Uncharted: The Nathan Drake Collection teszt

Azt hiszem, nem nagyon lövök mellé azzal az állítással, hogy bizony az Uncharted széria is ebbe a halmazba tartozik. Egy remek hangulatú, könnyed, ugyanakkor helyenként elég komor világot alkottak meg nekünk a Naughty Dognál, ráadásul szinte tökéletes karaktereket pakoltak hozzá, nyakon öntve az egészet nem kevés Indiana Jones hangulattal.

Már az első rész is elég nagy technikai bravúr volt, de a folytatások szó nélkül túl is szárnyalták azt: emlékezzünk vissza a második rész kezdésére vagy a tibeti falura és környezetére. De említhetném a harmadik epizód homokviharos szekvenciáit, esetleg a lovaglós részt, vagy úgy en bloc az egész játékot.

Tokáig állok a szmötyiben

Volt azonban még egy aspektusa az Uncharted hihetetlen sikerének. Noha a Naughty Dog stúdió eddig sem volt ismeretlen, hiszen nekik köszönhettük a Crash Bandicoot-ot illetve a Jak&Daxtert, viszont ez a sorozat tette őket az egyik legkiválóbb belsős Sony stúdióvá, amit aztán a Last of Us-szal még alaposan meg is fejeltek. Node, elég a szócséplésből, hiszen itt van nekünk az Uncharted: The Nathan Drake Collection, amiről szintén mesélnem kell, hiszen ez a felvezető a negyedik részig.

Igen, jól látjátok, ez bizony a kötelező HD remake, ami ezt a szériát sem kerülhette el. Egészen pontosan az előző generációra kiadott epizódokat tartalmazza, felturbózott, bővített, ugyanakkor meg is csonkított formában. A program látványa és sebessége egészen káprázatos, hiszen Full HD felbontást és 60 FPS-t kapott, aminek köszönhetően Drake kalandja sosem festett ennyire jól.

Az egy dolog, hogy a második és harmadik epizód szó nélkül olyan lett, mint egy korai PS4-re fejlesztett játék, de ami ennél is keményebb, hogy a 2008-ban kiadott első rész is hozza ezt a szintet - a portolást végző Bluepoint Games-t megilleti a vállon veregetés. A tartalmi bővítés már nem ennyire tetszetős, mert kapunk egy fotó módot, egy új, extra nehézségi fokot, néhány új trófeát, valamint speedrun lehetőséget és slussz.

Csak felértem a dombra a bdsrstnt!

Ez egyben azt is jelenti, hogy az Among Thieves-ből és a Drake's Deception-ből is kivágták a multiplayert részt. Ezt már csak azért sem értem, mert a negyedik epizódig milyen jókat lehetett volna játszani online. A fanyalgást azonban nem tudom abbahagyni, mert ha már egyszer a Collection alcímet kapta a gyűjtemény, akkor vajon a Golden Abyss (Vita exkluzív, ugye) miért nem került fel a korongra?

De ha nagyon jó fejek lennének, akkor még a Fight for Fortune kártyajáték is elfért volna a Blu-ray lemezen. Ezen felül is vannak sajnos még apróbb hibák a programmal. Noha a grafika tényleg szemkápráztató lett, néhány esetben előfordulnak olyan bugok, amik az eredeti kiadásban nem voltak.

Néha beragadunk a falba, egy-két test eltűnik, megőrül a kamera, vagy csak simán nem tudunk célozni a letámasztott gépágyúval. Persze ezek minimális esetben fordulnak csak elő, de mindenképp meg kell jegyezni őket, mivel a PS3-as részek pont attól voltak kőkemények, hogy semmi ilyesmi nem volt bennünk. Egyetlen egy dolog maradt a negatívumok listáján, és az bizony az ár. Természetesen lehet úgy nézni, hogy a majdnem 20.000 Forintért három teljes értékű epizódot kapunk alaposan felújítva, ebben az olvasatban nincs is gond vele.

A trópusokon minden szebb. Se.

Ellenben ha visszagondolunk, egyik rész sem volt különösebben olcsó, mert belsős Sony fejlesztések. Ebben az aspektusban viszont kifejezetten pofátlan a magasra tolt léc, ha már háromszor leraktunk az asztalra majdnem ennyit. Oké, itt be is fejeztem a nyifogást, mert ezektől eltekintve hihetetlen jó a stuff. A tartalomra egyébként nem lehet panasz, mert olyan 45 órára simán le fog minket kötni, ráadásul ez csak egy végigjátszás, aki platinázni akarja őket, az simán számoljon ennek a duplájával.

A PlayStation 3 változat esetében ugye a hangok is rendkívül magas minőséget képviseltek, ami szerencsére itt sincs másképp. Természetesen a szereplőgárda maradt a jól megszokott, azaz Drake most is Nolan North hangján szólal meg, ráadásul szerintem egy picit hozzá is nyúltak a keveréshez, mert dinamikusabb, teltebb minden. A nagyzenekari művek is maradtak a különböző részek alatt, most is rendkívül jól passzolnak az akcióhoz vagy a sima kutakodáshoz.

Ha ilyen könyvből tanultam volna a matekot, biztos jobb lennék.

Szóval egyáltalán nem lett rossz a Nathan Drake Collection. Sőt, a legtöbb HD izébizét elnézve kifejezetten jónak mondható. Három, mára legendássá vált játék 2015-ös szintre felhúzva, apróbb bővítésekkel megspékelve. A multi hiánya miatt kár, valamint a Golden Abyss is elfért volna még, de ettől függetlenül szerintem egy jó vétel, a Thief's End-ig mindenképp.