Marvel's Spider-Man Remastered (PC) teszt

Ez semmi új a PlayStation rajongóknak, azonban nekünk, számítógépeseknek egy második Karácsonyként is felérhet. Ha a tartalom lenne elsődleges számotokra, akkor előbb merüljetek el az alapjátékról, illetve kettő DLC-ről szóló írásunkban (The Heist, Silver Lining) (a Turf Wart nem vettük górcső alá). Miután sikerült átverekednetek magatokat a rengeteg olvasnivalón, akkor ideje felkötni a komputerünket, ugyanis nem volt ez a hullámvasutazás zavartalan.

A tesztelés egy enyhe szívrohammal indult, ugyanis telepítés közben kétszer kaptam Watchdog Violation-nel fémjelzett kékhalált, mikor pedig megjelent egy frissítés, akkor annak telepítése közben még egyet. Hogy pontosan miért is szenvedtem el ezeket, nem tudom, az internet nem tudott konstruktív javítással szolgálni, mikor még régebben rendszerhiba miatt találkoztam ezzel a fagyás-típussal.

Sőt egyszer még rosszabbá is tette egy nagyokos a helyzetemet, úgyhogy azóta inkább nem piszkálom a gúglit ilyen téren. De legalább most biztosan tudtam, hogy a játék a kiváltó ok.

Ti azt a tűzlabdát nézitek? Akkor jó... saslik lesz, vagy grill csirke?

Talán az nem tetszett a programnak, hogy az operációs rendszerrel megegyező meghajtóra tettem fel, ahol egyébként sem volt már igazán hely, és egyszerre sok más dolgot is futtattam (sok nem mentett anyag ment így a levesbe, emiatt annyira megörültem, hogy fognyom van már a monitoromon). Mikor egy másik vinyóra raktam át a játékot, akkor gond nélkül lefutott a telepítés, úgyhogy lehet, jobb, ha nem hagyjuk az OP-rendszerrel közösködni mai tesztünk alanyát.

Játék közben, szerencsére, nem volt semmi ilyesféle technikai majré. Ugyan beleütköztem grafikai problémákba, illetve a hanggal is nagyon sok gond volt, de ezek 90%-a eszközölve lette gyors javításokkal, úgyhogy nagyon rajta vannak a szeren a készítők. Az alkalomadtán megjelenő szinkron-botladozást pedig nagyon könnyedén el tudtam engedni.

Mivel egy újrakiadásról van szó, ráadásul PC-re, ezért a grafikai és a irányításbeli változások jelentik a fő attrakciót azoknak, akik már találkoztak a Spider-Man-nel.

Quick-time-event-ek is megjelennek, bár nagyon könnyűek, és ha elrontjuk, újra lehet őket kezdeni.

A Ray-Tracing technológia manapság elengedhetetlen egy ilyen átültetésénél, még ha meg is zabálja a legtöbb felhasználó vasát, illetve a lassan már megszokottnak számító feljavító technológiák, mint az NVIDIA DLSS és DLAA (sajnáljuk Radeon kártyások) is jelen vannak. Az árnyékok is kaptak némi frissítést, és az ultraszéles képarány támogatása is tiszteletét teszi.

Az irányítás viszont eleinte nem nyerte el a tetszésemet. Akinek van kontrollere az jól járt, minden parancs úgy-ahogy kézre fog állni, azonban a klaviatúra-rágcsáló kombináció híveinek rossz hírem van: egy hosszabb tanulási fázis áll előttük, mivel nem lesz könnyű zökkenőmentesen előidézni a komplikáltabb mozdulatokat. Nekem már azzal is bajaim akadtak, hogy a pókszenzort használjam a lopakodós részeknél ("v"), ne pedig odaugorjak egy célpont melletti felületre ("c").

Harc közben sem lesz könnyű dolgunk, ugyanis Peppalínó Parkőr zavartalanul nekiáll a levegőben akrobatikázni, ha nem a megfelelő ütemben nyomjuk le a gombokat. Illetve a város levegőben történő bejárása közben is belefuthatunk olyan érdekes anomáliákba, hogy nem akar a főhős megragadni egy felületen, vagy landolni szeretnék egy háztetőn, de ő inkább félrevetődik egy szakadékba. Mert az egészséges.

