Total War: Rome II - Empire Divided teszt

Ugyan az egy évre rá kiadott Emperor Edition, melyre ingyen válthattak a játékosok, kijavította a legtöbb problémát, és egy nagyszerű játékká varázsolta a Rome II-t, a készítők sosem fogják tudni a negatív kommenteket kitörölni, melyekből erre a produktumukra érkezett messze a legtöbb, hosszú pályafutásuk során.

De ezt a kis incidenset nagyon könnyen el tudták a "gamer" világgal felejtetni a fantasztikus Total War: Attila-val, illetve a méltán felmagasztalt Total War: Warhammer két részével. Mindezek ellenére ma mégis a Rome II van a tálcán, szerencsére nem a fent említett balhés rajtolásból fakadóan.

A híres falanx fapados német kiadása.

A dizájnerek ugyanis azt gondolták, hogy miért is ne csináljanak egy ahhoz hasonlót, mint, amit a Warhammer II megjelenése előtt követtek el, ami a Norsca kiegészítő kiadása volna, és bár a helyzet kissé más, mégis itt figyel most társaságunkban a Total War: Rome II - Empire Divided.

Meglepő, hogy ennek a játéknak a bővítését választották az Attila helyett, de egyáltalán nem bánom, hisz elég barátságosra sikeredett a végeredmény. Új frakciók, egy teljesen új kampány, friss megjelenítés, átalakított képzettségrendszer vár ránk, na meg a politika is kapott egy alapos "makeover"-t, többek között.

Időszámításunk után 270 körül járunk. A római birodalom három részre hullott, teljes a káosz, amihez hozzájönnek járványok és banditák is, csak hogy tényleg ne legyen a lakosság élete egyszerű. Mindeközben a barbárok, a kelták és a germánok ki akarják használni ezt a mindennek csak stabilnak nem nevezhető helyzetét Rómának. Ezzel az alaphelyzettel vár ránk az Empire Divided kampány, ahol öt fő frakcióból választhatunk és elvétve több alfrakcióból is.

Azt hiszem, ebben az idővonalban a Gallok ki tudták fejleszteni Csodaturmixot.

A három római oldal van a központban, mint a civilizált világ bástyái a barbárság ellen. A Gall Császárság, a Palmyrai Birodalom és a Római Birodalom. Ők a játék öt "heroic" frakciójából három; a másik kettő a Gótok és a Szászánidák. Ez a "heroic" státusz abban nyilvánul meg, hogy van egy speciális hős karakterük, aki egyben a vezér is (ez például a Galád Galloknál Asterix... khm izé Gaius Tetricus, a Rómaiaknál Aurelianus, vagy a Palmyr-eknél Zenobia királynő).

Ezeknek a hősöknek egyedi története van, mely során a döntéseink alapján kapnak képességeket (és ebből fakadóan bónuszokat is), illetve nem lehet őket megölni harcban, ami nem kis extra. Egyetlen bibi az egész rendszerrel az, hogy ezek a személyes küldetések igazából eléggé sablonos "menj ide vagy oda, foglald el ezt meg azt" feladatok, de legalább a körítés mindenhol másmilyen.

A Sasok Etetői. Nagyon kétértelmű hadseregnév.

Természetesen ez csak öt a tíz választható népcsoportból. A további lehetőségek a már ismert Kelták, a nomád Alánok, a keleti Örmények, illetve a Szászok és Markomannok. Válasszuk bármelyik népet, készüljünk fel egy nadrágfelkötésre, ugyanis a játék egyáltalán nem kegyelmez, már a kezdés után küzdenünk kell a túlélésért.

A nehézséget leginkább az új játékmechanikák és az állandóan felbukkanó speciális események okozzák. Az eddig közrendet befolyásoló banditák és a tisztaság most külön értékeket kaptak, illetve azokat befolyásoló képességeket és épületeket, hogy valahogy kordában tudjuk tartani őket. Most már nem csak kaját, és közrendet ronthatnak tákolmányaink, hanem fertőzésveszélyessé tehetik a környezetet, melyekre rájönnek a véletlenszerűen bekövetkező patkányinváziók, romlott étkészletek és hasonló finomságok.

Az egyik új anti-bandita vezérképesség.

