Two Point Campus teszt

A baj már akkor érezhető volt, mikor belevetettem magamat a legelső pályába; rengeteg ijesztően ismerős elem köszönt vissza rám, hisz végtére is, ugyanarra a motorra épült ez a játék is. De az újdonságok azért megragadtak, a humoros prezentáció továbbra is ott figyel (bár szerény személyemnek annyira nem jött be a klasszikus, gyurmás esztétika), és megvan itt is azon addiktív szellő, mely a Hospital nyüstölőit is le tudta foglalni egy jó ideig.

Azonban a Two Point Campus sokkal hamarabb válik monotonná, illetve bosszantóvá. Lássuk a premisszát, mely majdhogynem megegyezik a Two Point Hospital-éval: különféle feladatok teljesítésével ki kell tolnunk háromcsillagosra az adott egyetem értékelését. Legtöbb esetben egy üres területet kapunk, melyre fel kell húznunk épületeket, termeket, szobákat, illemhelyiségeket, kollégiumokat, no tanárokat, segítőket és gondnokokat is be kell szereznünk.

A piros háromszög hiányt mutat. Most például egy tanár szaladt világgá.

Mindenkinek vannak igényei, szükségletei, melyeket szinten kell tartanunk különben romlik a beosztottak és a diákok teljesítménye. Ez az alkalmazottak esetében annyit tesz, hogy munkájukat nem fogják tudni adekvát módon elvégezni, mely direkt kihatással lehet a tanulókra, kiknek a jókedve duplán fontos, hisz ők a bevétel legnagyobb forrása (tandíj). Ezek mellett a tanulók jegyeire és egyéb apró-cseprő bajaira is érdemes odafigyelni, ugyanis az elégedetlenkedő, kibukni készülő diák nem fog fizetni (bárcsak ilyen lenne a valóságban is).

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a suliban tanított szakoknak legyenek megfelelően felszerelt termei, melyekhez hozzájönnek az általános előadótermek és az elegendő, szakos polcokkal ellátott, könyvtárak. A tanulás folyamata a diák jókedvétől, no meg a házifeladatokhoz szükséges eszközök jelenlététől függ. Ha például az egyik robotika tanulónak szüksége van egy robotokra specializált könyvespolcra a könyvtárban, de nincs ilyen elérhető, akkor nem tudja befejezni a beadandóját és csökkenni fog az éves értékelése.

A modern dobszerkókat biciklis gép irányítja már. Haladni kell a korral.

Ha túl mélyre esik ezen osztályzat, akkor a diák kibukhat, ami kevesebb pénzt és alacsonyabb éves megítélést jelent az iskolánknak. Ha viszont a skacoknak mindenük megvan, a tanárok pedig eléggé képzettek, akkor bónusz tapasztalati pontokat kapnak az okosodók, mely miatt gyorsabban nő a jegyük, mi pedig a havi bevételeinkhez extra pénzt kapunk a diákok által összegyűjtött XP mennyiségétől függően.

Ám egy tanuló nem csak biflázni akar egy egyetemen. Ő szeretne pihenni, szórakozni, étkezni, aludni és romantikázni is. Akkor húzzon haza... ja, izé, ez nem az a játék. Ejj, akkor kénytelenek leszünk jó sok ággyal megpakolt kollégiumokat, automatákat, ételes, italos standokat, WC-ket, zuhanyzókat, szabadidős szobákat és bulihelyiségeket építeni. Ezen utóbbiakat felszerelhetjük mindenféle szórakoztató berendezésekkel, ahol nemcsak unalmukat tudják elűzni a diákok, hanem kapcsolatokat is létrehozhatnak (bár a karakterek uniszex kinézetűek és csak a nevük mond el bármit is a nemükről).

Kicsit kihalt az épület nem? De legalább "új" szaga van.

Egy diák, azonban, rettenetesen komplikált. A szükségletein kívül fontos neki, hogy a környezete tiszta, a hőmérséklet jó és a helyiség presztízse magas legyen. Tehát tegyünk le kukákat, gondnokból legyen elég (hisz ők takarítanak is), helyezzünk el fűtő, vagy légkondicionáló egységeket (hogy melyikre lesz szükség, az pályánként változik), illetve pakoljuk tele a szobákat díszekkel, berendezésekkel, és minden rendben lesz.

Ám ezzel még nincs vége. Egy tanulónak az életmódja is fontos. A koleszekben mindig legyen elég ágy, melyek várják tisztán az aludni kívánó emberkét (említettem már, hogy retek sok gondnokra lesz szükségünk?), továbbá legyenek elérhetőek a klubok (lehelyezett standok révén), rendesen ki tudja bontakoztatni a szociális életét, a tandíj ne legyen borzalmasan magas, végezetül pedig tudja teljesíteni a személyes célját.

Na skacok: kő, papír, olló. Aki veszít az enni fog.

Ez a cél bármi lehet, igazából: egy poszter jelenléte a kampuszon, egy szobában való hepajkodás, egy berendezés használata és hasonlók. Ha épp nincs jelen a suli területén a kívánt tárgy, akkor a diák szólni fog, hogy "Hé, vegyé mán egy ilyet". Általában speciális eszközökre vágynak a tanulók, melyekért Kudosh-al kell fizetni. Ez a "prémium" pénz ebben a játékban, csakúgy mint az elődben, és úgy tehetünk szert rá, ha különleges feladatokat teljesítünk.

Szerencsére ezek a megnyitott berendezések "nyitva" maradnak, függetlenül attól, hogy átmegyünk-e egy másik suliba, így csak sima pénzt kell majd kiadnunk értük. A klubok érdekesen vannak megoldva, ugyanis amint jelentkezik a diák egy ilyenbe, akkor kap egy egyedi speciális képességet, melyet aztán szintezhet: A Könyvklub tagjai gyorsabban növelik a jegyüket, a Természetklub emberei a külteret teszik csinosabbá (és meztelenkednek), a Gyorsgyaloglók mindenhová gyorsan gyalogolnak, a Keményalvók csapata pedig bárhol képes aludni.

A világhíres Sajtlabda játékot stílusosan egérsapiban kell játszani.

Az alkalmazottak egy fokkal egyszerűbben vannak felépítve. Nekik nem kell aludniuk, vagy jegyekkel foglalkozniuk. Nekik saját maguk fejlesztése a legfontosabb, így képzőtermeket is kell majd építenünk. Ezeknél megnövelhetjük egy vagy több dolgozó (attól függően, mennyi gép van a teremben) adottságait, melyekből legfelejebb három lehet egy személynek. Ennek a velejárója az is, hogy gondolkozi fog az alkalmazott, és arra a konklúzióra jön rá, hogy ő több fizetésért óhajtana tovább okoskodni nálunk.

A tanárokat különféle szakokban, magántanításban, kutatásban és úgynevezett "Soft skill"-ekben képezhetjük tovább. Ezen utóbbiak segítségével a tanító inspirálhatja és jobb kedvre derítheti a tanulóit. A tanársegédeket könyvtárszakra, első segélyre és személyes konzultációra képezhetjük a "Soft skill"-ek mellett, míg a gondnokok javítást, karbantartást és biztonsági képzést kaphatnak.

Szeretsz? Aha. Csókolj meg. Akkor inkább nem.

A játék évenkénti körforgással dolgozik. Minden június végén lezáródik az adott év, és a játékos díjakat kaphat, ha sikerült mérföldköveket elérnie. Ez pénzzel és Kudosh-sal jár. Ezután el kell döntheti, hogy a suli tovább fejleszti-e a főszakot (vagy főszakokat), vagy vesz fel mellé egy másikat. Ilyenkor általában új termeket kell építenünk, úgyhogy érdemes az év végén nem túlzásba vinni a költekezést. Bár kölcsönt is felvehetünk, de azt vissza kell fizetni.

