Tokyo Ghoul:re CALL to EXIST teszt

A Three Rings Inc. fejlesztőgárda (nem összekeverendő a Three Rings Design-al), melynek tagjai nagyon régen nem frissítették a honlapjukat (mivel még mindig szívesen konvertálnak játékokat a PS3-ra és a Wii-re), úgy vélte, hogy ez az út nagyon is járható, és bumm, elkészült a Tokyo Ghoul:re CALL to EXIST. Mondjuk ezt tavaly ilyenkorra ígérték a készítők, és elmondásuk szerint azért tolták el a projekt megjelenését, mert nem voltak megelégedve a minőséggel. Elég szomorú, hogy a mostanival viszont meg vannak.

Egy "hack'n'slash"-sel lepte meg a világot a három gyűrű csapata, mely egyébként nagyszerű választás a szóban forgó animéhez. A kampány narratívája rengeteg ellenséget prezentál lekaszabolásra, ám nem mindig kell ezt az utat követni. Gyakorta elég csak egy kijelölt helyre elmenni az adott pályán, hogy tovább léphessünk a következő játéktérre, továbbá utunk állhatják komisz, konzolaktiválásra váró ajtók, illetve arra is van példa, hogy szövetségeseinket kell kihúznunk a slamasztikából, időre menő mellékfeladatként; színesség mindenek felett.

Az artista szörnyek mindig is nyaki ütőér-mizériát váltottak ki belőlem.

A történet a Tokyo Ghoul-nak, annak előzményének (Tokyo Ghoul Root A) és a folytatásának (Tokyo Ghoul:re) a cselekményét sűríti össze, az animéből kiemelt képkockákkal és stílusos szinkronnal megspékelve. A főszereplő, Ken Kaneki, mellett más szereplőket is fogunk irányítani, továbbá ha eljutunk a Multiplayer részhez, akkor saját emberkét is létrehozhatunk. Mindemellett a "Collections" menüpont alatt rengeteg sztorielem, a sorozathoz kapcsolódó "szakszó" és egyéb információ is megtalálható, ha nagyon nem értenénk, miről hadoválnak a szereplők.

A zsánerhez méltóan készüljünk fel a sok bal egérgomb nyomkodásra, ugyanis ezzel történik a támadás, legyen szó közelharcról, vagy a jobb gombbal történő célzás utáni lövöldözésről. A változatosság jegyében az "F"-el és a "V"-vel tudunk meglévő fegyvereinktől függő speciális támadásokat használni, az "R"-re rávágva egy nagyszabású, védhetetlen csapás történik, a "T"-t lenyomva pedig az úgynevezett "Awakening" állapotot tudjuk magunkra varázsolni, persze mindegyik előfeltételhez kötött (erről lentebb).

Kuki Urie annyira rettegte a publicitást, hogy inkább otthon hagyta az arcát.

Az általunk irányított emberke állapota a bal sarokban látszódik. A fehér csík az életét, a kék az állóképességét, a portré mellett kígyózó pedig az "Awakening" szintjét mutatja. Az élet csík evidens: ha eléri a nullát, akkor kampec van. Háromszor tudunk újraéledni, utána "Game Over", de ha van mellettünk csapattárs, akkor ő a "Q"-ra nyomva feléleszthet, és akkor nem veszítünk el életpontot.

Az állóképesség a speciális támadásoknál, a ghoul-ok lövöldözésénél és a gyors mozgásnál ("Dash" = "Space") fogy. Ha kiürül, akkor nem fogunk tudni hatékonyan kimenekülni szorult helyzetekből, és mint ghoul, távolsági harcot folytatni, ám szerencsére nevetséges gyorsasággal töltődik ez a csík vissza. Az "Awakening" mérce sérülésnél, vagy annak okozásánál töltődik, illetve bizonyos esetekben akkor is, mikor a leterített, vagy kába ellenfeleken úgynevezett "Follow-Up" támadást hajtunk végre.

Ez egy átlagnál több kárt okozó ütés, vagy kivégző mozdulat (az ellenfél pozíciójától függően), ami a ghoul-oknak igen fontos, hisz ezzel tudnak biztosan életet visszanyerni, amellett, hogy az "Awakening" mércéjüket is töltik vele. Ez a csík két szintes; az első elérésénél tudjuk az "R" offenzívát használni, a másodiknál a "T"-t . Az utóbbi aktiválása után megugrik a támadásunk, a védekezésünk, az állóképesség csíkunk nem fog fogyni, és a földre vinni sem fognak tudni rosszakaróink.

Az anime-képkocka átvezetők jók lennének, ha lenne fogalmam akármiről is.

A kampány folyamán fogunk irányítani ghoult, különleges helyszínelőt és Quinx-et (a kettő egészséges keveréke). A ghoul-ok a "Follow-Up" offenzíván kívül aranyos uzsonnás tasakokba dugott emberi hússal tudnak életet visszaszerezni, illetve van mérsékelt regenerációs képességük is. A másik kettő karaktertípus elsősegélyládákat hasznosít ("Q" lenyomásával), illetve tudnak pirotechnikai eszközöket is hajigálni.

