Nem hosszú azon japán játékfejlesztők listája, amelyek egymással párhuzamosan több, világszinten elismert, népszerű, emellett sikeres, versus verekedős franchise-t futtatnak különféle platformokon, akár egy időben. A Capcom és az SNK Playmore mellett még a Namco Bandai neve említhető meg bátor szívvel, akik a máig trónon lévő Tekken szériával robbantak be az említett területre, majd később megalkották a szintén műfajában eddig verhetetlennek bizonyult Soul Calibur szériát. A két franchise közötti alapvető különbség a küzdőnemekben nevezhető meg, a vasöklűek tornája értelemszerűen a pusztakezes harcokat fejlesztette mesteri szintre, míg a lélek pallosban némi lábmunka mellett a fegyverek az abszolút dominánsak. Tavaly nyáron jelent meg a Soul Calibur sorozat - amennyiben az első Soul Edge/Soul Blade felvonást nem számítjuk - negyedik, számozott iterációja az új generációs konzolokra, immáron nagy felbontású grafikával és lehetőségeiben alaposan kibővített tartalommal. A szakzsűri zabálta, a játékosok számtalan órát pakoltak bele, egyszóval, a hála egyik fronton sem maradt el.
Idén áprilisban a Namco Bandai bejelentette a
Soul Calibur: Broken Destiny-t, amely az oly sokszor emlegetett PlayStation Portable feltámadást hivatott megtámogatni érkezésével, csakúgy mint a hamarosan befutó, hádé konzolos verziók mellett szintén mobilizált Tekken 6 és még számos egyéb, jó nevű alkotás. A Broken Destiny nem titkoltan egy mini Soul Calibur IV-ként látta meg szeptember elején a napvilágot, így aki a szériát behatóan ismeri, azon belül is konkrétan a negyedik darabot, óriási elvárásokat támasztott a portábilis cím iránt. Leteszteltem Nektek a sorozat első hordozható kivetülését, hogy kiderüljön, mire képesek a lélek projekt srácai a Sony zsebkonzoljával, miután több ízben bizonyítottak az asztali masinákon és nyilván a játéktermekben úgyszintén. A részleteket a továbbiakban mélyrehatóan is kitárgyaljuk, amit viszont a lustább olvasóknak mindenképp előrebocsájtanék, hogy technikai aspektusból vizsgálva meg a Broken Destiny-t valami elképesztően hatalmas megvalósításba fejelünk bele. A fejlesztők a leglényegesebb pontokon nem kötöttek kompromisszumokat és gyakorlatilag a lelkét kihajtották a kissé öregecske masinának, hogy olyan átiratot kapjunk mancsokhoz, amitől legalább a szem nem marad szárazon.
A Soul Calibur sorozat hagyományaihoz hűen a Broken Destiny is egy bitangul hangulatos CG animációval nyitja meg a pengék, láncok és botok epikus háborúját, a videó minősége kifogástalan, hangulatos, akció dús, nem utolsósorban veszettül, vérpezsdítően látványos. Az introban újoncok (szám szerint két fő) és veteránok csépelik egymást akrobatikus mozdulatok, hatásos zenei mű kíséretében, itt találkozhatunk első ízben idegen terepen a God Of War kíméletlen protagonistájával, Kratos-szal és a minden téren frissnek számító Dampierrel, aki szintén most először lép arénába, kifejezetten a zsebverzió kedvéért hozták létre kiagyalói. Bár ne tették volna, bár lenne egy taggal szűkebb az az impozáns karakterlista. A mozit követően a főmenüben bóklászva elénk tárulnak a lehetőségek, elsőre bőség zavara lehet úrrá, másodjára pedig masszív fejcsóválásba kezdenek a játékosok, ugyanis ami kezdetben gazdagnak tűnt, az utóbb erőteljesen vérszegénynek hat. Háromféle szingliben gyűrhető játékmód jutott osztályrészéül a Broken Destiny-nek, ebből az egyik a kihívások láncának formájában tálalt tutorial, a The Gauntlet. Nem véletlenül nyitjuk a sort ezzel a módusszal, javasoljuk ezt mindazoknak is, akik még nem vérprofik, vagy éppen veteránok a Soul Calibur univerzumában.
