Spore teszt

Bár a játék már be volt jelentve egy ideje, a megjelenésre hosszas huzavona után 2008 szeptemberében került sor. Mivel abszolút új játékmenetet ígértek, először nem nagyon tudtam, mire számítsak. A telepítés után örömmel nyugtáztam, hogy az EA jóvoltából magyar felirattal került a boltokban - ami esetünkbe 100%-os fordítást jelent, hiszen a beszéd a The Sims sorozatot idézi. Miután kellőképpen kicsodálkoztam magam, és létrehoztam saját Spore fiókomat, kezdődhetett a játék.

Bolygóválasztás után láthatjuk, amint a planétát záporozó meteorok egyikéből egy egysejtű lény "ugrik elő". Kezdő életformánknál kiválaszthatjuk, hogy milyen táplálkozási orientációja legyen (hús-, növény-, illetve mindenevő), alakot módosíthatunk, illetve mindenféle egysejtű életformákra jellemző függeléket (csilló, szem, sejtszáj) aggathatunk rá. Be kell vallanom, nem számítottam rá, hogy tényleg ennyire részletesen alakíthatjuk kedvencünket.

A kezdeti, sejtszakasz 2D-ben játszódik, feladatunk egyszerű: táplálkozni, növekedni. A dolgunk azonban nem olyan könnyű, köszönhető ez annak a temérdek lénynek, melyeknek céljuk ugyanaz: minél hamarabb elérni az evolúció koronáját. Aki ismeri a Hungry Fish című játékot, tudhatja mire gondolok. Úgy együnk, hogy minket nem esznek meg.

Miután kijutunk a szárazföldre, a játékmenet megváltozik. Teljes 3D-s felületet kapunk, és itt tárulkozik elénk legformálhatóbb szakasz: lényünket megszámlálhatatlan módon alakíthatjuk. A lehetőségek tárháza tényleg végtelen, a szemek számától a végtagokon és alkaton át az utolsó csont vastagságáig meghatározhatjuk kedvencünk kinézetét. Miután kiéltük kreatív zsenialitásunkat (vagy elfogyott a DNS pontunk - lásd lejjebb), ideje, hogy fajtánk fenntartása érdekében foglalkozzunk a minket körülvevő életformákkal is: szövetségre léphetünk velük, de ki is irthatjuk őket. A döntés a mi kezünkben van. Minden egyes kiírtott/szövetséges faj után un. DNS pontokat kapunk, melyeket a lényünk formálásánál használhatunk fel: értelemszerűen, minél több pontunk van, annál részletesebben alakíthatjuk.


Egy idő után lényeink - hisz bár egyszerre csak egy egyedet irányítunk, az az egész fajt jelképezi - gondolkodni kezdenek, ezzel a játék át is vándorol a törzsi szakaszba. Itt véget ér az szerepjáték rész, kezdődik a stratégiai szegmens. Feladatunk nem változott, szövetség/halál a nem mifajtánkra. A törzsi háborúk lerendeztével véget érnek a fajok közti dominancia harcok, a mi egyedeink uralják a bolygót. Természetesen, ahogyan az emberek is osztják egymásnak az észt, úgy az itteni népcsoportok sincsenek feltétlen jó viszonyba. A civilizációs szakaszt egyfajta hittérítő szimulátorként kell felfognunk: járműveket létrehozva vándorolunk városról városra, és ott próbáljuk terjeszteni saját vallásunkat. Valami oknál fogva azonban nem szívlelik az istenek küldötteit, így gépeinkre állandóan tüzet nyitnak, a dolgunk tehát sietős.

