WWE 2K25 teszt

Amellett, hogy minden benne van, amit úgy en bloc az amerikaiakról gondol a világ nagyobbik fele, kétségtelen tény, hogy tud szórakoztató lenni. Szépen kinevelte a saját legendáit, akikkel már nem csak a különféle StateFarm reklámokban találkozhatunk, hanem például az ezüstvásznon is globális ikonokká váltak.

A három legismertebb The Rock (aki volt már minden is), Dave Bautista (Drax) és John Cena (Peacemaker) - gondolom velük már a legtöbben találkoztatok valahol. Nyugi, nem tévedek DNS terepére, viszont befutott hozzánk tesztre a WWE 2K25 és kicsit megpróbáltam kontextusba helyezni. Igen, jól sejtitek, alanyunk az évről évre megjelenő játékokat erősíti, csak Garga helyett most én nyertem meg magamnak a tesztelést.

Nálam utoljára a 2K20 járt, ami minden bizonnyal az egész széria mélypontja volt, noha a konzisztens minőség plecsnit azért addig sem kaphatta volna meg. Utána szépen lépdelt előre, bár a tavalyi iteráció megint nem a legfényesebben ragyogó csillag lett. Idén azonban javult a helyzet, olyannyira, hogy bátran kijelenthetem, az elmúlt pár év ínségesebb időszaka után ezúttal egy valóban jól sikerült epizóddal van dolgunk.

Mennyi az idő? Telefonodon mutasd

Több összetevőt is kiválóan találtak el, ugyanakkor nyilvánvalóan messze nem hibamentes. Sőt, van egy olyan aspektusa, amivel elmehetnek egy nagyon rossz irányba (hasonlóan az NBA 2K-nál), de erre egyrészt kitérek bővebben, másrészt meg az idő eldönti majd. Új játék indításánál a rendszer rögtön a tutorial felé terel minket, amit örömmel elfogadtam és az első pozitívummal itt szembesültem.

A kezelhetőségen nagyon sokat faragtak - számomra ez volt az egyik olyan pont, ahol a franchise elvérzett eddig, mert született polipnak kellett volna lenni ahhoz, hogy valóban látványosan "harcolhassak", ne pedig csak billegjek a ringben. Az alap mozdulatok pofonegyszerűek, simán tudsz kombózni, fogni, dobni, mint bármelyik akciójátékban. Ráadásul ezekkel már bőven tudsz meccseket is nyerni, ugyanakkor a rendszer valóban profi szintű kezeléséhez el kell mélyedni benne. Tiszta sor, gondoltak mindenkire.

Miután ezen túl vagy (és elviselted a narrátort) akkor egy kazalnyi lehetőség közül választhatsz. A tartalom a következő hatalmas pozitívum, ugyanis az elérhető játékmódok száma, valamint a bennük rejtőző lehetőségek horrorisztikus méretet öltenek. A szingli kampányt itt MyRise-nak hívják és miután megalkottuk hősünket és hősnőnket, egyből az akció közepébe vágnak minket.

The Rock, egyszer, valamikor

(Mellékzönge: a szereplők létrehozása olyan durván részletes, amit a következő Elder Scrolls játéktól várnál, nem pedig ettől) Egy különféle árulástól meg ilyen-olyan vélt vagy valós sérelemtől túlfűtött elbeszélést kapunk, amit komolyságban simán oda lehet állítani bármelyik NBA epizód mellé, de ettől még egészen szórakoztató. Lesznek döntések, amik négy eltérő sztorivonalat és befejezést garantálnak.

Érted, döntési helyzet egy pankrátor játékban, meg sztorivonal. Sőt, harcosainkat képesség pontokkal tudjuk erősíteni, amikhez a mellékes tevékenységek nagyban hozzájárulnak. Higgyétek el, nekem is szürreális ezeket leírnom, de ettől még jár a pacsi a fejlesztőknek.