Egy tökéletes világban ennél több nem is kellene; könnyed irányítás, rengeteg akció, és az érdekes történetmesélés még azt is rászoktatja talán a Tokyo Ghoul-ra, aki még hírét sem hallotta eddig. Ám ez nem egy tökéletes a világ, a játék pedig nagyon távol áll tőle. Sajnos egy végtelenül repetitív játékmenet áll előttünk, a sztori meg sem próbálja megszerettetni velünk a világot, végezetül pedig igencsak kevés lehetőség, illetve játékmód áll a rendelkezésünkre.

A kampány igen hamar véget ér, mely után átmehetünk a Multiplayer részre, ahol ugyancsak található egy ugyanilyen nevű opció, de itt csupán a már megismert pályákon kell végigrombolnunk három Ai vagy játékos által irányított társsal. Leginkább alapanyagok beszerzése miatt érdemes ezeket végigcsinálni (melyekre egyébként bármely játékmód során is szert tehetünk), hogy segítségükkel a kiválasztott, vagy saját magunk által alkotott emberkénk fegyvereire bónuszokat vehessünk.

Ultimate-Mindentmegölő-Fejenálló-Jutsu.

A kampányon túli opciók közül kettő plusz egy áll rendelkezésünkre: Team Deathmatch, Pointmatch és a Survival. Az előbbi kettő csapatos meccsekkel kecsegtet, ahol vagy hülyére kell verni a limitált számú újraéledéssel ellátott ellenséges csapat tagjait, vagy pedig egy különleges ellenség-fajta irtásával kell pontot szerezni, miközben akadályozzuk a másik partit ugyanebben a tevékenységben. Ezen utóbbinál végtelen újjászületési lehetőség van.

Az utolsó lehetőség, a Survival, azért kerül a plusz kategóriába, mert ezt szólóban is lehet játszani, és igazából semmi egyéb, mint egy túlélő mód, ahol a nehézségi szinttől függően kell egy adott ideig életben maradni a pályán. Mivel említettem, hogy túlélni egyedül is lehet, a másik kettő online játékmódot azonban nem lehet, csak többedmagunkkal játszani (tehát nincsenek Bot-ok), ami igencsak kellemetlen tud lenni, ha nagyon kevés a játékos.

A legtöbb színt a játékba egyedi karakterünk fogja hozni, ha összefestegetjük felszerelését.

Sajnálatos módon egyik lehetőség sem tudott igazán lekötni. A kampány, legyen szó az egyjátékos, vagy a többesről, monoton, repetitív, és teljes mértékben hiányzik belőle mindaz a varázs, a nagy, érdekes bejárható világ, illetve a változatosság, ami igazán egyedi élménnyé tudja alakítani az alapvetően csupán hentelésből álló játékot. Egyedül a hangulattal voltam megelégedve; nagyszerűen visszaadták a kietlenséget, ami a manga/anime sajátja is, csak a prezentáció, és a játékmenet tette az élményt kátyússá.

A megjelenítés nem valami meggyőző. Tudom, hogy az animés stílusú játékok általában nem büszkélkednek Red Dead Redemption 2-höz hasonló karakterrészletességgel, ám az itteni felhozatal a zsánerhez mérten is gyenge. Nemcsak az arctalan ellenségeket nem lehet megkülönböztetni egymástól, de még a Boss-okat sem, egyedül a nevesített emberek állnak ki a tömegből.

Ezeket a kereszteket egy SNES-es Castlevania játékból lopták; legalábbis ahogyan kinéznek...

Nehézségi fokot egyedül a Survival pályákon lehet állítani, így a kihívást legfeljebb a mértéktelen ellenség, illetve a Boss-ok megszakíthatatlan támadásai jelentik, melyek gond nélkül repítenek a levegőbe, még speciális képességeink elsütése közben is. Ám három élet mindenre elég, főleg ha van társ, aki felránt, melyen tortára hab az Ai tökkelütött mivolta, így pontosan nullaszor kényszerültem taktikaváltásra. Minden volt, csak szórakoztató nem. Egyedül a Quinx és Helyszínelő karakterekkel történő gránátdobálást, és lőfegyvereik használatát találtam mókásnak, bár az utóbbit gyakorta zavarta a tereptárgyak teljesen elfuserált "hitbox"-sza.

Még a Tokyo Ghoul történetének megismerésére sem alkalmas igazán a játék, annak ellenére, hogy tele van infóval a fent említett "Collections" menü, mert képkockák mutogatásából, összeolvasztott narratívából, és karakterekből, akik úgy jönnek és mennek, hogy esélyünk sincs megismerni őket, nem lehet felépíteni olyasvalamit, amire alsóhangon is órákra lenne szükség. Ez a játék, lehet akaratlanul, de a rajongóknak készült, ám kétlem, hogy őket is le tudná kötni sokáig.