Minél kisebb az "emberek" morálja az adott községben, annál könnyebb jobb útra téríteni azt. A morált pedig nem más határozza meg, mint az adott város felépítése. Értelemszerűen minél több a szociális intézmény (ergo mozi, különböző szórakozóhelyek), annál nehezebb dolgunk van. Ellenben, ha a nép már amúgy is forrong (tehát a város inkább a gyárak fellegvára, mindinkább szociális központ), sokkal fogékonyabb szentjeink beszédeire. Ha már meghódítottuk az egész bolygót, ideje, hogy Gagarin után nyomuljunk. Tudósaink szólnak, hogy készen áll az űrhajónk (amit én találóan Szputnyiknak neveztem el), a világűr meghódítása csak ránk vár. Az űrszakaszban nem kevesebb lesz a dolgunk, mint más bolygókkal szövetségre lépni, kereskedni, háborúskodni, mindeközben pedig fenntartani a rendet saját hazánkban.

A fentiekből láthatjátok, hogy milyen lenne a Spore... ideális esetben. Sajnos azonban nő a hőmérséklet, tágul az ózonlyuk, és a játék is bekapott egy feltételes módot: "Milyen jó lenne ha...". Azonban hiba került a mátri... elgondolásba, méghozzá olyan módon, ami nagy mértékben lerontja a játékélményt. Ez nem más, mint a végtelen szabadság.

A készítők ugyanis hosszú játékidőt, érdekes küldetéseket ígértek nekünk. Ebből sajnos csak az előbbit sikerült megvalósítani. Ugyanis ami végképp tönkreteszi az élményt, az a monotonitás. A sejtszakasz teljesen rendben van, kellően kidolgozott, és éppen annyit játszunk ezzel a résszel, ami pont elég nekünk. De a lényszakasszal már más a helyzet. Az elején még persze élvezhető, hogy gyűjtögessünk testrészeket, hódítsunk meg más fajokat, de 30 perc után ez már nagyon unalmas tud lenni. És sajnos ez a rész több órát vesz igénybe. Persze, néha közbeszúrnak egy "elvándorolt a fészek, keresd meg" részt, de ez kb. a 0-val egyenlő. És a helyzet csak rosszabbodik.


Miután sikeresen átvergődtünk fajunk istápolásán, jön a - számomra - legfrusztrálóbb rész: a törzsi szakasz. Röviden jellemezve: kihívásmentes és irányíthatatlan. A dolgunk nem sok. Amelyik törzzsel szövetségre lehet lépni (tehát nem alapból ellenséges), azzal tegyük meg, a többit leigázzuk. Ez utóbbi annyiból áll, hogy létrehozunk egy rakat fáklyás egységet, majd nekiszaladunk az ellenség főépületének. Mielőtt bátor harcosainkat lekaszálnák a védők, máris porig égettük a faluközpontjukat - ami persze a faj kipusztulásával jár. Viszont, ami miatt végképp kiakadtam, az az irányítás volt. A kamerával mindent művelhetünk, csak éppen irányítani nem lehet. Nehézkes, túl szalad, nem lehet eléggé kizoomolni stb. Egyszóval rossz.


Felüdülés ezután a civilizációs rész. Ötletes, itt már igazi stratégiával van dolgunk. Könnyebb szinten nem, nehezebben már van is benne kihívás. A kamerakezelés normalizálódott, nyersanyagot gyűjtünk, fejlődünk, térítünk. Egy legális csalással persze egy csapásra megnyerhetjük a bolygóért dúló háborút, de ez már csak kukacoskodás a részemről. Utána viszont itt az űrszakasz ami eleinte nagyszerű, ám később szintén leül. Jópofa, hogy tevékenységünk nem korlátozódik le csak az űrre, sokszor kapunk olyan feladatot, hogy menjünk el egy-egy bolygóra felderíteni (ilyenkor a bolygó felszínén kell tevékenykednünk), állatokat begyűjteni, esetleg fertőzött egyedeket kiírtani. Viszont ez is ugyanúgy járt, mint a lényszakasz. Eleinte jó, ötletes, hisz kereskedhetünk illetve hadba vonulhatunk, de a végén már kifejezetten unalmasnak találtam. Főképp igaz ez amiatt, mert minduntalan megkapjuk ugyanazokat az küldetéseket: spuri vissza a bolygónkra, különítsük el a fertőzött egyedeket (ergo atomot nekik), mert kipusztul a faj.

