Mikor tiszteletét tette az Uncharted: Legacy of Thieves Collection, avagy az Uncharted 4, plusz a hozzá kiadott DLC egy csomagban, friss prezentációval, exkluzívan a PlayStation 5-re, akkor elhintették a készítők, hogy PC-re is jön. Igazuk volt, jött a port nyolc hónappal később.
Programozni nehéz dolog, ezt belátom, nekem sem megy úgy, mint szeretném, ráadásul én nem is játékokat fejlesztek (illetve, amiket igen, azokra nem vagyok büszke), de ettől függetlenül kissé érthetetlen számomra, hogy miért tartott ilyen sokáig az extraként felbukkanó grafikai opciók és irányításváltoztatások implementálásán?
Sebaj, hamar elengedtem ezen felületes problémámat, és inkább örültem, hogy ezt a legendás játékot is kiadták PC-re, ezzel egy újabb kiemelkedő, PS exkluzív címet elhozva a számítógépes rajongótábornak (The Last of Us PC-s port mikor jön, Sony?). Mivel nekem sosem volt szerencsém az Uncharted sorozat korábbi epizódjaihoz, kicsit félve kezdtem neki a sztorinak, attól rettegve, hogy nem igazán fogok majd akármit is érteni a meséből, de kellemesen csalódtam.
A saját lábain is tökéletesen megálló narratívát hozott el nekünk a Naughty Dog csapata. A klasszikus karakterek kapcsolatának mélysége (Nathan, Sully és Elena) anélkül is érződik, hogy az előző három részt átéltük volna, az új főbb szereplők (Sam, Rafe és Nadine) pedig megfelelő felvezetéssel vannak ellátva, így Nathan múltjának kiegészítése nem érződik erőltetettnek.
Ivy Raider... reszkessetek kúszónövények.
No, de mielőtt belevetném magamat a fincsibb részletekbe, meg kell említenem a telepítéssel kapcsolatos problémámat, amiért én úgy érzem, hogy Tom Holland elátkozott engem, számomra (egyelőre) érthetetlen okokból kifolyólag. Azért gondolom ezt, mert ezen játék és a Spider-Man Remastered is pontosan ugyanazt a mizériát adták elő telepítés közben.
Ez pedig a Watchdog Violation szóval fémjelzett kékhalál. Mindkét esetben telepítés közben történt, ám más-más trükk kellett ahhoz, hogy épségben át tudjam ívelni az installáció "nehéz" folyamatát. Elvileg driver-ek hibás mivoltánál veti fel magát ez a bizonyos összezuhanás, de mikor az internetről próbáltam megoldásra lelni, akkor Windows-újratelepítés lett a vége, úgyhogy azóta nem kérek segítséget online erre a problémára.
A Spider-Man-nél elég volt egy másik meghajtót választanom, és oda céloznom az installálást, ám most úgy oldottam meg a majrét, hogy magára hagytam a gépet, csak a telepítést futtattam és még ránézni sem mertem nehogy megsértődjön és odafagyjon. Ha mással is megesik ez a baj, akkor a felrakás után egy javító folyamatot futtasson végig a játékon, különben nem fog rendesen elindulni.
Ringat a víííííííííííííííííííz... ó, hogy nyalnál halat, Sebestyén...
Miután túltettem magam ezen a bukkanón, bele is vethettem magamat ebbe a páratlan kalandba. Érdekes módon engem ez inkább a Prince of Persiára emlékeztetett előbb, semmint a Tomb Raider-re, bár belátom, hogy tematikailag és szerkezetileg inkább az utóbbira hajaz az Uncharted, de az itt történő akrobatikázást, falmászást és falon futást (bár csupán kötéllel, tény) ilyen formában legutóbb a Prince of Persia Sands trilógiájában láttam.
Az Uncharted 4, illetve a kiegészítője a rengeteg megfogó, minőségi átvezető miatt inkább tűnhet narratív moziélménynek gyakorta, de ez nem vesz el semennyit sem a játék értékéből, ugyanis a sok átvezetést ellensúlyozandó nem fogja végig a kezünket a rendszer, így mikor nekünk kell Nathan-nel vagy Chloe-val mennünk, akkor ugyan van egy bizonyos cél, ahová el kell jutnunk, az út oda nincs mindig egyértelműen mutatva, és a helyszínek felfedezése, az eldugott kincsek kutatása, mindig egy sajátos élmény.
