Top Spin 4 teszt

Nézzük, hogy a teniszre vágyó, kiéhezett videojátékos milyen sportesemények közül választhat. Napjainkban leginkább két izgalmas versenysorozatra válthatunk jegyet. Az egyik belépőn a Virtua Tennis felirat olvasható, amellyel a szédületesen gyors, valóságtól elrugaszkodó, ugyanakkor élvezetes árkád jellegű tornákra léphetünk be. A másik tikett pedig a Top Spin világába enged bebocsátást, ahol már egy megfontoltabb, szimulációhoz közelebb álló, taktikusabb játék vár minket. Nekem az utóbbi jegyből sikerült szereznem a negyedszer megrendezésre kerülő viadalra, így most beszámolhatok róla, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtam a Top Spin 4 lelátóján.

Nincs a világon egyetlen olyan sportoló sem, aki elszántság, kitartás és verejtékes edzésmunka nélkül komoly eredményt ért volna el. Egyedül talán Tiger Wood az, aki már csecsemőkorában golfzseni volt. Szerintem golfütővel a kezében született, de annyi bizonyos, hogy egy lyuk is volt a közelben. De inkább térjünk vissza a teniszhez, amelyben szintén sok gyakorlásra van szükség a sikerhez. A Top Spin 4 minden segítséget megad, hogy alaposan beletanuljunk a játékba. Készüljünk fel lelkiismeretesen a karrierünkre, szóval először irány az Akadémia! A gyakorlómód meglepően ötletes és élvezetes feladatokkal vár minket. Kicsit ugyan sajnáltam, hogy nem Anna Kournikova ad leckéket, hiszen tőle személyesen is megtanulnám a kétkezes fonák technikát. Ne legyünk azonban telhetetlenek, a játék által kínált tutorial mód remekül megismertet minket az irányítással. Itt elsajátíthatjuk a szerválást, az alapmozdulatokat és a különböző ütéstípusokat.

Az irányítás határozottan könnyebbé vált az előző rész óta, de ez nem jelenti azt, hogy nem elég összetett. Továbbra is képesek leszünk komolyabb mozdulatsorokra és egyedi trükkökre, de mindezeket sokkal természetesebb módon érhetjük el. Tipikusan olyan irányításrendszerrel van dolgunk, amellyel már 3 perc után élvezzük a játékot, de akár napokkal később is felfedezhetünk még valami újat. Amennyiben kezdő videojátékos vagy, és a gépedet már sikerült beüzemelni, ráadásul a játékot is elindítottad, akkor érdemes az irányítást segítő lehetőségeket aktiválnod. Miután a gyakorlómód bemutatta, hogy tésztaszűrésen, valamint egyéb forró és nedves tevékenységeken kívül mire lehet használni az ütőt, végre nekivághatunk a Karrier módnak.

Roger Federer, Andre Agassi, Rafael Nadal, Novak Djokovic, Serena Williams, Vera Znovareva és számos másik ismert teniszcsillag szerepel a játékban. A bevezetőmben szereplő Charles d'Orléans francia herceg ugyan nincs a listán, mert már hosszú évek óta nem aktív, de azért választhatunk más visszavonult játékost is. Összesen 25 teniszező felett vehetjük át az irányítást. Az ma már természetes, hogy grafikai megvalósításuk tökéletes, azaz első pillantásra felismerjük valamennyi játékost. Ám a fejlesztők itt nem álltak meg! Valamennyi teniszezőnél felfedezhetők a személyes stílusjegyei és szokásai. Pontosan úgy mozognak, vagy épp úgy szerválnak, mint ahogy azt a való életben tennék. A játék készítői nagyon szépen kilesték minden rezdülésüket, így a sportolók örömét, bosszúságukat és gesztusaikat is viszontlátjuk. Szinte csak azt nem látjuk, hogy miképp fújnak orrot, ha esetleg parlagfű nőtt a teniszpálya mellett, vagy hogyan igazítják meg a cuccost, ha kicsit szorít a tenisznadrág. Ez a része a játéknak bizony megérdemel egy kalapemelést a cseh fejlesztők előtt.

