Joggal kérdezhetné a kedves olvasó, hogy a lassan egy hónapja megjelent DLC-t, a Shattered Space-t, miért csak most sikerült tesztelnünk. Nos... Márkó? Jujj, elővette a péklapátot, itt már nem lehet poénkodni. Nos, igazából ennyi ideig tartott feldolgozni azt a sokkot, hogy a Bethesda ki tudott adni háromnegyedes áron egy olyan kiegészítőt, melyhez hasonlót általában néhány eurónál többért nem szoktak osztogatni. Általában a Steam értékelés egy címnél nem nevezhető objektív mércének a minőséget illetően, hisz ismerjük már a "review bombing" nevezetű fenomént. De most kivételesen van ráció a rengeteg elégedetlen felhasználó nyavalygása mögött.
Pedig az első benyomás meglepően pozitív eme kiegészítővel kapcsolatosan. A DLC bevezető küldetése már akkor elérhetővé válik, amikor elhagyjuk a kezdő területet, és a legelső alkalommal kiszabadulunk az űrbe. Azonban a játék segítőkészen hozzáteszi, hogy a missziónak a harmincötödik szint elérése után ajánlott nekimenni. Azért van jelen esetben igaza a rendszernek, mert itt erőteljesebb ellenfelek fognak az életünkre törni, bár az is igaz, hogy én harmincegyes szinten kezdtem bele ebbe a küldibe, és az is bőven elég volt.
Feladatunk egyébként az Oracle űrbázis felfedezése, ahonnan egy Sirak Veth'aal nevű úriember küldött segélykérő jeleket. A név érdekes, és ugyan nekem nem esett le elsőre, de aki kicsit jobban benne van a Starfield világában, annak ismerős lehet ez a névstruktúra. Igen, ez az egyén a kígyóimádó frakcióhoz, a House Va'ruun-hoz tartozik. Nekem akkor vált ez világossá, mikor átkerültem erről az Oracle állomásról a Shattered Space főattrakciójára, a Va'ruun'kai bolygóra, ami csak úgy mellékesen a House Va'ruun főhadiszállása.
Sokat olvastam különféle portálokon, hogy ez a mélyen vallásos nép talán az egyetlen igazán érdekes frakció a Starfield egyébként eléggé száraz és ízetlen csoportosulásaival ellentétben, azonban nekem sosem voltak bántóan szimpatikusak. Tipikus vallási fanatikusoknak tűntek, és egyedül kedves társnőnk, Andreja, akivel kavarni is lehet, tűnt az egyetlen normálisnak közülük. Mondjuk minden rugalmassága és a karakterünk felé érzett kötődései ellenére még ő is képtelen racionálisan gondolkodni, mikor olyan döntésre kerül a sor, amely ellenkezik a belé nevelt doktrinákkal.
Úgyhogy gondolhatjátok, mennyire örültem neki, mikor a fővároshoz, Dazrához érkezve körbeálltak a kígyó-fanatikusok. Szerencsére megjelent a Bethesda-féle Deus Ex Machina egy hologram-vízió-mentális kivetülés képében, mellyel kizárólag én tudtam beszélni, a Va'ruun-os követők nem. És így váltam egy vallási szekta tagjává egy lendülettel. Csodálatos. Legalább Andreja, aki közben a nejemmé vált, elégedett volt. Egy 18+-os jelenettel jobban kibékültem volna, de sajnálatos módon itt nem lehet válogatni.
Ezek után pedig a feladatunk nagyon egyszerű: ismét eggyé varázsolni a darabokra hullott Va'ruun-i népet. Mivel Va'ruun'kai egy titokzatos, ámde katasztrofális esemény miatt elveszítette a lakosságának nagyjából a felét, ezért a tanács három részre szakadt, és nem tudnak megegyezni, hogy miként kellene megoldaniuk ezt a krízist. Szóval adott a három főküldetés. Továbbá lesz egy garmadányi mellékfeladat is, mint ahogyan azt a Starfield-től megszokhattuk, melyek színesítő elemként funkcionálnak, de végső soron nem lesznek kihatással a főszálra.
