X Rebirth teszt

Persze nem ilyen egyszerű a dolog, de az Egosoft előtt szinte minden adott volt ahhoz, hogy elkerüljék a harmadik halmazt. Egészen pontosan egy olyan sorozatot kellett továbbvinniük, melynek még mindig megvannak a régi rajongói, akiknek nem a grafikai kidolgozottság és a tökéletesen strukturált játékmenet jelenti az örömöt, hanem sokkal inkább a korábbi részekben tapasztalható egyediség, valamint az az érzés, hogy életüket az űrben élik le, különleges épületek és különleges járművek közelében.

A játéknak tehát bőven van létjogosultsága, de előszóként legyen annyi, hogy ennyi idő után egyértelműen többet érdemelt volna. Én magam nem tartozom azon játékosok közé, akik megjelenésről megjelenésre vándorolnak az alkotások között, viszont ezzel ellentétben az általam különlegesnek vélt játékokat sorra beszerzem, hiszen számomra a különlegesség teszi leginkább értékelendővé az alkotást. Az előzetes hírek, képek és trailerek alapján a tesztalany is ebbe a kategóriába esett, így örömmel vállaltam el a felkínált űrkalandot, ebből következően valószínűleg néhol érződni is fog a pozitív irányú elfogultság.

Az első csalódás...

Nagy izgalommal el is indítottam az alkotást, az izgalom oka pedig a külföldi fórumokon olvasott gyenge optimalizálás volt, hiszen olyan felhasználóra is bukkantam, akinek egy igen drága masinán képtelen volt élvezhető minőségben futni. A játék elindítása, valamint a szokásos logók megtekintése után máris csalódnom kellett. Ennek oka pedig nem volt más, mint a menü. Nekem kapásból legalább három olyan megoldás jutott az eszembe, mely véleményem szerint jóval találóbb lett volna. Ilyen például egy űrhajó irányítópultja, vagy valami bolygós megoldás, de a legjobb talán az lett volna, ha rögtön főszereplőnk testébe bújhatunk és egy kisebb állomáson járkálva érhetjük el a különböző menüpontokat. Félreértés ne essék, a funkcióját tökéletes ellátja, de akkor is lassan 2014 van és akkor is a világunk egyik legszebb helyén kalandozhatunk majd.

Két hét szimulátor után jobban menne az irányítás...

Ezen túllépve rögtön a kampány módot választottam, hiszen egy igazi kalandra készültem fel. A menü kapcsán ért negativitás után végre pozitív élményekkel gazdagodhattam, hiszen a látvány nagyon elnyerte a tetszésem. Az első hajónk kidolgozottságára nem lehet panaszunk, és az első hölgynek is voltak olyan pontjai, amik igencsak vonzották a tekintetem. Amikor elkezdtem kalandozni az űrben, akkor sem kellett csalódnom a látványban, hiszen a fények is szépen törtek meg a szélvédőn. Szerencsére nem egy sivár terepen kell haladnunk, így egyhamar biztosan nem válik unalmassá a táj. Ebből adódóan sűrűn találkozunk majd körülöttünk elszáguldó aszteroidákkal, valamint az űrállomásokkal és egyéb űrhajókkal is gyakran összefuthatunk, melyek kidolgozottságára úgyszintén nem lehet panaszunk. Ha másért nem, akkor emiatt is ajánlott a szabad játék, hiszen ott még a gondolat sem piszkálhat minket azzal, hogy bármilyen feladatra pazaroljuk el az időnket, így határtalanul élvezhetjük a császkálást.

Visszatérve a kampányhoz elmondhatjuk, hogy a korábbi részekben is tapasztalt sokszínűség a sorozat legújabb részében is megvan, így akik ezt a műfajt szeretik, igazán rossz véleményt nem fognak alkotni az alkotásról. Hogy miket is csinálhatunk a világ egyik legrejtélyesebb helyszínét bejárva? Aszteroidák mellett elsuhanva felfedezhetjük a teret, harcolhatunk a velünk nem szimpatizálók ellen, teljesíthetünk előre megírt küldetéseket, vagy akár kereskedői vénánkat is felhasználhatjuk. Ezeket a játékelemeket a korábbi részekből emelték át, persze átdolgozott formában, ami nem szégyen, hiszen egy ilyen játékot fejlesztő csapatnak tudnia kell azokat a határokat, melyek még beleillenek a képbe.

Ő az, akiről már meséltem...

