Super Mario 3D World + Bowser's Fury teszt

Hogy kontextusba helyezzük - ezzel a számmal minden idők negyedik legtöbb eladott otthoni konzoljává vált, ami, mondanom sem kell, kimagasló teljesítmény. Egy ilyen után mindenki tűkön ülve várta az utódot, ami Wii U néven érkezett meg hozzánk. Sajnos valami lehetett a szakéban, esetleg alaposan elszámolták magukat, mindenesetre tény, hogy nemhogy megismételni nem tudta az előd sikerét, de még a fasorba sem került a maga 14 millós értékesítésével.


Ha egymás mellé tesszük a két számot, akkor még sokkal durvábban fest, mint így simán leírva. Ordenáré bukta lett, na. Pedig a koncepció újfent érdekes volt, de technikailag akkora volt már a lemaradása a másik két géppel szemben, amire egyszerűen nem lehetett legyinteni. Alig voltak third party cuccok rá, a belsős fejlesztések pedig legendásan jók voltak, de mérhetetlenül lassan készültek el.

Azt a macskás mindenit

Viszont legnagyobb örömünkre úgy döntöttek a főhadiszálláson, hogy leporolják ezeket a címeket és kicsit felújítva, kibővítve elhozzák nekünk Switch-re is őket. Ezekkel nagyon nem lehet mellényúlni, már csak azért sem, mert a mostani Mario játékok alapjait azért már lefekették a Wii U idején. Az Odyssey túlzás nélkül zseniális, de imádtam a Rabbids-es mixtúrát is.

Most viszont a Super Mario 3D World-ről lesz szó, egészen pontosan annak felturbózott, kicsinosított és kibővített kiadásáról. Az eredeti kiadás nagyjából nyolc éve látott napvilágot - azt borítékolni lehetett, hogy túl sok gond nem lesz vele, hiszen mind a kritikusok, mind pedig a játékosok ódákat zengtek róla. A kérdés sokkal inkább az, hogy mennyire állja meg a helyét így 2021 első negyedévének a végén? Szerencsére könnyű válaszolnom erre: pontosan ugyanazt a nívót hozza mint 2013-ban, amit a teszt végi értékelőbe már gondolom Ti is láttatok.

Vegyünk át azért egy-két dolgot a játékkal kapcsolatban, mert szerintem nagyon sokan átsiklottak anno ezen gyöngyszem felett. A sztori hozza a szokásos szintet, bár megpróbálták egy picit felturbózni azt: most kivételesen nem Peach-et rabolták el, hanem egy egyész világra ráment Bowser és kompániája. Mario ezt egy fura, tündérszerű lénytől tudja meg (sprixie), de több se kell neki, felköti a kantárost, riadóztatja Luigit meg a brigádot és felkerekednek rendet tenni.

Menekülési van

Amennyiben próbáltátok az Odyssey-t, túl sok meglepetés nem fog érni titeket, bár a sima 3D World pályái lényegesen kötöttebbek, nincs meg az open world érzés. Ami egyáltalán nem baj, teszem is hozzá gyorsan, hiszen a világ és pályadesign továbbra is fenomenális. Összesen nyolc nagyobb helyszínt járhatunk be (plusz megnyithatunk négy rejtettet), ahol eltérő mennyiségű pályák vannak.

Természetesen minden nagyobb szekvenciát egy-egy főellenség fog lezárni. A továbbhaladáshoz csillagokat és egyéb dolgokat kell összegyűjtenünk, de ebben se lesz semmi ismeretlen. Ahogy azt megszokhattuk, a játékmechanikák újfent kimagaslóan szórakoztatóra sikerültek, tulajdonképpen nem fogjuk kétszer egymás után ugyanazt csinálni. A lényeg persze továbbra is az, hogy eljussunk A-ból B-be, viszont mindezt elképesztően változatosan tehetjük meg. A fejlesztők abszolút jó ízléssel találják meg, mikor kell mondjuk többet harcolnunk az átlagosnál, esetleg simán csak kézügyességünket teszik próbára, de imádtam a különlegesebb részeket is.

Tehetjük mindezet havas, sivatagos, vizes meg számtalan egyéb környezetben, ráadásul egyszerre akár négyen is! A játék támogatja mind az online, mind pedig az offline co-op lehetőséget (együttal üdvözöljük a Nintendot 2021-ben). Ez elsőre frankón hangzik, de azért simán kaotikussá is tud válni az egész ha mindenki arra csalinkázik amerre akar. Ha jól emlékszem, ez a Wii U variánsban nem teljesen így volt jelent, szóval egy kis fejlődést tetten érhető.