A cél, mint ahogy mondtam, elérni a három csillagos értékelést. Csillag speciális feladatok teljesítése után jár, bár néhány előkövetelmény sajnos eléggé csapnivalóra sikeredett. Mikor a legelső mágusiskolánál jártam, akkor nagyjából egy egész napnyi szenvedés után sem sikerült elérnem az ötvenezres havi profittermelést (ez kellett a harmadik csillaghoz). Az idő ellenem dolgozott eleinte, bár néhány év után nem volt kötelező a sulit fejleszteni és tudtam a helyiségeket, illetve az alkalmazottakon spórolni.

Diszkó diszkó, parti parti... blegh ne keressetek rá lyútyúbon.

A feladatteljesítés miatti monotonitás rányomja a bélyegét a játékra. Sokszor egyszerűen nem történik semmi csak bámuljuk a monitort és reménykedünk benne, hogy a szükséges mérce eléri a megfelelő határt. Aztán ha több mércénk van, akkor válik igazán szórakoztatóvá a dolog, mert így már kettő állandóan ugráló csíkot kell egyszerre feltolni a szükséges pont fölé. Aztán ott vannak a behatolók is, kik csupán arra jók, hogy bosszantsák a játékost.

Elő fog fordulni a későbbi egyetemeknél, hogy rivális sulik tagjai berongyolnak a kampuszra és elkezdenek randalírozni, rongálni, betegségeket terjeszteni és hasonló fincsi dolgokat csinálni. A gondnokokat, mint fent említettem, kiképezhetjük biztonsági őröknek és ők ilyenkor össze tudnak csapni a támadókkal. Minél magasabb a bizti képzettségük, annál hatékonyabban tudják levizipisztolyozni a támadókat, akik ettől annyira letargiába esnek, hogy távoznak.

Nyúlháj, tyúkszem csinn és bumm, abból a zöld izéből legyen ... valami más izé.

Kár, hogy a rongálást nem lehet teljesen megfékezni, és gyakorta sikerült beragasztani az orvosi szobákhoz álló sort ezeknek a támadóknak, olyannyira, hogy néhány diák, aki meg lett "fertőzve", inkább nem fizetett, kibukott mert rosszkedvük volt az átoktól, betegségtől, meg minden mástól is, ami épp az eszükbe jutott. Továbbá túl sok kontrollunk nincs a tanulók felett. Egyedül privát tanítóhoz tudjuk elzavarni őket, ha nagyon rosszul állnak, de a szükségleteiket maguknak kell kielégíteniük, amit sokszor felül írnak más szükségletek, vagy épp a semmittevés.

Úgyhogy a végefelé igencsak elvesztette a varázsát a Two Point Campus. Majdnem mindegyik egyetemnél ugyanazokat a köröket kell lefutnunk: felépíteni a szükséges dolgokat, bevezetni lassan a klubokat, kiképezni az alkalmazottakat, kutatni (mondjuk a kutatás is megőrződik több egyetemen át), aztán szenvedni, ahogyan megpróbáljuk a csillagcélokat elérni.

Háháááá lovagi torna... nem látszik, de a lovak igazából beöltözött tanulók. Khm...

A humor sajnos nincs már annyira jelen, mint a Hospital-nál. Nem tagadom, a bemondó tudott néha vicces dolgokat mondani, a rádiósok is megmosolyogtattak néha-néha megjegyzésekkel, de olyan kevés a beprogramozott szöveg, hogy nagyon hamar ugyanazt fogjuk viszont-hallani, úgyhogy a végén már inkább letekertem a hangot. De legalább a zene nagyon jó, még ha az is elbírt volna egy-két extra számot.

A végeredmény, sajnos, nem lett olyan jó, mint reméltem. Nem rossz, félreértés ne essék, el lehet szórakozni a Two Point Campus-szal jó sokáig, de talán ne egyszerre tegyük, hanem apránként, ugyanis hamar rá lehet unni. Még akkor is, ha Roxfort végre valósággá nőheti ki magát, illetve olyan lovagi iskolát is vezethetünk, melyre Artúr Király is büszke lenne.