Sly Cooper: Thieves in Time teszt

Oké, ne siessünk ennyire előre. Ismeritek egyáltalán ezt a mondhatni szokatlan tevékenységet folytató mosómedvét és flepnis barátait? Ha nem, akkor íme egy kis gyorstalpaló Szláj-történelemből, ha pedig igen, akkor addig csináljatok egy kávét, szeretgessétek meg az asszonyt/gyereket/kutyát/macskát/szobanövényt (a megfelelő aláhúzandó). A rakoncátlan mosómaci és brigádja igazából az előző Pléjstáción kezdte hallatlanul hangulatos kalandjaival a térhódítást a külső nézetes platform játékokat kedvelők körében. Igazából egy, amolyan modern Robin Hood-ként kell a sorozatot felfogni, mivel a lényeg (kicsit sarkítva) ezekben is az volt, hogy a gazdagoktól elvegyünk mindenféle műkincseket azzal a csavarral, hogy ezeket nem feltétlenül osztogatták szét a szegények között. Ha jól számolom, eddig összesen három részt élt meg a széria, szép sikereket is hozott a konyhára, nem véletlen, hogy készült ebből is HD kiadás (no comment).

Tűzfhorróó helyzet

Egyébként egy valóban nagyon korrekt szériáról beszélünk, egyetlen elemet kivéve, aki nem más, mint Bentley, a tudálékos teknős, a kompánia esze. Én nem tudom, hogy ki volt az, aki megálmodta ezt a karaktert, de nagyjából így képzelem el a szituációt: ?Főnök, főnök! Megálmodtam egy olyan teknőst az új Sly játékba, aki nagyon tudálékos, kellően ért az elektromos szerkezetekhez és olyan hangja van, mint aki folyton szorulással küzd!?. Szóval kösz haver, okoztál pár álmatlan éjszakát, remélem sokat csuklottál. Az eredeti részeket egyébként a nagyon vicces nevű Sucker Punch Productions nevű csapat tervezte, akiket azért ismerhetünk más kiemelkedő stuffokból is.

No, de ennyi elég is volt a múltból, hiszen itt terpeszkedik az asztalomon a legújabb rész, ami a hangzatos Sly Cooper: Thieves in Time-ra hallgat. Elsőként mindenképpen arra a nagyon örvendetes tényre szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ez biza cross-platform lett, azaz, ha megvesszük a Ps3 változatot, akkor ingyen feltelepíthetjük szeretett Ps Vitánkra is. Ez ugye azt eredményezi, hogy ha a tv elől el kell mennünk, akkor a hordozható masinán ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, ráadásul meglepően baráti az árszabása is a proginak. Sajnos arról nincsenek információim, hogy ez fordítva is működik-e, azaz a Vita verzióval le tudjuk-e rántani a nagytesóra, de el tudom képzelni mondjuk egy letöltő kód formájában. Ha szemrevételezzük a dobozt, láthatjuk, hogy az SP-tól bizony átkerült a projekt egy Sanzaru Games nevű csoporthoz, de előre megnyugtatnék mindenkit, hogy hozza az elvárt szintet a játék.

Looopni, megyünk looooopni

A felütés nagyon kellemes, mert Sly éppen amnéziát színlel, hogy kedvesével, a detektív státuszban lévő Carmelita Fox-szal békésen éldegéljen. A team többi része is éldegél boldogan: a gyagyás teknős egy időgépet eszkábál kedvesével, míg a pöttyet agresszív Murray, a víziló pedig éppen autóversenyzős énjét próbálja ki, amiből hamar roncsderbi lesz. Ahogy azt a bevezetőben is említettem, sokáig nem örülhetünk az idilli állapotnak, mert egyszerre több baj is történik. Bentley kedvese eltűnik valahol az időben, Sly feneke elkezd viszketni egy újabb rablás miatt, ráadásul a Raccoon családi históriás könyvéből, a Thievus Raccoonus-ból is eltűnnek szép lassan a lapok, kitörölvén a tolvaj család példátlan históriáját az időkből. Természetesen ezt nem hagyhatjuk annyiban, ezért kezdetét is veszi a Thieves of Time!

Azt már az elején le kell szögeznem, hogy az új stúdió igazából egy biztonsági programot készített, nem nagyon mertek belenyúlni úgy igazán, gondolom nem szerettek volna egy döglött mosómacit találni maguk mellett valamelyik reggel. Az indító helyszínen (Párizsban, ha jól emlékszem) kiválóan elsajátíthatjuk a tolvajmesterség alapjait, azaz elmagyarázzák nekünk az irányítást. Itt meg kell jegyeznem, hogy újra tudunk lopni a gyanútlan áldozatoktól, ami később nagyon kiemelkedő lesz, mert jó sok fontos dolgot így tudunk majd megszerezni. Egy kis közjáték után be is lépünk a tér-idő kontinuumba, ahol egészen pontosan öt nagy világot kell majd felderítenünk.