A The Gauntlet-ben sorra érkeznek a különféle körülmények között feladott minileckék, támadj vissza védekezésből, blokkolj alsó-felső támadást, hátrálj ki bizonyos gépi támadások elől és így tovább és így tovább. Ha ez már csuklóból megy mindenkinek, következhet a Quick Match szekció, ahol valódi harcok, valódi ellenfelek, és a megszokott feltételek várnak ránk. A nevéből fakadóan ez a módusz egy lecsupaszított kaland mód, a Lobby-ban választunk több felsorolt ellenfél közül egyet, majd irány az egyik aréna. A leendő szemben állóink a megnyert és elvesztett meccsek számának kiírásával adnak információt tapasztalati, ennek tükrében keménységi szintjükről. Értelemszerűen minél több a győztes meccsük és minél kevesebb a vesztes, annál nehezebb dolgunk lesz legyalázni őket, ennek tudatában válogassunk közöttük. Ahogy gyilkoljuk le sorban az arcokat, úgy nyílnak meg különféle extrák is a játékban, ezzel motiválva a gemereket több és több küzdelem lebonyolítására. A harmadik szingli játékmódot a Trial menüpont mögé bújtatva leljük meg, ebben három szekcióra osztott nehézségi szintet találunk és kifejezetten a pontok gyűjtésére vagyunk bennük ösztönözve. A Trial Of Attack-ban a gép a bevitt kombóinkat jutalmazza magas pontszámokkal, a Trial Of Defense-ben ezzel szemben a védekezésre kell jobban összpontosítanunk, a pontokat a kivédett támadásokért, valamint blokkból kilépve az ellentámadásainkért kapjuk.
A harmadik Trial az első kettőnek egy vegyített, végtelenített kombinációja, - ha úgy tetszik ez testesíti meg a Survival Mode-ot - támadásban és védekezésben egyaránt kiválónak kell lennünk, más szóval, aki itt bizonyít, az már veteránnak minősülhet. Edzeni a Tarining szekcióban lehet, ad-hoc multizni pedig a Versus-ban adódik mód. Ezzel végére értünk a Broken Destiny-ben található móduszok sorának, elkeserítő módon hűlt helyét találtuk a hagyományos árkád sztori menüpontnak, ahol egy-egy karaktert kiválasztva menetelhetnénk végig nyolc-tíz emberen, majd végül egy-két boss-t elgáncsolhatnánk és megnézhetnénk az adott karakterhez tartozó záró képsorokat, mint például a Tekken-ekben. Számomra teljességgel érthetetlen módon ez a tradicionális opció a Broken Destiny-be nem került bele, ebből kifolyólag megnyitható karakterekért sem szükséges küzdenünk, ugyanis valamennyiük (Yoda-t és Darth Wader-t leszámítva a teljes Soul Calibur IV-es brancs) alapból elérhető a Character Select képernyőn, mondanom sem kell, ez is arcátlanul ellentmond a sorozat hagyományainak. A mobilizált Soul Calibur egy meztelenre vetkőztetett nagy gépes port, minden porcikáján érződik, hogy az abszolút instant élményt tartották a készítők minduntalan szem előtt. Ebből a szempontból teljesen rendben van, a nagyvárosi rohanásban sem vall szégyent három-négy megállót suhanva a tömegközlekedő eszközökkel. Bárhol és bármikor elő rántható néhány villámgyors menetre, majd futhatunk dolgunkra.
