Valkyrie Elysium teszt

Az első epizód, a Valkyrie Profile 1999-ben látta meg a napvilágot és ugyan nem robbantott bankot a maga 710.000 eladott példányával, de egy remek, felnőttes hangulatú, a vikingek között játszódó alkotás lett. Az évek alatt kapott egy PSP-s felújítást VP: Lenneth néven, majd érkezett a sorszámozott második rész, illetve egy spin-off - nagyjából két és fél millió kópia talált gazdára, ami nem tűnik soknak, viszont egy rétágjátékhoz képest meglehetősen korrekt számok ezek.

Persze mit sem ért volna az egész, ha az ítészek előtt elhasalnak, de erről nyilván szó sem volt. Szóval, adott egy patinás széria a skandináv mitológiában, ami most roppant népszerű újfent. Jól tippeltetek, ez az együttállás elhozta nekünk a legújabb epizódot, a Valkyrie Elysiumot. Teszt következik.

Üff, hol a rovarirtó?

Azt azért be kell vallanom, hogy bár ismertem az elődöket, sosem voltam nagy rajongója szegény valkűröknek. Mindegyik részben volt valami olyan kézzel foghatatlan keserűség és melankólia, amit már nem vett be a gyomrom, de természetesen az erényeiket abszolút elismertem. Most, bő húsz órányi Elysiummal a hátam mögött sem vagyok okosabb: nagyon szeretném szeretni az alkotást (és bőven van benne olyan amiért lehet is), de hiába a kidolgozott szegmensek, valahogy nem áll össze egy egésszé és sajnos ennek látszódnia kell a pontszámon.

Bár ez még így is korrekt azért. Az elemzést kezdjük talán a sztorival, mert ez továbbra is egy RPG, csak már az akció fajtából. Elérkezett a Ragnarök, ahol Odin Fenrirrel, a hatalmas farkassal küzd meg - mindketten komoly sebet kapnak, így patthelyzet alakul ki. Ezt ellensúlyozandóan megteremti hősünket, Valkyrie-t a valkűrt, hogy segítsen neki megmenteni a Midgardon ragadt lelkeket, valamint akadályozza meg a további pusztítást. Ez lenne tehát a felütés.

Ahogy haladunk előre, nyilván egyre több szál bontakozik ki, jönnek a csavarok, viszont az egész sajnos nagyon kiszámítható, már-már klisésnek hat. De a fő baj, hogy hősnőnk személyisége semmilyen formában sincs megformálva - ez azért furcsa, mert a korábbi részeknél a jellemek, annak fejlődése nagyon komolyan ki volt dolgozva. Azért persze itt is megfigyelhető ez (a jellemfejlődés), köszönhetően segítőinknek (erről később), de messze elmarad a kvázi elvárttól.

Nyugi, egyszer bizony odaérek

Az szintén probléma, hogy ugyan többféle befejezés érhető el, de ezek nem a saját döntéseinken múlnak, hanem szimplán attól, hogy bizonyos tárgyak nálunk vannak-e vagy sem. Szerencsére a már emlegetett bajtársak miatt a mérleg még így is pozitívba lendül át. Odin egy másik parancsolata ugyanis az, hogy gyűjtsünk magunk köré erős lelkeket, akik segítenek a harcban.

Ők lesznek az úgynevezett Einherjarok - mindegyikük önálló, kifejezetten erős személyiséggel rendelkezik, ráadásul egy idő után a drága valkűrrel is megpróbálnak beszélni, rávilágítani bizonyos összefüggésekre. De beszélünk még róluk nemsokára, ugyanis a verekedésben értelemszerűen hatalmas szerephez jutnak. Mielőtt erre rátérnék, nézzük meg a külcsínt, ami sajnos nagyon hullámzó és inkább völgyek vannak benne mint hegyek. Azt meg kell hagyni, hogy stílussal bőven rendelkezik az anyag, ami leginkább a karaketer modelljein látható.

Hősünk kifejezetten pofásan fest a páncéljában, Odin szintén remekül néz ki (elsőre látod rajta, hogy valami nem oké vele), de a segítőink szintén karakteresek lettek. Azt azonban aláírom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, amit lát, mert keverednek benne a klasszikus JRPG jegyek a skandináv mitológiával - Cypherről például nem tudnád megmondani hogy férfi vagy nő (még a szinkronja is kétértelmű). Ugyanakkor az ellenfelek nagyon gyengék: legyen szó elkárhozott lovagról, vízköpőről, tűz vagy vízdémonról, sajnos ásítozni fogunk.

