SimCity teszt

Amikor a Maxis bejelentette, hogy egy újabb epizóddal kívánja gazdagítani a jövőben a jól ismert sorozatot, a legtöbb rajongó alaposan megijedt, hiszen az utóbbi időben a stúdió elég más irányba ment el ahhoz, hogy elfelejtsék a korabeli tapasztalatokat, de egyben lelkessé is váltak a fanatikusok, mert egy új SimCity megjelenése minden esetben örömünnepnek tekinthető. Mivel a készítők korábban kiválóan elhitették velünk, hogy ezúttal is nagyot fognak alkotni, ezért természetesen lélegzetvisszafojtva vártuk a premiert, ami annak rendje és módja szerint be is következett, mosolyunk pedig egy csapásra elszállt.

Te Maris, ez nem az a zizéj... ööö na, mjúzejum, tudod!

Sokatoknak bizonyára már a könyökén jön ki, de azért nem maradhat ki egy játéktesztből, hogy az Electronic Arts-nak sikerült igencsak rossz technológiai háttért felépíteni az alkotás mögé, így túl kicsi szerverállománnyal várták a nagy indulást, aminek köszönhetően annak rendje és módja szerint össze is omlott az egész rendszer, így a legtöbb rajongó nemhogy nem tudott csatlakozni a játékhoz, köztünk mi sem egy ideig, hanem voltak olyanok, akiknek több órányi játékidejük veszett el az egyik ilyen összeomlást követően. Jogosan háborodtak tehát fel a fanatikusok, akik nem is igazán értették, hogy miért erőlteti a kiadó az állandó internetkapcsolatot igénylő másolásvédelmet, hiszem a SimCity világ életében egyjátékos élményt kínált, igazi magányos éményeket, amelyek gyakran nyúltak éjszakákba, hiába várt ránk másnap az iskola, a munka vagy éppen saját esküvőnk. Az "újfajta" DRM-rendszer - amibe annak idején a Ubisoft bicskája is beletörött - megértését és megindoklását egy kicsit lejjebb, a játékmenet újdonságainál fogjuk bővebben kifejteni, itt ugyanis még megalapozatlan lenne belevágni a témába, de a szisztéma félresikerülését így is élesen bíráljuk, ugyanis teljesen felesleges, hogy egy SimCity-ben állandóan online legyünk, dacára az erre kiélezett játékmenetnek, illetve annak a marketing-maszlagnak, miszerint az alkotás egy MMO lett.

Kiürítjük a klotyót és itt se vagyunk, világos?

Ha már szóba került a játékmenet, nem is halogatnám tovább a bővebb ismertetést, annak ellenére sem, hogy az alapokat tekintve a szám szerinti ötödik SimCity szinte semmiben sem különbözik közvetlen elődeitől. Ennek köszönhetően a játékosok egy polgármestert fognak megszemélyesíteni, akinek az lesz a feladata, hogy egy üres területen, tulajdonképpen a semmiből felépítsen egy virágzó települést, amit előbb kisvárossá, majd nagyvárossá léptethet elő, végül pedig kénye-kedve szerint lerombolhat majd valamiféle természeti katasztrófával. Elöljáróként a mi kezünkben lesz minden irányítási lehetőség, így nem csak az utak építése és a lakók betelepítése, hanem az általuk támasztott követelmények kielégítése is, ami tulajdonképpen elsődleges célunknak tekinthető. A településünkre érkezők számára így ételt, szórakozási lehetőséget, munkát és egyéb alapvető szolgáltatásokat kell biztosítanunk, így olyan alapvetőségeket is, mint például az áram vagy a víz, de nekünk kell gondoskodnunk a szemétszállításról, valamint példának okáért az orvosi ellátásról is, számtalan egyéb általános lehetőség mellett. Oldalakon keresztül lehetne sorolni, hogy mennyi teendője van egy polgármesternek, ám már ezek alapján is bizonyára mindenki előtt világossá vált, hogy mi is lesz a dolgunk a SimCity-ben, ergo a folyamatos és fenntartható fejlődés mellett az egyensúly megtalálása a lakók igényei és a mi céljaink között.

Te Maris nézzed mán, ez biztos az a herr riporter gyerek lesz!

Persze ez a feladat nem mindig lesz egyszerű, és bár a Maxis a negyedik epizód óta rengeteg egyszerűsítést is eszközölt a játékban, az ettől függetlenül is megmaradt gyökereinél, így az általános polgármesteri teendők mellett gyakran kell elmerülnünk a statisztikákban is, amelyek nem ritkán igencsak kegyetlenek tudnak lenni, főleg abban az esetben, ha éppen az adórendszerről szólnak, azonban ezt a munkát is el kell végeznie valakinek, így történetesen nekünk. Lássuk azonban a határozottabb újdonságokat, első ízben például azt, amiért az Electronic Arts bevezette az állandó internetkapcsolatot igénylő másolásvédelmet, a SimCity ugyanis - bár kiválóan játszható egyedül is, az élmény mégsem lesz már ugyanaz - elsődlegesen az online élményekre koncentrál. A játékba belépve így választanunk kell, hogy már más polgármesterek mellé szeretnénk beköltözni egy új várossal, vagy létrehozunk magunknak egy új területet, amelyen lehetőségünk lesz csak egyedül ténykedni, de akár nyitottá is tehetjük, hogy más rajongók is jöhessenek a szomszédságba. Bármelyiket is választjuk, az adott régióban több városhely közül választhatunk, és szinte biztosak lehetünk abban, hogy ezek mindegyike hiányt szenved valamilyen nyersanyagból, de az adott territóriumban ettől függetlenül is minden megtalálható lesz, kinek több, kinek kevesebb mennyiségben.

