Sherlock Holmes: The Devil's Daughter teszt

Bevallom, nagyon örültem neki, hogy Marco nekem adta tesztelésre a cuccot, mivel egy kicsit telítődtem az utóbbi idők vér és bél mennyiségétől, aztán szerettem volna a szürkeállományom is munkára fogni. És igen, a Doom-ról is sikerült lejönnöm, egy picit. Joggal bíztam abban, hogy itt az eszemre lesz szükség.

Most, hogy a kredit listát bámulom, azon morfondírozom, hogy vajon az én elvárásaim voltak-e túl nagyok, vagy pedig tényleg ennyire, hmm, határeset ez az anyag. Sajnos, azonban ahogy a háttéranyagot állítottam össze a cikkhez, láttam, hogy a hiba nem az én rendszeremben van, mivel viszonylag lesújtó az internet népének véleménye a programról, amit részben megértek.

Kicsit becsapósan indulunk: Holmes véres ingben nyaktörő iramban menekül valami vagy valaki elől egy eléggé félelmetes erdőben. Kis fogócska után látjuk, hogy egy puska célra lendül, kiröppen a golyó, aztán elsötétül mindent. Pár napot ugrunk visszafelé térben és időben.

Anyád tudja-e, hogy a lenyúltad a köntösét?

Hősünk lakosztályában vagyunk, ahova egy kisfiút kísérnek be, aki hüppögve meséli el, hogy az apukája már több napja eltűnt és nem tudja már, hol keresse vagy mitévő legyen. Sherlock természetesen szárnyai alá veszi a srácot és megígéri neki, megkeresi az elcsatangolt szülőt.

Alapjában véve egy külső nézetes kalandozós cuccról van szó, ahol különböző helyszíneken nyomozunk, valamint csatasorba állítjuk megfigyelő készségünket, logikánkat illetve néhány esetben a vakszerencsét is. Négy különböző ügyet kell megoldanunk, miközben a háttérben érdekes, okkult események zajlanak, amik próbálják ezt az egészet keretbe foglalni, az esetek kisebbik részében járva sikerrel. Elnézést, ha nagyon érződik egy negatív felhang, de csalódott vagyok a végeredményt illetően. Az első necces dolog, ami szerintem mindenkinek fel fog tűnni, az a külső prezentáció.

Oké, persze, már a trailereken is láthattuk, hogy nem ez a játék taszítja le trónjáról az Uncharted 4-et, de azért azt sem hittem volna, hogy ennyire átesünk a ló túlsó felére. Egyrészről kifejezetten ronda a szemünk elé táruló látvány. Ezt nem akarom részletezni, borzalmasan fest az anyag. Ha undok lennénk, azt írnám, hogy a PS3 első generációs játékai kategóriákkal különbül néztek ki. Oké, van egy, legfeljebb két jó pillanat itt is, de a többi az katasztrófa.

Másrészről vérlázítóan gyenge technikai oldalról. Az ember azt hinné, hogy ha már ennyire randa lett, akkor stabil 60 FPS-t, valamint bug mentességet kapunk. Ezzel szemben iszonyúan szaggat, a legtöbb esetben azt hisszük, mindjárt darabokra esik és kifagy. Ha ez nem lenne elég, akkor a kamera forgatásánál picit törik a kép, meg persze minden nyavalyába bele fogunk akadni.

Mindjárt jól kigolyózok mindenkit

A pontot arra a bizonyosra pedig a kezelés teszi fel. Nem is tudom, mikor találkoztam utoljára olyan stuffal, ahol ennyire pontatlanul venné a kontroller a jeleket. Hiába nyomunk rá az ajtónyitás ikonjára, csak harmadszorra történik valami.

Iszonyú nagy holtidő van a mozgás közben, ami a menekülős részeknél fog az őrületbe kergetni minket. A második ügy végénél majdnem feladtam, mert nem emberi mértékben szívtam a kezelhetőség miatt. Már szidtam mindenkit, még szegény tv-t is, meg gondolom a fejlesztők csuklottak rendesen. Még egy levelet is megfogalmaztam nekik, hogyha tudják, nagyon rossz lett az irányítás, akkor, miért, oh miért raknak bele ügyességi részeket!???

És még ennél is van lejjebb, ugyanis ez a bugos förmedvény valami embertelen mennyiséget tölt. Nem ritka az egy perces várakozási idő sem, ami azért nem kevés, mivel ha valami komolyabb esemény történik, akkor már jön is a loading felirat. Gyász. Oké, azt hiszem elég az ekézésből, a lényeget látjátok, értitek.