Ez azt jelenti, hogy megvan az esély az eltévedésre is, főleg mikor nagyobb területeket kell bejárnunk, ám azért, ha nagyon elgurulni látszik a tájékozódési képességünk, akkor a felfelé mutató nyíl lenyomásával a játék nagy eséllyel megmutatja, hogy pontosan hová is kell elmennünk, bár ez a tippadás nem mindig működött, sajnos.
A vacsin kívül? Nem, nem találtam érdekes szemetet cicám... hogy mi?
A játékmenet, egyébként, ugyanolyan magával ragadó, mint volt. A kaland zseniális, a szinkronszínészek előtt le a kalappal; a mozgás, a mimika, az egysoros beszólások mind helyükön valóak voltak, sosem éreztem túlzásnak Nathan, Sam és Chloe meg-megjelenő komolytalankodásai, Rafe pszichopata megmozdulásait és Sully nagypapás beszólásait.
Tartalom szempontjából, tehát, a mostani Legacy of Thieves Collection semmit sem változott. Ám a kinézet az, amiért ugrálni fognak a PC-sek és, természetesen, a Naughty Dog nem is fukarkodott a grafikai lehetőségek terén. Full HD-s felbontás mellett, ha mindent maximumra tolunk, akkor egy szerényebb konfigurációval is messzire lehet menni.
Mit jelent az a "szerény"? Nos, a szerkesztőségi masina egy Ryzen 5 3600-as (3.60 GHz), hatmagos processzorral rendelkezik, megspékelve 16 giga RAM-mal és egy NVIDIA GeForce RTX 2060 Super-rel (8 giga). A HDR opciót is rázavartam a képernyőre, így a végeredmény igencsak kellemes lett, és csupán helyenként tapasztaltam beakadásokat, melyek, remélhetőleg, az első napi patch-csel megszűnnek.
Érdemes végignézni a naplóbejegyzéseket, nem csak a bónusz infóért, hanem Nathan ökörködései miatt is.
Mit tehet az ember, ha szépet szeretne, de nincs meg hozzá a megfelelő vas? Nos, két opció is vár reá: az AMD FidelityFX Super Resolution és az NVIDIA Deep Learning Super Sampling. Mindkettő, alapjáraton, ugyanazt szeretné elérni: alacsonyabb felbontáson leképezni a grafikát, majd azt egy algoritmus segítségével magasabb felbontáson megjeleníteni.
Szórakoztató egy helyen látni mind a kettőt, de nem csak ezek a javítási lehetőségek vannak, hanem van a brutális "Render Scale" opció is, mellyel akár 4k-s minőséget is el tudunk érni. Mondjuk ez nálam levitte az FPS számot a 15-20-as kategóriába, de a látványért, talán, megérte kipróbálni. Egyszer. A harcok viszont nem éppen ilyen sebességre lettek tervezve, így hamar visszavittem ezt a csuszkát az alapértékre.
Az irányítás kicsit akadozó, főleg a közelharcnál és ezeket a részeket nem is kedveltem, lévén, hogy rossz voltam bennük és nehéz volt kiszámítani, mikor érkezik az ellenféltől az ütés, hogy időben rá tudjak nyomni a kitérésre. A kamera meg ide-oda ugrált, mivel nem igazán volt lehetőség ráfókuszálni az épp lecsapásra váró rosszaságra. Sebaj, ez szerencsére csak nagyon kicsi részét tette ki a játéknak.
Lapulunk, mint kutyagumi a... hát itt. Phűű mi ez a szag?
A tűzharcok már bajosabbak voltak, ugyanis az ellenfél gondolkozik. Az én szent meggyőződésem, hogy gondolkozni csalás, és ez meg is látszott most. A közepes nehézségi fok volt nálam beállítva, mert hiszek benne, hogy elfogadható játékos vagyok, de szenvedni nincs kedvem. Már ezen a szinten is ijesztő pontossággal céloztak az ellenfelek, kihasználták számbeli fölényüket, és aktívan próbáltak bekeríteni, hátba kapni, fedezék mögül lőni, alaposan megnehezítve az olyan összecsapásokat, ahol rengetegen voltak.
De ezek már csak az én kis apróságaim, melyek az előző iterációkban is ott figyeltek. Lényeg a lényeg: újra kiadni ezt a nagyszerű játékot jó ötlet volt, ugyanis a PC-s piac ismét gazdagabbá vált egy PlayStation exkluzívval. Hogy miért kellett ezt elhúzni egészen idáig, az jó kérdés, de az biztos, hogy megérte várni.
