WWE 2K23 teszt

2023. március 30.
100.6611
Advertisement
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
A WWE, avagy a World Wrestling Entertainment egy varázslatos entitás, mely vagy beszippantja a nézőt pillanatokon belül, vagy hisztérikus nevetésre, utána pedig a műsor elkapcsolására készteti. Legalábbis engem ilyen reakciók értek sovány ismertségi körömtől, miután elejtettem előttük eme nevet. Majd elmagyaráztam miről is van szó.


Tulajdonképpen mindenki, aki "értett hozzá", úgy volt vele, hogy ez egy nagy kamu és mi a bánatért nézem? Nem akartam úgy válaszolni, mint egy begyöpösödött pankrátor rajongó ("Mér, a te kedvenc filmed nem kamu? Ja és ülj már arra a kaktuszra, kérlek..."), hanem inkább rájuk hagytam és egymagam folytattam a show-műsor, a cirkuszi erőmutatványok, az akrobatikus mozdulatok és a néha meglepően látványos brutalitásba torkolló meccsek élvezését.

Hát én egy ilyen arcért nem növesztenék olyan csuklyás izmokat. Na jó, lehet mégis.

Hát én egy ilyen arcért nem növesztenék olyan csuklyás izmokat. Na jó, lehet mégis.


Ám WWE játék még nem igazán jutott el hozzám (iPet kollégához annál inkább; azóta nincs túl sok haja). Talán a 2k16-hoz volt némi szerencsém és már akkor is viszolyogtam a gumiszerű animációktól, a botrányos arckifejezésektől és a röhejesen összerakott közönségtől. "Örömmel" láttam, hogy ezek közül igazából csak az animáció változott meg, mely végre egy szinten van a szerény véleményem szerint eddigi legjobb pankrációs játékkal, a Def Jam: Fight for NY-kal. Mely 2004-ben jött ki. És egyébként nem pankrációs játék.

Ezek voltak az első benyomásaim, azonban ahogyan haladtam végig játékmódokon, úgy rá kellett jönnöm: ez a játék rendkívül szórakoztató. Már a kampányban megjelennek érdekes újdonságok, melyet a MyRISE menüpont alatt találunk, ugyanis két sztori mód közül választhatunk. Az egyikben egy "The Lock" becenévvel ellátott úr (nincs köze Dwayne "The Rock" Johnsonhoz, habár a hasonlóság még a főhős figyelmét sem kerüli el) karrierjét kell pátyolgatnunk, míg a másikban pedig egy hölgynek kell segítenünk, hogy ki tudjon kerülni a WWE-ben befutott, legendásnak számító nagynénje árnyékából.

A "Tag Team" összecsapások bosszantóak, mikor nem találja az ember a "cserélj már le engem" gombot.

A "Tag Team" összecsapások bosszantóak, mikor nem találja az ember a "cserélj már le engem" gombot.


Mindkét opció hasonlóan van felépítve: egy szupersztár karrierjét kell végigkísérnünk, különféle kihívásokat és feladatokat teljesítve, döntéseket hozva, szövetségeseket és riválisokat szerezve. A mese több részre van bontva és mindegyik ilyen etap tartalmaz főfeladatokat, melyek a sztorit viszik előre, míg az opcionális feladatok különféle megnyitható jutalmakkal és fejlesztési pontokkal látják el az adott pankrátorunkat, melyek segítségével, ahogy a neve is mutatja, növelni tudjuk az értékeit.

Természetesen egy WWE műsor a háttérben nem feltétlenül úgy épül fel, ahogyan azt mi ebben a játékmódban láthatjuk, de az valószínű senkit sem indított volna be, ha történet gyanánt az általunk irányított muksó megkapná a szövegkönyvet, illetve a következő adásban lévő meccsének a tervezett végeredményét, mert abban túl sok izgalom nincs. Persze azt nem állítanám, hogy a MyRISE-ban narratív mesterművekre kell számítanunk, de a mesélés adekvát és a különféle válaszlehetőségeknek hála rajtunk áll, hogy merre visszük el emberkéinket.

A MyRISE módban rengeteg mellékfeladattal fogunk találkozni, melyeket érdemes teljesíteni.