Na, és akkor elérkeztünk ahhoz a bizonyos The Island részhez, ami egy kicsit vegyes érzelmeket hagyott bennem. Első ránézésre tiszta NBA 2K City: egy nyílt világú közösségi tér, ahol más játékosokkal találkozhatsz, különféle minijátékokat próbálhatsz ki, vagy éppenséggel teljesítheted a küldetéseidet.

Merre van a zaci?

Ez mind szép és jó lenne, ha nem rondítana bele a mikrotranzakciók erőteljes jelenléte. Sajnos itt is nagyon gyorsan szembesülsz azzal, hogy ha gyorsabb fejlődést szeretnél, bizony mélyen a zsebedbe kell nyúlni. Természetesen a kitartóbb játékosok ingyen is haladhatnak, de ez jóval lassabb tempót jelent.

És mivel ez központi szerepet kapott az idei epizódban, kicsit aggódom, hogy hosszú távon elviszik ebbe az irányba az egész szériát, mint ahogy az NBA játékoknál már láttuk. Persze az idő eldönti majd, mennyire válik ez a "fizess vagy szenvedj" érzés dominánssá.

A többi opció viszont jóval pozitívabb képet fest. A Showcase például Kurt Angle legendás mérkőzéseit hozza el, eredeti archív felvételekkel vegyítve - igazi nosztalgiabomba, még ha néha lineáris is. A MyGM továbbfejlődött, és már több brand felett is átveheted az irányítást (Raw, SmackDown, NXT, WCW), miközben show-kat tervezel, szupersztárokat draftolsz, és rivalizálásokat alakítasz ki.

Szemüvegem, séróm nem evilági

A menedzsment-rajongóknak ez garantáltan hosszú órákra nyújt majd taktikai kihívást. A MyFaction játékmód továbbra is a kártyagyűjtögetésre és frakcióépítésre épít, ám sajnos itt sem maradtak el a mikrotranzakciók. Bár a jutalmak grindolással is megszerezhetők, a fizetős kártyacsomagok erősen hajaznak más sportjátékok Ultimate Team megoldásaira. Ez leginkább azoknak szól, akik szeretnek gyűjtögetni, és nem riadnak vissza a lassabb előrehaladástól.

A grafika tekintetében nem lehet komoly panaszunk, bár ez továbbra sem lesz az iparági sztenderd. A karaktermodellek kidolgozása, főleg a főbb szupersztároknál igazán látványos, ám néhány kevésbé ismert pankrátor esetében sajnos érződik a minőségi különbség. A ring animációi javultak, és a mozdulatok is simábban futnak, de akadnak még furcsa, kissé merev átmenetek.

A hangok és kommentárok terén is vegyes a kép: a zenei kínálat hozza a WWE-től megszokott pörgős, rockos-rapes stílust, ami jól illik a játék hangulatához. A pankrátorok belépő zenéi továbbra is hibátlanok, viszont a kommentátorok (Michael Cole és Corey Graves) sokszor ismétlődő, unalmas mondatokat puffogtatnak. Ezen a téren lenne még mit javítani, hogy a meccsek alatti narráció változatosabb és dinamikusabb legyen.

Hol van az utolsó csoki?

A WWE 2K25 határozottan pozitív irányba mozdult el az elmúlt évek ingadozó minőségű epizódjaihoz képest. Az egyszerűsített kezelhetőség, a rengeteg tartalom, valamint a szórakoztató kampányok sokat hozzáadnak az élményhez, ugyanakkor a mikrotranzakciók túlzott jelenléte sajnos árnyékot vet a játékra, különösen a The Island és a MyFaction szegmensben.

Ha imádod a WWE-t és egy változatos, tartalmas pankrátorjátékot keresel, akkor ezzel az epizóddal valószínűleg jól fogsz szórakozni. Azonban, ha allergiás vagy az online pénzköltésre, vagy inkább a gyors, instant élményt keresed, akkor érdemes lehet kétszer is átgondolni a dolgot.