WWE 2K24 teszt

Nem örülök, hogy utálkozással kell kezdenem a tesztet, de nem én tehetek róla, a készítők ismét csesztek foglalkozni a szerencsétlen PC-s társadalommal; az irányítás továbbra is olyan botrányos, mint az elődnél, ha nem rosszabb. Ez pedig azért nagy probléma, mert emiatt már a "Tutorial" módban sem tudtam minden feladatot teljesíteni. Ott ez, szerencsére, nem volt nagy baj, át tudtam ugrani a szóban forgó leckét és mentem tovább, azonban a kampányokban erre már nincs lehetőség.

Mi is a mizériám pontosan? Az, hogy a billentyűkombinációk helyenként rosszul, vagy értelmezhetetlenül vannak feltüntetve. Rengeteg kombólehetőség van, ezt belátom, és ezért jár is a keksz a készítőknek. Azonban miért nem lehet ezeket normálisan közölni a játékossal, amikor szüksége lenne rá?

Elképzelhető, hogy ez a baj nem jön ki a konzolos verziókon, és a játék írja is az elején, hogy kontrollerrel optimális igazán a szórakozás, de, mint már oly sokszor mondtam: ha nem akarják klaviatúrára optimalizálni a játékot, akkor ne is adják ki PC-re...

Hmmm nem rossz a kilátás innét...

A végeredmény az, hogy a Showcase mód és a MyRise mindkét lehetősége (Unleashed, Undisputed) exponenciálisan megnehezedik. Az is igaz, hogy a Showcase-ben nem kell feltétlenül a feladatokat megcsinálni, de mi másért játszaná azt az ember, ha nem a moziélményért, amit kiváltanak a megadott fogások és technikák ellövése utáni átvezetők?

A MyRise női részlegének pedig az első meccsén is majdhogynem képtelenség volt túljutni a hajmeresztő feladat miatt, aminek az értelmezése, majd megfelelő végrehajtása több órát vett igénybe és rengeteg agysejtem halálát okozta.

Így ideális egy tesztet elkezdeni, az alaphangulat meg van adva, én pedig már ideges vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a kontrázás, a technika, mely átjárja a játékot és elengedhetetlen a sikerért, ugyancsak törött állapotban van. Az ellentámadás úgy fest, hogy a megfelelő pillanatban kell lenyomni a kitérés, a gyors vagy az erős támadás gombját az ellenfél mozdulatától függően, és akkor meg tudjuk fogni eme offenzívát és vissza tudjuk rá fordítani az egészet.

Mi változott a MyGm-ben? Hát, nem túl sokminden.

Azonban a kontrára felszólító billentyű lehetőség gyakorta egy tizedmásodperc erejéig villan fel, vagy még annyira sem. Ez kombinálva az alakalomadtán megvaduló AI-al, és másodpercek alatt hülyére leszünk verve, hacsak nem raktunk már bele több száz órát a játékba, hogy reflexből tudjuk, milyen mozdulatra hogyan kell és pontosan milyen ritmusban válaszolni. Csapkodni meg nem lehet a billentyűket, lévén, ha túl gyorsak, vagy túl lassúak vagyunk, akkor a próbálkozásunk automatikusan bukásba fullad.

Persze olyan is előfordult, hogy időben lenyomtam a gombot, de mégis túl későnek adta be a rendszer, szóval sajnálatos módon a háztartásom gyarapodott egy ketté repedt billentyűzettel. Elképzelhető, hogy kellene venni egy boxzsákot. Sebaj; túltettem magam a kezdeti irritációkon, és kicsit az aktuális tartalommal is foglalkoztam.

És bizony szomorúan tapasztaltam, hogy igazából ugyanazt kapjuk, mint tavaly, minimális változtatásokkal, illetve extrákkal. Végső soron fejlődésnek is lehet ezt nevezni, ám jó kérdés, hogy ez tényleg megéri-e egy teljes játék árát.

Láttyátok? Fél kézzel is be tudnám csavarni a körtét.

A MyRise, vagyis a kampány, két szegmensből áll, mint fent említettem. Az egyik a női a másik a férfi szekció, és alapjaiban ezek nem változtak semmit, csupán a sztori különbözik némileg a tavalyi verzióhoz képest. Ami nincs tönkre menve, azon minek változtatni? Nos, talán azért, mert helyenként kicsit röhejes a sztori, illetve a szinkronszínészek azok vagy mesterséges intelligencia segítségével beszélnek, vagy csupán borzalmasak, a hangminőségről nem is beszélve.

A Showcase ismét a nagy látványosság, és mint a 2k23-ban, itt is egy minőségi bemutatót kapunk, habár jelenesetben nem egy szupersztár karrierje kerül bemutatásra, hanem a WWE legnagyobb bulijának történelmét kapjuk meg.

A Wrestlemania idén lesz negyven éves, így újra átélhetjük eme hosszú kalandot övező klasszikus meccseket olyan szereplőkkel, mint Hulk Hogan, André the Giant, Bret Hart, Roddy Piper, Shawn Michaels, Razor Ramon, Steve Austin, Dwayne Johnson és sorolhatnám napestig. A struktúra itt sem változott, de ez talán nem is baj, ráadásul 21 plusz 1 bónusz meccs ebben a módban elég sokáig le fog kötni minket.

