Total War: Warhammer III - Thrones of Decay teszt

A játékos azt hihetné, hogy közel már a vég, de a CA-s skacok újra és újra kénytelenek belenyúlni a meglévő frakciókba, hogy mindegyiket a megfelelő szintre hozzák, legalábbis a mai DLC, a Thrones of Decay, erre enged következtetni. A törpék, a Birodalom és Nurgle-ék kaptak változtatásokat, új hősöket, legendás és sima lordokat, illetve mechanikákat elsősorban, de természetesen egyéb extrákkal is fogunk találkozni.

Mivel az 5.0-ás frissítéssel együtt jelenik meg a ToD, ezért rápillantok az onnan érkező ingyenes tartalomra is, bár az jóval karcsúbb, mint a DLC-é. A "kedvenceimmel" kezdeném a sort, a Nurgle frakcióval, kik egy igencsak combos átalakításon estek át. Teljesen megváltozott a fertőzések rendszere; mostantól egy "tünet-fán" kell kijelölgetnünk az elterjesztésre kerülő fertőhöz tartozó bónuszokat és negatív hatásokat. Persze nem lehet a hatásokat a kedvünkre párosítani, hisz a farendszer miatt az egyik opció egy másikhoz van hozzákötve, így van némi véletlenszerűség és észjáték is egy járvány kiépítésében.

Jobb oldalt láthatjuk, hogy milyen bónuszokat fog kapni az adott egység, ha teljesül a küldetés.

Továbbá az épületrendszerből kiszedték félig a ciklikusságot, aminek én nagyon örülök, mert így legalább az infrastruktúránkat szolid lábakra lehet helyezni. A városok feletti kontrol, a "bogár" nyersanyag, a Nurgle-i jelenlét és a pénz nem fog állandóan változgatni, épületmutációból kifolyólag. A katonákat adó tákolmányok viszont megmaradtak a megszokott négy körös vetésforgásban, ráadásul új egységekkel is gazdagodott a választási lehetőség (Plague Ogre, Pestigor, Toad Dragon, Bile Troll, Rot Knight).

Új legendás lordok is tiszteletüket teszik, kik közül elsőként lássuk az ingyeneset, aki nem más, mint Epidemius (azmegkiabanán?). Az ő egyedi képessége, hogy kisebb fertőket szór a lehető legtöbb irányba, hogy ezek után kapjon igencsak masszív extrákat. A DLC-vel jövő legendás lord pedig a barátságos Tamurkhan the Maggot Lord, aki szeret pozitív kapcsolatokat ápolni; dominanciával mondjuk, de, mint a Warhammer világában már megszoktuk, a barátság nem mindig a szereteten alapul. Dominanciapontokkal egyedi hősöket tudunk bekérni más frakciókból, akiknek vannak céljaik, melyek teljesítésével szintet léphet a hűségük felénk, ami különféle extrákkal és toborozható egységekkel is jár.

Ha egy rakéta nem elég, majd elég lesz kettő. Vagy három. Vagy négy. Vagy...

A Birodalom újdonságainak Karl Franz rendkívül örül, mert immáron igazi uralkodónak érezheti magát, ugyanis kapott egy Elector Count nevű dekrétum rendszert, míg az eddig kisajátított Imperial Authority szisztéma pedig globálissá vált, legalábbis a birodalmi frakciók szempontjából. Balthasar Gelt-et elzavarták keletre, hogy a Cathay problémákkal foglalkozzon, illetve kapott ő is egy csak neki járó mechanikát, a "Collages of Magic"-et. Ennek a segítségével hősöket tud azonnal megidézni és hozzáférése van egy rakás ritka kataklizma varázslathoz... nem mintha nagyon szüksége lett volna még több erőre.

