Zombie Shooter teszt

Akármelyik élőhalottakat felvonultató játékot vesszük nagyító alá, általánosságban elmondható, hogy nem a történet kidolgozottsága viszi el a hátán a terméket. Némelyik alkotásnál ugyan kapunk némi háttérinfót, hogy akkor most miért is császkál mindenki jéghideg testtel (Resident Evil, House of the Dead), de legtöbbször inkább az jellemező, hogy ezt az apróságnak nem nevezhető dolgot elfelejtik közölni velünk. - Küzdj, menekülj vagy halj meg! - fogalmazhatnánk így is ez utóbbi csoport esetén, s ki merem jelenteni, hogy bármelyik műfajkedvelő olvasó tudna rá példát mondani az utóbbi évek terméseiből (na jó, segítek: Left 4 Dead).

Jelen tesztünk alanya, a Zombie Shooter 2 valahol a két csoport között helyezkedik el. Ugyan az első résznek köszönhetően ismerhetjük a körülöttünk zajló eseményeket - szokásos klisé: kutatólabor, kísérlet, kiszabadult vírus... -, de a történetvezetés egyáltalán nem képezi a játék szerves részét.

Főhősünkkel az apokalipszis kezdete után érkezünk a városba. Mindenhol csak romok, élőknek nyomát sem látjuk, a holtak viszont túlságosan izgágák. Csak egy levél van nálunk, amit a kutatólaborban dolgozó kedvesünktől kaptunk, s mellette természetesen kedvenc golyószórónk... csak úgy a biztonság kedvéért. Innen, a kezdetektől számítva nyolc órán keresztül nem fogunk mást csinálni, csak lőni, lőni és lőni, mindenre ami mozog. Találkozni fogunk más túlélőkkel is, lövöldözünk majd kocsiból, katonáknak segítünk, laborokban vandálkodunk... egyszóval szinte az összes zombis-klisével összefutunk majd. Ez persze minket cseppet sem zavar, hisz a játéknak mint már említettem, nem a történet a lényege, hanem a zúzás, méghozzá olyan módon, hogy az egész Painkiller sorozat sírva elbújhat egy sarokba.

Az első epizódhoz hasonlóan hősünket ismét a felhők perspektívájából, azaz felülről látjuk. Az irányítás most sem lett túlbonyolítva, mindössze a WASD és a bal egérgomb kombinációjára fogunk szorulni, illetve néha görgőzünk, hogyha éppen fegyvert óhajtunk váltani. Repertoárunk ki lett bővítve az első részhez képest, körülbelül hatszor annyi golyó- illetve egyéb típusú töltényszóró került bele jelen cikkünk alanyába. Ez utóbbi változtatás azonban nem nyerte el a tetszésemet, ugyanis, bár sokkal nagyobb a harceszközeink száma, kimaradt az első részben nagy népszerűségnek örvendő fejlesztések hada. Eddig megtehettük, hogy ha megvettünk egy fegyvert, azt "upgrade-elhettük", azaz erősebbé fejleszthettük. Ez részben a magától értetődő okok miatt volt hasznos (nagyobb sebzés, pontosabb célzás), részben pedig azért, mert a fegyverek árai nem volt az egekbe szökve. A játék apellált rá, hogy nem minden golyószóró lesz a kedvenc társunk, azaz lesz pár darab, amelyet megveszünk, rájövünk hogy semmit nem ér és nem is használunk többet, mint ahogyan gondolt arra is, hogy bizonyára lesznek olyanok is, amelyeket életünk végéig, sőt még azután is magunkkal hurcolunk - ez egy zombis játékban különösen aktuális. A tisztelt delikvens tehát megtehette, hogy ha a kezdetektől tetszett neki egy fegyver, akkor azt sokkal erősebbé varázsolta és azzal osztotta az áldást. Mivel a második felvonásban kimaradt ez a fajta tuning lehetőség, ezért minden egyes fegyvert külön meg kell vennünk, hogyha túl is szeretnénk élni az adott pályát.


Azonban nem véletlen hivatkoznak a készítők a játékra úgy, mint akció alapú szerepjáték. Az akció részt úgy vélem nem kell különösebben magyarázni, a tesztalany RPG mivoltjáról azonban szólok pár szót. Fegyvereinket ugyan nem, hősünket azonban kedvünkre fejleszthetjük, különböző tulajdonságait erősíthetjük, úgy mint a célzás növelése, több tapasztalat gyűjtése, hatékonyabb fegyverhasználat és a már megszokott elemek.

