Victoria II teszt

/>A játék indítását követően még el sem érünk a főmenüig, már tudjuk majd, hogy mi a dörgés. Bár ne nagy viharra gondoljunk most, szimplán arra, hogy közel 5 percig bámulunk majd egy roppant unalmas töltőképernyőt, ami ismerős lehet, méghozzá egy hasonszőrű játékból. Aki az Europa Universalis-ra tippelt, most nyert egy gombóc virtuális fagylaltot - van eper, csoki, vanília -, ugyanis a Paradox Interactive továbbra sem fáradt azzal, hogy alkotásához újabb grafikus motort készítsen, itt is a jól ismert Clausewitz Engine teljesít szolgálatot, amit az említett sorozat mellett a Hearts of Iron franchise esetében is láthattunk már. A küllemben így forradalmi változások nem történtek, megmaradt a puritán ábrázolásmód, amit korábban még csak-csak elnéztünk, jelenleg azonban már kezdi egy kicsit szúrni a szemünket, hiszen bár a hardcore stratégiák soha nem elképesztő külsejükről voltak híresek, de sokadszor látni ugyanazt az ábrázolásmódot, ugyanazt az elrendezést már egyáltalán nem vicces. Bár a fejlesztők becsületére váljék, hogy legalább a játékon belüli kezelőfelületet egyedivé varázsolták, itt biztosan nem lesz olyan érzésünk, hogy ezt és azt innen vagy onnan lopták.

Svéd barátaink azonban érdemelnek egy óriási fejmosást is! Sajnálom, ha bárkinek megbántom érzékeny, szabadelvű gondolatait, de képtelen vagyok magamban tartani haragomat. A Victoria II története ugyanis cirka száz esztendőt ölel fel, a sztori 1836-ban veszi kezdetét, és egészen 1936-ig tart. Nos, ebben az időben Nagy-Magyarország Európa egyik legbefolyásosabb állama volt, mind nagysága, mind fontossága megkérdőjelezhetetlennek mondható, még így sok-sok év hamis történelemtanítást követően is. Mint minden normális magyar játékos, így én is nemzetünk lobogója alatt szerettem volna belekezdeni a Victoria II-be, erre azonban mit kell látnom? Hogy Magyarországot pofátlan módon elfoglalták a sógorok, avagy Ausztria. Emlékezzünk még egyszer, 1836-ot írunk a játék szerint, ebben az évben írja meg Vörösmarty Mihály a Szózatot, ekkor hajtja fejét örök nyugalomra Berzsenyi Dániel, és ez az az időszak, amikor hazánk még az 1000 éves határokon terpeszkedik el, piros-fehér-zöld a lobogó Kolozsvár felett, és nyoma sincs a későbbi Osztrák-Magyar Monarchiának, ami majd csak 1867-ben jön létre. Egy ilyen időszak Magyarországából egyetlen tollvonással Ausztriát csinálni, számomra még egy videojátékon belül is blaszfémia, arról nem is beszélve, hogy a határok az 1920 utáni formára lettek körvonalazva.

#tv#

Nyilván a végső értékelést ez nem - vagy csak nagyon kis mértékben - befolyásolja, hiszen bár én emiatt meggyűlöltem a programot, próbálok objektíven közelíteni felé, még akkor is, ha a benne helyet kapó 200 nemzet között nem találjuk meg szeretett hazánkat. Pontosabban megtaláljuk, csak Ausztriaként jelölve. (Még szerencse, hogy a "megyékre" kattintva a lakosság összetételénél megjelölik a magyarokat, bár Sopronhoz érve itt is érdekes adatokat láthatunk...) Lépjünk azonban tovább ezen a felháborító tényen, és lássuk magát az alkotást, ami a játékmenet szempontjából nem sok újdonságot tartogat azoknak, akik ismerték és szerették az elődöt. A legkomolyabb változások ugyanis a küllemben történtek, lényegesen átláthatóbb lett ugyanis a kezelőfelület, minden lényeges adat szem előtt van, nem kell ablakokat nyitogatni ahhoz, hogy aktuális jelentést kapjunk hadseregünkről, a kereskedelemről vagy éppen a politikáról. Nyilván, szemet kiszúró módon csak a legfontosabb adatok kaptak helyet, de így is lényegesen átláthatóbb lett a rendszer, mint korábban volt. Nem változott ugyanakkor a mögöttes koncepció, avagy, hogy a stratégák legkeményebb vonulatának készült a játék.

