November 17. sok ember számára piros betűs ünnep a világon! 2002. óta. ( Én komolyan ismerek ilyen embert! ) Főként annak, aki már akkor is rendelkezett XBOX-szal. Ekkor jelent meg ugyanis a Splinter Cell, kizárólag XBOX exkluzívként. Majd jó néhány hónappal később dobták piacra a PC-s, és a PS2-es változatot, mely platformokon szintén osztatlan sikert aratott a game. Egyedi stílust teremtett
Vagy talán mégsem? Ugyan voltak már harmadik személyű akció játékok, de azokból valahogy mindig hiányzott valami... Valami, amitől az ember életszagúnak, realisztikusnak érzi az egész játékot.
az asszonnyal emiatt.) Teljesen beleélhettük magunkat Sam Fisher szerepébe, aki egy vérbeli profi minden
téren, legyen szó atlétikáról, fegyverekről, számítógépekről, nőkről... ( Igen nőkről, majd
meglátjátok. Bár most nem emlékszem pontosan, hogy az első részben képviseltették-e magukat a szebbik nem tagjai, vagy sem, de az biztos hogy itt már jelen vannak Fisher papó szerencséjére/szerencsétlenségére. )
millió embertársunk jövője. Ebben a részben Fisher barátunk már nem egy magában érkezett, hanem barátokat is szerzett. Természetesen Sam mindig egyedül dolgozik. Ezt mindenki tudja.
Nem is ebben az értelemben szerzett új barátokat, hanem most már lehetőségönk nyílik multiplayer játékok
játszására is, de erről majd egy picit később...
megfelelően használjuk őket! Nem beszélve arról, hogy a játék nagy részében a lopakodás a fő fegyver, hiszen ez az, amiben Fisher verhetetlen Sokszor kritérium, hogy egyszer sem fújhatnak riadót, mert akkor mi fújhatjuk a küldetést. De szerintem ez teljesen rendben is van így. Ismételten nem az értelmetlen lövöldözés kapott helyet a programban. Kicsit kell gondolkozni is A lopakodás is maradt a régi. Nagyon fontos, hogy ha valaki ép mellettünk halad el, akkor ne csapjunk zajt, inkább maradjunk mozdulatlanok a sötétben, vagy, ha mi osonuk el az illető háta mögött akkor pedig, szintén csak nagyon lassan és csendeben tegyük azt!
Természetesen most is szerepet kapnak a civilek a játékban, ugyanúgy segítenek, mint ahogy gátolnak minket az előre jutásban.
és már csak az van hátra, hogy kijussunk a területről. Ekkor már általában kiélhetjük szadista hajlamainkat... Már ha valakinek van ilyen! Ugye nincs?
Maga a játékmenet lineáris, sok megoldás nincs... Ez kissé egyszerűvé teszi a végigjátszást, de azért azt nem mondom, hogy nem akadtak problémák. Linearitáson azt értem, hogy a végkimenetele a küldetéseknek két féle: failed or successful, maga a játék közben adódó problémákat, pl. az ellenség eliminálása, a kamerák hatástalanítása, többféle módon is elvégezhető. Úgy is végig lehet csinálni a pályákat, hogy még a kezünket sem használjuk harcra.
harcosokat elimináli kellett --> SC20K...
Az ellenség intelligenciája közepes, hiszen minden neszre figyelnek, bár mindig ugyanazon az útvonalon járőröznek, és így esélyt adnak a játékosnak, hogy kikerülhesse, vagy lelőhesse őket. A riasztásban is vannak azért szintek, amik természetesen küldetés függők: van ahol a korábban említett egy riasztás végzetes, van ahol maximum háromszor ébreszthetjük fel az ellent. Könnyítésképpen a riadó szint egy idő után visszatér alapállapotba, ha sokáig észrevétlenek maradnuk. Mondjuk HARD fokozaton nem próbáltam, de gondolom ott is így van.
Szóval eltekintve a linearitástól, a játék sokunk számára tud maradandó pillanatokat szerzni, főleg egy-két alküldetés, egy-egy pályán belül. A lámpakapcsolgatással kapcsolatban megemlítendő, hogy sokkal több lámpa lőhető ki ebben a részben, mint az előzőben, de azért arra érdemes figyelni, hogy emberek ne legyenek a közelben, mert akkor riadó ezerrel. Az utolsó pályán például egy vagy két szinttel feljebb járkálgatnak az ellenséges katonák, szigorúan őrizve a féltett vegyifegyvert.
Csak éppen azt nem vettem észre, hogy pont felettem, a hídon álltak g(o)/(e)rillák. Mondanom sem kell, mi történt... A legnagyobb változás az előző részhez képest, mint azt már korábban említettem, egyértelműen a MULTIPLAYER rész. Sokan hiányolták ezt az opciót az SC-ből, én speciel nem nagyon tudtam volna hova tenni egy ilyen stílusú játékban a többjátékos lehetőséget. Nyolc-tízenhat Sam Fisher nyírta volna egymást? A Ubisoft, azonban feloldotta ezt a látszólagos ellentmondás(oma)t, és nem is akárhogyan. A multi
részben két lehetőségünk van: vagy zsoldosok leszünk, vagy kémek. Tehát, e két különleges egység méri össze erejét. Mindkettőnek meg vannak a saját specialitásai: a zsoldosok nehéz fegyverzettel, lézeres irányzékkal, és fejre/fegyverre szerelhető zseblámpákkal vannak felszerelve, míg a kémek a lopakodásban jeleskednek, Fegyvereik közé tartozik például a Spy Bullet, amellyel az ellenséges zsoldosokat jelölhetjük meg, és
így a radarunkon látni fogjuk, hogy merre járőröznek. Persze van még sokkal több fegyver is, de ezek felfedezését inkább Rátok bízom.
Természetesen mindenkinek kötelező kipróbáli a többjátékos módot, hiszen teljesen olyan, mintha egy másik játékkal játszanánk!
Grafikailag nem nagyon lehet panaszunk... A motor maradt, textúrák felturbózva, plusz speciális effektek. Nagyon ott van. De sajnos, mint említettem a gyönyörködésre nincs sok lehetőségünk, a késői bevetések miatt... Szinte mindig este kell dolgoznunk. De hát ez van, ha ez ember négy műszakban beugrós. Fisherrel néhány új mozdulatot is megtanítottak, amit a bevezető training után mindenki észre fog venni. Szóval, ha már valaki látta az első részt, akkor valószínúleg nem fog beájulni a grafikától, de azért jó pár helyszín igen meggyőzően ki lett dolgozva.
Befejezésként annyit, hogy természetesen nyugodt szívvel ajánlom minden akció/lopakodó hősnek. Megéri a pénzét, na meg persze nem beszélve arról, hogy a Hitman Contracts-re még várni kell...
