Zombie Army Trilogy teszt

1945, Berlin. Hitler jó elrejtett bunkerében dühösen konstatálja, hogy tábornokai, legfőbb bizalmasai mind megrettentek a a szövetségesek benyomulásától, mindenki a megadást javasolja. De a vezér nem arról híres hogy meghátrálásra lehet kényszeríteni, ezért beveti az addig titokban tartott haderőt: a föld alól előbújva, hörögve, támolyogva feláll a második világháború legfélelmetesebb és legnagyobb gépezete, a zombihadsereg.

Az abszolút korhű bevezetést követően mindenféle csavar nélkül vetjük magunkat a darálásba, az eredetileg a Sniper Elite V2 spinoffjaként készülődő Zombie Army Trilogy nem sok időt hagy a felderítésre, a dülöngélő élőhalottak az első másodpercekben bizonyítják, mennyire éheznek az élő húsra. Szerencsére nem kell üres kézzel nekiindulnunk a feladatnak, távcsöves puskánk segítségével viszonylag könnyen elkezdhetjük utunk megtisztítását.

Némmá egy temetőőr!

Mivel alapvetően kiegészítőnek készült, ezért nem is igazán hosszú a hullahentelde világháborús iterációja, három epizódon keresztül (igen, jól gondolod, a Trilogy nem véletlen), epizódonként 5 chapterben érkeznek a gyorsmozgású hullák. Bár ez elsőre nem tűnik bonyolult feladatnak, azért ne legyünk kishitűek, a Left 4 Dead alapjain egyensúlyozó játékban mindenféle ellenség szeretné megrövidíteni életünket. Az alapvetően lassú mozgású ám közelünkbe érkezvén terminátorrá váló hagyományos zombitól kezdve a hörgő csontvázakon és a láncfűrészes erdészkatonán keresztül a robbanó zombiig mindenféle teremtmény szeretné megkurtítani földi pályafutásunkat.

A játékban a szokásos fegyverarzenál áll rendelkezésünkre, pisztolyok, shotgunok, gépfegyverek és többféle robbanóanyag: gránátok, aknák, ésatöbbi... A legtöbb esetben a jól célzott headshot lesz a menő, azonban van amelyik csúnyaságnál más pontot kell hatékonyan eltalálni a sikeres megállításhoz, a csontik például középtájt szereik benyelni a skulót. Vannak elvétve gépágyúk is, amelyekkel rendesen meg lehet sorozni a hullahordát, persze ezek le vannak betonozva, magunkkal vinni nem lehet őket, ezért inkább kombógyűjtésre használhatók nagyszerűen.

Mondanám hogy kiloccsantom az agyát, de az nincs

Ha már kombók: a folyamatos sikerért folyamatos kombószorzó jár, valamint a trophyk (acsik) gyűjtése is csudijó móka, megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre mindenféle jutalmak, és a helyzet nehézségétől függően viszonylag könnyen megszerezhetők. A Zombie Army Trilogy során az ilyen jellegű jutalmak nem kapnak túl nagy hangsúlyt, de rá lehet kattanni a megszerzésükre eléggé, nálam határozott függőség alakult ki a kombószorzó maximalizálására.

A lineáris menj-és-lőj játékmenetet időnként megtöri egy-egy elvégzendő feladat, de ezekből elenyészően kevés van és nem is igazán tesz hozzá a játékhoz. A Left 4 Dead-ben már megismert mentőházakban időnként feltöltjük a muníciót (a lepuffantott zombikat is át lehet kutatni skluóért), majd megyünk tovább a kijelölt útvonalon. Gyakorlatilag végig vagyunk terelve a játékon, sok lootolásra nincs lehetőség, sőt konkrétan semennyire.

Az újra halott élőhalottak (tehát a lelőtt zombik) átkutatására egyébként néhány másodpercünk van csak mert utána elenyésznek, porrá válnak, hogy végleg itthagyják a földi létet.

Van itt minden, mi szem-száj ingere. De leginkább a sniperem kedveli őket!

Nem esett még szó arról a tényről, hogy a játék 3D-ben is játszható, ami számomra külön öröm volt, mert szembemenve azokkal az állítólagos trendekkel hogy a 3D halott, nekem fontos ha valami tudja ezt a pluszt és bár ez a szubjektív véleményem, fontosnak tartottam a megemlítését, hátha valaki számára ez akár mérvadó is lehet.

Zombie Army Trilogy videóteszt:

Nézd nagyban ezt a videót!

A Sniper Elite védjegyévé vált a röntgenkamerás gyilok, természetesen ez ebben a részben is hangsúlyos szerepet kap. Határozottan élvezetesre sikerült ismét az automatikusan aktiválódó jelenet, a kellő távolságból indított sniperlövedék gyönyörű roncsolásos halált okoz a... hulláknak.

A single kampány mellett természetesen a coop is szerephez jut, sőt szavatolja a játékidőt, hiszen az egyjátékos mód nem képes pár óránál tovább kitartani - habár azért abban is van potenciál, ha az ember igazán belejön, simán elvisz 10-12 órát. A coop esetében minden epizód minden chaptere játszható, egyszerre maximum négyen apríthatjuk az ellent. A legjobb persze ha ismerősökkel játszik az ember és kialakul egy stratégia, ki hol bújuk meg, ki sniperezik, ki darál a Thompsonnal, ilyesmi.

Headshot. Wait! Van neki headje? :O

A többjátékos lehetőségben Horda mód is rendelkezésre áll, ebben az esetben folyamatosan ömlenek az önfeláldozó zombik a saját kis hentesüzemünkbe, gyakorlatilag csak a darálás a lényeg, viszont nagyon jó kis délutáni pontgyűjési zsúrt lehet vele rendezni.

Bár egy idő után kissé monotonná válhat a Zombi Army Trilogy, játékélményt tekintve igen jól sikerült stuffal van dolgunk, a hangulat ugyanis elsőrangú lett. Az igazi okot elemezhetnénk, de kinek ezért, kinek azért fog bejönni az élőhalott nácidara. A grafika megítélése már nem tud ilyen fényes lenni, lévén finoman kifejezve: nem szép. A szokásos levegőben sétáló ellenfelek, mint sok más játékban sajnos itt is megtalálhatók, de nem csak ez a probléma, hanem az hogy látszik, nem annyit foglalkoztak vele, amennyit egy AAA kategóriás címtől az ember elvár, ez pedig annak köszönhető, hogy alapvetően egy kiegészítőről van szó.

Hmmm, szóval nem csak az állatok szeme világít a sötétben...

A hang azonban fenomenális, folyamatos a hörgés, nem csak a hangfalakból, hanem - PS4-en - a kontrollerből is, ami előszür elkerekedett szemeket garantál mindenkinél aki éjjel áll neki egyedül játszani, ugyanis nem csak játék közben hanem a menüben is folyamatosan adják ki a hangokat a hangszálhibás élőhalottak. A zenére sem lehet semmi panasz, a hangulathoz tökéletesen passzol, vannak momentumok amik olyan jól sikerültek, hogy az ember egy horrorfilm kellős közepén érzi magát.

Ha ezt még megspékeljük azzal hogy bekapcsoljuk a 3D-t, na akkor garantált az aznapi inszomnia.