Hőseink száma is megnégyszereződött az első rész óta, ezúttal már 8 különböző karakter közül választhatunk, természetesen mindegyikük egyedi történettel (ami nem egyenlő a kreatív háttérsztorival), és egyedi képességekkel rendelkezik. A kezdetekkor hőstől függetlenül kiválaszthatunk egy egyedi jellemvonást, úgy nevezett perket, aminek hatása végigkísér minket az egész végigjátszás alatt. Ilyen például a sokkal magasabb egészség, az éjjellátás, illetve a személyes kedvencem, a vámpirizmus, melynek segítségével a megölt ellenfeleink függvényében regenerálódunk. Ez alacsonyabb szinten egy-két életpontot jelent, de ahogyan egyre feljebb jutunk a tapasztalati ranglétrán, a kapott pontokból nem csak egy életmentő képességek fejleszthetünk ki, de gyakorlatilag halhatatlanná tehetjük magunkat.

Ami hangokat illeti, sok változást nem nagyon észlelhetünk az első részhez képest. Felcsendülnek az eddig ismertté vált szólamok - a főcímzene egyszerűen zseniális -, szinkronhangokat viszont ne keressünk, ezúttal sem kapott egy sem helyet a produktumban. Az effektek is rendben vannak, de összességében a hangokkal kapcsolatban szimplán semmi plusz nincsen, ami miatt leeshetne az állunk - kivéve a főcímzene, az egyszerűen mesés.


A grafikában láthatjuk az egyik legnagyobb fejlődést az első részhez képest. Sokkal részletesebb a világ, az effektek sokkal szebbek, a zombik még életűbbek - ha lehetséges ilyen -, de ez mind csak az első felvonáshoz viszonyítva. Mert ha elvonatkoztatunk attól, akkor a látvány nem egy nagy was is das, a mai játékok közt egyszerűen nem állja meg a helyét. Az árnyékokat például nagyon elrontották, hősünk sokszor össze-vissza veti őket, de olyan is előfordult, hogy a pár minivel alatta volt csak elsötétítve a föld. Ez a valóságban azt jelentené, hogy az ember lábától 40-50 centire kezdődik az árnyéke... szép. Plusz pont jár azonban a film grain hatásért, amelynek bekapcsolása után olyan, mintha egy öreg moziban ülnénk. Ad némi hangulatot, ezt nem tagadom, de sajnos nem eleget, hogy megmentse a játékot.

A cucc ugyanis egyszerűen nem motiválja az embert arra, hogy tovább haladjon. Megkezdődünk a pálya elején, megkapjuk feladatként, hogy robbantsuk fel a raktárat, vagy szabadítsuk ki a katonákat, odamegyünk, mindezt úgy, hogy a bal egérgombot folyamatosan lenyomva tartjuk, majd vissza a bázisra és kész. Céloznunk nem kell, és ezt halálosan komolyan mondom. Olyan sok ellenség jön - a készítők nyilatkozata szerint egyszerre 100 darab zombi is lehet a képernyőn -, hogy felesleges. Ráadásul magától értetődően a legnagyobb tömegeket sebző fegyverrel fogunk - kell - aprítani, így tényleg mindegy, hogy hova lövünk, el fogja találni őket.A nehézségi szint viszonylag széles palettán mozog, a könnyű fokozat tényleg nem egy nagy ördöngösség, a nehéz viszont tartogatni fog rendesen kihívást.


Mérges voltam nagyon azért az olcsó megoldásért, amivel a zombikat ránk küldték. Néhány helyen hullámokban törtek rám az élőhalottak, de nem ám úgy, hogy a pályáról megindultak felénk, hanem teleportálnak. Ott álltam az egyik sarokban és nem akartam elhinni, hogy a zombikat teleportálja a játék. Az Alien Shooterben ezt még megértem, hiszen mégis csak ott űrlények voltak, de itt ez teljesen elfogadhatatlan. Apropó Alien Shooter. Fontos megemlítenem, hogy bár a játék sok újdonságot tartogat, ezeket már mind láthattuk az Alien Shooter 2-ben. Sokak szerint jelen tesztünk alanya nem más, mint a fentebb említett cím átültetve egy új környezetbe.

A Zombie Shootert szerettük. Egyszerű volt, de mégis nagyszerű. A folytatása akármennyire is szeretett volna több lenni, valahogy nem éri el az előd színvonalát. Túlságosan hosszú, vontatott, s a végére annyira ellaposodik, hogy semmi motivációnk nincsen a folytatásra. Van benne pár újítás, pár elem, amin csiszoltak ugyan, de ezek nem képesek sokáig fent tartani az érdeklődésünket. Zombi rajongóknak és a stílus fanjainak mindenképpen megér egy próbát, de ne várjunk csodákat tőle. Délutáni kikapcsolódásnak jó, de semmi többet nem tud nyújtani.