A Fall of the Samurai expanzió ugyanis arra hivatott, hogy egy izgalmas egyjátékos kampány keretein belül összefoglalja és bemutassa számunkra az alapjáték után a középkori Japánban történt eseményeket. Ennek köszönhetően több évtizedet és korszakot ugrunk egyszerre a szigetország valódi cselekményei között – merthogy a Total War játékok mindig ügyeltek a történelmi hűségre – és egyenesen az 1860-as évek derekán kötünk ki. Ez az alapjátékhoz képest cirka 400 évet jelent, amelynek keretein belül bizony alapos változások történtek az ország határain belül.
Többek között például a korábban egyesített állam ismét szétszakadt, a klánok ismét összebalhéztak egymással, de mindezeken felül kialakult közöttük egy konzervatív – vagy inkább nacionalista -, illetve egy liberális szemlélet. Mindezek azért, mert az ország körül, mint keselyűk a döghús felett, megjelentek a franciák, a britek és az amerikaiak, hogy a japán kultúra megismerésével alapos befolyást szerezzenek maguknak a szigeten. A mandulaszeműek között azonban nem teljes az egyetértés, a konzervatív réteg, amelyik a sógunátus megmaradását szeretné, egyértelműen elutasítja az idegenek bejövetelét (Aizu, Nagaoka, Jozai klánok), míg a liberális szemléletű, adjunk át mindent a betolakodóknak és felejtsük el hagyományainkat elveket valló imperialista oldal azt szeretné, ha a külföldi betolakodók megvetnék a lábukat az országban (Choshu, Satsuma, Tosa klánok).
Nem kell túl messzire visszautaznunk a történelemben ahhoz, hogy hasonló konfliktusokkal találkozzunk, elég csak a mostani közel-keleti eseményeket szemügyre vennünk hozzá és máris tudjuk, hogy a harmadik fél – ez a játék estében három országot jelent – úgy szeretne befolyást szerezni a kiszemelt régióban, hogy egy hatalmas háborút robbant ki ott. (Csak megjegyzésképpen: ez történik jelenleg Irán környékén is…) Ennek a folyamatnak az eredménye a Japánban hasonló indokok miatt valóban lezajlott Boshin háború, amely 1868 januárja és 1869 májusa között volt, de a játék kampánya már korábban, 1864-ben felveszi a történet fonalát, méghozzá azért, hogy fel tudjunk készülni a konfliktusra és később saját szájízünk szerint tudjuk formálni azt. Hogy a kampányban újonnan érkezett hat klán közül kinek az oldalára állunk, az teljes egészében a mi döntésünk lesz, ugyanakkor ezzel alapjaiban meghatározhatjuk majd, hogy milyen újdonságokat vehetünk irányításunk alá, hiszen míg az egyik oldalt a franciák támogatják, addig a másikat az angol anyanyelvűek, amiből máris kikövetkeztethető, hogy a háttérben miféle érdekek mozgatják a milliók életét követelő háborút.
A politizálás helyett azonban lássuk, hogy mi változott meg a Fall of the Samuraiban az alapjátékhoz képest. Kezdjük ott, hogy ez a dobozos formában is megjelent expanzió önállóan is futtatható, nem igényli a Shogun 2 meglétét. A friss tartalmak közül már kiemeltük a vadonatúj kampányt és a hat új klán megjelenését is, amelyeknek köszönhetően ismét hosszú-hosszú órákra fog minket a képernyő elé szegezni a program. Az új, külső erők mellett egy vadonatúj kampánytérképet is kapni fogunk, amely megint arra vár, hogy kitűzött céljainkat teljesítve az összes régiót az irányításunk alá vonjuk, ám ez korántsem lesz olyan egyszerű, lévén az, hogy melyik klán oldalán indultunk a harcba, akár meg is keserítheti a területfoglalást. Például, amennyiben konzervatívként kezdtünk bele a történetbe, úgy a liberális régiókban igencsak meg fog gyűlni a bajunk a lázadókkal, de például az adóval is csínján kell bánnunk, mert a legkisebb emelés hatására is lángokban törhet ki a teljes terület.