Kis múltidézés... a legjobb részei a játéknak.

Corey Graves-et alapvetően nem kedveltem, ugyanis ő volt sokáig a piszkálódó, élcelődő, irritáló kommentátor, és bár ez manapság nem nagyon van így, tagadhatatlan, hogy már korábban is nagyon karizmatikus volt és most sincs ez másképp. Ebből fakadóan tökéletes váltasztás volt arra, hogy bemutassa nekünk ezt a hosszú mesét.

Ami kicsit bosszantó, hogy a meccsek itt is ismétlődő feladatok csinálásába torkolnak, amit PC-n az elbarmolt irányítás csak még nehezebbé tesz, főleg, ha az ellenfelünk gyakorta átmegy Terminátorba és nem hagy szóhoz sem jutni. Checkpoint-ok hiánya miatt pedig egy vereség az egész procedúra újrakezdését jelenti.

A MyFaction-ről, ha nem baj, akkor nem emlékeznék meg túlságosan, hisz nincs miről beszélni. Kártyajátékkal fűszerezett meccsezés, ami minden áron azt akarja, hogy nap, mint nap kifacsarjuk magunkból azt a minimális szabadidőnket, hogy fizetőeszközt "farmoljunk", melyből csomagokat tudunk venni, hogy aztán rájöjjünk: ez rohadt sokáig fog tartani. "Szerencsére" valós pénzt is bele lehet az egészbe ölni, de minek, amikor jövőre ismét megy a levesbe az egész gyűjteményünk?

Csontváz Csabi dölyfös beletörődéssel nézi, ahogyan osztogatom a pontokat.

A MyGm mód a MyFaction-höz hasonlóan járt, azon kívül, hogy plusz karakterek és meccstípusok kerültek a rostába, illetve, hogy a műsorok most már cserélgetni is tudják egymás között a sztárokat. Az új meccsek nem csak itt, de az egész játékban is újnak számítanak, bár hihetetlenül nagy pluszt így sem tudnak hozni a végeredményhez, de az is tény, hogy a mentőautós, a koporsós és a vendég bírós összecsapások már régóta részei a WWE programnak és nem rossz, hogy ezekkel is bővült most a lehetőségek tárháza.

Ám az egész játék, szőröstül-bőröstül olyan érzést kelt bennem, hogy igazából egy combosabb DLC-ért kell a játékosnak egy rakás pénzt kiadnia. Ez talán nem meglepő, hisz a 2K-ről van szó, az NBA-nél is láthattuk, hogy őket a pénz élteti leginkább, a játékosok véleménye kevésbé. Annyit a javukra tudok írni, hogy a szerverek és a játékstabilitás megfelelő, kifagyással, technikai jellegű problémával nem találkoztam. Ez valószínű azért lehet, mert én nem azonnal megjelenéskor, vagy azelőtt vettem a kezembe eme mókát.

A prezentáció maradt a régi, maximum a különböző pankrátorok új jelmezben és új zenével jelennek már meg. Arcuk ritkán mutat jelentőségteljes kifejezést, de legalább maga a birkózás része továbbra is szolid és nagyon jó érzés ellenfelünket különféle úton és módon összecsomagolni és magas helyekről lehajítani. Az átvezető videók nagyszerűek a Showcase-ben, és csupán ezen átvezetők és a játékbeli helyzetek között felbukkanó alkalmi inkonzisztenciát tudnám felhánytorgatni.

Adjunk címet a képnek: a rettegő fiú, és a "lelkes" végbélsebész.

A mesterséges okosságról már megemlékeztem, de azt is hozzá kell tennem, hogy eléggé "egyszer fent, egyszer lent" stílusban harcolnak az AI által irányított karakterek. Mint fent említettem, hajlamosak megőrülni, és akkor jobb a meccset gyorsan újrakezdeni, de az is előfordul, hogy csak ácsorognak, sétálnak és magyaráznak, ahelyett, hogy bántanának minket. Ezt pozitívumnak is fel lehet fogni, mikor ahelyett, hogy lenyomna az ellenfél a hármas pacsira, inkább leáll sétálgatni és hagyja, hogy felálljunk, de az indokolatlan inkonzisztencia az bizony nem egy jó dolog.

Végezetül pedig a közönséget is megemlíteném, illetve az arénákat, ahol történnek a meccsek; ezek mind üresnek hatnak, a publikum pedig továbbra is némileg élettelennek érződik, a hangzavartól függetlenül. Jó, hát talán majd jövőre ezeket is megjavítják. Talán. Ám a végeredmény tekintetében olyan érzésem van, mintha egy lassan kiburjánzó játék fejlődését követném végig.

Jönnek a szép és jó adalékok évről évre, a szolid alapot kiegészítve így, bajok itt-ott vannak, de elenyészőek és remélhetőleg néhány év múlva sikerül eljutni egy olyan produktumig, melyre azt mondhatja mindenki: ez így teljes. Én... már nagyon várom. Addig meg fizetem a teljes árat az összes kis DLC-ért. Pazar.