borítják a csatateret, és a Heroes of Might and Magic-ből ismerős támadás-visszatámadás rendszer vár ránk.
Négy mentolos tic-tac levitálása mikre nem képes manapság.
Embereink nem fejleszthetőek, hanem ők maguk is tapasztalati pontokkal gazdagodnak (a főszereplő mellett), ha legalább egy harcos az alakulatból túléli a csatát. Karakterünk harcászat ("Warfare") értéke megemeli minden katonának a sebzését, illetve, ha győztünk, van lehetőségünk pénz költésével felgyógyítani elesett tagokat egy csapatban (bár nem mindig az összeset). Ha hiányt szenvednénk emberekből, a helyi barakkokban, zsiványoknál, varázslóknál és hasonszőrű "árusoknál" fel lehet fogadni különféle zsoldosokat.
Összesen öt egység lehet nálunk, azonban a katonák száma egy ilyen alakulatban a vezetés ("Leadership") karakterisztikánktól függ. Minél magasabb, annál több emberke lehet egy egységben. Az embereknek moráljuk is van, mely attól függ, milyen paradigmát követő alakulatokkal vannak összezárva. Ezt érdemes magasan tartani, ugyanis, mint a Heroes-ban, a magas jókedv gyakorta plus egy cselevést válthat ki embereinkből.
Harcnál először lépnek embereink, majd utána támadnak, védekeznek, esetleg betolnak egy pilótakekszet.
Csatákba nem csak a fontos események közben, de a világ járása alatt is gyakorta bele fogunk bonyolódni. Ez amitt van, mivel nagyon sok bejárható terület vár ránk, rengeteg titkos hellyel felvértezve, melyek bőségesen el vannak látva zsákmánnyal. Nagyrésze a "loot"-nak úgyis a kereskedőknél fog landolni, de ez így a jó, aranyra mindig szükségünk lesz, hisz a legendás tárgyak nem olcsók. Kicsit bosszantó volt, hogy a lovamról szinte méterenként kellett leszállnom, annyira sűrűn voltak elszórva a zsákmányolható tárolók. Nem a kincs, hanem a lóra való fel- és leszállás animációja húzta az agyam, ugyanis az nem valami gyors.
Így visszatekintve annyira mégsem örülök, hogy volt lehetőségem bétázni, mivel most már még jobban várom a teljes játék megjelenését. Nagyon oda voltam a kissé furcsának ható, de végső soron aranyos történetmesélésért, ráadásul rengeteg kalandlehetőség, sok érdekes harci helyzet, döntéshozások és a millió egyéb tennivaló vár ránk a legújabb King's Bounty játékban. Remélhetőleg nem válik valóra az előző cikk zárómondata; karácsonyi ajándék ide vagy oda, én ezt a játékot sokkal hamarabb szeretném a kollekciómban tudni (mostakarom!!).
Sokáig húzzák sajnos nagyon, pedig jöhetne már. Kb most. 
