Sok mindennel lehet vádolni, de azzal, hogy nem szeretem a sci-fit, biztos, hogy nem. Ha csak az utóbbi pár évre visszagondolok, hogy mennyi ilyen játék és film haladt át a kezeim között, egy szabad szemmel is igen jól látható számot kapnánk. Pedig Isten az anyám, én próbálkoztam a Star Trek összes részével, józanul, ittasan, egyéb állapotban, de nem, egyszerűen, ha meglátom a bilihajú, hosszú fülű vulkáni legényt, és meghallom hozzá azt hogy "Nyúljon be a gatyámba, Mr Spock", akkor ott vége a világnak.
A választás egyértelmű
Viszont furcsa módon a 2009-ben kiadott film reboot szerintem nagyon jól sikerült, így ha meg nem is tértem, de legalább rá tudtam venni magam, hogy a folytatás is érdekeljen majd a mozikban. A Star Trek: The Video Game surranó pályán kúszott be hozzám, mivel még csak nem is hallottam róla, hogy készülne, pedig állítólag irdatlan mennyiségű marketing tevékenység készült hozzá, meg persze az ilyenkor szokásos, jól hangzó ígéretek. Kevés filmes adaptációt szoktam sajnálni, mert általában üvölt róluk, hogy a még több pénz kicsikarása jegyében fogantak, ráadásul ezek tipikus fércművek. A Star Trek: The Video Game esetében nem feltétlenül ez a helyzet, mert a készítők igyekeztek megdolgozni a pénzükért, de ez nem igazán sikerült, minket, vásárlókat pedig csak ez érdekel. Egyébként a pontozása ellenére sem egy rossz játék ez, de legalább egy normálisan működő kódsort beleprogramozhattak volna, de inkább kezdjük is az elején az egészet.
Szóval Mr Spock és Mr Kirk éppen a U.S.S Enterprise fedélzetén dekkol, amikor is egy vészhívást kapnak egy közeli planétáról, miszerint evakuálniuk kell egy erőművet. Alig érkeznek meg a felszínre, amikor is már áll a bál: éppen atomokra készül robbanni a közeli telep a planétával együtt, ahol egy kísérleti technikával bohóckodnak a helyi lakosok. Summa summarum, sikerül kimenekíteni a munkaerő nagyobb részét, meg persze a baltával faragott arcélű helyi jó csajt, viszont a technológiát meg elrabolta egy nagyon gyík faj, a szinte csupa gyíkból álló Glar vagy Glor vagy Glarglar, de lehet hogy Glurglar, hirtelen nem is emlékszem.
Legyorsulok egy űrhajót
A történet iszonyúan primkó, egyetlen másodpercre sem lesz szórakoztató vagy változatos, ami azért necces, mivel a filmekért felelős brigád nagyobbik része is benne volt a projectben. Természetesen mivel licenszelt dologról van szó, minden szereplő a jól megszokott hangján szólal meg, kommentálja az eseményeket, valamint még a fizimiskájuk is hasonlít az ezüst vásznon látottakhoz. Ezzel rá is kanyarodnék a grafikára, ami elég gyatra lett, de ezen már meg sem lepődünk. Nem azt mondom, hogy előző generációs szint, mivel kis jóindulattal van pár olyan lokáció, ami talán megüti a közepes szintet, mint amilyen például az idegenek bolygója, de úgy en bloc bizony frusztráló. Arról meg már nem is beszélve, hogy sokszor olyan érzésünk is lehet, mint ha egy tapodtat se haladnánk előre, annyi ismétlődő elem követi egymást. Ha még nem említettem volna, az ST egy külső nézetes, fedezékes harcra épülő TPS lövölde amúgy.
A következő kifogásolható pont az a szereplők, lények, társak, egyszóval mindenkinek az animációja. Van egy olyan tippem, hogy az animátor csapat egy jól sikerült csapatépítő után ült le dolgozni, mert szerintem sok volt bennük még a krekk, meg a meszkalin, valamint jó eséllyel még egymás neméhez is vonzódnak. Láttam én már igencsak elcseszett lovat (Koudelka), mozgássérült gördeszkást (Tony Hawk Wii), paralízisben szenvedő embert (Amy), de olyat, aki úgy megy, mintha most kapott volna egy nagy adag beöntést, még nem. Ezt is kihúzhatom a bakancslistámról, mivel a két hős valami olyan elcseszett módon halad, hogy azt nem lehet jelzőkkel illetni! De amúgy nagyjából semminek sincs köze még minimálisan sem a valósághoz, szóval én egy-egy fázison olyat tudtam kacagni, hogy a könnyem is kicsordult.
Széééép vagyok
De az a legszebb az egészben, hogy még ezt is tudom fokozni, mivel olyan mennyiségű és minőségű programozási baki keseríti az egyszeri Trekker életét, hogy ihaj! Tegyük fel, hogy valaki már-már egészségtelen mértékben függ a sorozattól. Túlteszi magát a rettenetes animációkon meg a béna sztorin is. Valahogy, valamilyen perverz módon elkezdi élvezni a játékot. Ezt nem is hagyhatták annyiban a programmerek, ezért jól odacsördítettek egyet a kódoknak, mire azok menten szétugrottak. Fagyás, kiakadás, egymásba belelógás, ellenfél legyilkolása, majd meg nem halása, ajtóba beakadás, elvégzett feladat letojása, szakadékba gurulás és még sorolhatnám napestig. Én nem is értem, hogy az előzetes verzió tesztelői ezt így hogy engedhették át a minőségi rostán. Ja, de, tudom, hiszen ez filmből játék. Most kérdezhetitek joggal, hogy akkor mégis mire fel kapott ennyi pontot ez a rettenet?
A kérdés teljesen jogos. Egyrészt betudhatom a rettenetesen lágy szívemnek, másrészt felfedezhetőek a progiban olyan elemek, amik miatt rászántam azt a 8 órát, hogy végigdaráljam. Ilyen például a co-op lehetősége, tehát egy nagyon kedves barátunkat meg tudjuk kérni, hogy kísérjen el minket a kalandban, így egyből meg is nő a szórakozási faktor, valamint a totálisan kakukk mesterséges intelligenciát is kikerülhetjük. Ezen kívül a fejlesztők igyekeztek nagyon sok apróbb és változatosabb ötletet bedobni, mint például a különböző minijátékok. Ezek amúgy aranyosak meg jópofák, csak annyira egyszerűek, hogy még magyarázatot sem raktak melléjük. Édesek. Lesz majd pár rész, amikor siklani fogunk a levegőben, de erre is csak azt tudom mondani, hogy az elképzelés nem rossz, viszont a megvalósítás totálisan hazavágja az élményt. Részt vehetünk majd egy űrcsatában is, ilyenkor a hajónk lézereit, meg torpedóit irányíthatjuk.
...és akkor ezt itt megnyomom
Úsznunk is kell majd, de ezt viszont jobb lett volna, ha kihagyják, mivel botrányosan kezelhetetlen az egész. Amúgy meg a stuff totál olyan, mint a low end fedezékes lövöldék: jön a csúnya, gonosz ellen, mi jól elbújunk, aztán meg célzott lövéseket adunk le rá és haladunk tovább. Központi szerepe lesz a fézer pisztolyunknak, meg a trikódernek, ugyanis mindkettőt fejleszthetjük a feladatokért kapott xp-ből. Fegyóból amúgy relatíve sok van, de csak pár használható igazán. A trikóder már egy kicsit érdekesebb dolog, mivel van egy scanner funkciója, amivel extra tartalmakat (acsikat) tudunk megnyitni, valamint meghallgathatjuk Kirk viccesnek szánt megjegyzéseit is. Az objektívák amúgy rém egyszerűek lesznek, juss el A-ból B-be és csókolom. Ha nagyon perverzek vagyunk, akkor néha kapunk másodlagos feladatokat is, úgy mint, ne gyilkoljuk halomra a fertőzött haverjainkat, vagy jussunk el észrevétlenül a megadott helyre.
Na, ez utóbbi különösen idegesítő, köszönhetően a gyökér AI-nek, mivel teljesen a játékra van bízva, hogy egy fal mögött észrevesznek-e vagy sem. Kénytelen vagyok a kezelhetőséget is lehordani a sárga földig, mivel legalább 1-2 másodperc késés van a reakcióidőben, ami mondjuk egy ugrabugra platformos résznél mondanom sem kell, hogy eléggé kínos. A zenék és a hangok amúgy teljesen rendben vannak, jók a szinkronok, Spock-ot még ilyen formán is durván bántalmaznám valami tompa és életlen tárggyal. A párbeszédek már nem ilyen jók, nem tudom, hogy ki volt a felelős értük, de kéne egy friss munkaerő a helyére asszem.
Ő nem szép
Szóval senki se várjon megváltást ettől a játéktól, ez sajnos egy újabb, nem túl üde színfolt az amúgy sem túl kellemes filmes játékok palettáján. Lenne benne pár ötlet, ami még akár a hátán is elvihetné az egészet, viszont ez a hihetetlen gyatra programozás miatt esélytelen. A lopakodás, a másodlagos feladatok, a minijátékok, a búvárkodás és a rettenet mennyiségű háttérinfó mind jó irányba vinné el az egészet, de ha totál játszhatatlan lesz, na azzal már nem tudok és nem is akarok mit tenni. Ha sokkal, sokkal olcsóbb lesz, esetleg a Trekkie fanok tehetnek vele egy óvatos próbát, de szerintem előtte még ők is próbálják ki valahol.
Szééépek vagyunk