A fentiek igazak sajnos a grafikára is. Az elején kifejezetten gyönyörű volt, minden apróbb részlet ki volt dolgozva. Amint viszont kiértünk a partra, el lett hanyagolva. A problémám mégsem ez volt, hanem a grafikus motor kiforratlansága. Szép lesz ez, de még eléggé bugos volt, ennek köszönhetően gyakran találtam magam olyan helyzetben, hogy láthatatlan ellenségek támadnak meg. Csak álltam egy helyben, láttam, amint üt valaki, de nem tudtam rá reagálni - történt ugyanis, hogy a grafikus motor a magasabb felbontásokon már nem kezelte olyan jól a különböző elemeket, így sokszor "elfelejtette felrakni" a textúrát a modellekre. Ezektől eltekintve szépnek mondhatjuk a játékot, egyedül azt sajnálom, hogy nem tartották meg a sejtszakasz színvonalasságát - ne felejtsük el azonban, hogy míg az első rész 2, addig a többi 3 dimenzióban volt látható.

A hangokra nem lehet panaszunk, mint már említettem, a beszéd a The Sims szériát idézi. Sokaknak ugyan ez kifejezetten ellenszenves volt, nekem viszont nagyon tetszett régen is, és a véleményem a Spore esetében sem változott. A dallamok kedvesek, és mindig aktuálisak: nyilván mást hallunk harc közben, mint békéltető túráink során.


A fenti sorokból úgy tűnhet, nagyot csalódtam a Spore-ban. Ez részben igaz, hisz többet vártam tőle, holott nem tudhattam, mire számíthatok. A másik oldalról viszont, rengeteg olyan elem került bele a játékba, amik feldobják a monoton szakaszokat. Ilyen volt például, amikor a lény-, illetve a törzsi szakaszban szövetségre kellett lépnem más fajokkal. Ez a folyamat egy minijátékon alapult. Lényege annyi volt, hogy a másik faj fészkéhez odamenve különböző udvarlási funkciókat veszünk igénybe: táncolunk, bájolgunk, éneklünk. Ha elég magasak a szociális adottságaink, akkor biztos sikerrel járunk és a új szövetségesre teszünk szert. Ezek után bármikor gyógyulhatunk a fészkükbe, illetve ha a közelükben tartózkodunk, balhé esetében beszállnak segíteni.

Kötelességem még megemlíteni a falkát is. Miután szövetségessé tettünk egy fajt, érdemes még egyszer lenyűgözni egy erősebb tagját (ajánlott az alfahímet), aki így a csapatunk része lesz. Elit alakulatunknak maximum 3 tagja lehet, viszont bárhova utánunk jönnek, mindig segítenek mind a harcban, mind a békés kapcsolatok építésében. Szintén a lényszakaszban fogunk találkozni meteoresővel, illetve néha-néha egy-egy űrhajó is el fog repülni felettünk. Az előbbihez hasonló üdítő elemek találhatók a későbbi fázisokban is, sokuk tényleg szórakoztató tud lenni.
Úgy érzem, kötelességem még megemlíteni az átvezető animációkat. Röviden szólva elsőosztályúak, és tényleg jópofák. Minőségi munkát alkotott a Maxis.

Így, a cikk végén nem is tudom, mit mondhatnék a Spore-ról. Jópofa, aranyos, sokszor azonban idegesítő és monoton, ráadásul sután lett lezárva. Tény azonban, hogy hála a magyarításnak, illetve a számos plusz tartalomnak - ha engedélyezzük, a játék az alapelemeken túl rengeteg rajongói tartalmat, mint pl. lényeket, járműveket, épületeket bocsájt rendelkezésünkre -, hogy a fiatalabb korosztály remekül fog szórakozni vele.