Risen 3: Titan Lords teszt

A kalózos téma megosztotta az embereket, egyesek nem értették a témaváltást, másoknak bejött a dolog, mindenesetre egy remek hangulatú, bár kissé félkésznek tűnő játékot kaptunk a kezünkbe, amivel hosszú órákig lehetett szórakozni. Idén nyár végére időzítették a harmadik részt, megelőzve az őszi játékdömpinget, és újfent kissé 'szokásos' megjelenéssel, szinte semmilyen reklámmal nem népszerűsítve az új kalandot. Lássuk, milyenre sikerült az újabb high-fantasy eposz.

A játékba belépve az embert egyből megfogja a menü hangulata. Remekül néz ki, hősi zenéjével egyből meghozza a játékos kedvét, aki egy kicsit még gyönyörködhet a Trónok harca intrójára hajazó háttérvideón, vagy az egyszerűen és ésszerűen felépített menüben állítgathatja a grafikát, hangokat, miegyebet. A játék három nehézségi szintet kínál, érdemes a 'medium'-ot beállítani elsőre, meg is magyarázom ennek okát később.

Előttem a sziget, mögöttem a víz. De a lényeg, a rumoshordó, na az nem látszik.

A Risen 3 nagyon hasonló szituációval indul mint a Gothic 3: egyből egy csatába kerülünk, itt sajátíthatjuk el az alapvető mozgásokat, harci kombókat és itt kapjuk meg az első feladatokat is. Egyből feltűnik, hogy új - természetesen névtelen - hőst kapunk, aki az előző részből ismert Patty testvére, és első helyszínként egy szigetre megyünk vele, hogy kincsek után kutassunk. Ebből is látható, hogy a kalózos témát ezúttal sem pihentették a készítők, névtelen hősünk egy hajóskapitányt alakít. Amint megérkezünk az előző részhez képest kissé megváltozott külsejű Patty-vel, tovább folytatódik a tutorial: kicsit beleszagolhatunk többek között a mágiába, a csapdák világába, tehát semmi váratlan nem történik egészen addig, amikor a hősünk lelkét elrabolja egy démon, majd miután eltemettek minket, egy vudu sámán segítségével életre kelünk, és kezdetét veszi a kalandozás.

Már az első percek után kiderül, hogy semmi váratlant nem akart a Piranha húzni: ugyanaz a felépítése ennek a résznek is, mint a korábbi epizódoknak, tehát mászkálunk a környezetben, gyűjtögetünk, a megszerzett lootokat pedig a remekül felépített inventory-ban tárolhatjuk. Jó pont, hogy végtelen számú a hely, és a játék mindent elrendez típus szerint, illetve ha a kurzort a tárgy fölé visszük, egy rövid leírással máris képet kaphatunk róla. Így a világban barangolva érdemes mindent eltenni, felkutatni - a kereskedőknél mindig el lehet adni feleslegessé vált cuccainkat, valamint cserékkel frissíthetjük arzenálunkat.

Véged. Mert ronda vagy. Mint atom.

Ez azért lesz igazán fontos, mert bizony a játék nehézsége - főleg a kezdő órákban - elég nehéz kihívások elé állít minket. Az ellenfelek kemények, már az elején simán kibeleznek a vaddisznók, illetve az egyéb rondaságok, ezért érdemes társat vinni az elején, mert sokszor így is fejvesztett menekülés lesz egy-egy csatából. A harc nem sokat változott, továbbra is roppant fontos az időzítés: elgurulhatunk a támadások elől, védekezhetünk, illetve mi is variálhatjuk a támadásainkat: használhatunk kombókat, továbbá ha hosszan lenyomjuk a bal egérgombot, erőnket összeszedve csaphatunk egy csontrepesztőt.

Ha ez sikerül, ellenfeleink gyakran hanyatt esnek, ilyenkor miénk a helyzeti előny. Újdonság, hogy vannak kivégzési animációk: ezekből többfajtát is beletettek a készítők az igen látványosra sikerült hentelésből, jó érzés megnézni őket egy keményebb párbaj után. A pisztolyok, muskéták és a puskák is megmaradtak, nem igazán változott a használatuk, pisztolyt másodlagos fegyvernek állíthatjuk be, és előkaphatjuk egy csata közben, a muskéták és puskák mellet már nem használható kard.