A MyRISE módban rengeteg mellékfeladattal fogunk találkozni, melyeket érdemes teljesíteni.


A MyGM lehetőség idén is visszatért, és immáron akár négyen is harcolhatunk a domináns műsor titulusának elnyeréséért, annak ellenére, hogy két, már nem létező opció közül is választhatunk (NXT (NXT 2.0 van helyette), WCW). Ám cserébe klasszikusnak számító General Manager figurákat is alkalmazhatunk a modernek mellett, így Sonya DeVille-en, Stephanie McMahon-en és Adam Pierce-en kívül például Mick Foley-t, Kurt Angle-t, de akár Eric Bischoff-ot is megtehetjük "Brand"-ünk fejének.

Az új GM-ek (melyekből így összesen kilenc áll rendelkezésünkre) mellett, úgy meccsfajták is elérhetővé váltak. Hét darabot kapunk belőlük, melyek igazából nem számítanak olyan nagy újításnak, de azért mégiscsak kiterjesztik és színesebbé varázsolják a repertoárt, melyekbe beleültethetjük a nálunk dolgozó pankrátorokat (kapunk például ketrecharcot, "Submission"-t, "Iron Man"-t (Nem Sztárk Ágostont), "Last Man Standing"-et (ezen utóbbi kettő majdhogynem ugyanarról szól) és még sok mást).

Csinos hölgyek verik hülyére egymást létrákkal... szerintem egy animében láttam ilyet utoljára.

Csinos hölgyek verik hülyére egymást létrákkal... szerintem egy animében láttam ilyet utoljára.


Nincs WWE játék egy kiemelt, legendás szereplő nélkül, kinek a neve idén nem csak rajongóknak lehet ismerős: John Cena. Az új "Showcase" lehetőség elhozza a szóban forgó pankrátor klasszikus mérkőzéseit, és néhány modernt is, attól függően, hogy épp mely ellenfél van a célpontban. Az egészet pedig nagyszerűen kommentálja maga Cena, aki a WWE-ben elnyert sikereit és elszenvedett viszontagságait egy inspiráló, ám ezzel együtt szívszorító történetbe foglalva mondja el.

A főhősünk ellenfeleit irányítjuk ebben a módban, és különféle kihívások teljesítése a cél, melyek kimerülnek specifikus mozdulatok ellövésében. Ahogy haladunk feladatról feladatra, úgy átvált a játék animációból a meccs valós felvételére, rendkívül hangulatossá varázsolva az élményt. Nem volt egyszerű letennem ezt a módot, ugyanis Cena meséje nagyon magával ragadó, illetve tartalmas is. A játékidőt pedig az újrakezdések is duzzasztják, mikor elbarmolunk egy kihívást, vagy annak teljesítése előtt nyerünk, vagy vesztünk.

Igen, a makákófalviak nagyura, Logán Pál is megtalálható a játékban. Egy öröm, egy bodottá.

Igen, a makákófalviak nagyura, Logán Pál is megtalálható a játékban. Egy öröm, egy bodottá.


A "Sandbox" módok túl sokat nem változtak a 2k22-hoz képest; a "Superstar" lehetőségnél egy pankrátor felett vesszük át az ural... mármint az irányítást, szinte teljes szabadságot kapva emberünk adatai és kiegészítő aspektusai felett, míg a "Classic"-ban mindenbe (is) belekontárkodhatunk, tehát igazából úgy érezhetjük magunkat, mint Vince McMahon, azzal a különbséggel, hogy ha valamit elbaltázunk, akkor nem fog több millió rajongó elküldeni a bánatba a Twitteren.

Az utolsó számottevő játékopció a MyFACTION, melyet leginkább a FIFA Ultimate Team-hez lehetne hasonlítani. Egy kártyajátékról van szó, tulajdonképpen, ahol a különféle erőjű szupersztárok gyűjtögetése és egymásnak eresztése a lényeg, mindeféle érdekes szabályokkal felvértezve. Azonban ezen módot limitált mennyiségben tudtam játszani, ugyanis a PC-s közönséget alaposan a fejére ejtette a 2k csapata szerverek terén. Örültem, ha egyszer sikerült felcsatlakoznom, ugyanis rendkívül jól felépített és szórakoztató, ám sajnos az esetek 95%-ában hibaképernyőre futott a rendszer.