Ha ez nem lenne elég, akkor a DLC behozza Elspeth von Draken-t, mint legendás hőst, aki a neve ellenére a Birodalom jó oldalán áll. Ha puskaporos eszközökkel szerettük volna a vámpír uraságokat, és az ogrékat csapkodni, Elspeth a tökéletes választás, ugyanis ő az "Imperial Gunnery School" opcióban különféle erősítéseket vehet a lőporos egységeinek. Továbbá ennek az iskolának az "Amethyst" részlegének megnyitása után speciális katonákat is beszerezhetünk, illetve fejleszthetünk.

Banyek, látom a házamat; Sanyi basszus, lőj már.

Ám a hölgyemény teleportálni is tud, bár limitáltan, úgynevezett "Gardens of Morr"-okra. Ilyeneket más birodalmi városokba (vagy akár a sajátjaiba is) tud lehelyezni nem kevés pénzért, ráadásul maga a gyorsutazás is eléggé drága. Ezen tákolmányok, teleport-célponton kívül, minibázisokként funkcionálnak, ahová egy darab épületet felhúzhatunk. Három opciót kapunk, és ezek közül nekem a legszimpatikusabb a "Militia of Morr" volt, mely korai hozzáférést enged az igazán kemény lovassághoz, a "Knights of the Black Rose"-hoz.

Ezen új lovagokon kívül kapunk más egységeket is: a "Nuln Ironsides" páncélozott puskásokat, a "Hochland Long Rifles" mesterlövészeket, "Steam Tank"-et sortüzelő ágyúval, és a "Marienburg Land Ship"-eket, melyek kerekeken guruló hajók... igen. Amilyen röhejesen festenek, annál nagyobb a tűzerejük.

A barna doboz középen tartalmazza a kívánságait az adott hősnek.

A következő szeretetcsomagot a törpék kapták, akiknek remélhetőleg utoljára jön az átdolgozás. A sérelem ("Grudge") rendszer immáron mindegyik törpe frakcióra kiterjed, és így tulajdonképpen grandiózus célok felé összefogva küzdenek a törpék. Egy ilyen küldetést még csapatosan sem egyszerű elvégezni, de megéri, mert ha sikerül egyet letudni, akkor erőteljes bónuszokkal gazdagodik az összes törpe frakció (elérhetővé válnak legendás épületek, vagy a törpe földalatti rendszer is kiépülhet). Továbbá ezzel a rendszerrel más törpe frakciókat konföderációnkba kényszeríthetünk anélkül, hogy hülyére kellene vernünk őket előtte.

És hogyan kapunk "Grudge" pontokat? Kimegyünk és csatázunk. Ilyen egyszerű. Minél több fejfájást okozott nekünk egy ellenség, annál több pont jár az ellenük történő háborúzásért. Ha sikerül elég pontot összeszednünk, akkor különleges katonák is elérhetővé válnak kiknek a megvásárlásáért nem kell fizetnünk (a zsoldot persze minden körben perkálni kell változatlanul). Ám ha nem gyűjtünk elég pontot egy "Grudge" ciklusban (tíz körönként jön egy új ciklus), akkor negatív hatásokat kell elviselnünk, melyek miatt néha tarthatatlanná válik ezen különleges "Grudge Settler" egységek fenntartási díja.

A Grudge Settler alakulatok ingyen jönnek, de limitált mennyiségben lehet csak toborozni őket.

Az új törpe lord Malakai Makaisson, aki a neves kalandozó duó Gotrek és Felix társaságában indítja a játékot, messzi északon, a káosz hívők és a Kislev-i tartományok határán. Az őrült Slayer és puskapor mániás feltaláló a kaland-mechanikájáról híres. Miután elindítottunk egyet, kapunk hat küldetést, melyekből elég hármat letudni a lezáró csata megnyílásához, de a lezárás után a teljesített küldetésekkel arányosan kap egy specifikus egységtípus állandó bónuszokat, így érdemes minél többet elvégezni.

