Star Wars: The Force Unleashed teszt

Már a megjelenés előtt jóval jöttek a hatalmas beharangozók, az igazi gonoszságról, amit a játékban átélhetünk és végre megvalósítottak nekünk. Hát előre lelőném a poént, főhősünk nem olyan gonosz, mint amilyennek indul. Sőt tulajdonképpen esélyünk sincsen gonoszkodni, csak olyan mértékben, amennyire a játék ezt engedélyezi, ugyanis a sztori alakulásába egy fikarcnyi beleszólásunk sincsen.

Apropó sztori. Mindenki el volt halva attól, hogy mekkora sztorija van ennek a játéknak. Érdekesnek érdekes, ez kétségtelen, azonban rövid és túlzottan közhelyes. Az első pályát Darth Vader-rel indítjuk, az ő képében ismerkedhetünk meg az irányítással. Azonban ez a helyzet hamarosan megváltozik és feltett szándékát, miszerint a fennmaradt Jedi lovagokat elpusztítsuk, nem vele hajtjuk végre. Az első pályán ugyanis rabul ejtünk egy kisfiút, aki a Starkiller névre hallgat majd, mint Vader nagyúr tanítványa. Ő lesz történetünk főhőse és az ő irányítása alatt kell elpusztítanunk a nagy és hatalmas Jedi lovagokat.

A történetről még néhány szóban annyit mondanék, hogy tele van árulásokkal, sőt még egy kis romantikus szál is bekapcsolódik a sztoriba a játék közepe tájékán. Ha mindez nem lenne elég, akkor elárulom, hogy a történet előrehaladtával szépen lassan kinyílik a szemünk és félig-meddig átállunk a jó oldalra, hogy a végén megküzdhessünk... Na ennyi és nem több! Nem szeretnék lelőni minden poént, így a sztoriról legyen elég ennyi, a többit majd ti magatok felfedezitek.

A fenti bekezdésekből kiderülhet, hogy nem fogunk hasra esni a történetmeséléstől, amiben segítségünkre lesz egy robot és egy hölgy is, mint főhősünk jobb kezei. Őket ugyan nem irányíthatjuk és csak az intrókban fogunk találkozni velük, de a fontos információkat mégis tőlük fogjuk megkapni. Mi dobhatná fel a játékot ha a sztorit kilőttük? Hát a játékmenet...


A tökéletes játékmenet számomra egy akciójátékban változatos. A The Force Unleashed-ben ezt nem jelenthetnénk ki. A lényeg, hogy megyünk előre és lekaszaboljuk azokat, akik utunkba állnak. Itt emelném ki, hogy nagyon jól megcsinálták a játékban a nehézségi szintet, ugyanis egyre erősebb és erősebb ellenfelek jönnek majd velünk szembe, akiknek a száma nagyon magas. Minden pályának megvannak a rá jellemző karakterei és ellenségei, amik sokszor idegesítően nagy számban jelennek meg előttünk.

Ha már az ellenségeknél tartunk, ugye a lényeg minden pályán az lenne, hogy legyőzzük a pálya végén ránk váró Jedi lovagot. Amíg azonban hozzá eljutunk, félezer más ellenséget és minimum egy nagyobb szörnyet is le kell gyalulnunk, így nem lesz túl könnyű dolgunk. Mentségére legyen a produkciónak, hogy bár meg lehet halni, néhány másodperc múlva feltámadunk. Ez az opció lehet sokakat zavarni fog, nekem kifejezetten tetszett, főleg mivel pálya közben nem menthetünk. Vagy végig játsszuk a pályát vagy kezdhetjük elölről.


Van azonban néhány apróság, amik feldobják a játékot attól, hogy a kaszabolás unalmában elvesszünk. Ezek pedig a kombók lesznek. Rengeteg, tényleg nagyon sok kombót használhatunk ki a játék során, amiket még fejleszthetünk is, ha úgy tartja kedvünk. Itt kapcsolódik be a játékba némi RPG vonatkoztatás is, hiszen minden lemészárolt ellenség után bizonyos számú pontot kapunk, amit beválthatunk arra, hogy képességeinket vagy kombóinkat fejlesszük. A játék annyira rövid, hogy minden egyes kombót és képességet nem fogunk tudni tökéletesre fejleszteni, így alaposan rá kell állni azokra, amik tényleg hasznosak és azokat tápolni elsődlegesen.

Kombókból lesz rengeteg, mint említettem. Sokszor belső erőnk kihasználásának segítségével tudjuk ezeket előhívni és sokszor ez segít csak abban, hogy legyőzzük az éppen aktuális ellenfelet vagy ellenfeleket. Azonban ezek is trükkösen vannak összeállítva, hiszen sokszor a villámszórás, mint különleges képesség nagyon is jól használható egy szörny vagy Jedi lovag esetében, máskor csak fénykardunkra hagyatkozhatunk, ugyanis aktuális kiütni valónk immúnis az áramra. Itt is előkerül és beigazolódik az az állítás, hogy a játék nehézségi szintje nagyon jól el lett találva, egyetlen szabad másodpercet sem hagyva a játékosnak.