Ha eddig a pontig keseredettséget érzel a sorok olvasása közben, rázd le magadról a nyomasztó sajnálkozást, hiszen a Broken Destiny egy valódi mestermű. Azon felül, hogy hiányosságai adódnak, az egész körülrajongott atmoszféra, Soul Calibur szellemiség tökéletesen kristályosodik ki ebben az iterációban is. Amint az arénában állunk, szemben a másikkal, hibátlanul nyújtja át mindazt az érzést, amit a korábbi részektől vehettünk kézhez. A grafikára más szó nem illik a briliánson kívül, a karakterek textúrái, formái, animációi brutálisan kidolgozottak, ezek a harcosok pedig ugyanezen jelzőkkel illethető pályákon csapkodják egymást halálra. Mocskosul szépen festenek a harcterek, bár nem sok készült belőlük, ismerős helyekkel is találkozunk, de amik vannak, szívfacsaróan néznek ki, ez bármiféle túlzás nélkül kijelenthető róluk. A PlayStation Portable erejéből a csilli-villi grafikán kívül szemkápráztatóan folyamatos képfrissítésre is futotta, ezen sem próbáltak meg spórolni a srácok, a konstans hatvan képkocka per szekundumos framerate kényezteti a szemeket, ami mondanunk sem kell, gameplay aspektusból sem mellékes, nincs szaggatás, lassulás, akadás, nem botlik meg sehol az ijesztően nagy gonddal finomra hangolt grafikus motorjuk. A Soul Calibur IV-ben debütált karaktergyártást a hordozható konverzióban szintén megleljük, van némi eltérés, kissé lebutították ugyan, szegényesebb a lehetőségek tárháza, de nem hiányzik belőle, változatosság szempontjából erősíti az átültetést.
A harcok sebességére panaszunk nem lehet, a pengeéles grafikához és a folyamatos framerate-hez a megszokott gyorsaság társul, ezek együtthatója végül megtámadhatatlan Soul Calibur tapasztalatot szállít le, mindezt pedig most mobilizált formában teszi, ami már önmagában dicséretes érdem. Amit hiányoltunk még a Broken Destiny-ből azok az online mérkőzések, vezeték nélküli hálózaton rendezhetők kellően felszerelkezett társ mellett multiplayer meccsek, de a jóval gazdagabb lehetőségeket magában hordozó világhálós opció nem elérhető a mobil konverzióban. Aki újítást, több fantáziát várt a tavaly nyáron kidobott, asztali konzolos negyedik részhez képest, az bizony nem lesz a végletekig elégedett vele, ellenben ha csak annál nem többet kívánsz a zsebedbe, az említett hiányosságokon kívül maradéktalanul megkapod, piros masnival áthurkolva. Tekintve, hogy a Soul Calibur széria a verekedős játékok császára, a Broken Destiny sok-sok nagy gépes próbálkozást oda-vissza szájon cipőz, ilyen formában akár PlayStation 2-n is emelt fővel állná meg a helyét. A két új szereplő, Kratos és Dampierre, valamint a hozzájuk tartozó exkluzív arénák visznek némi friss színt a játékba, de az újdonságok sora ezzel kifújt. Ami a Namco Bandai-nak feltehetőleg célja volt, elérte a Sony handheld-jén, szinte kifogástalanul átültette mobilizált formába az otthoni gépeken tapasztalt Soul Calibur élményt és ennél aligha lehetne fontosabb érvet palántálni mellette.
Kicsit ugyan steril lett, kicsit tömhettek volna bele több játéklehetőséget, ha a harcosok felét elzárják, avagy megnyithatóvá teszik, az is jót tett volna, mert így, hogy az összes választható a kezdetektől fogva, elveszi a sorozat egyik lényeges összetevőjét, az újabb és újabb rejtett harcosok megszerzésének örömét. Hangok terén sem tudunk rosszat nyilatkozni róla, a megszokott minőségben csendülnek fel az összecsapott pengék, a nagy zenekari szerzemények pedig továbbra is a széria drámai mélységét kölcsönzik, méghozzá becsülettel. Maradt némi keserű szájíz egy hét nyüstölés után, de az említett problémák végül mégsem tudták komolyabban kikezdeni a Broken Destiny-t, mert olyan magas szinten dobták a grafikát és az összes Soul Calibur-féle gyönyört át a mobilvilág talajára, hogy főbenjáró vétek lenne szőrszálhasogatásokkal zárni egy ilyen gyöngyszem tesztjét. Újabb technikai demó értékekkel bíró, újabb perfekt árkád villanás érhető el PlayStation Portable-ön, ezután pedig csak még izgatottabban várjuk az októberben érkező Tekken 6 átültetését a Sony multimédiás útitársára. Bitangul összehozták, ez van, srácok.
#tv#
Ráadásul nem is drága, Platinum áron lehet hozzáférni. 
Nagyon jónak tűnik a játék!