Visszatért a Risen első részében látható rúnamágia, és roppant látványos varázslatokkal irthatjuk az ellent, mindezek mellett a vudu-t sem vették ki a készítők, így a repertoár elég széles. Ölésekért, illetve küldetések megoldásáért nem xp, hanem glory pont jár, és ha eleget szereztünk belőle, fejleszthetjük a különböző tulajdonságainkat.

A levegőben lebegő patkány esete...

Ahogy megszokhattuk, most is a különböző varázslatokat, erősebb harci mozdulatokat tanítóktól sajátíthatjuk el, ha elég képzettek vagyunk hozzá, és persze lapul a zsebünkben pár arany. Ismerős elemként tér vissza az is, hogy muszáj lesz választani a három frakció közül: ezek az inkvízició által száműzött mágusok, a sötét erők ellen harcoló démonvadászok, illetve a vudu sámánok. Ha egyszer csatlakoztunk, akkor nincs visszaút, és a legtöbbjük sok-sok küldetést sóz a nyakunkba, mielőtt egyáltalán rendesen szóba állna velünk, vagy mielőtt tanítana valamit.

Ami a látványvilágot illeti, azt kell mondjam, tapasztalható fejlődés, de még így sem az igazi. A játék a a Gothic 3 továbbfejlesztett motorját használja és sajnos meglátszik rajta, hogy nem mai darab: hiába lettek az animációk jobbak, az NPC-k arcán semmiféle érzelem nem látható, továbbra is ugyanolyan faarccal tolják a mondandójukat, a szinkronjuk pedig kissé felemás lett: hol remek, hol kevésbé élvezhető, de összeségében nincs vele különösebb gond.

Nédd mán a pulykát. Hát leváglak te rusnya dög!

A grafika viszont hangulati szempontból jelesre vizsgázik: a trópusi tájak, városok, a lerombolt területek kinézete szinte tökéletesre van megalkotva, az egész látvány élettel teli, így a beleélési faktort jelentősen megnöveli. A falvakban, városokban zajlik az élet, a katonák gyakorolnak, a falusiak dolgoznak, mindennek megvan a maga ideje, így a napi rutint csak néha zavarjuk meg, ha beszédbe elegyedünk a lakosokkal. Ennek ellenére a látvány nem veszi fel a versenyt a mai címekkel, de még egy Elder Scroll's Skyrim-al sem.

A pár sorral fentebb említett helyszínek azonban változatosak lettek: az előző rész szigetvilágai visszatérnek, csak megváltozva, továbbá pár új terület is helyet kapott, így nagyobb a játéktér mint az előző két epizódban. Azonban ezek bebarangolása újfent hasonló módon történik, mint a Dark Watersban:ha egyik szigetről át akarunk menni a másikra, muszáj lesz használni hajónkat, és ilyenkor egy rövid átvezető filmben nézegethetjük, hogy vitorlát bontunk, majd kikötünk. Ez szerény véleményem szerint kissé megtöri a hangulatot, sokkal jobban preferáltam ilyen szempontból például az első Risen-t, ahol egybefüggő területek voltak, töltögetés, videó nézegetés nélkül.

De mindenki döntse el maga, hogy neki tetszik-e ez, vagy sem. A zene továbbra is erőssége a játéknak, jelentősen megdobja a hangulatot, a harci zenék is remekül szólnak, szóval ismét jól sikerült ezt megoldani a német srácoknak.

Kicsit túl vagyok öltözve a napozáshoz úgy érzem...

Az értékelés végéhez érve kissé nehezen lehet összegezni: mert hiába a hangulatos világ, a többféle helyszín, a javított animációk, illetve a kibővített, újfent a kristálymágiával feldúsított harcrendszer, a játék maga vajmi kevés fejlődést mutat. Szinte egy az egyben megkapjuk a második részt, kicsit összegyúrva az elsővel, a korábbi részek hibáit magával hordozva (szokásos bugok, akadások, optimalizálatlan motor...).

Amiért viszont mindenképp érdemes kipróbálni, az a remek hangulat, manapság ritka minimum 20-25 óra játékidő, valamint a küldetések viszonylag változatos felépítése. Aki szerette a korábbi részeket, az most sem fog csalódni, de aki úgy ül neki, hogy sok-sok újdonságot vár, az bizony keserű szájízzel fog játszani. Jó játék ez a Risen 3, de ne várjunk tőle nagy áttörést. Összességében viszont kellemes szórakozást biztosít, mielőtt megérkeznénk az év végi játék megjelenési őrülethez.

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.