A mostani fiatalok valószínűleg nehezen tudják elképzelni, de volt egy olyan időszak a konzolos éra hajnalán, amikor a kiadók még nem a lehúzós üzleti modellt követték. Igyekeztek minél tartalmasabb, szórakoztatóbb, egyedibb játékokat kiadni, cartridge-ra felmásolni, lemezre ráírni. Ebben az időben keletkezett több olyan franchise, aminek részei a mai napig meghatároznak egy-egy platformot.
Ebben élen járt a Squaresoft (nem elírás), hiszen olyan minőségi szerepjátékokkal örvendeztettek meg minket, mint a Chrono Trigger, Secret of Mana, Final Fantasy 6 és még sorolhatnám, tényleg napestig. Mi az, ami feltűnik nektek a felsorolásból? Igen, jól gondoltátok, a fentebbi stuffok Super Nintendo-ra (Super Famicom japániában) jelentek meg a 90-es évek elején-közepén.
Mielőtt rátérnék, hogy ez miért fontos jelen tesztünk alanyánál, engedjétek meg, hogy még egy dologra rámutassak. Noha valóban elképesztő mennyiségű, minőségű programok láttak napvilágot akkoriban, volt egy hatalmas gond: a lokalizáció.
Asszed kemény vagy?
Ez nagyjából azt jelentette, hogy a legtöbb ilyen cím nem jutott el hozzánk, mivel a forgalmazók nem fordították le angolra az adott programot, mert nem hitték el, hogy üzletileg sikeresek lehetnek. Nyilván ez azóta alaposan megváltozott, de ettől még tény, hogy kis túlzással hegyekben állnak az olyan címek, amik a mai napig egyáltalán nem, vagy maximum rajongói buherálásnak köszönhetően kapták meg derék brit cimboráink anyanyelvét. Most lehet akkor megkapaszkodni: a Romancing SaGa 2 eredetileg 1993-ban jelent meg, tehát egy 25 éves alkotás robogott be a nappalinkba!
Oké, hangyányit csúsztattam, mert létezik belőle mobilra szánt port 2016-ból, de a lényeget értitek, gondolom. Bevallom, meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, főleg az értékelő kitöltésénél, mivel ezt a szeletke történelmet objektíven szerintem nem lehet értékelni. Akármennyire is felhúzták, ettől függetlenül a grafika még mindig a 8 bites korszak legfényesebb ékköveként ragyog, hogy csak egy példát említsek.
Így azt mondom, kezeljétek saját belátásotok szerint a dolgot, mert valakinek simán megér tíz pontot, míg mások valószínűleg a screenshotok megtekintése után szörnyülködve zárják be a böngészőt. Nade, vannak olyan pontok azért, amik a mai napig megállják a helyüket. Az egyik ilyen az maga a sztori és annak megvalósítása.
Leverjük a kövi gyíkot, aztán húzzunk, mert kezdődik a Szulejmán
Mivel az RS2 egy hamisítatlan JRPG, ezért ennek nagyon örvendünk. Kezdéskor választanunk kell egy király vagy királynő között, majd pedig egy krimóban a helyi bárd belekezd a történetbe. Avalon hercegségben vagyunk, ahol Leon király terelgeti békességben népét két fiával, Gerarddal és Leonnal. Miközben az uralkodó és Leon a helyi barlangokat járja, hogy kiirtsák a közelben bóklászó rémségeket, a legendás Hét Hős közül az egyik lerohanja Avalon városát és megöli a nagyobbik fiút.
Az életben maradottak bosszút esküsznek, felkutatják rejtekhelyén a bukott hőst, de csúfos vereséget szenvednek. Igenám, de a királynak ez volt a terve, mivel a halálos ágyán megesketi Leon-t, hogy az a Hősök elleni küzdelemnek szenteli életét, majd pedig minden tapasztalatát, tudását életben maradt fiára hagyja.
Innentől kezdve a mi dolgunk az lesz, hogy egyrészt felvirágoztassuk újra birodalmunkat, másrészt likvidáljuk egyesével a valaha volt, ünnepelt héroszokat. Több játékmenetbeli érdekesség is található itt: rögtön az egyik, hogy tetszőleges sorrendben végezhetjük el a küldetéseket. Ezekből több fajta van ofkorsz.
A fő feladatok bizonyos irányba tovább gördítik a cselekményt, míg a kvázi mellékszálak birodalmunk fenntartásához, erősödéséhez szükségesek. A csavar az, hogy több emberöltőnyi időt ölel fel a kaland, így bizonyos események után egy örököst kell választanunk, aki tovább folytatja a küzdelmet. Ebből az aspektusból vizsgálva a Romancing SaGa 2 bizony a mai napig megállja a helyét.
Nédda, ez már megint itt van
A játékmenet ugyanakkor klasszikus JRPG. Magunk köré gyűjtjük embereinket, labirintusokat tisztítunk meg, monsztákat gyakunk le, bezsebeljük a loot-ot meg tapasztalati pontot, újabb fegyvereket veszünk, szinteket lépünk, satöbbi. Körönként zajlik a harc, először mi ütünk aztán az éledben maradott szörnyellák. Ezt nem ragoznám túl, az viszont sajnos igaz, hogy elképesztően nagy türelem kell hozzá, mivel sokszor kettő lépésenként nekünk ugrik valaki, aztán betölt a másik képernyő, verekszünk, vége, lépünk hármat, ismétlés. Persze ne legyünk túl szigorúak, hiszen huszonöt évvel ezelőtt fektették le ezeket az alapokat.
Egy dologba viszont nyilvánosan bele kell rúgnom, ami nem más, mint az ár. Szerintem eléggé pofátlan dolog ekkora összeget elkérni érte, még úgy is, hogy igyekeztek extrákkal teletömni az anyagot. Sokkal nagyobb lehetne a visszhangja ennek az egésznek, ha mondjuk, negyed ennyibe kerülne, mivel így nem tudom, ki fogja megvenni.
Nos, a türelmemnek is vannak határai
Sokkal többet szerintem felesleges is írni a SaGa 2-ről. Pénzünkért cserébe kapunk egy szeletet a régmúltból, láthatjuk, honnan indult ez a klasszikus stílus. A sztori teljesen rendben van, a grafika olyan, amilyen, a küzdelem pedig tipikus japán szerepjátékos, 93-ból. Nyilván az értékelőben virító számot ekként kezeljétek. Amennyiben kedveled a hasonló motyókat, adj hozzá bátran még kettőt, de ha sikítófrászt kapsz a képektől, azt is megértem. Főleg ennyiért. Kilencvenháromban is olcsóbb volt.
