Ravenswatch teszt

Tisztelet a kivételnek, de sajnos be kell látni, hogy rohan a világ előre. Az irányíthatatlan mértékű fejlődéssel nem lehet tartani a tempót, hacsak nem áldozzuk rá az életünket, így viszont semmire sem marad időnk. De azért a játékra marad, ugye? Merem remélni, mert akkor még eme mesepótló, modern lelkülettel megáldott videojátékot, a Ravenswatch-ot sem lesz esélyük piszkálni. Nem mondom, hogy a klasszikus meséket ez az alkotás kipótolja, de akiknek volt szerencséjük például a Piroskákhoz, a Pinokkiókhoz és a Dzsinnekhez, azoknak sok minden ismerős lesz itt.

Viszont azt érdekes látni, hogy a Grimmi és Anderseni mesevilág által megihletett játékban nincs igazán túlzásba víve a sztori. Az álmok világa, mely Reverie néven ismert, a fő helyszín. Az nem egyértelmű, hogy Reverie itt most a meséknek valami kollektív világát jelenti, vagy azon belül egy specifikus "univerzumot", minden esetre ezen belül létezik egy Ravenswatch szervezet, mely hősöket toboroz azért, hogy visszaverje a Rémálom fertőt, egy átokfélét, ami már elkezdte Reverie-t felemészteni. Hogy honnan jött és mi ez a Rémálom pontosan, abba se mennek bele. De sebaj, kicsit fantáziáljon a játékos is.

A környezet nem épp a legrészletesebb.

Összesen kilenc játszható szereplő teszi a tiszteletét, bár eleinte csak négy érhető el. A többit úgy nyithatjuk meg, ha specifikus emberkékkel túljutunk a játék legelső fejezetén. Mindegyik szereplő egyedi játékstílust, megjelenést és képességeket hoz magával, és bár nincsenek sokan, eléggé dinamikus csapatokat lehet így is összerakni, feltéve, ha összeszedünk barátokat, akik hajlandóak velünk játszani, ugyanis ez egy multiplayer-orientált játék.

Feladatunk végigverekedni magunkat három pályán, mindegyik végén legyőzve a főellenséget. Egy pályára kapunk egy adott időmennyiséget, ameddig azt csinálunk, amit akarunk és oda megyünk, ahová szeretnénk. Persze, ha rábukkannunk a pálya főgonoszára, akkor, ha indokolatlanul sok időt töltünk el a területen, akkor korábban beindul az összecsapás, de ennek ritkán van értelme.

A játék nagy része abból áll, hogy felkészítsük a csapatunkat az elkerülhetetlen összecsapásra tárgyakat, képességeket szerezve és szinteket lépve. Mindegyik ezután választható technika (melyeket egyébként boltban is lehet vásárolni, ha épp van készleten) a karakterek "talent"-jeit erősíti. Ezek a bónuszok sosem változtatják meg az adott képességet az alapjaiban, de a formáján alakíthatnak. Például Beowulf (azmegki?) sima támadásaira kaphatunk egy olyan fejlesztést, ami lelassítja a csapások sebességét, de ütősebbé teszi mindegyiket.

Bal oldalt látható a rengeteg képesség és tárgy, színük pedig a ritkaságukat jelzi.

A képességfejlesztő bónuszoknál nem csak "talent"-erősítést szerezhetünk, hanem olyan extrákat is, melyek például bizonyos értékeinket növelik, vagy megnövelik a szörnyekből kieső gyógyítógömbök hatását. Sokféle jutalom található a játékban, így már ezért is érdemes minden másodpercet kihasználni a kalandozásra. Öt "talent"-je van minden szereplőnek, és egy úgynevezett "Ultimate" mozdulata, melyet az ötödik szinten tanulnak meg, és mindegyikhez járnak egyedi fejlesztések.

A főellenséget pedig a lehető legkésőbbre érdemes hagyni, hogy alaposan fel legyünk készülve az összecsapásra, ugyanis ezek a masszív monstrumok nagyon könnyen le tudják fektetni a csapatunkat a nehezen kitérhető területi támadásaikkal. Szerencsére minden karakternek van egy alapvető kitérés képessége (van, akinek nem csak egy), így a túlélés legfőképp rajtunk múlik.

És most lássuk a főattrakciót, mégpedig a szereplőket. Mint mondtam, kilencen vannak, és a meserajongóknak ismerős lesz mindegyik. Az elsőt már fentebb lelőttem, ő lenne Beowulf, de rajta kívül vár még ránk Piroska (Scarlet), a hamelni Patkányfogó (The Pied Piper), a Hókirálynő, Aladdin, Melusine (vízi lélek, az európai folklór szerint), Dzsepettó, Sun Wukong és Carmilla (Drakula előtti vámpíralak).

Szóló módban rendkívül "szórakoztató" a főellenségek végtelen területi támadásai elől kitérni.

Már említettem korábban, hogy a Ravenswatch a csapatjátékot óhajtja előtérbe helyezni, ezért érdemes legfeljebb három pajtást magunk mellé szerezni (négyfős lehet egy csapat maximum), hogy együtt gyűrjük le a Rémálom okozta kihívásokat. Azért is fontos ez, mert néhány karakter egyszerűen nem fog semerre sem jutni egymagában. Például a Patkányfogóval az első főellenséget sem bírtam lenyomni, bár az is igaz, hogy Piroskával és Melusine-nel pedig végigromboltam mindhármon. A legkönnyebb szinten.