Ez a "Squalor" érték (mocsok) alapvetően nem befolyásol semmit közvetlenül, de megnöveli a járványok lehetőségét, így a pestis csak egy karnyújtásnyira van, aminek a lakosok egyáltalán nem fognak örülni. Az új tisztasággal foglalkozó épületek így általában kénytelenek elfoglalni egy helyet az átlag négyhelyes várostervből, úgyhogy alaposan meg kell gondolni, hogy mire költünk pénzt.

Annál is inkább, mivel hihetetlenül könnyen ki lehet fogyni a zöldhasúból, hála a korrupciónak és az útonállóknak, akik galádul ki fogják használni, ha nem tartjuk fent a közbiztonságot (az előbbi pedig a birodalmunk növekedésével fog párhuzamosan elharapózni). Szerencsére új opciók várnak ránk legyen szó adminisztrációs vagy katonai kiegészítő épületekről, nem beszélve a szekták gyülekező helyeiről, melyek mind segítenek féken tartani a bármikor megjelenő fertőt, és a rosszfiúkat.

Az erőegyensúly azt súgja, hogy a fák között vár rám egy kis meglepi.

Ezek a fent említett gyűjtőhelyek adnak otthont a kibontakozó különféle vallásoknak, mint a kereszténységnek, Mithrász követőinek vagy a manicheistáknak. Jó kis bónuszokkal látnak el ezek az épületek és fejlesztéseik, ha birodalmunk csak egy vallásnak ad otthont. Ez egy nagyobb hódító hadjáratnál lesz kellemetlen, ugyanis erőteljes rosszkedvvel jár más vallások jelenléte is hazánkban, amit könnyű bekapni, ha egy különböző vallású várost foglalunk el. Ami meg tetézi is a bajt az azon tény, hogy ezeket az épületeket csak tetemes összeget kiszórása után lehet lebontani.

De sebaj, sokkal több időnk lesz gondolkodni és specialistáinkat trükkösen bevetni, anélkül, hogy bármikor rettegnünk kellene váratlan haláluktól, ugyanis a játék lelassult, pontosabban szólva egy kör csak egy hónapot viszi előre az időt. Ez egyrészt nagyszerű, ugyanis nyugodtan építhetünk hosszútávú stratégiát is kémünkre, bajnokunkra, vagy diplomatánkra, anélkül, hogy rettegnünk kellene váratlan öregkori elhalálozásától.

If you can't beat 'em, buy 'em. Híres római közmondás.

Ez az időlassulás ezért jó, viszont cserébe lassabban is töltődnek vissza egységeink egy-egy hevesebb csata után, így gyakran fogjuk a kör vége gombot nyomogatni csak azért, hogy ismét csatakészre gyógyuljanak csapataink. Addig is át lehet nézni a megváltozott technológiafákat is, melyek közül egynéhány egész leleményesre sikeredett.

Grafikailag nem változott sokat a játék, egyedül az egységek ikonjai cserélődtek. Eddig artisztikus, korabeli képekkel jelezték embereinket, amiket leváltottak "in-game sprite"-okra. Ez a húzás szerintem teljesen felesleges volt, bár így valóban sokkal élőbbnek festenek a seregek, és nem egy maréknyi profilkarc aprítja egymást.

Nagyon részletes a khm színvilág.

Rome rajongóknak természetesen kötelező darab, és az is biztos, hogy ez messze nem a legrosszabb opció stratégia téren. Kissé lelassult a játék ugyan, de emiatt egyáltalán nem vesztett a feszültségteremtő képességéből. Bárki, bármikor felboríthatja uradalmunk stabilitását, úgyhogy nem szabad megfogadni a híres latin közmondást, mely így szól: Corvus oculum corvi non eruit.

Viszont ez a kiegészítő bizony jött volna, látott volna, és győzött is volna, ha még 2014 környékén jön ki. Nagyon érezhető rajta, hogy megpróbálták beletenni a Warhammer-ben már látott frakcióra szabott küldetésláncokat, és bár ettől csak jobb lesz a játék, az ember inkább az előbbi címet nyüstölné, hisz ott jobb a kivitelezés. Ettől még nem kell megrettenni az Empire Divided-tól, rengeteg órányi izgalmas játékmenettel vár ránk, illetve elfogadtatja velünk, hogy néha ki kell szúrnia a varjúnak a társa szemét a túlélésért.