A "Showcase" mérkőzések során a feladatok teljesítésével lehet a "sztorit" tovább mesélni.

A "Showcase" mérkőzések során a feladatok teljesítésével lehet a "sztorit" tovább mesélni.


Sebaj, rendkívül jól szórakoztam ettől függetlenül is, pénzt meg egyébként sem óhajtottam csomagokra költögetni, hogy aztán a következő WWE címnél elölről kezdhessem az egészet. Az irányítást bölcsen megtartották a készítők az elődből, szóval leginkább kombókon alapunak a különféle támadó mozdulatok, illetve a jól időzített ellentámadásokon a védekezés. Mindegyik karakternek van sajátos speciális technikája és "kivégző" offenzívája, azonban mindegyik ellen lehet védekezni, és meglátszik a fejlődés, ha sok időt eltöltünk a játékkal.

Ám először bele kell szokni az irányításba, ami PC-n nem éppen a legjobb. Nincs egerünk, cserébe a "ijkl" négyes és még jónéhány másik billentyű segítségével kell mozgásra kényszerítenünk emberünket. Aki nem gyakorlott a vakírásban (például én, pedig tanultam... kb 25 éve), annak kiváltképp nehéz dolga lesz, ugyanis az ellentámadásokhoz és a fogások kivédéséhez fél másodpercünk van, általában, lenyomni a releváns billentyűt.

Öhm... van baj... Jajdeszípezazövhogycsapnászájbaaló.

Öhm... van baj... Jajdeszípezazövhogycsapnászájbaaló.


Így előfordulhat, hogy nem igazán fogunk tudni játszani, ha az ellenfél átmegy őrültbe, és nem hagy minket rendesen felállni, miután elterültünk a ringben, hanem állandóan fenntartja az offenzívát, nekünk meg a bánatért sem sikerül a megfelelő kontra-gombot eltalálni. Ez, persze, nem mindig baj, mert, ha az a célunk egy játék során, hogy jó minőségű meccseket tegyünk le az asztalra, akkor bizony hagyni kell társunkat is érvényesülni, és nem lehet két perc alatt a földbe csavarni őt.

Ez a felfogás nem teljesen követi a valós WWE mérkőzések rendszerét, ugyanis ott előfordulhatnak úgynevezett "Squash" meccsek (nincs köze a tökhöz), ahol az egyik fél dominálja a másikat, de ezek nem túl gyakoriak, és csak különleges esetben váltanak ki fejvesztést a nézőkből. Példának okáért megemlíteném az egyetlen ilyen összecsapást, amire még emlékszem is, ez pedig Brock Lesnar és Bill Goldberg mérkőzése a 2016-os Survivor Series-ben. A közönség megbolondult az összesen három plusz egy mozdulatot tartalmazó műsortól; a két pankrátor besétálása, és a ringben történő ácsorgás több időt vett el, mint maga a meccs, és mégis hatalmas visszhangja volt.

A közönséget elnézve egy izgalmas meccsnek lehettek szemtanúi.

A közönséget elnézve egy izgalmas meccsnek lehettek szemtanúi.


Túl sokat beszéltem jó dolgokról, úgyhogy ideje elővenni a rosszakat. Mint már fent említettem, az igazán nagy baj, számomra, továbbra is a karakterek megformálásával van, kik sokszor gülüszemekkel meredtek rám, amorf arckifejezésekkel ellátva, néha pedig annyira nem hasonlítottak valódi párjukra, hogy ha nem lett volna ott a név, akkor lövésem sem lett volna, ki is az éppen látható személy.

A közönség is eléggé saláta módon lett összerakva, és üvölt róla, hogy ezt még véletlenül sem lehetne egy igazi publikummal összekeverni. Gyakorta láttam klónokat, olyan embereket, akik teljesen másfele néztek, illetve voltak nézők, kik ugyan szórakoztató, de látványosan nem odaillő hangokat adtak ki magukból. Jó, én is hasonlóképp viselkednék egy ilyen rendezvényen, de egy játékból visszahallva egy furcsa hörgést, vagy óbégatást, mely egyértelműen egy másik hangsávon van a közönség hangjaival ellentétben, nagyon zavaróan hatott.