Ez elég cringe

Grafikai oldalról alapvetően rendben vagyunk. Nyilván senki se várjon olyan külcsínt, amitől lerakjuk a hajunkat, de ez egy Mario játék, szóval nem is elvárás. Ettől függetlenül irtó cuki minden: gyönyörűek a színek, zabálnivalóan édesek a szereplők (jók és rosszak egyaránt), valamint kellően egyediek a bejárható részek. Ennél többet szerintem nem is kívánhatunk.

Technikailag szintén előrébb léptünk, ugyanis stabilan képes tartani a 60 FPS-t, ami nagyon fluiddá teszi az ugrabugrát. A jó hírem az, hogy itt nem ér véget a teszt, ugyanis ahogy a címből sejteni lehetett, egy nagyobb kiegészítő szintén megtalálható a kártyán - ez lenne a Bowser's Fury, ami igyekezett bátrabban hozzányúlni az addig ismert és jól megszokott Mario formulához. Ez teljesen önálló az alap játéktól. Bowser átlényegül nagyjából Godzillává és szeretne mindent, de tényleg mindent elpusztítani.

Mariora és meglepő módon antagonistánk fiára, Bowser Jr-ra hárul a feladat, hogy megállítsa a túlméretezett, tüzet okádó apukát. Nem, sajnos nem lehet beülni semmilyen mechába (pedig Gipsy Danger adná magát), viszont valamit mégis ki kell találni. Akik nem kedvelik a cicusokat, azoknak van egy rossz hírem: ebben a kvázi kiegészítőben minden a bundás jószágokról fog szólni. Hősünk macska kosztümöt visel, de igazából még a fákon is bolyhos fülcsekék lengedeznek.

Gyohohorsabban

Itt nem csillagokat, hanem cicus érméket fogunk gyűjtögetni amiket felhasználva különféle világítótornyokat aktiválhatunk - szükségünk lesz fényükre, hogy hősünk bele tudjon boxolni egy harangba (ami macska jegyeket hordoz magán), aminek segítségével átváltozik, igen, egy nagy, pizsomás macskává. Egyedül ilyenkor tudunk rásomni a tűzokádó teknősre akkorákat, amik fájnak is neki.

Összesen három nagyobbacska világot tudunk bejárni, viszont az alapjátékkal ellentétben ez valóban egy open world cucc, tehát arra kalandozunk amerre akarunk. Szerencsére azért nem vagyunk egyedül, ahogy már említettem, és egy második játékos átveheti Jr felett az uralmat. Persze kérhetjük az AI segítségét is ha inkább egyedül tolnánk. A hatásfok egész jó, nem csinál blődségeket. Alapvetően szórakoztató ez a kvázi DLC, viszont sajnos nem mentes a hibáktól.

Kezdjük ott, hogy valamiért a képfrissítés feleződik, ha handheld módban használjuk a konzolt - azt nem tudom, hogy Switch Light esetén mi a helyzet, de gondolom hasonló. Dokkolva már minden oké, szóval remélhetőleg ezt javítják a későbbiek folyamán. Ne értsétek félre, simán elvagyunk 30 FPS-sel is, de kissé szoktalan lesz a dupla akkora, folyékony élményhez képest.

Songoku vagyok, macska jelmezben

A másik gondot az ismétlődő elemekben kell keresnünk. Nagyon sok dolog felhasználásra került a 3D-ből, ami egy kicsit kellemetlen - nem tudom, hogy idő hiányában kellett ezt meglépni, vagy az eredeti koncepció is ez volt, mindenesetre kicsit bosszantó. Mint ahogy az is, hogy Bowser apuka megállás nélkül üldözni fog minket a pályákon. Ez eleinte szórakoztató, mert erre tényleg nem nagyon volt még példa a franchise történetében, viszont két-három óra után inkább fárasztóvá válik.

Ugyanakkor alapvetően ezek megbocsájthatóak szerintem, mivel simán kiadhatták volna mindenféle extra nélkül is a portot. Szóval összességében nagyon meg voltam elégedve tesztalanyunkkal. Ennyi idő távlatából is abszolút szórakoztató, köszönhetően a kifogástalan játékmenetnek valamint pályadesignnak. Tobzódik az egész a jó ötletektől - igen, a Bowser's Fury-ben sok a "lopás" meg ott a framerate probléma, de alapvetően több mint korrekt az egész pakk. Na, ilyenkor bizony jó dolog Switch tulajnak lenni!