Ő, mintha valami gond lenne a lokációval

Kapunk főellenségeket, akik még szódával elmennek, de itt sem erőltették meg magukat túlzottan a fejlesztők. A bejárható terep viszont a hullámvölgynek is az alján tanyázik. Nem arról van szó, hogy randa lenne az összkép, mert az nem igaz. Kalandozunk elhagyatott faluban, romos erődítményben, burjánzó vadonban, havas tájakon, szóval a paletta színes. Viszont kicsit olyan, mintha valami RPG generátorból szedték volna ki ezeket: millió plusz egyszer láttunk már mindent, semmi egyediség nincs a pályákban.

Arról nem is szólva, hogy mindegyik egy jó hosszú cső - ha látunk valami elágazást, biztosak lehetünk benne, hogy ott valami kincs lapul. Persze ez akár még erény is lehet, hiszen nem mindenki kedveli a nyitott megközelítést, de azért valami variációt belerakhattak volna. Technikailag alapvetően rendben vagyunk. Apróbb bugokba azért bele lehet futni, valamint néha a képfrissítés is visszaesik 30 alá (főleg ha sok az effekt), de azért vállalható.

Arról inkább nem kezdek el merengeni, hogy egy ilyen, mondjuk úgy, átlagos megjelenítésű cuccnál miért nem alap a 60 FPS, de ezt nem az én tisztem eldönteni. Tehát eddig van egy kiszámítható, de azért nem rossz sztori és egy átlagos külcsín. Természetesen a finomságokat a játékmenetben találjuk, viszont ez is vegyesfelvágott lesz - minden jó ötletre jut legalább ugyanannyi elbaltázott dolog.

Látom te vagy az ész a csapatban

Az alap rendkívül egyszerű: a négyzet és a háromszög kombinálásával tudunk kombózni (akár levegőben is), de van dedikált gombja a blokkolásnak és kitérésnek is. Ezekből természetesen indíthatunk countereket, ha rendelkezünk a megfelelő képességgel. Az L2 aktiválja az úgynevezett Soul Chain-t, ami tulajdonképp egy horog.

Bizonyos helyeken ezzel felkapaszkodhatunk, bunyóban pedig az aktuális ellenfelünket tudjuk közelebb rántani magunkhoz. A d-pad segítségével tudunk váltani a fegyvereink között, illetve az előre betárolt gyógyító cuccokat is így lőhetjük el. Ez eddig meglehetősen alap, de innentől válik izgalmassá a dolog. Az R1 nyomva tartásával ugyanis megidézhetünk a már említett haverok közül egyszerre kettőt. Ők ilyenkor harminc másodpercig teljes erőbedobással küzdenek: életerejük nincs, megahalál támadásiak viszont igen.

Ha letelik az allokált idő, akkor egyszerűen csak visszatérnek hősnőnkbe és természetesen ekkor újra előhívhatóak - egy kék mérce mutatja, hogy hányszor tudjuk még ezt elvégezni (természetesen visszatölthető különféle löttyök segítségével). Azért is fontos, hogy jól sáfárkodjunk velük, mert mindegyik hérosz egy-egy elemhez tartozik, a támadásaik pedig értelemszerűen akkor a leghatásosabbak, ha olyan dögök állnak velük szemben, akiknek a gyengéje mondjuk Cypher jeges támadása. Pluszban ekkor Valkyrie csapásai is az adott elemhez tartoznak, tehát jók kis variációs lehetőségeket kapunk. Ha ez nem lenne elég, akkor az R2 segítségével előhívhatunk egy újabb almenüt, ahol pedig a különféle varázslatainkat, a Soul Artokat tároljuk.

Jóvan, nyugi van, haladunk

Lőhetünk tűz vagy fagy nyilakat, ráronthatunk mindenkire messziről, gyógyulhatunk, satöbbi. Az Einherjarok alapvetően nem lépegetnek szinteket, viszont ettől még erősíthetőek. Egyrészt minden egyes alkalommal, amikor megidézzük őket, növekszenek az értékeik (ezeket az adott küldetés végén látjuk), másrészt új támadásokat tanulhatnak ha bizonyos másodlagos küldetéseket elvégzünk velük.