Említettem az állomásokat, melyből adódik, hogy nem vagyunk egyedül, ami szintén pozitívumként fogható fel, ám ha megvizsgáljuk, hogy mekkora intelligencia szorult lélegző társainkba, akkor már nem ilyen hangulatos az összkép. Maguk az állomások belülről sajnos elmaradnak a kor elvárásaitól, valamint a hangulatukon is csiszolhattak volna még a fejlesztők, de tény, hogy legalább vannak. Az állomások elérését szerintem elfogadható módon oldották meg, hiszen aktuális járművünkkel kell landolnunk, majd pedig belső nézetes formában járhatjuk be az űr "városait". Ezeken a helyeken találkozhatunk sorstársakkal is, akik, ahogy már említettem, nem állnak a helyzet magaslatán. Maradjunk annyiban, hogy ha bármelyikük is űrhajósnak jelentkezett volna, akkor a NASA még ajándék kitűzővel sem nyugtatta volna őket az elutasító válasz után. Nagyon behatárolt párbeszédeket folytathatunk velük, kinézetük pedig nem kelti fel különösebben az érdeklődésünk. A szinkronhang és a karakterek szájmozgása nem mindig volt tökéletesen időzítve, valamint egy kicsit több lelkesedés sem ártott volna bizonyos karaktereknek, hiszen mégiscsak kiváltságos helyen vannak. A játék legelején hozzánk csatlakozó hölgyemény sem sokkal rátermettebb a többieknél, hiszen testi adottságain kívül másért rá sem akartam nézni. Rohangálásaim során minden érdekes tárgyhoz odamentem és boldogan tapasztaltam, hogy több doboz is ránk vár az állomásokon. Persze nem egy új űrhajó kulcsa van bennük, de érdekességnek mindenképpen érdekesség.

Az egyéb kulcsok kapcsán említeném meg, hogy a korábbi X játékokhoz hasonlóan az X Rebirth játszása során is több hajó birtokosai lehetünk, ám ebben a témában számos újítást eszközöltek a fejlesztők. Az ezt érintő módosítások szerintem rossz irányba mentek el, hiszen a korábbi epizódokban miután már megszereztük egyéb hajóink, a játék önkéntesen segített terelni őket, a legújabb rész esetében viszont erről is nekünk kell gondoskodnunk, ami egy idő után már inkább idegesítő, mint hasznos. Ha úgy döntünk, hogy végeztünk az adott állomáson, akkor a térkép segítségével további érdekesnek tűnő helyekre kalandozhatunk el, azonban a kaland szónak nemcsak a pozitív értelmére kell itt gondolni, hiszen egyrészt a térkép számomra nagyon fura volt és később sem sikerült teljes mértékben megszokni, másrészt az irányítással is voltak gondjaim. A manőverezés nem könnyű feladat, így főleg a játék elején sokszor futhatunk bele olyan esetbe, hogy a kijelölt helyen landolni szeretnénk, ám elsőre nem jön össze a dolog és nekicsapódunk az állomás falának, vagy az aszteroidának. Ilyenkor amúgy komolyabb dolog nem történik, így csökkentve tovább a valósághű megvalósítást.

Nézzétek a nevét és a feje fölötti írásjeleket...

Nagyon vártam én ezt az alkotást, tényleg úgy tekintettem rá, mint egy megváltóra, mely új színt visz kissé beszürkült világomba, ám azt kell mondjam a negatívumoktól való eltekintés után sem jelenthetném ki nyugodt szívvel azt, hogy élveztem. A kissé idegesítő irányítás és az idétlen környezet nagyon sokat ront az összképen. Ettől függetlenül hiánypótló alkotásról beszélünk, melyet a téma rajongóinak meleg szívvel ajánlok, valamint azoknak is, akiket kicsit is érdekel ez a stílus. A végén még megjegyezném, hogy a próbaidőszak alatt is érkeztek hozzá javítások, így nem feltétlenül kell megijedni a fórumokon jelzett hibáktól.

Őszintén remélem, hogy érkezik majd egy következő rész, melynek elkészítésekor az lesz a fejlesztők fő célja, hogy az X Rebirth és a korábbi X játékok hangulatát egybegyúrva és a grafikai fejlődést el nem feledve egy olyan játék szülessen meg, mely szélesebb körben is képes elterjedni, ezzel megalapozva a sorozat hosszú távú jövőjét.

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve.