Star Ocean: The Second Story R teszt

A Square akkor még Squaresoft névre hallgatott és az Enix külön muzsikált. No, utóbbinak volt egy iszonyúan menő, a fantasztikumot a rideg középkorral és mágiával keverő univerzuma, a Star Ocean. Alapvetően egy fejlettségi pólus két teljesen ellentétes végéről van szó, a sztori viszont zseniálisan magyarázta meg és hozta össze ezt a két végletet. Az SO első része hatalmas siker lett, így értelemszerűen érkezett a közvetlen folytatás, ami igazából mindenben felülmúlta a neves elődöt.

Itt viszont abszolút megtorpantak - hiába adtak még ki egy kazalnyi új részt, egyszerűen semmiben sem sikerült átugrani az első két epizód által feltett lécet. Most viszont valamilyen formában örömünnep van, ugyanis jelen tesztünk alanya, a Star Ocean: The Second Story R újabb iskolapéldája annak, hogy milyen az, amikor egy csapat hozzáértéssel, alázattal és szeretettel nyúl hozzá egy produktumhoz, hogy komplett remake-et készítsen.

Főnök, minden is egyszerre világít

A Gemdrops srácai és lányai tényleg mindent megtettek, hogy a huszonhárom évvel ezelőtt megjelent neves elődöt újfent dicshimnusz zengje körül - ha megnézitek az értékelést, szerintem sikerrel vették a feladatot. További rizsa helyett lássuk inkább, hogy miről van szó és engedelmetekkel egy kicsit az eredetire is, hátha sokan nem ismertétek.

A sztori az előd közvetlen folytatása: Ronyx J. Kenny immáron kapitányi rangban van és hajójával, a Calnusszal az űr végtelen sötétjét kutatják. Találnak egy érdekes planétát, ahol a szenzorok egy nagy, sötét, áthatolhatatlan gömböt fedeznek fel. Le is szállnak a felszínre, ahol fia, Claude a saját ostobaságának köszönhetően balesetet szenved és egy távoli bolygóra, az Expelre "teleportálódik". Itt viszonylag hamar összeismerkedik Renával, a helyi fura lánnyal és némi közjáték után elindulnak, hogy felderítsék a bolygóra lezuhant, úgynevezett Sorcery Globe titkát.

Többet nem árulnék el a történetről, mert igazából végig kellően érdekes és pörgős, ráadásul egy kazalnyi olyan elem van benne, ami miatt kétszer végig kell játszanunk, persze csak ha szeretnénk megismerni a teljes képet. Arról van ugyanis szó, hogy rögtön választanunk kell a már említett Claude és Rena között. Kiválóan oldották meg azt, hogy alapvetően együtt kalandozik a két hős, mégis nagyon sok olyan esemény lesz, ami szétválasztja őket, így pedig tényleg végig kell mennünk a kalandon mindkettőjükkel.

Na, akkor megyünk aratni

Másik érdekessége a cselekménynek, hogy találkozunk felvehető szereplőkkel is, szám szerint 13-mal. A stuff úgy van megcsinálva, hogy egy végigjátszás alkalmával egészen biztosan ki fognak maradni kollégák ilyen-olyan okok miatt. Ezeket a karaktereket ne úgy képzeljétek el, hogy vannak, velük többen vagyunk oszt' jóvan. Nem. Mindegyikük a végletekig kidolgozott személyiséggel és céllal rendelkezik, aminek elérésben természetesen tudjuk segíteni őket másodlagos feladatok formájában.

Szóval a készítők még arra is gondoltak, hogy ne sima fetch questekkel tömjék tele a játékot, hanem igazi mélységet adó küldetésekkel, ahol tudnak szó szerint és átvitt értelemben is kötődni egymáshoz a szereplők. Ezen kívül is rengeteg egyedi aspektussal rendelkezik a cucc, de a többi legyen meglepetés inkább, nem lövök le minden poént. Ehelyett beszéljünk inkább a külcsínről, mert azt természetesen nulláról építették újra. A végeredmény egy hibrid megoldás lett: a bejárható terep és a környezet az úgynevezett 2D-HD megoldást kapta, amire a legjobb példa talán az Octopath Traveller.

Szóval a terep modern megvilágítást meg kiemelést és textúrákat kapott, viszont szereplőink maradtak a pixel art megvalósításnál. Aztán ha dumálás van, akkor bekúsznak a róluk készült gyönyörű portrék, de harc közben meg ott lesznek a pixelek. További eltérés, hogy az OT-vel ellentétben itt gyönyörű színes minden, nagyon kevés esetben kapunk borongós tónusokat. Nézzétek meg a screenshotokat - ez igazából vagy tetszik valakinek vagy nem, nincs nagyon harmadik út. Szerintem fantasztikusan néz ki a cucc.

Ne emberkedjetek!

Nyilván technikailag teljesen rendben vagyunk, nincsenek bugok meg döccenések, szép, simán fut. A játékmenet már egy fokkal izgalmasabb kérdés és itt látszik talán a külcsín mellett a legjobban, hogy bele kellett nyúlniuk a készítőknek, mert ha csak az eredeti mechanikákat hagyják benne, akkor szerintem senki sem veszi meg a cuccot 2023-ban.

Ahogy mászkálunk a térképen, lila paca formájában látjuk az ellenfeleket és amint nekik megyünk, kezdődik a hirig. Ha azt mondom, hogy a verekedés szuperintenzív akkor az nem fedi a valóságot: általában 10 - 15 másodperc között érnek véget az összecsapások. A kezelés pofonegyszerű, mert tudunk mászkálni a hőssel a mini arénában, odacsaphatunk, esetleg varázsolthatunk meg a felmappelt speckó ütéseket lőhetjük el.

Az első, abszolút üdvözítendő újítás, hogy minden harcot, ahol elfenekelnek minket, azonnal megpróbálhatjuk újra, ráadásul még arra is lesz opció, hogy esetleg a felszerelésünkön vagy a képességeinken igazítsunk. Ez nagyon jó döntés volt, mert lesz olyan, amikor nem látjuk, mi történik olyan gyorsan véget ér az egész mi meg nulla HP-val fetrengünk a földön. Benne maradunk így a flow-ban, nem kell hosszú perceket elszöszmötölni azzal, hogy újra az adott helyre érjünk mondjuk. Az egyetlen negatívum, amit megemlítenék itt az a védekezés, avagy a kitérés elég nyögvenyelős előhívása.

Figyelj, neked mindent elhiszek

Ha valaki ránk akar verni egyet, akkor egy felkiáltójel-szerű izé villan fel fölötte. Ekkor kell megnyomnunk a dedikált gombot, amivel hátra ugrunk és indíthatunk countert. Alapvetően ez működik, viszont, ha túl sokan vannak körülöttünk vagy egyszerűen nem látjuk át a harcteret, akkor pillanatok alatt a visszájára sül el és egy szemvillanás alatt végünk.

A másik gond akkor van, ha bejön az úgynevezett Break rendszer. Minden szereplő fölött van négy-öt pajzs ikon. Ha ezeket leverjük, akkor pár másodpercig lebénul a delikvens, mi meg extra sebzéseket oszthatunk ki, ugyanakkor ez ránk is igaz lesz. A főellenfeleknél annyival sokszor jobb a helyzet, hogy ott csak egy ellenségre kell fókuszálni (az esetek nagyobbik felében), de az meg más miatt lesz nehéz.

A fejlesztési rendszerre kivételesen nem térek ki külön, mert elképesztően összetett, milliárdnyi változója van, de a rendszer jól elmagyarázza (BG3, rád nézek, ott is így kellett volna). A lényeg nagyjából az, hogy minden bunyó után kapunk tapasztalati pontot, BP-t meg SP-t. Utóbbi kettőből lehet fejleszteni az aktív és passzív skilleket, amire nagy szükségünk is lesz, mert ha nem foglalkozunk vele, akkor egy idő után kvázi játszhatatlanul nehézzé válik a program. Ami ellenben szintén nagyon klassz, hogy például a már említett karakter portréknál vagy a zenéknél váltogathatunk a régi és az új között.

Én csak papírzsepit akartam venni

Igaz lesz ez a szinkronra is: megkaptuk az eredeti japán hangsávot a teljesen jó angol mellett, szóval ebben szintén dönthetünk. Ahogy olvashatjátok, összességében egy kiemelkedő remake lett a Star Ocean: The Second Story R. Az alapoktól újra húzott külcsín remek, mint ahogy a harc közbeni változások is ülnek. A tempót szokni kell, illetve lehet, hogy egy picit átláthatóbbá kellett volna tenni a fejlesztési opciókat, de ez már csak kisebb fanyalgás a részemről.

A történet továbbra is remek, a többszöri végigjátszás lehetősége nem csak lufi, amivel ki akarták tolni a játékidőt. Ha esetleg anno kimaradt volna az eredeti akkor mindenképp szerezd ezt be, de a régi motorosoknak is jó szívvel tudom ajánlani. Bárcsak így nyúlna mindenki ehhez az egész remaster-remake opcióhoz! Gúdzsáb Square!