A Total War-sorozat a valós idejű és a körökre osztott stratégiát kedvelő játékosok egyik olyan mentsvára, amelyre immáron 11 éve szinte minden egyes esztendőben támaszkodhatnak. Nem hardcore RTS-ről beszélünk, ha szóba kerül a franchise, ugyanakkor az ezen edzett fanatikusoknak is képes kihívást nyújtani az utóbbi időben csodaszép küllemével is mintát szolgáló széria. A Creative Assembly által fejlesztett program az elmúlt évtized alatt Japántól kezdve bemutatott különböző középkori háborúkat, de a spártaiak és a rómaiak is szóba kerültek már. A 2010-ben megjelent Napóleoni háborúkat feldolgozó darabbal a széria számtalan tekintetben feljutott egy bizonyos csúcsra, amit azt hittük, hogy szó szerint képtelenek lesznek megfejelni az illetékesek. Őket azonban nem olyan fából faragták, és a második világháborús témakör feldolgozása mellett azt az utat választották, amivel még garantáltan sikert tudtak elérni, így tematikát tekintve visszanyúltak gyökereikhez, és ismét a feudális Japánt választották központi elemnek. Így születhetett meg a
Shogun 2: Total War!
/>
A játék történetét tekintve a 16. századba repülünk vissza, az imént említett feudális Japánba, ahol a szokásos klánok közötti harc folyik. Még alig ért véget az önini háború, de a kis szigetország hősies klánjai ismét egymásnak esnek, a cél pedig, hogy egyesítsék a nemzetet, az uralkodói rangot pedig az szerezheti meg, aki a legtöbb területet bekebelezi. Egy ilyen konfliktusban szinte adja magát személyünk szerepe, hiszen nem lesz más dolgunk, mint csatlakozni a küzdelmekhez, egy szimpatikus célokkal bíró klán élére állni, majd belevetni magunkat a harcokba. A Total War-sorozat korunk kétség kívül egyik legrealisztikusabb stratégiája, így már meg sem lepődünk azon a több száz oldalnyi enciklopédián, illetve a valóságban is létezett, választható klánok és emberek meglétén, mint ahogyan azon sem, hogy az egységek, az épületek, de még egyes események is a valóságot mintázzák. Ezáltal már megadatik a terméknek egy olyan alaphangulat, ami szó szerint megkérdőjelezhetetlen!
Az újabb Total War epizódok tulajdonképpen a 2009-es Empire óta csak hangyányit változtak az elmúlt években, ezzel feltehetően mindenki egyetért. A három évvel ezelőtt megjelent epizód ugyanis hirtelen olyan léptékű fejlődést mutatott fel mind játékmenetben, mind küllemben, mint a háttérben dohogó technológiában a közvetlen elődhöz, avagy a Medieval II-höz mérten, hogy az nemcsak elképesztő volt, hanem egyben biztosította a széria számára azt a hátteret is, amelynek köszönhetően a meglévő vázra csak az adott epizód koncepcióját kellett ráhúzni. Így mind a Napoleon, mind a Shogun 2 tulajdonképpen nem jelent túl nagy előrelépést a korábbiakhoz képest, de ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy nincsenek újdonságok. Ezeket leginkább azok fogják érzékelni, akik el akarnak merülni a stratégiai részben és beleavatkozni birodalmunk minden aprócseprő dolgába, hiszen rengeteg kicsinyke beállítás és módosulás figyelhető meg ebben a tekintetben, míg a játékmechanizmusban kevésbé. Ez természetesen problémának nem nevezhető, hiszen ami működött már korábban, az miért ne működne most is, nem igaz?
Amit azonban mindenképpen ki kell emelnünk az elődökhöz képest, az a mesterséges intelligencia, valamint a küllem továbbfejlődése. Bár már a Napoleon esetében érezni lehetett az intelligencia terén egy nagyon erőteljes előrelépést, mégiscsak a Shogun 2-ben éreztem életemben először azt, hogy az ellenfelek valóban gondolkodnak, katonáink is, ha éppen nem állnak kontroll alatt, és taktikáimra realisztikus módon reagál az egész csatamező. Nyilván még mindig alkalmaz érdekes megoldásokat az MI, amelyekkel nem tudtam megbarátkozni, csapataim például több esetben is önfejűen nekirontottak az ellenfélnek, akik gyakran szintén képesek voltak furcsán reagálni, főleg a várostromok alatt osztották fel sokszor túl furcsán egységeiket. Az imént említett grafikára azonban egy csöppnyi panaszunk sem lehet. Ha igazán erős gépünk van hozzá, akkor elképesztő látványban lehet részünk, az éjszakai csaták például elképesztően hangulatosak, ha pedig még pluszban vihar is van, akkor garantáltan az állunkat fogjuk keresni a páncélokon visszacsillanó villámlásoktól és egyéb effektektől, amelyeket csak a realisztikusan kidolgozott egységek külleme tud felülmúlni.
