Sokszor átrágtuk már magunkat azon a témán, hogy nem szerencsés dolog filmekből játékváltozatot készíteni, így most pihentetném is a dolgot. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy az újabb nyári siker mellé itt van ismét a megszokott konverzió, amely ezúttal a nem túl szörnyű zöld szörnyet és furcsa kompániáját kívánja a játékosok kezei közé adni. Kezdjünk is bele a kiveséző hadműveletbe, avagy stílusosan, lássuk az ogrét!
Egy kis történelemóra...
Mivel jelen sorok írásakor hazánkba még nem került a mozikba a Dreamworks legújabb animációs filmje, csak óvatosan - és az eddigi adaptációs tapasztalataimból kiindulva - merem kijelenteni, hogy a játék a moziváltozat eseményeivel párhuzamosan halad. A kezdő képsorokon láthatjuk, amint Shrek aláírásával megpecsételi a Rumpelstiltskinnel kötött szerződést, s pillanatokon belül az erdőben találja magát, ami kicsit... megváltozott. Az emberek vasvillákkal rohannak neki, ám az aláírás helyett az életét akarják, a barátait sehol sem találja, ráadásul úgy tűnik, senki nem is ismeri, vagy aki esetleg hallott róla, az mind rettegi a nevét. Úgy tűnik, a varázslat hatott, csak éppen nem a megfelelő módon. Hősünk ekkor ráeszmél, hogy alaposan rászedték, s elhatározza, hogy mindenféleképpen visszájára fordítja az eseményeket.
Már az első játékkal töltött percek - percek... inkább másodpercek - után tudtam, hogy a Shrek Forever After kicsit gázosra sikeredett. Amint beléptem a játékba, a menübe kerültem, ahol rögtön észrevettem, hogy itt bizony gondok lesznek. Nyomjam meg a K-t, ha ezt akarom csinálni, amazt a gombot, ha más lenne az óhajom... egyszóval kontroller beszerzése mindenkinek javallott.
Van nekünk egy csodás CGI jelenetünk a filmből, majd hirtelen már Szamárral beszélgetünk és kezdődik is a harc. Nem lennék ennyire kiakadva, ha nem játszottam volna már Shrek játékkal, de sajnos megtettem, így erre a dologra nincs mentség. A Shrek második része alig hasonlított a filmre, mégis élvezetes volt az olyanok számára is, akik esetleg nem látták azt - s, ami azt illeti, alig volt egy-két dologban hű hozzá, a főbb eseményeken kívül a játék folyt a saját maga kis medrében, de mindenre kaptunk magyarázatot, még ha egy kissé esetlen ingame átvezető személyében is.
Itt ilyenről szó sincs, s ezzel a játék ki is mutatja a foga fehérjét, mialatt sunyin annyit üzen nekünk: "Gagyi vagyok, ha nem láttad a filmet, nem is érthetsz meg, szóval viszlát, nem te vagy a célközönség!" Lehet kicsit durván hangzik, de teljes mértékben vázolja a helyzetet. De ne ragadjunk le itt, lépjünk is tovább!
Alice in Far Far Away
Csakúgy mint a szőke leányzó esetében, ezúttal is egyszerre egy karaktert fogunk irányítani, ez idő alatt a maradék szereplő teljesen eltűnik a játéktérről, s csak akkor jelenik meg, ha rájuk kerül a sor, azaz úgy hozza szent akaratunk.
Mind a négy szereplő egyedi képességekkel van felvértezve, harci technikáik tökéletesen kiegészítik egymást. Ha akarunk, pusztakézzel verhetünk mindenkit péppé, prezentálhatjuk a patkó ágyékra gyakorolt jótékony hatását, vagy bebizonyíthatjuk a világnak, hogy miért a kard a nemesek fegyvere. Abszolút a mi döntésünk, hogy milyen harcmodorral próbáljuk a földre vinni az ellent, lehetőségeinknek csak a képzelet szab határt... na jó, itt álljunk le az erősen marketingszagú kamu szöveggel. Az az igazság, hogy a Shrek Forever After "büszkélkedhet" minden idők egyik leggányabb harcrendszerével, egy kicsit kellene még gyengíteni rajta, és simán elorrozná a koronát a Saw elől.