Hmmm egy lehálózott, eszméletlen kolléga... jah, hétköznapi látvány...

Aztán persze belejövünk az irányítás hogyanjába, bár velem tíz óra játék után is megesett, hogy rosszul nyomkodtam, kiestem a ritmusból, melynek hála pillanatok alatt meggyepáltak a rosszakarók. Az sem segített a helyzeten, hogy az "Amazing" nehézségi szinten vetettem bele magam a kalandba, mely állítólag egy kiegyensúlyozott élményt nyújt, azonban, mint láthatjuk, elég a legkisebb hiba is ahhoz, hogy pókzselévé passzírozzanak a gonoszok.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni: ez a három legfontosabb dolog. A technikák változatlanok az eredeti anyaghoz képest, csak úgy, mint a gyűjtögethető, pontot érő feladatok, a különféle események, a küldetések és a DLC-k. Mindent tartalmi extrát megkaptunk, és ez sok-sok óra mókát fog jelenteni.

Sőt, ha egyszer belevágunk, akkor jobb, ha nem tervezünk túl sok dolgot az elkövetkező néhány napra. Fantasztikus, hogy pont vizsgák mellett kellett nekem ezt tesztelni: mondanom sem kell megbuktam. De nem érdekel. Megérte.

A modern kapcsolat titka: a kijelzőnézéssel egybekötött némaság.

Azonban megjegyezném, hogy nem azért nyújt székhez ragasztó élményt a Spider-Man, mert a különféle részei a játéknak kiemelkednének. A történetmesélés, a harc és a végtelen tennivaló mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ne tudjuk abbahagyni a mókát. És ugyan egyik sem tökéletes, mindezek zökkenőmentes összevarrása varázsolja igazán felejthetetlenné és addiktívvá az élményt.

A harc gyorsan meg tud nehezedni, főleg, ha belezavarodunk az irányításba, mert komplikált manővereket óhajtunk végrehajtani. De ha elkapjuk a ritmust, akkor olyan csodálatos koreográfiákat lehet leírni, melyeket újra és újra látni akarunk. A történet nem grandiózus, de szórakoztató, még ha helyenként nem érződik teljesen reálisnak (nem irigylem a szegény New York-i rendőrséget), és Peter beszólásai nagyszerűen illenek a karakteréhez, még ha fárasztóak is helyenként.

A különböző kiegészítő feladatokat és mellékküldetéseket nem éreztem nyűgnek, a Batman Arkham trilógiával ellentétben, viszont nem is annyira nehezek, mint az ottani fejtörők. Ahogyan haladunk a városban küldetésről küldetésre úgy tudjuk zavartalanul teljesíteni ezeket a kisebb megbízásokat, ráadásul annyira jó érzés a házak között lengeni és ugrabugrálni, hogy egyszer sem használtam a gyors utazás lehetőségét, hanem mindenhová magam mentem el.

J.J. Abrams újragondolta a parkúr fogalmát.

A grafikai beállításokhoz sok sikert kívánok mindenkinek. Mikor megláttam az egyre jobb minőséghez szükséges hardverigényeket, enyhén szólva is megfagyott a vér az ereimben, ugyanis tudtam, hogy én nem fogom tudni úgy beizzítani a látványos effekteket, hogy ne olvadjon le szerencsétlen számítógépem a procedúra közben. Sebaj, a játék így is fantasztikusan néz ki, nem volt szükségem diavetítésre.

Remélhetőleg ez a Remaster nem vett el túl sokat a Spider-man 2 munkálataiból, és az jövőre meg fog tudni jelenni, még úgy is, hogy a Miles Morales is várható, hogy megjelenik PC-re, 2022 végefelé. Én nem bánom, minél több fantörpikus játék jön a számítógépesek táborának, annál jobb, de az mégsem optimális, ha egy másik, nagyon várt játék rovására megy az egész.

Lényeg a lényeg: tessék lecsapni a Marvel's Spider-Man Remastered-re. Kissé drágának tűnhet, de az utolsó fillérig megéri ez az alkotás. Most már tényleg csak a The Last of Us kell, hogy kijöjjön PC-re, és oltárt fogok építeni a Sony-nak. Viszont, ha nem bánjátok, én most mennék vissza játszani; az a fekete cicás DLC nem fogja önmagát teljesíteni.