Persze dönthetünk úgy is, hogy saját karakterrel vágunk neki a versenysorozatnak. Ebben az esetben egy részletes szerkesztő segít, hogy megalkossuk álmaink teniszezőjét. Az egoisták megteremthetik saját magukat, a friss szerelmesek a párjukat, a sorozatfüggők Esmeraldat, a fiatalok és hallássérültek pedig Fluor Tomit. Beállíthatjuk karakterünk testi adottságait, játékstílusát, ruházatát és ezernyi más paraméterét. Még azt is kiválaszthatjuk, hogy játékosunk egy vagy két kézzel üsse a fonákot. Ez a valódi teniszben sokat számít, hiszen egy kézzel jobban lehet nyesni és visszapörgetni a labdát, ami így kisebbet pattan, a két kezes ütés viszont sokkal pontosabban irányítható. Kipróbáltam mindkét változatot a játékban, de sok különbséget nem tapasztaltam.

Csináltad már salakon? Vagy inkább a füves helyeket kedveled? Esetleg kemény borításon szereted? Igen, még mindig a teniszről van szó! A Top Spin 4 karriermódjában minden pályatípuson helyt kell állnod ahhoz, hogy a csúcsra érjél. Tartalmas és hosszú versenysorozat vár ránk ebben az opcióban, amely során körbeutazzuk a világot. Új-Delhi kicsi pályájától kezdve, Buenos Aires salakos talaján át, London füves tenisz klubjáig egyre nehezebb tornákon kell bizonyítani tudásunkat. 40 különböző teniszarénában állhatunk a háló elé, amelyek kemény, salak, fű vagy szintetikus borítással rendelkeznek. Ne értsétek félre, de én a fűre szavazok! Az eltérő talajtípusokon ugyanis érezhetően megváltozik a labda viselkedése, amit remekül modelleztek a készítők. Szóval a füves pályák gyors játékot igényelnek, amit én a leginkább kedvelek. Az alacsonyra pattanó labdák lehetővé teszik az agresszív, támadó játékot. Viszonylag gyorsnak számít a kemény és a szintetikus talaj is. Salakborításon pedig épp fordított a helyzet. Ezeket a pályákat lassú labdák, hosszabb játékmenetek jellemzik.

A Top Spin 4 a legkönnyebb fokozaton nem tartogat semmiféle kihívást. Elég negyed órát eltölteni a játékkal és utána talán bekötött szemmel, vagy tévének háttal is elverünk bárkit. Nem kell tehát félnünk egy kicsit nehezebb szinten kezdeni. Amennyiben megunjuk a mesterséges intelligenciát, kipróbálhatjuk a játék online részét. A multiplayer mód az égvilágon semmiféle meglepetést nem tartalmaz. Játszhatunk rangsorolt vagy rangsor nélküli teniszpartit és indulhatunk bajnokságokon. Jó pár órát eltöltöttem a multival, mert kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes a hús-vér játékosok ellen a mesterséges intelligencia után. Nos, néhány egyénnek valószínűleg ez a mestersége, annyira elvert, míg másoknak nemhogy mesterséges intelligenciája nem volt, de úgy önmagában az intelligenciája hiányzott. A játék rendelkezik 3D lehetőséggel, ami technikailag valóban működik, de semmit nem tesz hozzá az élményhez. Kap a játéktér egy kis mélységet, érezzük a teret, de rengeteg játékban találkoztam már ennél sokkal látványosabb sztereoszkóp hatással. A játék grafikája nem vágott földhöz. Szép, szép, de inkább a nagy átlaghoz közelít, mintsem az álkoppanós húúúvazzeghez. Az a legbosszantóbb a vizuális megjelenésben, hogy szinte ugyanúgy néz ki, mint az évekkel ezelőtt megjelent harmadik rész. Pedig az ember elvárna egy kis fejlődést.

A tenisz kedvelői megtalálják számításukat és kellemes - labdapattogós - röptés - szervás - tenyeres - talpas órákat tölthetnek el a játékkal. Sok újítást nem kapunk, bár elismerem, hogy ez nem az a téma, ahol fordulatos sztorit vár az ember. Talán abban bíztak a fejlesztők, hogy egy teniszjáték még történet nélkül is "ütős". A végső következtetésem így az, hogy sportjátéknak ugyan elmegy, de tenisznyelven szólva egy kicsit necces.