Át is térnék sokkal pozitívabb dolgokra, mert szerencsére azokkal is rendelkezik az anyag. Az esszencia, azaz a nyomozás szerintem nagyon jól sikerült. Több lépcsőben kell megoldanunk a feladatokat: ez lehet egy helyszín végigjárása, szemtanúk kikérdezése. Minden egyes főbb szereplőt fel tudunk térképezni, aztán ha sikerül a kulcs dolgokat megfejteni, extra infóhoz juthatunk. Minden egyes nyomot Holmes a fejében rögzít, amiket nekünk kell összekapcsolnunk, majd így végigfutva a logikai szálon egy konklúziót levonnunk.

Londoni tájcsí szemét között. Thug life.

De vigyázzunk, alaposan gondoljunk végig mindent, mert simán lehet, hogy rossz a megérzésünk, aztán zsákutcába jutunk, ráadásul a nem megfelelő delikvenst tartóztatjuk le. Ide tartozik, hogy nyelvtudás hiányában el se kezdjük a programot, mert egy mukkot sem fogunk érteni belőle.

Ahogy említettem, négy nagyobb esettel találkozunk. Közös bennünk, hogy mindegyik viszonylag egyszerűen indul, aztán ahogy egyre inkább elmélyedünk benne, úgy lesz természetesen bonyolult és összetett.

Nagyon kell figyelnünk arra, hogy jó időben és jó helyen tegyük fel például a megfelelő kérdéseket. Igyekeztek minijátékokkal feldobni a folyamatot, így irányíthatjuk majd a nagyon cuki kutyusunkat, szkanderezhetünk, beszélgetéseket hallgathatunk ki, különféle bunyókban vehetünk részt, satöbbi.

A tartalmát tekintve erősen közepes a Devil's Daughter. Ha nagyon nekiülünk, akkor két délután alatt simán végig lehet vinni, de alapjáraton olyan 8-10 órára köt le minket. Újrajátszás sajnos nincs, maximum akkor, ha esetleg rossz illetőt fogtunk el és szeretnénk rájönni, ki volt az igazi tettes.

Ezt úgy tudjuk leellenőrizni, hogy minden egyes nagyobb feladat végén kapunk egy összesítést, ahol csekkolhatjuk az összegyűjtött nyomok számát, valamint megnézhetjük, jól okoskodtunk-e. Ha nem, pirossal fog világítani a név. Én 50%-os arányt értem el, kettőt nagyon benéztem. Trófea gyűjtőknek mondjuk ez egy mennyei cucc lesz, mert elég egyszer végigjátszani, aztán már ott is az újabb platina a gyűjteményben.

Vidám az idő, hejj!

Mindenképp ki kell emelnem a zenéket és hangokat, mert talán az a második legerősebb pontja a játéknak. Dr Watson és Holmes szinkronja rettentő jó lett, láthatóan komolyan vették szerepüket a színészek. Nincs túl sok szereplő amúgy, de a másodlagos embereket is fel tudták ruházni valamilyen személyiséggel, ami mindenképp jó pont. A zenék pedig kifejezetten jól illeszkednek, szolgai módon dolgoznak az események alá, így teremtvén egy bohókás, de mégis fenyegető légkört.

Annak ellenére, hogy viszonylag kevés pontot kapott a cucc, mégis jól szórakoztam vele. Persze ehhez szükséges lesz, hogy fogékonyak legyünk erre a sötét, mocskos, sokszor igazságtalan és kemény világra. Ha ez meg van, még akkor is sokszor ki fog akasztani minket a játék a fentebb taglalt nevetséges technikai részekkel. Ilyenkor próbáljunk meg nagyot nyelni és koncentráljunk a megoldandó feladatra.

Azt is bevallom, hogy először nagyon, de nagyon le akartam húzni a DD-t. Bár nem teljes áron indít, de azért akkor sem olcsó, aztán fura dolgokkal akarják kiszúrni a szemünket az első, de még a második pillanatban is. Aztán ahogy időt hagyunk neki, szépen kibontakozik előttünk a rejtélyekkel teli London.

Mit nézel? Nem én ettem meg a kajád!

Noha így sem lett túl acélos az összpontszám. Próbáltam a legkisebb pozitív dologba is belekapaszkodni, de sajna ennyire futotta. Amennyiben kedveled a detektív regényeket, esetleg neked is eleged van az állandó gyilkolásból, szerintem az uborkaszezon közepén tehetsz vele egy óvatos próbát.

Érdekes, jópofa nyomozás, szürkeállomány használat, de kritikán aluli technikai megvalósítás - ez lett a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter.