Természetesen ezt már csak az után teszem, hogy legalább egyszer végigvittem az adott játékot. A kettőt összeadva (saját és egy széles spektrumú közönség véleménye) próbálok egy objektív leírást adni arról, amit átéltem és tapasztaltam. Vannak azonban olyan speciális esetek, ami egy olyan anomáliát vonzz maga után amit nem nagyon szeretek. Most, a Soul Calibur V tesztem után ugyanis valaki egyet fog érteni velem, de ezáltal mások pedig az orosz gyepűkre száműznének egy Baywatch ruhában. Szóval kedves rajongók kérlek, mielőtt a keresztvizet is leszednétek rólam, engedjétek meg hogy megmagyarázzam, miért kapott annyit a stuff amennyit.
A Soul Calibur sorozat mindig is kiemelkedett a sima bunyós anyagok közül, ugyanis itt főleg a fegyveres technikákon volt és van a hangsúly. De ide sorolhatnám még a nagyon masszív offline tartalmat, a karakterek kidolgozottságát, mind külcsín, mind jellem tekintetében, illetve a frankón eltalált verekedést is. Nos, a Project Soul gárdája tisztességgel szembement az eddig felfelé ívelő vektorral! Öveket kéretik becsatolni, indul a nagyon durva lejtmenet.

Kezdjük mondjuk az offline tartalommal. Bár ha nagyon akarnám akkor akár idézőjelbe is tehetném a tartalom szót. Megszokhattuk, hogy a story mód eddig jól ki volt dolgozva, relatíve érdekes és nyomokban még eredetiséget is tartalmazott, a player-barát szavatosságról nem is beszélve. Na, ezt itt felejtsétek el, ugyanis kapunk egy iszonyatosan irritáló, antipatikus, szerencsétlen gyíkot (aki egyben az egész történet főhőse és egy új karakter!), Patrokloszt, és az ő vergődését kísérhetjük figyelemmel a kemény egy-másfél óra alatt amíg a storyt bedaráljuk. Igen, kedves nagyonhácé rajongók, egy-másfél óra, azaz 20 pálya. Ha még azt is hozzáteszem, hogy ez idő alatt összesen 2+1 karaktert fogunk irányítani, akikről konkrétan semmi sem derül ki, akkor láthatjuk hogy az egyenlet igencsak mínuszosba kezd átmenni.
Egyébként maga a történet még a szódával elmegy kategóriába esik (bunyós játék, ne nagyon várjunk mást) de a körítés még ezt is totálisan tönkrevágja. Egy kis időutazást tehetünk, mert konkrétan állóképek formájában prezentálják a történéseket és szituációkat. Ohh, bocsánat, képeket mondtam volna? Az alfa státuszban lévő concept art talán helyesebb volna. Kapunk ugyan 4-5, a játék enginjével készült jelenetet is, de az sem menti meg ezt a módot a totális szégyentől. A többi lehetőség gyakorlatilag a szokásos, azaz végigverhetünk mindenkit árkád módban, tetemre hívhatjuk a barátainkat (már ha vannak) egy kis kétszemélyes ihajcsuhajban, vagy esetleg belekóstolhatunk a Legendary Souls részbe is, ahol jócskán fel és megerősített ellenek várják hogy jól közéjük csapjunk.

Most mondok egy viccet! Mi az? Ha végigmész az árkád részen, akkor nem kapsz egy fia befejezést, képet, endinget, infót, semmit, csak egy időt ami alatt eljutottál a hat ellenfél végére? Szabad a gazda? Soul Calibur V! És ami a legfájóbb, az előbb nem csak poénkodtam, ugyanis itt hiába jutunk el a csúcsra, bámulhatjuk a roppant igézően hangzó időeredményünket a képernyőn! Ilyet nem is tudom hogy mikor láttam utoljára, hisz még a C64-es Street Fighter 2-ben is volt végefőcím! Térjünk rá egy kicsit a szereplőkre, akik, mint ahogy a bevezetőben is említettem a széria erősségei közé számítottak.
Nos, jelentem ez félig-meddig itt is sikerült, bár a nyolc új szereplő közül van jónéhány akkora parasztvakítás hogy a hátamon nem lévő szőr is égnek állt! Adott ugye Patroklosz és húga, Pyrrha. Ezen kívül jött még Z.W.E.I, egy napfényben nagyon romantikusan csillogó, azaz a Twilight jegyébe készült farkasember-ember, a Xiba-Leixia-Natsu triumvirátus, illetve a jósnő Viola. A végére hagytam a nagy tutiságot, ugyanis ahogy már relatíve megszokott, itt is van árukapcsolás mint az eddigi részekben és ennek jegyében a sztárvendég nem más mint Ezio Auditore da Firenze (mondjátok ki Keresztapás hangsúllyal és olaszosan tartva a kezeteket)! Ezio kivételével szerintem az összes többi iszonyat ratyi és használhatatlan lett, totálisan jellegtelenek és súlytalanok. Egyébként a régi arcok természetesen felfedezhetőek – Cervantes, Ivy, Mitsurugi, Siegfried, ésatöbbi.