A kiegészítő erősen indít, ám gyengén ér véget. Az Oracle rendkívül hangulatos a színvilágát és a struktúráját illetően. A semmiben úszó állomás, az emberek teljes hiánya, illetve látomásoknak tűnő figurák megjelenése Alien-es hangulatokat ébresztett bennem. Mondjuk szörnyek nem voltak a fedélzeten, de ettől függetlenül feszültségkeltésből jeles. Élienek helyett a varázsképességeket őrző templomoknál előszeretettel megjelenő Starborn ellenfelekre hasonlító fantomokat kapunk, melyek ide-oda teleportálnak és eléggé szívósak tudnak lenni. Feltéve, ha nem kapnak az arcukba egy Bing Bang lövést, maximumra fejlesztett shotgun képzettséggel. Vagy többet.
A prezentáció az egyik legerősebb része a Shattered Space-nek. Az alapjáték tele volt színtelen, szagtalan, repetitív helyszínekkel, melyeket a minimális nyersanyagfelhozatal miatt teljesen értelmetlen volt felfedezni; azt a 10-20 XP-t retekül nem érte meg. Azonban Va'ruun'kai misztikusabb, színesebb esztétikával van ellátva, illetve rengeteg állattal, kik csak arra várnak, hogy leszkenneljük őket. Mondjuk a 12 felfedezhető faunából három a Groat állatfajnak a hím, a nőstény és a gyerek variánsa. Hajjaj...
És ha jó, ha nem, de meg kell barátkoznunk ezzel a világgal, ugyanis a kiegészítő szinte kizárólag ezen a bolygón fog végigvezetni minket, egyik helyszínről a másikra. Hajóra nem is kellett egyszer sem szállnom, így aki vad űrcsatákra vágyik, és kimaxolta az ehhez kapcsolódó képzettségeket, az megszívta. Ideje átpakolni a pontokat valami használhatóbbra, mint például valami fegyver-képzettségre, automatikus gyógyításra, vagy a meggyőzésre. Ja várjatok, ilyet még mindig nem lehet csinálni.
Visszatérve Va'ruun'kai-ra, ugyan relatíve sok tennivalót fogunk tudni felszedni a katarzis elérése előtt, ezek oroszlánrésze továbbra is kimerül abban, hogy ide-oda rohangálunk, beszélünk emberekkel, szárazra zsákmányolunk barlangokat és szétlövünk minden ellenünk fellépő rosszaságot. Túl sok izgalmat nem fognak tartalmazni a sztorielemek, de legalább egy kicsivel jobban belátást nyerhetünk a Va'ruun nép kultúrájába. Az ellenséges lények és fantomok nagyrésze szilánkokat dob, melyekből hasznos gránátokat tudunk csinálni. Új fegyverek is gazdagíthatják az arzenálunkat, bár nincs túl sok ezekből, és nem érződnek sokkal különbnek azoknál, amiket eddig gyűjtögettünk, sajnos.
Itt-ott elvétve találhatunk fejtörőket is, és annak ellenére, hogy egyik sem fogja túlságosan beindítani a fantáziánkat, legalább felpezsdítik a kicsit repetitívvé váló játékmenetet. A fősztori sem viszi túlzásba a változatosságot. Nem meglepő módon egy hőst alakítunk, aki minden olyan problémát meg tud oldani, amit a helyiek valamiért esélytelennek nyilvánítottak. A főszálat hamar le lehet tudni, a lezárás nem éppen kielégítő, csupán látványos, és még sok XP sem üti a markunkat, főleg így harmincas szint felett.
A némileg saláta tartalom mellett azon hibák, melyek az alapjátékban megvoltak, többnyire most is jelen vannak. Tiszteletüket teszik technikai bug-ok olyan hajmeresztő anomáliákkal megspékelve, mint például a levegőben járkáló emberek, beszélgetés közben elsétáló partnerek, környezetben való elakadások, dialógus közbeni hang-animáció elcsúszások, illetve indokolatlan FPS bezuhanások.
Egyik sem volt halálos, igaz, sőt, ha túlságosan is beragadtam egy környezeti elembe, akkor gyorsutazással még ki lehetett mászni onnan (feltéve, hogy nem volt pukkanásig tele a táskám), és csupán egyszer voltam kénytelen "reload"-olni az állásomat, mert beszorultam egy olyan űrhajóba, ahová nem lett volna szabad bekerülnöm sem. Hogy miként sikerült nekem ezt összehozni, nem tudom, de mivel másodpercenként csinál több automatikus mentést is a játék, ezért maximum bosszantó tényezőként fognak szolgálni az állás-újratöltéses bakik.
Az ellenfelekkel alapjáraton nincs probléma, bár a teleportálgató fantom "boss"-ok hajlamosak visszanyerni a pajzsukat vagy életüket látszólag teljesen spontán módon, és erről nem tudtam eldönteni, hogy ez bug vagy nehezítő elem, mindenesetre az agresszív közelharci lények továbbra is rendkívül irritálóak. A pókszerű szörnyek kiváltképp bosszantottak, mert nagyon gyorsak voltak, messzire nyúltak a lábaikkal, így könnyedén eltaláltak, ami továbbra is megszakítja az újratöltés animációját, kicsit kiszolgáltatottá varázsolva a kifogyott tárat cserélni próbáló játékost.
A tortára a hab pedig, hogy nagyjából tíz-tizenkét óra tartalmat sikerült így kapnunk, ha minden mellékfeladatot beleszámítunk. Érthető, hogy a játékosok miért nincsenek feldobva. És ez annyira elszomorító, mert látszik, hogy Va'ruun'kai-jal sokat foglalkoztak a készítők. A prezentáció, a színvilág és a hangok kellemesek, a sztori is tud érdekes lenni itt-ott még, ha nem is fogja forradalmasítani a történetírást, és a követők közül Andreja hasznos adalékokat tud hozzáadni a szociális interakciókhoz.
A többiek mondjuk fejre lettek ejtve, a küldetések nem túl változatosak, a tartalom hamar kifúj, bug-ból még mindig elég sok van, és nekem ez a kígyóvallás is változatlanul eléggé mondvacsináltnak tűnik. Érződött, hogy a készítők sokat inspirálódtak a Trónok Harca Valar Morghulis - Valar Dohaeris mondásaiból, azonban nem tudtam egyáltalán komolyan venni ezt a vonalat, mert egészen eddig gonoszokként voltak beállítva, lévén, hogy csak a fegyverünk másik oldalán találkoztunk velük.
És a küldetések során sem tudtam megszeretni a frakciót, mivel kicsit életképtelennek érződött a szociális struktúrájuk, túlságosan is ragaszkodtak a metafizikai dogmákhoz, sokszor a józan ésszel szembe menve, illetve nem tudom, mi történt volna, ha nem jelenetem volna meg közöttük, mint megmentő messiás. Már azt is nagy szerencsének lehet elkönyvelni, hogy megjelent a semmiből az isteni beavatkozás a javunkra, máskülönben az egész DLC az ajtón kívül zajlott volna le, és nagyjából fél órát vett volna el az életünkből.
Kevert érzéseim vannak a Shattered Space-szel kapcsolatosan, ha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló. Elvoltam vele, de nem érződött igazán többnek, mint a Starfield alapjátékához tartozó kis bónusz terület, extra feladatokkal. Ha ingyen adták volna ezt ki, vagy fillérekért, akkor nem lett volna vitás, hogy ez egy elfogadható, még ha kicsit foltozást is igénylő kiegészítés. De így, hogy annyit kérnek el érte, amennyiért egy teljes játékot is tudnánk venni, már könnyebb egyet érteni a haragos tömeggel.
Starfield - Shattered Space / Tesztplatform: PC
jó lesz ez!- Stílus: RPG
- Megjelenés: 2024. szeptember 30.
- Ár: 12.110 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Erős bevezető küldetés
- Színes, hangulatos esztétika
- Megszokott Starfield-es küldetés-struktúra relatíve érdekes sztorival
- Karcsú tartalom
- Bug-ok
- A küldetések nem túl színesek
- Kevés új helyszín
- Az űr-cowboy-ok pórul jártak
- Drága