#tv#
Gondolván azonban a korábbi Total War epizódokkal nem játszott fanatikusokra, beszéljünk most egy kicsit a játék menetéről. A Shogun 2 is egy olyan stratégia, ahol nem csak beleszólhatunk birodalmunk minden apró dolgába, hanem mellette még a háborúkkal is foglalkoznunk kell, amelyek valós időben zajlanak, szemben a birodalomépítés- és menedzselés körökre osztott jellegével. Amikor a stratégiai térképen bogarászunk, akkor foglalkozhatunk klánunk dolgaival, építhetjük családunkat, országunkat, kioszthatjuk a feladatokat, de szövetségeseket és ellenségeket is kereshetünk a pénzügyek, az adórendszer és egyéb más apróság beállítása mellett. Érdemes minden egyes tartományunkra jól odafigyelnünk, hiszen ha valahol magasak az adók vagy elégedetlenek az emberek, akkor hamar lázadás törhet ki, ami miatt egyrészt a régió kiesik a termelésből, másrészt a népi hadsereg elég csúnyán tönkreteheti a környéket is. Természetesen nagyon nem kell megijedni, a legtöbb opciót ugyanis automatizálhatjuk, így tehát ha nem akarunk mélyebben belefolyni ebbe a részbe, nem lesz rá szükségünk.
Nem mismásolhatjuk el viszont a csatákat, illetve az előkészületeket, hiszen szintén a stratégiai képernyőn, avagy térképen mozgathatjuk egységeinket, amelyeket a tartományi központokban toborozhatunk magunknak. Érdemes minden egyes központban néhány állomásozó íjászt hagyni, illetve érdemes fejleszteni is az épületeket, hogy erős, több szintes erődök legyenek, hiszen ha támadás éri központi épületünket, akkor néhány íjásszal akár többszörös túlerővel szemben is meg tudjuk majd védeni azt, ha ügyesek vagyunk. A csaták, mint azt már fentebb is említettem, teljesen valós időben zajlanak, maximálisan három dimenziós területen, efféle tereptárgyakkal és egységekkel. Továbbra is a jól megszokott irányítási szisztéma fogad minket a küzdelmek alatt, amelyeket feltehetően a nagy többség kicsit nehéznek fog érezni, hiszen a jóra fejlesztett intelligenciának köszönhetően az ellenfél is taktikázni fog és bevett stratégiáját akár a csata kellős közepén is képes lesz módosítani.
Személy szerint kicsit nehéznek éreztem a várostromokat, de némelyik szimpla szemtől szembeni összecsapástól is megizzadtam. A harcok alatt ismét elképesztő mennyiségű, nem túlzás kijelenteni, néha több ezernyi egység is felsorakozik a képernyőre, amelyek véleményem szerint néha már kicsit az átláthatóság és az irányíthatóság rovására mennek, de a tökéletes hangeffektek miatt az efféle összeütközések alatt olyan élményben lehet részünk, amilyent elég kevés videojáték képes csak nyújtani ebben a formában. Természetesen újfent megmaradtak a tengeri ütközetek is, amelyek garantáltan óriási élmények lesznek, főleg, hogy a jellegzetes japán hajók - ergo feldíszített tömbházak - mint úszó erődök fognak megküzdeni egymással, amelyek látványilag és hangulatilag is kiválóak. Negatívum ennél a résznél, hogy míg a szárazföldi ütközetek esetében számtalan taktikai lehetőségünk van, addig a vízi harcokkal a fejlesztők továbbra sem tudtak mit kezdeni, hangulatosak és jók, de valami még mindig hiányzik belőlük, ugyanis gyakran túl könnyűek.
A késztermékről azonban mindez már nem mondható el! A
Shogun 2: Total War továbbra is az a nagyon összetett, gondolkodást és taktikát igénylő stratégia, amit már évek óta szeretünk és meglétét igényeljük is. A fenti tesztben természetesen - érthető okokból - számtalan apró momentumát nem ismertettük, de aki eleddig éppen a nehézség miatt nem próbálta ki a programot, az nyugodtan vágjon bele, egyrészt mert akár egy fél napot igénylő betanító küldetésnek köszönhetően kívül-belül megismerhetjük a játékot, másrészt pedig azért, mert a Shogun 2-vel, habár nem történt túl nagy előrelépés, egyértelműen a Total War-sorozat legjobb és leghangulatosabb darabja készült el. Bár a tökéleteshez még mindig van mit fejlődnie a szériának, de a Creative Assembly eddig is évről-évre képes volt emelni és hozni a színvonalat, ezután is menni fog nekik. Addig is vessétek bele magatokat a
Shogun 2: Total War-ba, mert a maga nemében kiemelkedő darab!