A MyFACTION mód a FIFA Ultimate Team opciójára hajaz.

A MyFACTION mód a FIFA Ultimate Team opciójára hajaz.


A zenei repertoár többé kevésbé adekvát, ám a szinkronizálás sok helyütt érdekesen lett kivitelezve. Mintha valami visszhangos teremben vették volna fel egyes karakterek dialógusait, ami nem épp a legokosabb döntés, főleg, ha a beszélgetőpartnernek a mondatai normálisan hangoznak. A hngok ilyesféle ütközése sem tett jót a játékban való elmélyedésnek, de mivel túl gyakran nem találkoztam ilyesmivel, és maga a játékmenet annyira magával ragadó, igazából nem rontott (túl) sokat az élményen.

Ami viszont a leginkább elszomorított a WWE 2K23-ben, hogy már kiadásának pillanatában elvesztette aktualitását. Bizonyos pankrátorok más "Brand"-nél dolgoznak már, más karaktert játszanak és a nevük sem feltétlenül egyezik meg a mostanival. A kommentátorok klasszikus hármasa, akik ugyan jó ideig vitték a WWE mindkét fő műsorát ("Raw", "Smackdown"), csupán darabokban találhatóak meg az adásokban, nem pedig úgy, mint a játékban.

Ez, kérem szépen, a stabil egyenes-fekvési-izébizé. Nem könnyű egy mutatvány.

Ez, kérem szépen, a stabil egyenes-fekvési-izébizé. Nem könnyű egy mutatvány.


Egyedül a MyFACTION játékmód frissül állandóan, hogy az aktuális sztárokat is magába foglalja, mint új karakterek, bár ebben a módban ezt igazából ideálisnak is lehetne nevezni, hisz még több opciója lehet a játékosnak, hogy kinyissa a pénztárcáját és vásároljon. Azt továbbra sem értem, hogy miért nem lehet egy olyan alkotást kiadni, amit mondjuk két-három évig frissítgetnek, akár fizetőssé téve az új évadok DLC-jét, de akkor nem lehetne teljes árat elkérni értük, és a profit az bizony fontos.

Azonban minden hátulütője ellenére egy szolid alkotásra sikeredett a WWE 2K23. A prezentáció nem rossz, annak ellenére, hogy hagy maga után némi kívánnivalót, az online szervízt PC-n pedig inkább engedjük el, de a fergeteges pankrátori élmény ellensúlyozza a problémákat, és bár nem nevezném eme produktumot a legjobb birkózós játéknak, melyhez szerencsém volt eddig, mindenképpen dobogós helyen végez még így is.

WWE 2K23 / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: Sport
  • Megjelenés: 2023. március 17.
  • Ár: 22.600 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Tartalmas felhozatal játékmódokból
  • Kellemes prezentáció
  • Meglepően addiktív játékmenet
  • Néhány dialógus borzalmas hangminőséggel lett ellátva
  • PC-n a 2k szerverei nem a legmegbízhatóbbak
  • A karakterek továbbra is hajmeresztően festenek helyenként
  • A játék tulajdonképpen már elvesztette az aktualitását
  • Hang
    7
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    7
7.5
5 hozzászólás

petrovicsz

1 éve, 26 napja

Néha el tudok ilyen játékokkal lenni, de nagyon ritkán kap el a gépszíj. De ha ismét rám tör a verekedési láz, ezt veszem! röhögő smiley

válasz erre

muki

1 éve, 27 napja

Majd akciós áron valamikor, amikor nagyon nincs más...

válasz erre

Patrik94

1 éve, 1 hónapja

Egyszer talán majd játszom vele, de alapvetően annyira messze áll tőlem az ilyen játék.. Pedig igen jó értékelést kapott de akkor is..

válasz erre

fighterlaci

1 éve, 1 hónapja

Nem terveztem megvenni, de várok vele pár hetet, vagy akciót és olcsóbban azért csak beszerzem... mosolygó smiley

válasz erre

VaPe

1 éve, 1 hónapja

Milyen jó pontot kapott! meglepett smiley Azt hittem egy nagy **** lesz! röhögő smiley

válasz erre
WWE 2K23
22.600 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Dav2377 profiljamarco profilja