Soul Calibur IV teszt

A Soul Calibur sorozat közel tíz éves múltra tekinthet vissza, de modern kivetülése, azaz a négyes számot viselő epizódja szinte ugyanazt a színvonalat képviseli, mint dicső elődjei. Bár a verekedős játékokat kedvelőknek nem kell különösebben panaszkodniuk a felhozatal miatt, az SCIV mégis üde színfoltként hat a palettán. A Sorozat különleges báját annak köszönheti, hogy szakított a háromdimenziós verekedős játékok hagyományaival, és végre nem a pusztakezes harcot, hanem a különböző szúró/vágó/ütőfegyvereket részesítette előnyben. A most megjelent epizódban sincs ez másként. Aki belemerül a Soul Calibur világába, az nagyon gyakran láthat olyan csatákat, ahol egy óriási pallost lengető lovag száll szembe egy nunchakuval, vagy éppen egy lézerkarddal. Igen, lézerkarddal.

A karakterek számát illetően nem érheti panasz a játékot, hiszen az eddigi részekből majdnem az összes karakter itt van, továbbá jó néhány új figura is megjelent a választóképernyőn. Ezek mindegyike a maga saját stílusával és fegyverzetével rendelkezik, így a változatosság garantált. A régi nevek, mint például Ivy vagy Raphael mellett olyan kiváló új fegyverforgatókat is megismerhetünk, mint Algol, vagy éppen Yoda. Vajon hogyan kerülhetett ide a Star Wars közkedvelt, bölcs kis manója? Valószínűleg egy kiváló marketingfogás eredményeként, hiszen a közelgő SW: Force Unleashed játékból rajta kívül még itt van két másik karakter, Darth Vader és ifjú tanítványa is. Igaz, a zöld jedimester csak Xboxon, míg a sötét lovag csak PS3-on érhető el. Egyelőre.


Aki úgy gondolja, hogy az eddig megszokott kedvencével korán sikereket fog elérni, az jobb, ha lelkileg felkészül. A karakterek legtöbbje ugyanis erős átalakuláson esett át, így a bevált kombók nagy része eltűnt a programból. Van helyettük rengeteg új, ami miatt a lelkes játékosok ismét rengeteg álmatlan éjszaka elé néznek, ha meg akarják tanulni az összeset. Helyet kapott a játékban továbbá egy új, speciális kivégző mozdulatsor is, amit akkor lehet előhozni, ha ellenfelünk Soul Gauge-ja (az életerőcsík melletti gömb) pirosan villog. Ekkor egy gombnyomással kiüthetjük ellenfelünket egy látványos átvezető film kíséretében. Hogy ez jó-e vagy sem, azt majd ti eldöntitek, de mindenképpen ad egy kis pluszt a csatákhoz. A harcrendszer maradt a régi, azaz fegyverünkkel lehet vízszintesen, illetve függőlegesen suhintani, továbbá rúgni és védekezni is. A védekezésnek több formája van. Ha pont ugyanakkor és ugyanolyan erőset ütünk horizontálisan egy vertikális támadás ellen, akkor nullázódik a két támadás. Ez meglehetősen ritka dolog, de azért fogunk találkozni vele. A másik a sima védekezés, amit különösebben nem szeretnék kifejteni, mert eléggé egyértelmű. Ezen kívül van még a Repel, amikor egyszerre nyomjuk meg a védekezés gombot és az előre irányt (vagy előre-le irányt). Ennek hatására ellenfelünk kicsit megtorpan, szabaddá téve az utat egy kombónak. Végül van még a Parry (hátra és védekezés gomb), aminek következtében ellenfelünk a földre esik.

Szintén újdonságnak számít, hogy a páncélzat aktív szerepet játszik a Soul Caliburban. Három részre lehet osztani, név szerint sisak, testpáncél és lábpáncél. Ezek egy bizonyos mennyiségű ütés után darabokra hullanak, így a továbbiakban ha ide kapjuk az ütéseket, jobban fogy az energiánk. Nem csak hatásos, hanem kifejezetten mulatságos is így meggyengíteni ellenfelünket, hiszen egy hevesebb csata következtében bárkit alsónadrágra vetkőztethetünk. A páncél mellett szintén üdvözlendő újdonság, hogy minden karakternek rendelkezik speciális tulajdonságokkal, így van, aki automatikusan counterezik, míg mások akár láthatatlanná is válhatnak néhány másodpercre. A karaktereknek van fejlettségi szintjük, amit úgy növelhetünk, hogy sokat játszunk velük. A kilences szint a legnagyobb, amit el lehet érni, méghozzá egészen rövid idő alatt. És hogy mire jó mindez? Nos, ha valaki már unja a játékban szereplő harcosokat, akár újat is alkothat egy kiváló karakterszerkesztő segítségével.


Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk használni ezt a funkciót (és ki az aki ne szeretné?) akkor választhatunk, hogy egy már meglévő karaktert alakítunk át a mi ízlésünk szerint, de akár egy teljesen újat is létrehozhatunk. Itt már érdemes figyelni arra, hogy kit milyen ruhákkal illetve kiegészítőkel látunk el, hiszen mindennek van egy bizonyos értéke, ami a három alap tulajdonság mellett (életerő, támadás és védekezés) további speciális képességekkel ruházza fel emberünket. Ezek (power, impact, boost, gauge, special) határozzák meg, hogy a szerkesztett egyén milyen különleges erőkkel rendelkezhet. Egy harcos maximum négy ilyen képesség birtokosa lehet, de néha a kevesebb több, hiszen gyakran két erősebb tulajdonság (pl. egy Auto Counter A, és egy láthatatlanság) célra vezetőbb lehet, mint több gyengébb. Ezek kiismerése rátok vár, de annyi biztos, hogy az ilyen lehetőségeknek köszönhetően rengeteg, ha nem végtelen számú karakter hozható létre.


Egyszemélyes játékmódok közül több lehetőség is választható. Egyrészt ott van a jó öreg Arcade, ahol egyesével kell legyőzni az egyre jobban játszó gépi ellenfeleket. A másik, szintén bevált játékmód a történet mód, ami itt egy kicsit más, mint amit megszokhattunk. Öt szintből áll, és szintenként különböző mennyiségű ellenféllel kell megküzdeni, azaz van, hogy egy energiacsíkkal négy ellenfelet kell áttessékelni a másvilágra. Ez elsőre ijesztően hangzik, de az Arcade módnál jóval könnyebb normal fokozaton, illetve hardon sem túl nehéz. Van még továbbá a gyakorlás, ahol elég sok mindent be lehet állítani ahhoz, hogy igazi kardmesterekké váljunk. A végső, de nem utolsó játékfaja a Tower of Lost Souls, ami egy tornyot rejt magában, ahol két irányba lehet elindulni. Ha felfelé indulunk el, akkor rengeteg szint, és egyre nehezedő ellenfelek sora vár ránk. Minden szinten meg lehet szerezni bizonyos kiegészítőket, ha az adott követelményeknek megfelelünk (pl. egy ellenfelet ring-outtal kell legyőzni, stb.). Ezekre a követelményekre csak egy pálya elején megjelenő szöveg figyelmeztet, de soha nem árulja el a feladat lényegét, hanem megpróbál rávezetni arra (több-kevesebb sikerrel). Ha lefelé indulunk el, akkor egy életerőcsíkkal kell egyre nehezebb ellenfeleket legyőzni, de öt szintenként kapunk valami extrát.

A Soul Calibur IV olyan gyönyörű, és szépen szól, ahogy azt egy verekedős játéktól elvárja az ember 2008-ban. A festményszerű tájak előtt irdatlan mennyiségű poligonból álló ellenfelek csatároznak, kiváló mozgási animációval és látványos effektekkel. Ha összecsattan két kard, akkor szinte fülsértő hang az eredmény, továbbá karaktereink beszólogatnak egymásnak a harc hevében. A zenék heroikusak, mindig az adott pályának megfelelő hangszereléssel, ami tovább tudja fokozni az amúgy is kiváló hangulatot. Az egyetlen baj csupán a töltési idővel van. PS3-on az installálás miatt kicsivel gyorsabb, mint a Microsoft gépén, ahol gyakran fél percet is várni kell két csata között. Vannak apró grafikai hibák is, igaz ezek nem számottevőek. Néha átvillan egy ruhadarab az emberek testén, vagy éppen úgy fogják a kardot, mintha a saját testrészeiket hasítanák ketté, de ezek apró szépséghibák a játék összességét tekintve.


Nincs verekedős játék több személyes mód nélkül, így a kétkontrolleres versus mód mellett helyet kapott az online lehetőség is. Itt aztán a legkülönfélébb alakokkal kerülhetünk össze a karakterkreációnak köszönhetően. Ne csodálkozzunk, ha egy száz kilós lovagpáncélba öltözött, nunchakuval pattogó ellenfélbe botlunk, de akkor sem kell nagyon értetlenkedni, ha egy hatalmas tehénfejű lény robog felénk egy rózsával a kezében. Kezdő játékosoknak ajánlott a standard játékmóddal próbálkozni, mert a special módban már számítanak a különböző képességek, amelynek következtében másodpercek alatt csökkenhet bárki egoja, valamint kedvenc karakterébe vetett hite is. Az online játékot néha beárnyékolja a netkapcsolatok változó sebessége, ami miatt a kombók időzítése igencsak megcsúszhat, illetve a counterezés is lehetetlenné válik.

A Soul Calibur IV talán az eddigi legkiválóbb verekedős játék a modern konzolok történetében. Bár sokan ódzkodtak a Star Warsos karakterektől, azt kell mondjam, hogy kevésbé lettek zavaróak, mint néhány igen elvetemült ruhakombináció (a nyuszi a répakardjával kicsit erős volt nekem?). Mivel mindkét konzolon ki van hagyva egy hely, ezért erős a gyanúm, hogy nemsokára letölthetővé válik Yoda és Darth Vader is, így nem kell sokat várni egy gigászi összecsapásra a két messzi galaxisból érkezett mester között. Bár egyelőre úgy érzem, hogy a védekezéssel csak veszíteni lehet, illetve a counterezés is igen nehézkés, azért remélem, hogy csak gyakorlás kérdése az egész. Mindenesetre kezdők és haladók egyaránt örömüket lelhetik a játékban, a változatossága miatt, pedig akár hosszú évekre is a képernyő elé szegezhet bárkit, aki elég bátor az online csatározáshoz.