A hősökkel kapcsolatban volt még egy nagyon csúnya húzása a fejlesztőknek, ugyanis hivatalosan új szereplőnek számítják Patroklosz és Pyrrha alfa illetve omega változatát is (máshogy tartják a kardjukat), illetve bekerült még egy Edge Master nevű valaki, aki a megszokott minden-stílust-tudja-csak-körönként-változtatja-a-harcmodorát töltelékember. Szereti valaki Kiliket? Jó, mert az most eret haraphat magán, ugyanis elvették tőle a saját harcmodorát, de cserébe megkapta az összes férfi szereplőjét, természetesen szigorúan körönként változtatva őket! Azért az elmondható, hogy a régiek és az olasz megmenti még ezt a felhozatalt is.
Kapunk még egyébként egy karakteralkotó részt is, ahol lehetőségünk van saját harcost fabrikálni. Természetesen ahogy haladunk előre a játékban és fejlődik a soul level-ünk úgy kapunk még megnyitható bizbaszok ezreit, amik számomra semmiféle motivációs tényezővel sem bírtak. Egyébként ez még egészen jópofa is lenne, ha nem követtek volna egy egy újabb tökönlövést, név szerint azt, hogy saját harcstílusunk nem lehet, csak választhatunk hogy melyik meglévő szereplőjét akarjuk lemásolni. Bravó! Az egyetlen jópofaság, hogy ide még befért Jin Kazama is lélekben, azaz az ő stílusa is lekopírozható.

Most evezzünk kellemesebb vizekre, mert azért van jól sikerült eleme is a játéknak, ilyen például a grafika és az animációk. Külsőségek szempontjából igencsak tisztességesen helyt áll a produktum, gazdagon poligonozott karakterek és helyszínek, tökéletesen folyamatos képfrissítés segít egymás bucira verésében. A helyszínek között is vannak amik extrán jól sikerültek, például amikor egy lágyan ringatózó kalózhajón kezdjük meg az aprítást, hogy aztán pár menettel később a ladik gyomrában fejezzük be a küzdelmet. Vagy említhetném még a holdsütötte gyepűt a nagyon kis hangi halottaival és csatamezőjével egyetemben. Szóval ezen a porción látszik hogy nem tehetségtelen a programmer banda, na!
Ha az egyjátékos kampányt nem számolom, akkor az új harcrendszer osztotta meg leginkább a rajongókat. Bekerült ugyanis egy Critical Edge és Brave Edge nevű új rendszer, ezt köbö úgy képzeljétek el mint a Mortalban az X-Ray támadásokat. A lényege hogy egy kis gombnyomkodással és megfelelő időben elsütött speckó támadással nagyon látványos mozdulatokat hajthatunk végre. Ami az előnye, az a hátránya is a rendszernek, azaz túlzottan is leegyszerűsödött minden, az eddig begyakorolt mozdulatokat felváltották az egy-két gombnyomásos insta-kill szerű kombók, amik ugyan talán alkalmasak arra hogy új rétegeket is bevonzzanak, de hogy a nagyon rajongók a szemüket fogják forgatni tőle az tuti! Továbbá ha jól vettem észre, akkor a földről is egy kicsit lassabban tápászkodunk fel, ami lehetőséget biztosít opponensünknek hogy a fél energiánkat szép csöndben leverje.

Mindenképp ki kell emelnem még az online részt is, ami szintén pöpecül lett megoldva! Zsilliónyi szűrési feltétel és totális lagmentesség biztosítja azt hogy az interneten való szórakozásunk felhőtlen legyen. Érdekes még ugyanitt a Global Colosseo rész, ami gyakorlatilag egy szabad szemmel jól látható online felület, ahova kártya formájában mi is kerülünk. Nézhetjük a többi játékostárs eredményeit, dumcsizhatunk vagy akár egy klikkeléssel kihívhatunk bárkit. Azonban először gyakoroljunk pár órát az eléggé vérszegény offline tartalomban, mert ha nem képezzük magunk igencsak csúnyán elkenik a szánkat!
Én nem tudom hogy mi történt mostanában a zeneszerkesztőkkel, de a kezeim között átfutott tesztanyagok szinte kivétel nélkül hibátlan audioval rendelkeztek, természetesen az SC is ide tartozik, sőt, talán nem túlzás kijelenteni hogy verekedős játékban ilyen gyönyörű zenéket én még nem pipáltam! Ha kell felpezsdít, ha kell akkor pedig ellazít mint egy jó svéd-masszőr (happy ending nélkül persze). Itt is kiemelkedik egyébként Ezio, mert az a nóta amit neki írtak, egyszerűen fenomenális!

ÉS hogy miért virít az adott pontszám az értékelőben? Mert önmagába véve egy egész kellemes kis hacacáré az SC5, de a negyedik részhez képest is hatalmas visszafejlődés, ha pedig még a konkurenciát is berakom az unióba, akkor aztán végképp lehangoló az eredmény. Az új Mortalt miért tudták megtölteni olyan szingli tartalommal, ami miatt hetekre-hónapokra is le tud kötni minket? Itt is minden adott volt, de valószínűleg ez lett az a rész amit csak a neve fog eladni, mint egy bizonoys FPS esetében is. Summázásképp, mint ahogy mondtam, ha csak önmagába nézem, egy kellemes kis ütlegelős stuff, csilivili graffal, egyszerű kezelhetőséggel és kiváló online szegmenssel, ami lehetett volna jóval több is annál mint ami. Konkurenciaelemzéssel egybekötve viszont azt kell hogy mondjam, az MK cipőfűzőjét se tudja bekötni. Nagy kár érte!