Shadow of the Beast teszt

Amennyiben a harmincas korosztályt erősíted, gondolom Neked is vannak emlékeid erről a stuffról. A hatalmas sikerek miatt gyakorlatilag mindenre portolták (ZX Spectrum, C64, Atari ST, SNES, Master System, Sega Genesis meg még vagy nyolc másik) amit abban az időszakban el lehetett érni. Sőt, második és harmadik epizód is érkezett belőle, viszont az első rész sikerét még csak megközelíteni sem tudta.

Nagyjából három éve lehet már tudni, hogy a hangzatos nevű Heavy Spectrum Entertainment Labs emberei szeretnék felújítani a rettentő sikereket elért alap részt. A Sony szerencsére felkarolta a projectet, így megérkezett hozzánk platform exkluzív kiadásban a Shadow of the Beast remake. Nézzük, hogyan sikerült!

Most akkor virágot szedünk, vagy mi lesz?

Szerencsére nagyon jól nyúltak az eredeti koncepcióhoz, abszolút tisztelettel fordultak hozzá és megpróbálták egy modern, 2016-os vázra húzni a kifejezetten retro játékmechanikát. Akik emlékeznek még a klasszikusra, nagyon sokszor fog mosolyra húzódni a szájuk, hiszen csupa ismerős elembe futnak majd bele.

Hősünk, Aarbron, valaha emberi lény volt, azonban egy gonosz mágus, Maletoth csecsemő korában elraboltatta, majd különféle praktikák segítségével gyilkos szörnyeteggé változtatta, megfosztván természetesen minden emlékétől. Egy templom feldúlása közben azonban váratlan dolog történik: az egyik kivégzett pap az apja volt, aki felnyitja szörnyünk szemét, majd megszabadulván rabláncunktól bosszút fogadunk. Nem egy eposzi szösszenet, de remek táptalajul szolgál a mészárláshoz, ami néha már az új Doom szintjével fog vetekedni.

Alapjába véve egy 2D-s akció-platform játékról beszélünk, ahol különféle vérengző mozdulatokkal leverjük az ellenfeleinket, majd némi ügyességi rész abszolválása után megküzdünk a lokális főmonsztával. Sajnos ebbe a szegmensbe nagyon sok hiba csúszott, viszont ami miatt az állunkat fogjuk keresgélni, az bizony a grafika. Már a technikai részletek is impresszívek, hiszen tű éles minden, ráadásul olyan fantasztikusan szép, telített színekkel operál a program, amit Mario játékoknál láttam csak eddig. Akadás, laggolás nincs, tökéletesen fut ofkorsz.

Ami még ezt is hatványra emeli, az a képi világ stílusa. Tökéletesen nyúltak vissza a múltba, hogy aztán modern technikával átdolgozzanak mindent. Nagyon rég láttam ennyire jól megtervezett szörnyeket, pályákat, de kiemelhetném Aarbront is, akiről üvölt, hogy egy berserker állat. De nézzétek meg a mellékelt képeket, beszéljenek azok helyettem.

God of the Beast

Sokszor a kamera mozgása is tovább fokozza ezt, hiszen hiába a fix oldalnézet, ha a cselekmény megkívánja, akkor nézetet vált, közelít - távolít, mindezt vérprofin kivitelezve. A játékmechanika, ahogy már említettem, sajnos nem sikerült ilyen kellemesre. Ha nagyon gonosz szeretnék lenni, akkor tulajdonképp a négyzet nyomogatásával végig lehetne csinálni az egészet.

Megyünk előre, hirtelen sokan körbevesznek minket és két oldalról betámadnak, így egyszerre kell mindkét helyre figyelnünk. Ellenfeleink számát a jobb alsó sarokban látjuk, ha mindenkit kinyuvasztunk, mehetünk tovább. Ezeket a harcokat pontozza a gép, ami aztán a pályák végeztével felkerül a netes highscore ranglistára, illetve szintén ezek befolyásolják az értékelésünket a szekvenciák végén.

Természetesen fejleszthetjük hősünket a már jól megszokott séma szerint: több életerő, erősebb ütés, gyorsabb energia visszatöltődés, satöbbi. vannak még extra képességeink is, de nagyon ritkán nyúlunk hozzájuk, bevallom, sokszor teljesen el is felejtkeztem róluk, csak azért jutottak eszembe, mert a töltőképernyőn felvillantak egy-egy tipp kapcsán.

Ha ez nem lenne elég, Aarbron nagyon lassan reagál a parancsokra, ami az ügyességi részeknél fogja pokollá tenni életünket. Hiába nyomom tövig a bal analógot, először csak sétál, majd kocog, végül pedig gyorsan fut, értékes másodperceket veszítve ezzel. Erre sokkal jobban kellett volna figyelni, mert a játék alapból baromi nehéz, nem hiányzik még, hogy a kezeléssel is küzdenünk kell.

Szép az idő, csiripelnek a madarak. Nini, ott egy kibelezett ember!

A tartalmat sem tudom dicsérni, mert ha valaki nagyon nekifekszik, három, négy óra alatt szó nélkül végig tudja csinálni. Értem, hogy begyűjthetünk egy tonna extrát (többek között a 89-es eredetit), meg visszamehetünk, hogy kimaxoljuk a szinteket, de ez sajnos kevés embert fog motiválni, pedig abszolút megérdemelné a program.

Néhány pálya kellett volna még, hogy ne legyen ennyire rossz a szánk íze. Hang, azaz beszéd, mint olyan, játék közben minimális van, de az extra kontent között elbeszélő formában meg tudjuk nézni a múltban történt eseményeket.

Van még egy hatalmas baj a programmal: az, hogy most jelent meg. Kicsit csiszolhatták volna még rajta, ubiszezon közepére időzítve, mert most olyan nagyágyúkkal kell felvennie a versenyt, mint az Uncharted 4, Doom, Overwatch, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Egyáltalán nem lett rossz amúgy, a grafika elképesztően látványos, egészen szórakoztató a játékmenet (ha nem unjuk meg 20 perc alatt), meg ott van az original kiadás is.

Több tartalommal, átgondoltabb harcrendszerrel nagyobbat szólt volna, de azért így is tehettek vele egy próbát, szerencsére nem szálltak el az árával.