Mosómaci Gandalf

A koncepció mindenhol majdnem ugyanaz: lesz egy központi helyünk, ahol választhatunk, hogy melyik szereplővel akarunk kolbászolni, a ThiefNet (és némi pénzmag) segítségével új képességeket tudunk majd venni magunknak, valamint lezavarhatunk egy gyors ping-pong meccset a tekivel (ehhez egy trófea is kapcsolódik), gyönyörködhetünk megszerzett ruháinkban, valamint kincseinkben, illetve még régi árkád kabineteket is szerelhetünk. A sztorit egyébként úgynevezett jobok teljesítésével tudjuk előrébb vinni, bár ezt nagyon elrontani sem tudjuk, mivel egy nagy sárga felkiáltójel villog a szereplő fölött, akivel ezeket végre kell hajtanunk. Mivel a világok teljesen nyitottak, ráadásul dugig vannak gyűjtenivalóval is, ezért természetesen lődöröghetünk mindenféle cél nélkül is. A program egyébként elég korrektül néz ki, jól működik a cel shaded (rajzfilmes) technológia, bár azért láttam jóval szebb platform játékot is, de itt nyilván figyelembe kellett venni a Vita képességeit a cross funkció miatt.

Szép, élénk színek, jól megtervezett helyszínek jellemzik a programot. Szerencsére nem találkoztam technikai bogárkákkal, ami külön jó pont, noha az is igaz, hogy nem rogyasztja meg valószínűleg a hardvert a cucc. A már emlegetett öt világ egyébként - természetesen - teljesen eltérő egymástól: a feudális Japánban fogunk kezdeni, hogy aztán átnyergeljünk a vadnyugatra. Innen majd tovaröppenünk a jégkorszakba, de fogunk egy középkori világban is kóborolni, hogy aztán egy kis sivatagjárással koronázzuk meg tevékenységünket. Egy másik jópofa újítás a már említett kosztümök létezése: minden helyszínen kapunk egy, az adott korra jellemző gúnyát, amiben extra képességeink lesznek. Például Japánban szamurájok leszünk és egy bitang nagy pajzs segítségével tűzgolyókat tudunk megfordítani.

Szerencsére felfelé nézni luxus...

Ezek azért is fontosak, mert minden helyszín tobzódik az eldugott dolgokban, így természetesen aki a maximumot szeretné kihozni, annak vissza kell majd mászkálni az új ruhákkal régebbi helyekre. Az is jópofa, hogy Sly megmentett őseit is megkapjuk majd irányítható játékosként, ami még további lehetőségeket ad a kezünkbe, de egy vicces videó keretén belül Carmelita is csatlakozik hozzánk majd.

A kezelhetőség egyébként a sok lehetőség ellenére sem lett túlbonyolítva, sőt, kifejezetten egyszerűre sikeredett, ami mindenképp egy jó pont. Sajnos a fejlesztők biztonsági megoldásai miatt azért nem kevés negatív dolog is becsúszott. Az első ilyen a fejtörők és a változatosság totális hiánya. Ez már önmagában is paradoxon, hiszen adott öt teljesen eltérő helyszín és mégis unalmas? Igen, sajnos ez a rideg valóság, ugyanis pontosan azt a rutint kell mindegyik helyszínen végigkövetni. Megérkezünk, kiszabadítjuk a tolvaj őst, kiderítjük ki az aktuális főgonosz, aztán likvidáljuk. Esetleg felkutatjuk a relikviákat, meg az eldugott üvegcséket, aztán haladunk tovább. Hiába Bentley hekkeres minijátékai, vagy Murray tömény bunyós szakaszai, esetleg a Metal Gear-re hajazó lopakodós részek, valahogy hosszú távon unalomba fullad a kaland.

Micimackó lvl 2

A másik, szintén elég negatív felhangú dolog az a kihívás teljes hiánya. Értem én, hogy a fiatalabb korosztálynak készült ez a játék, de azért valami kihívást igazán pakolhattak volna bele. Igazából egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az egész játék alatt hányszor haláloztam el. Ha ilyesmi történik olykor, akkor sincs semmi, mivel a bázisunk előtt feléledünk és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Némi morgás a helyszínek miatt is lehet, mivel ezek hiába nyitottak, elég picik, hamar kiismerhetőek. Például a második, vadnyugatos helyszínen 15 perc alatt begyűjtöttem a 30 elrejtett üveget, a Sly maszkok harmadát és a relikviák felét, ami azért elég karcsú. A hangokat és zenéket viszont mindenképp szeretném kiemelni, mivel az irritáló páncélost kivéve, mindenki hozza a jól megszokott orgánumát, valamint a helyszínekhez megfelelő, hangulatban odaillő melódiák csendülnek fel. Jelen van még a humor faktor is, ami szintén elég 50-50 állapotot tükröz.

Volt néhány poén és feladat, amin jót mosolyogtam, például amikor Murray beöltözik gésának és táncolnia kell, ugyanakkor volt pár olyan beszólás is, amikor inkább elsüllyedtem volna a fotelomban. Viszont a picit negatív felhang senkit se zavarjon, az új Sly Cooper játék még mindig kiemelkedik a platform mezőnyből. A Sanzaru-nak a kezét jobban el kellene engednie az anyacégnek, mivel bebizonyították, hogy tudnak jó játékot csinálni. A TiT-nak kellemes a grafikája, aranyos a története, kellemes a szavatossága, valamint jók a kosztümök és a korszakonként eltérő szereplők is. Igen, van benne pár zavaró dolog is, viszont azért ezeken felül lehet emelkedni és kellemesen szórakozni. Meg amúgy is, ki ne akarna megnézni egy dögös rendőrcsajt falatnyi ruhában?

Robin Hood, a fuszeklik fejedelme