Az új kampány esetében az egyik legnagyobb – és szerintem leghasznosabb – újítás a vasúthálózat megjelenése, amit sajnos csak az időrendileg alaposan módosult – értsd: lassabban telik az idő, a csaták is több naposak lehetnek – kampány második felében érhetünk el, de javasolt a felépítése, hiszen ezzel megkönnyíthetjük csapataink mozgását. Ami tehát korábban egy hetes járóföld volt, az a vonatok segítségével akár egy napra is redukálódhat. Ugyan a körökre osztott stratégiai térképen az említetteken kívül további lényeges módosítások nem kerültek végrehajtásra, de nem is lenne rendes kiegészítő a Fall of the Samurai, ha nem került volna bele egy halom új egység. Ha a földi és a vízi seregtípusokat is összeszámoljuk, akkor az expanzióba közel 50 új alakulat került, ami érthető is, hiszen egyrészt közel fél évezredet ugrunk az alapjátékhoz képest, másrészt pedig megjelentek a külhoni hatalmak, akik természetesen seregünk összetételében is szerepet játszanak. Így például a Shogun 2-vel szinte alig lesz egyezés az egységek esetében.
A legnagyobb újdonság egyébként ezen a téren a puskapor megjelenése, illetőleg alaposabb használatbavétele, így lőfegyverek, puskák és ágyuk is megtalálhatók lesznek már a csatatereken, amelyeknek köszönhetően sokkal nagyobb ütközetekben vehetünk részt és sokkal komolyabb taktikai lehetőségeink lesznek, mint korábban. Természetesen a kardnak továbbra is óriási szerepe lesz a harcokban, de csak akkor, ha egységeinkkel eljutunk a lövöldözőkig és közelharcra kerül a sor. Az ágyús egységek esetében egyébiránt bekerült a játékba egy új kameranézet is, aminek segítségével szinte közvetlen hatással vagyunk az efféle osztagokra. Az új egységek között kiemelkednek továbbá a vízi járművek, hiszen megjelentek a gőzhajók, amelyek nem csak nagyobb tűzerőt képviselnek, de sokkal masszívabbak is korábbi társaikhoz képest. Ezekkel kapcsolatban érdekesség, hogy akárcsak a kémek esetében – belőlük is vannak újabb fajták – már a körökre osztott stratégiai képernyőn harcba küldhetjük őket, sőt, a partokon elhelyezkedő városokat vagy hadseregeket akár meg is támadhatjuk velük. Ez az opció számomra már az alapjátékból is igencsak hiányzott.
Az elhangzottakon kívül még természetesen szó szerint kismilliónyi, véleményem szerint már felsorolhatatlan mennyiségű friss tartalommal is bővült a játék felhozatala, de a fentiek mellett még kiemelkedőnek tekinthető a többjátékos mód, ami szintén annyira megújult, hogy az illetékesek nem voltak restek második verziónak kikiáltani azt. Itt egy vadonatúj térkép mellett a fenti újdonságokkal egyetemben számtalan egyéb apró frissítést is felfedezhetünk majd, a legjobb azonban véleményem szerint az új, direkt a 19. századra szabott képességfa volt. Habár egyes információk szerint a kiegészítővel szépült a küllem is én személy szerint ezt a változást nem tapasztaltam. Ugyan a csataterek lényegesen nagyobbak lettek és az alapjátékkal megismert grafikus motor még mindig képes rendkívül szép megjelenítésre, nem mellesleg az új egységek is szépen mutatnak a képernyőn – jaj, azok az ágyuk -, de szebbnek nem tudnám nevezni a látványt a Total War: Shogun 2-höz mérten.
Ez azonban ne szegje a kedvünket attól, hogy amennyiben egy évvel ezelőtt elvarázsolt minket az alapjáték, úgy beruházzunk ebbe a kiegészítőbe, hiszen ahogyan az a fenti sorokból kiderült, szó szerint elképesztő tartalommal bír az expanzió, amit nem is adnak túl nyomott áron az illetékesek, de ha tudatosítjuk magunkban, hogy egy teljes játéknyi friss tartalom mellett sok-sok órányi élmény is vár ránk, nem mellesleg pedig a Japán történelem egy újabb nagy szelete, akkor máris jó befektetésként tekintünk a Fall of the Samuraira, amely teljes címként is megállta volna a helyét, de így, kiegészítőként leborulunk a lábai előtt. Reméljük azonban, hogy a Creative Assembly ezzel véget vetett a kelet-ázsiai tematikának és a jövőben valami új koncepciót tűz zászlajára, hogy a jövő tavasszal esedékes megjelenéskor ismét sikeresen letépje az állainkat. Nagy kérés lenne egy második világháborús Total War?