Ha már megemlítésre került a Slayer név, az új hadászati opciók bennük merülnek ki. Kapunk Slayer hősöket, lordokat, és Slayer alakulatokat. A Slayer Pirates-ek pisztolyos, kardos őrültek, a Doomseekers csapatok ideges, nagyot csapó őrültek, a Goblin Hewers csatagépek csupán négy tölténnyel vannak ellátva, azonban azok darabjai 3000 sebzést okoznak (azigen), a mordályos Thunderers-ek olyanok, mint a Slayer Pirates-ek csak van páncéljuk, és végül, de nem utolsó sorban végre Thunderbarge-ot is építhetünk, mely egy lassan repülő darálógép. Mindezt megkoronázza a formációknak a lehetősége is, melyeket kedvenc törpéinknek a kutatási táblán tudunk megnyitni; mert eddig sem voltak elég tankosak ezek az őrültek. Sok sikert az ellenfeles íjászoknak.

Technológiák és Gardens of Morr-ok segítségével lehet Elector Count egységeket megnyitni.

A kampányokban mostantól megjelenik az úgynevezett Nemesis Crown kincslehetőség is. Ez a tárgy állandóan a Birodalomból indul ki, de bárki ráteheti a kezét, ha utoléri az azt cipelő lordot. Minél tovább tartjuk magunknál, annál több és nagyobb bónuszt ad, viszont alaposan megnöveli a katonáink zsoldját, illetve az egész világgal való kapcsolatunkat is lerontja, szóval ne számítsunk semmi jóra senkitől, ha fel merészeljük szedni eme relikviát. Kivétel a saját fajunk frakciói, ők imádni fognak, és erre szükség is lesz; kellenek a szövetségesek, ha mindenki nekünk esik. A kevésbé rízikós megoldás a korona elzárása tíz körre, de előbb-utóbb ismét fel fog bukkanni egy másik helyen.

Huh, hát régen volt már, hogy elrabolt napokra is a Warhammer világa, de ez a DLC megtette, amit megkövetelt tőle a Creative Assembly. Mivel imádok a Birodalom frakcióival játszani, ezért nekem egyértelmű választás volt Elspeth, de meglepő módon Malakai-jal és még Tamurkhan-nal is fergetegeset szórakoztam (annak ellenére, hogy egy leverhetetlen kislevi sereg körökig terrorban tartotta szegény zöldhasú trutymákjaimat). A Thrones of Decay-jel jövő extrák nagyon feldobták a megszokott játékmenetet, ámbár be kell látni, hogy kicsit átestek a készítők a metál paci túloldalára.

A katonák alszanak, az ágyúsok meg pörögnek. Tipikus emberi munkavégzés.

Szó szerint, ugyanis a Birodalom Steam Tank egysége (melyet hátasként az új Engineer Lordok be tudnak vetni, a robot lón kívül) brutálisan erősre sikeredett (én mondjuk a Land Ship-et jobban preferáltam), illetve Balthasar is eléggé megállíthatatlanná válik, ha rá teszi a mancsait pár kataklizma varázslatra. A törpék immáron hajmeresztően megölhetetlenek, és ehhez nem is kell páncélozott alakulatokkal dolgoznunk: a Slayer-ek a maguk nulla páncélértékével is botrányosan nagy pusztítást tudnak végrehajtani, főleg, ha egy (vagy több) Thunderbarge felülről támogatja őket, és bevetik a védekező formációkat.

Elképzelhető, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban kapni fogunk gyors javításokat, egyensúlyozási patch-eket, bár az is lehet, hogy megvárják a következő nagy DLC-t ezzel a fejlesztők. Ám egyensúly ide vagy oda, én rendkívül rákattantam ismét erre a csodálatos játékra, hiába pörgeti ki a bánatba a videokártyámat a "jól optimalizált motor". Kinek ne ártana egy kis extra meleg a zárt ablakos szobájában, az elkövetkező hőhullámos hónapokban?