Jelen tesztünk alanyáról például azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. De van benne cuki ázsiai karakter, pimpelhető mecha meg gyűjtögetés, szóval azt gondoltam, hogy talán nem is lesz olyan vészes. Nézegettem trailereket, gyűjtögettem az infókat és a PS5 beröffentése előtt már várakozással tekintettem a SYNDUALITY-re. Persze nyilvánvalóan nem vártam, hogy ez a game fogja átírni a zsáner kereteit, de ettől még kikapcsolódásnak jó lesz.
A pontszámon láthatjátok manifesztálódni mindezt: valóban egy csőegyenes, gyűjtögetős shooter, ahol annyi feladatunk lesz, hogy mikrobinkkal a mérgező felszínen, egy kör alatt minél több nyersanyagot begyűjtsünk, abszolváljunk feladatokat, majd pedig uzsgyi vissza az üregünkbe. Nyilván, aki megveszi ezt a játékot tisztában lesz, hogy mibe ugrik bele, viszont ettől még pár dologra sokkal jobban kellett volna figyelni.
Nyugi, azért egy ajtón még át tudok menni
Az első ilyen, hogy valami épkézláb sztorit kellett volna köré tenni. Annyit lehet tudni, hogy 2222-ben járunk és egy fertőző eső az emberiség jelentős részét elpusztította, a túlélők pedig a föld alá kényszerültek. Aztán ahogy lenni szokott, a lakosság felülkerekedett ezen és mechákkal elkezdték járni a felszínt értékes nyersanyagok után kutatva.
Pluszban megjelentek valamilyen idegenek is, akik az enders név alatt futnak. Szóval elég sötét a kép, de a stuff ettől még iszonyat cuki meg kawaii, semmilyen negativitás nincs benne. De sajnos ennyi a történet és később sem nagyon derül ki semmi igazából. Tehát ha csak emiatt vennéd meg, ne tedd, csalódni fogsz. Így pedig a játékmenetnek kell elvinnie a hátán az egészet, ami igazából ideig-óráig sikerül csak neki.
Új játék kezdetén választani kell egy kvázi segítőt, aki a Magus névre hallgat. Ő lesz a társunk a bűnben, mert nagyon sok aktív és passzív dolog hozzá fog kapcsolódni. Négy eltérő személyiségű egyed közül tudunk választani - nekem Grau, a tipik mangalány volt a legszimpibb. Segédünk külsejét természetesen kedvünkre fazonírozhatjuk, mivel szakajtónyi ruha áll a rendelkezésünkre a cicomázáshoz és nyilván nagyon fontos, hogy milyen a sztiló ásványkeresés közben, na.
Egy jó kis olajfürdő?
Ha ezzel megvagyunk, akkor a garázsunkba kerülünk. Kezdetben relatíve kevés dolgot tudunk tenni: felvehetünk küldetéseket, robotunk fegyverzetét variálhatjuk, vásárolhatunk alap dolgokat és köbö ennyi. Ahogy haladunk előre, úgy tudjuk majd fejleszteni több lépcsőben a főhadiszállásunkat, készíthetünk tárgyakat, nézegethetjük a begyűjtött tárgyakról a kollekciót meg ilyenek.
Értelemszerűen minden fejlődési szint nyersanyaghoz van kötve, amit pedig a felszínen tudunk kifarmolni. Minél magasabb szintű a központunk, úgy tudunk ritkább tárgyakat és fegyvereket venni, de csinálhatunk majd mi is alapanyagokat. Persze közben derék Magusunk sem ül a popóján, mert jobbra-balra cukiskodik.
Olyannyira, hogyha a living quarters-t felfejlesztjük, akkor a küldetések után tud fürdeni is. Nos, ez lenne tehát a háttér, de nézzünk inkább a játékmenetet. Mivel mérgező a felszín, ezért nagyjából harminc percünk van arra, hogy kóricáljunk. Ha ez letelik és nem értünk vissza a búvóhelyre vezető lifthez, robotunk megsemmisül és minden addigi motyónk elveszik, ami nyilván bosszantó.
Pjú pjú, mondta a húsz tonnás mech
Két nagy térkép áll a rendelkezésünkre, de kezdetben a második még zárolva lesz. Itt több zóna van - barangolhatunk régi romok között, kősivatagban, egy tóparton, különféle katonai bázisokon. A legfőbb célunk az úgynevezett AO kristályok felkutatása és bányászata, mivel ezek nagyon sokat érnek. Persze temérdek egyebet is felvehetünk, de figyelni kell robotkánk teherbírására is.
Természetesen a harc is központi szerephez jut. Két flinta lehet nálunk egyszerre, amik sajnos meglehetősen hagyományosak: gépfegyver, mesterlövész puska, shotgun, sorozatvető és kb ennyi. A lövöldözés pontosan olyan, mint bármilyen TPS cucc esetén - az endersek nem túl izgalmas ellenfelek, ráadásul nagyon kevés fajtájuk van. Ami már izgalmasabb, hogy más mechákkal is tudunk küzdeni, szóval adott egy állandó PvPvE környezet.