Na, eztet mondtam Maris, hánna, nem jut eszembe a neve, az a zizzéj!

És itt jön az abszolút újdonság, illetve az online rész erőltetése - valóban idegesítően erőltetett -, hiszen a városok között lehetőségünk lesz majd kooperálni, így amennyiben olyan szomszédaink vannak - sajnos csak nagyon ritkán lesznek -, akkor kooperálhatunk másokkal, így például kérhetjük a közbiztonság javítását, mert nekik már van rendőrőrsük, mi pedig kérhetünk szemétszállítást, mert odaát már felépült a szemétlerakó. Természetesen lehetőségünk van arra, hogy a régió összes területét mi építsük be kisebb városokkal, ám ez a gyakorlatban nem fog úgy működni, mintha valódi emberek laknának a szomszédban, hiszen az a város mindig hibernálódni fog, amelyikben éppen nem vagyunk jelen, így bár a közös kereskedelem vagy a szolgáltatáscsere működik, de más már sajnos nem. Az új rendszer magával hozott egyébiránt egy rendkívül nagy negatívumot is, míg ugyanis a negyedik részben szó szerint óriási területekre építkezhettünk, addig itt a rendelkezésünkre álló városhelyek alig egy-két óra alatt teljesen beépíthetők, utána pedig szívjuk a fogunkat, hogy nem tudunk villamost telepíteni, mert egyszerűen nincs helye neki a környéken, csak úgy, ha felszámolunk egy egész lakótelepet, azzal viszont a fáradtságosan kialakított egyensúlyt sodorjuk veszélybe.

Akkor most azt játszuk, hogy aki még egyszer kajáért sír, ide lesz költöztetve a szomszédba!

A Maxis egyébiránt rengeteg apró újdonsággal szolgált, ám ezek jelentős többsége véleményem szerint felesleges volt, és inkább hasonlított a The Sims-sorozat lenyúlására, mint a SimCity továbbgondolására. Példaképpen városunk minden lakója - legyenek akár több ezren - valóban önálló és követhető életet él, de azon kívül, hogy ez néhány alkalommal mosolyt tud csalni arcunkra, gyakorlati haszonnal nem rendelkezik. Ennél sokkal rosszabb, hogy a játékban rengeteg a következetlenség, így szó szerint bugok maradtak benne, például hiába van egy kórház az adott lakóház szomszédságában, a lakók továbbra is az egészségügyi ellátás hiányosságára panaszkodnak és így tovább. Na, ezt rakjátok össze, mert én nem tudtam! Természetesen a SimCity a felsorolt negatívumokon kívül nem sikerült rosszul, sőt, engem órákra odaszegezett a képernyő elé, de a régi élményeket, az átjátszott éjszakákat már nem tudta felidézni számomra, így hiába fogott meg a végeredmény, hiába maradtak meg az alapvető dolgok olyannak, mint régen, mégsem tudtam örök szerelembe esni, nem éreztem azt az ismerős bizsergést, a lepkéket az évek során nagyra nőtt tízliteres gyomromban, egyszóval bármennyire is igyekezett a Maxis, a játék csak árnyéka lett önmagának, egy felesleges újításokkal ellátott másolat, aminek még a beharangozott grafikus motorja sem úgy teljesít ahogy kellene, a GlassBox ugyanis a technológiát tekintve rendben van - hiszen óriási mennyiségű adatot kezel és a több ezer egyedi életet élő sim is bámulatos -, a küllemet tekintve sincs vele túl sok probléma, ellenben a rengeteg grafikai bug, valamint az állandó homályosítás nem igazán nyerte el a tetszésemet.

Te Maris, héj, látom a házunkat!

Habár hangsúlyoznám, hogy órákig lehetne írni a milliónyi apró finomhangolásról, amit a Maxis nyélbe ütött az új SimCity-vel, de a helyzet az, hogy sokkal többet elmondd, ha azt mondom, aki túl tud lépni a még mindig fennálló hiányosságokon, a lényegesen összement beépíthető területeken, valamint az online rész erőltetésén, akkor az biztosan a szívébe zárja majd a játékot, ha ez a művelet sikerült már például korábban a negyedik epizóddal is. Részemről óriási csalódás volt a végeredmény, de csak azért, mert nagy rajongója vagyok a sorozatnak, és mert én nem igazán ezt vártam tőle, de még a csalódás ellenére is képes voltam megszeretni, noha a SimCity 4 már vissza is került a gépemre, mert ki nem állhatom, ha játék közben bekopog a szomszéd...