Marad tehát Fiona, akivel a harc könnyű, és barmira unalmas is. Mivel belátjuk a teljes teret, meglepetések nem érhetnek minket, s ugyan védekeznünk nem lehet, ha túlságosan is közel merészkedik az ellenség, a speciális támadásunkkal nyerhetünk időt, ami persze mindenkinél nagyjából ugyanaz.
Shrek bömbölni tud, Szamár énekelni, Fiona a fülével riadót fújni, míg Kandúr bárkit elbűvölni. Kár, hogy a címszereplő és a macska semmit sem ér. Egyszerűen arról van szó, hogy ők csak egy bizonyos szögben képesek csinálni azt, ami a másik kettő 360 fokban tesz.
A játékban nincs rendben a tér-idő kontinuum sem. Arról van szó, hogy még az Alice in Wonderland esetében folyamatosan kaptuk meg a különböző karaktereket, itt már a játék legelején rombolhatunk Fionával, majd amikor beérünk az ogretáborba, Shrek meglepetten veszi észre a lányt, akivel elvileg akkor találkozott ugyan, gyakorlatilag azonban már fél órája egymás mellett csépelték a vasvillások sorait.
S végezetül még egy dolog van, amiben az AiW-hez hasonlítanám a játékot: a logikai feladványok. Egyszerűen messze nem olyan nagy dolog megoldani őket, nincs bennük semmi kihívás. A csapatmunka sem jellemző, egy-két helyen kell két karaktert használnunk, de messze nem olyan szinten, mint az előbb említett boss-harcainál.
Grafika
Maga a játékmenet mondhatni kivesézve, úgyhogy itt az ideje, hogy szót ejtsünk a grafikáról. Gyenge. Nem csúnya, nem szép, olyan átlagos. A karakterek mondhatni szépen vannak kidolgozva, bár ez nem nagyon fog látszódik, ugyanis nagyrészt a magasból kémleljük őket. Semmi nagy durranás, cserébe azonban baráti a gépigény is.
Lá-lá-lá lá-lá-lá
A zenék nagyon jók, legtöbbjüket a harcok alatt hallhatjuk, s ugyan eleinte feldobják az unalmas csihi-puhit, később elvesztik ezt a tulajdonságokat. Az ok egyszerű: kevés van belőlük. Talán három, esetleg négy fajta muzsika szól összesen, és ezzel ki is fújt. Márpedig sajnos a játékban sok a harc.
Balra fordulj! A másik balra!
Nem kell megijedni, szerencsére nem annyira vészes, bár érdekes helyzeteket tudott okozni. Amíg sétálgatunk nincs gond, de a harcok emiatt is sikerültek kicsit - nagyon - borzasztóra. Nem lehet rálockolni az ellenségre, éppen ezért csapkodunk amerre tudunk, hátha betalál néhány ütés. Kicsit idegesítő, hogy 2010-ben ennyire nem foglalkoznak egyes fejlesztők a saját kölykükkel, de meg is lett az eredménye.
A Shrek Forerver After nem több rétegű, mint egy hagyma, hanem amit a felszínen - azaz az első percekben - látunk, azt fogja később is mutatni. Nem mondom, hogy nem volt néhány jó pillanata, de messze nem nyújt olyan élvezetet, ami miatt érdemes lenne vele játszani. Ha valaki hasonló kaliberű alkotásra vágyik, ott van az Alice in Wonderland, ahol mertek kreatívak lenni és meg is lett az eredménye, a játék ugyanis meglepően élvezetes lett. Csak merem remélni, hogy egyszer eljut az ipar oda, hogy az ilyen alkotásokról nem lesz elmondható, hogy láthatóan a készítőiket sem érdekli.
Igzaábol a rajzfilmek se jöttek be nagyon, csak az elsö két rész, lehet h egy probát megér.
fölleg hogy gyenge harcok és sok van belöllük