Ennek megfelelően minden egyes részlete már-már felfoghatatlan részletességgel került megvalósításra, így tehát mind a politika, mind a diplomácia, mind a hadakozás ügyei nem rendezhetők el néhány átgondolatlan kattintással, az összes lépésünket nem árt jó előre átgondolni, egy hadüzenet ugyanis akár a kampány végét is jelentheti, főleg a kezdő játékosok számára. Nagyon tetszett a Victoria II-ben egyébként, hogy a szokásos klisék mellett lehetőségünk van fejleszteni is ezt-azt, így például a technológiai rendszeren belül több ezer találmányt fedezhetünk fel magunknak, és szintén örültem többek között annak a lehetőségnek is, hogy egyes opciókat automatizálhatunk magunknak, így például a kereskedelmet és a populációval kapcsolatos kérdéseket is. Ez különösen háborúk és egyebek közben roppant hatásos, hiszen ha alapból nem történik semmi különös, akkor is nagyon oda kell figyelnünk mindenre, ha pedig még közbejön egy háború is - ami teljes embert igényel -, ezesetben pláne hasznos, ha nem kell a népességfogyással, vagy egyebekkel foglalkoznunk.

A Victoria első epizódjához képest megjelentek továbbá újabb társadalmi rétegek is, így a bürokraták és az iparosok - rájuk nem emlékszem az elődből -, de olyan apróságok is megváltoztak, amelyek nemlétét észre sem vennénk, így többek között több kategóriára lett osztva a reform lehetősége (szociális és politikai), de a választási rendszer is megváltozott, létrejöttek a koalíciós kormányok, de mindemellett a legfontosabb mégis az a több ezer történelmi esemény, amelyek keresztezik majd utunkat, valamint újabb és újabb kihívások elé állítanak minket, lévén a játék mégiscsak arra hivatott, hogy a segítségünkkel, valamint természetesen közbenjárásunkkal átéljük az akkori időszakot, a történelem ezen korszakát, méghozzá 1836-tól egészen a második világháború kirobbanásáig. Mivel ez a korszak egyértelműen Európában volt a legeseménydúsabb, érdemes lesz majd a játék elején jól megválasztani, hogy melyik nemzet oldalán csatlakozunk a történelemhez.

Nem esett még túl sok szó róla, pedig a játék, és egyben az összes Paradox Interactive által megjelent hardcore stratégia között is kiemelkedőt nyújtott a Vicrotia II zenei része. Elképesztően hangulatos, a kornak megfelelő szimfonikus, klasszikus zenék csendülnek fel a játék alatt, amit élmény volt hallgatni, ha erre a részre valaki nem ad tíz pontot, az nem tudja, hogy honnan kezdődik az igazai zene. Összességében egyébiránt a játékkal magával sincs túl sok gond. Bár Magyarország mellőzését továbbra sem tudom feldolgozni, ezen kívül egy majdhogynem tökéletes alkotást tett le az asztalra a svéd brigád, tökéletesre csiszolt rendszerrel, amely bár végletekig részletes, mégsem olyan mértékben, hogy az riasztó lenne, főleg, mert a legtöbb adathoz ábra is tartozik, így még a kezdő hardcore stratégák is könnyen megtanulhatják mi, merre van és mire használható. A töltési időkkel továbbra sem vagyok kibékülve, ezen kívül azonban egyértelműen egy olyan alkotás született a Victoria II képében, amely képes volt fejlődni elődjéhez képest, mindemellett pedig még valóban jól is sikerült. Ajánlom elsősorban azoknak, akik még nem mertek soha megismerkedni a műfajjal, itt ugyanis a barátságos kezelőfelület, és a nem túl nagy nehézség miatt több sikerélményünk is lesz, ez garantált. Legközelebb azonban remélhetőleg már magyar oldalon is indíthatunk kampányt...