Ha már kombóknál tartunk, meg szeretném még jegyezni, hogy a nagyobb főellenségeket csak hosszas gombkombinációkkal fogjuk tudni lezúzni. Ha azonban ezt a kombinációt elrontjuk, rosszkor vagy rossz gombot nyomunk meg, megint kereshetjük a helyzetet, amivel ismét nekiállhatunk a procedúrának. Ha sikerül eltalálnunk, akkor pedig végignézhetjük a csodálatos mozdulatsorokat, minek a végén földre huppanik a nagy csúnyaság és mi mehetünk tovább ütlegelni másokat. A főellenségekkel folytatott harc azonban sokszor elkeserítő is tud lenni, hiszen a fejlesztők behozták a képbe az "üsd a kontrollert" című jelenetet, amit én kifejezetten rühellek minden játékban. Előfordul például, hogy összecsapunk egy Jedi-vel, a kardunk összeakad és el kell kezdenünk csapkodni egy gombot olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudunk, ami ha sikeresen összejön, röpül is le rólunk a drága ellenfél. Sokszor éreztem azonban azt, hogy itt egy kicsit csaltak a fejlesztők, hiszen akármennyire is feküdtem rá a gombokra és nyomtam, mint az idióták, nem sikerült letaszítanom magamról a másikat.

Küldetéseink befejeztével általában visszatérünk űrhajónkra, ahol mindig egy információs panel fog fogadni minket és egyéb számos opció. Itt ajánlatos menteni, ugyanis itt ér is valamit a mentés! Ebben a kis nyugodalomban bátran nézelődhetünk, megnézhetjük illetve felvehetjük a pályák után feloldott új ruhákat, eloszthatjuk tapasztalati pontjainkat, személyre szabhatjuk fénykardunkat, de a következő küldetésbe is innen tudunk belépni.


Szinte minden második harmadik küldetés egy új pályára fog elrepíteni minket, egy egyéni környezetbe, ahol az ezekre jellemző szörnyekkel fogunk találkozni. Talán hat-hét különböző világban fordulunk meg, amiknek kidolgozottsága rendben van. A pályákon lineáris útvonalon tudunk haladni, ennek ellenére azért van egy térképünk is, hátha valaki eltéved. Mivel egyik speciális képességünk között szerepel a tárgyak mozgatása és hozzávágása másokhoz, a pályákon tulajdonképpen minden apróság szétverhető és elmozdítható, ami sokszor hatalmas élmény tud lenni.

Playstation 2-es verzióról beszélünk ugye, így a grafika témakörét nem biztos, hogy illő lenne kifejtenünk, ugyanis Playstation 3-on és XBox360-on lényegesen, sőt mérföldekkel szebb a grafikai megvalósítás. Ez a verzió grafikailag megállja a helyét, ennél többet már nem nagyon tudnának kihozni ebből a kicsit poros konzolból... Ami már sokkal idegesítőbb az a kamera kezelés a játékban, ugyanis valamiért direkt nem arra fordul illetve nem úgy követ, ahogyan mi szeretnénk. Bár tudjuk mozgatni, de nincs külön kezünk még erre is, épp elég a kombókat mindig jó időben megtalálni.

Zenei fronton tulajdonképpen nem vártam túl sokat a játéktól, nem is kellett megdöbbennem. Zene csak annyi van, amennyi kell, az is a már jól ismert klisék alapján kivitelezve, az ismert dallamokról már nem is beszélve. Azonban teljesen más tapasztalatokról tudok beszámolni a szinkronhangokkal és úgy általában a játék hangjaival kapcsolatban. A szinkronhangok szerintem teljesen jól sikerültek, az ismerős lézerkard és egyéb fegyverek valamint járművek hangjai meg ismertek voltak már, azokat művészet lett volna elrontani. Ezek a tények lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy élvezni tudjuk a játékot...

Nagyjából ennyi lett volna a Star Wars: The Force Unleashed, amit nagyon vártunk, de egy kicsit mégis csalódottak lettünk. Legalábbis én mindenképpen! A játékkal összességében az a baj, hogy nem ad semmi újdonságot a stílushoz. Egy egyszerű akciójáték, amikben vannak egyéni ötletek, de ez sem menti meg attól, hogy ráhúzzuk az agyatlan kaszabolás jelzőt. Akinek ez minden vágya és szereti a Star Wars univerzumot, az bátran szerezze be, azonban akik a korábbi részeket (főleg az RPG-ket) szerették, azok kerüljék el messze, mert a hangulaton kívül más közös pont nincsen sajnos. Ennél lényegesen többet vártunk volna...