Hozzáteszem, nagyon kevés ellenséges játékossal találkoztam, sokkal inkább egymás segítése volt a lényeg, mivel akadnak kifejezetten coop-ra kihegyezett dögök is. Van egy izgalmasabb, a felfedezést befolyásoló tényező: ha elered az eső, akkor robotunk speckó pajzsa kezd amortizálódni. Ez relatíve sokáig bírja amúgy, plusz, ha beállunk egy fedett helyre akkor gond nélkül átvészelhetjük, csak ugye ettől még ketyeg az óránk.
Na te kő most megnemesítelek
Magusunk képességei is itt jönnek majd jól. Alapvetően radarként szolgál, így megmutatja nekünk a környékünkön lévő kristályokat, ellenfeleket meg egyéb dolgokat, de akkor is riaszt, ha számíthatunk némi égi áldásra.
Ezen kívül rendelkezik még egy speckó skillel, amit mi állíthatunk be: létrehozhatunk egy buborékot, amiben adott ideig folyamatosan töltődik vissza az életerőnk, esetleg indíthatunk egy megahalál sorozatot, de az időjárással és az erodálással kapcsolatban is rendelkezhetünk, így meg tovább tudunk kóricálni. Ha úgy érezzük, pont elég dolgot szedtünk már össze, akkor indulhatunk a legközelebbi lifthez, ami visszavisz minket bázisunkra. Ha ez sikeres volt, akkor egy elég masszív elszámolási folyamat jön.
Először is visszanézhetjük az adott kör tevékenységét, amit derék segítőnk nyilván kommentál. Aztán kiszámolja, hogy mennyi pénzt kapunk a begyűjtött AO kristályokból, valamint, hogy abszolváltunk-e valamilyen feladatot. Ezt zárja az Xp osztás, amivel a szintünket növelhetjük és oldhatjuk fel az ezzel kapcsolatos extra jutalmakat. Teljesíthetünk napi és havi kihívásokat is még több tapasztalati pontért cserébe. Szóval így áll össze az egész, viszont ideje beszélni arról, hogy miért kapott hatfelet a játék.
Ez már gombócból is sok lenne!
A sztori szinte teljes hiányát már említettem. A másik fájdalmas pont sajnos a külcsín. Ahogy a képeken is láthatjátok, finoman szólva is messze van a jelen generáció címeitől. Kicsit olyan érzésem volt végig, hogy ezt még bőven PS4-re kezdték el fejleszteni. Iszonyúan ingerszegény a környezet, ráadásul finoman szólva sem kidolgozott. Ha közelebb megyünk a tereptárgyakhoz, szinte látjuk ahogy öklömnyi textúrákból áll össze.
A mechák is elég bénán festenek, az ellenfelekről meg nem is beszélve. A harmadik nagy gond az a feladatok ismétlődése. A mechanika alapvetően jól ki van találva, de a küldetések nagyjából egy órányi játék után teljes önismétlődésbe esnek át: likvidálj x mennyiségű eldert ilyen-olyan puskával, keresd meg ezt, szerez ebből ennyit meg annyit.
Plusz ezek permutációja és slussz. Egy olyan anyag esetében, ami a grindra épül, azt hiszem ettől bőven változatosabb dolgokat kellett volna kitalálni. Szintén fájó pont a hangok. Ugye több tonnás robotokat kezelünk akkora lőfegyverekkel, mint egy kamion. Ehhez képest olyan hangjuk van, mint amiket mi adtunk ki gyerekkorunkban, ha katonásdit játszottunk.
Micsoda látvány!
Ez lenne tehát a SYNDUALITY Echoes of Ada. Egy alapvetően nem rossz extraction shooter, legalábbis vannak benne jópofa ötletek: kellően testre tudjuk szabni mind a segítőnket mind pedig magunkat, jó az állandó online jelenlét, lehet coop-ban is játszani vele, de az esővel való "játék" is újdonság.
Cserébe irgalmatlan hamar kifullad és válik önismétlővé, a külcsín finoman szólva sem 2025-ös színvonal, de a hangok is hagynak bőven kívánnivalót maguk után. Viszont ezeket ellensúlyozandóan az ára sem horror. Igyekeztem korrekt pontszámmal ellátni, de sajnos ettől nem ér többet (azt meg végképp nem értem, hogy bizonyos oldalaktól hogyan kaphatott 80-90%-ot). Ha kedveled a zsánert azért futhatsz vele egy kört természetesen, de mindenki más csak óvatosan közelítsen.
SYNDUALITY Echo of Ada / Tesztplatform: PlayStation 5
egynek jó...- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2025. január 24.
- Ár: 15.800 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Korrekt ár
- A Magus érdekes ötlet
- Ha szeretsz farmolni, ez a te játékod lesz
- Kopottas külcsín
- Nagyon hamar kifullad
- Finoman szólva sem túl változatos feladatok
- Nincs értékelhető sztori