Szóval a harcrendszer összetett, de ez még csak a jéghegy csúcsa, mivel van ám fejlődési rendszer is! Valkűrünk minden cséphadarójának szintje növelhető egészen 10-ig, plusz az adott eszköz kvázi profi jellege G-től egészen SSS-ig. Ezt viszont kizárólag harccal tehetjük meg - értelemszerűen minél többet verekszünk egy adott fegyverrel, annál jobbak vagyunk vele.

Ezen kívül három ágba sorolt passzív képességeket is megnyithatunk. Olyanokra gondoljuk mint dupla ugrás, nagyobb sebzés, counter, satöbbi. De beállíthatunk különféle paramétereket, hogy egy segítőnk bizonyos feltételek teljesítése esetén magától manifesztálódjon, ne kelljen külön gombokat nyomkodni ehhez. A trükk itt abban rejlik, hogy minden megnyitható dolognak van egy úgynevezett CP értéke, a mi keretünk pedig 500. Szóval ezen belül úgy variálhatjuk az aktív-passzív dolgokat, ahogy nekünk tetszik. Ezek voltak a jó dolgok, nézzük, mi fogja megkeseríteni az életünket.

Vajon a mai árfolyamon mennyi egy ilyen virág kilója?

Az első ilyen a kamera lesz. Amikor szűkebb a tér és egyszerre nagyon sok dolog történik a képernyőn, akkor konkrétan teljes képtelenség követni az eseményeket. Azt látjuk, hogy zuhan az életerőnk, de nem tudjuk, mitől mert ahol magunkat sejtjük, ott csak egy nagy színes kavalkád lesz. A másik negatívum a fejlődéshez szükséges, teljesen értelmetlen grind.

A legutolsó nyamvadt hordót is szét kell csapnunk ahhoz, hogy megfelelő nyersanyagot kapjuk a fentebb felsorolt dolgok erősítéséhez, ráadásul mindenből kifejezetten sok kell. A harmadik gond sajnos az unalom. Mivel se nem túl izgalmasak, se nem változatosak az ellenfelek, ezért egy idő után szinte készség szintjén verünk le minden utunkba álló lényt, ráadásul a stuff nem nehéz. Én Normálon kezdtem a kalandot, de összesen kétszer haltam meg egész idő alatt. Pluszban sajnos a feladatok sem változatosak.

Nagyjából minden szint annyi, hogy kövesd a sárga pöttyöt és verj le mindenkit, ha lehet, minél többször. Néha kell keresgélnünk, de igazából az is olyan, hogyha előre megyünk akkor belefutunk a megtalálandó dologba. Két misszió között támaszpontunkon, a Valhallában leszünk. Itt először jelenteni kell Odinnak, aztán gördül is előre a sztori. Ha érzünk ingerenciát, akkor gyakorolhatunk is a Training Hall-ban, valamint felvehetünk egy rakat másodlagos feladatot. Ezek kivétel nélkül arról szólnak, hogy a már megnyitott pályák egy zárt részén, nos, verjünk le mindenkit és markoljuk fel a végén az ezért járó tárgyat.

Hmm, felvegyem?

A tartalom emiatt kilóra megvan. 20-30 órát szó nélkül bele lehet tenni, de ha mindent ki akarsz maxolni, akkor ez lehet bőven több is. Sajnos én egy idő után annyira meguntam az egészet, hogy inkább a fő irányba haladtam hogy végezzek a cuccal. Ami egyébként tényleg nem rossz, látszik, hogy igyekeztek változatossá tenni.

A verekedés kellően összetett és jól variálható, az Einherjarok nagyon érdekesek és nekem kifejezetten tetszett a szereplők kidolgozottsága. De a külcsín ettől még alig van az átlagos szint fölött (az arcok animációja kritikán aluli), a sztori, ami eddig kiemelkedő volt, itt azért elsatnyult, valamint nagyon hamar repetitív lesz az egész. Ettől még persze be lehet szerezni, de készülj fel a kompromisszumokra.