Hogy szemléltessem a problémát egy-két példával, lássuk, hogy a Patkányfogó milyen képességekkel bír nagy vonalakban. Ő egy távolsági harcos, aki hangjegyeket tud kilőni, akár mozgás közben is (bár ilyenkor lelassul), illetve tud patkányokat megidézni és azokat az ellenfeleire uszítani, végezetül pedig van kettő területi képessége is, melyekkel sebezhetővé varázsolja, no meg lebénítja és visszalöki az ellene fellépő rondaságokat.

Azonban hiába mondható ő relatíve mozgékonynak (hisz tud támadás közben is sétálni), egyszerűen túl kevés kárt okoz a gonoszokban, és túl törékeny ahhoz, hogy egyedül le tudja gyűrni a hordákat, melyek az életére fognak törni.

Alul az életcsíkunk mellett láthatóak a csapattársak egészségi állapotai.

Ellenben Melusine, aki leragad, mikor támadni kezd, sokkal nagyobb eséllyel rendelkezik a győzelmet illetően, mert messziről is tudja irányítani az igencsak nagy sebzést okozó vízgolyóját, így hamarabb lefekszenek az ellenfelek, minthogy oda tudnának érni hozzá. Ráadásul több kitérő képessége is van, ha véletlenül sarokba szorulna, és ugyan nem egyszerű megszokni eme leragadok-futok-ismét leragadok játékstílust, de nagyon kifizetődő.

A közelharcosok között is előfordulhat némi kiegyensúlyozatlanság erő terén, melyhez példaként lássuk Beowulf-ot és Scarlet-et (Piroska). Alapjaiban mindkettő karakter szolid, de nekem valamiért az óangol mesehőssel nem sikerült túl messzire jutnom, míg a piros kisasszonnyal le tudtam gyűrni a kihívásokat. Beowulf a tipikus tank, bár csak azért, mert van egy pajzs-képessége, mellyel egy irányból jövő minden támadást meg tud fogni. Viszont, ha nem figyelünk oda, akkor ő is nagyon gyorsan el tud hullani, ráadásul beépített gyógyítása sincs.

Scarlet a tipikus zsivány, aki láthatatlanná tud válni pár másodpercre, késeivel szurkál, kombó pontokat épít fel, majd azokat ellőve tudja egy brutális területi csapással megkopasztani az ellenállást. Azonban nála van egy kis bibi, ugyanis ő egy vérfarkas; bizonyos időközönként előbújik az állat belőle, mellyel együtt teljesen megváltozik a játékstílusa is.

A jobb alsó sarokban ott figyel a visszaszámláló, ami ha lejár, megjelenik a főgonosz.

A farkasnak nincs meg az a mozgékonysága, mint Piroskának, de cserébe erős területi támadásai vannak, és egy képességének aktiválásával pár másodpercig ütései életet töltenek vissza neki. Ennél a karakternél taktikusan kell felhasználni mindkét formát, ami nem teszi egyszerűvé a tanulási folyamatot, ám ez végső soron igaz mindegyik szereplőre. Mondjuk az is igaz, hogy egy-két játékmenet után, feltéve, ha alaposan végignyomogattuk az összes képességet, nem lesz nehéz egyik karakternek az irányításába sem belejönni.

No, de milyen förtelmekkel fogunk szembenézni? Fertőzött sertés-szörnyek, szem nélküli Gollam-szerű csúszómászók, kísértetek, démonok és a Cthulhu-mítoszba tökéletesen beleillő lények lesznek a rosszakaróink javarésze, többek között. Ezek a kreatúrák ritkán járnak egyedül, és ha egyszer meglátnak, akkor nem nagyon fognak békén hagyni minket, úgyhogy irtani, irtani és irtani. Hisz az XP fontos, továbbá nem csak förtelmek várnak ránk a pályákon, hanem kiegészítő küldetésekbe és különféle oltárokba is belebotolhatunk. Ezek a természetüktől függően más-más extrákkal ajándékoznak meg.

Persze, egy részüket nem lehet csak úgy szárazra zsákmányolni. A kincsesládákat általában rengetegen őrzik, a mellékküldetéseket időre kell teljesíteni, és a kinyitható könyvek által megidézett förtelmeket is rekordsebességgel kell a földbe csavarni, különben elvész a könyv, újrapróbálkozni pedig nem lehet. Szerencsére az életmaximumot megnövelő kutakat és az újraéledést engedélyező tollak oltárait nem szokták körbeállni. Ha szerencsénk van.

Például ez. Nyami.

Jutalomként kaphatunk tárgyakat, illetve fejlesztéseket. Ezek mindegyike a megszokott ritkasági színekkel van ellátva, vagyis kaphatunk gyakoriakat, ritkákat, epikusakat, legendásakat és átkozottakat. Mondjuk csak tárgyakból vannak átkozottak, és ezek olyan eszközök, melyek egyszerre adnak bónuszt és levonást is, így kétélű fegyverként funkcionálnak. Plusz minden pálya elején van egy bolt is, ahová bármikor visszatérhetünk, ha sikerül elég pénzül szolgáló sárga kristályt összegyűjteni, hogy megvehessünk valami jó kis képességet, fejlesztést vagy tárgyat.

Amint letudtuk a három pályát, véget ér az aktuális menet és XP osztás történik. A nyertes karakterek ettől rangot léphetnek, mely által a történeteiknek az oldalai nyílhatnak meg, és újabb képességeik válnak elérhetővé a következő játéknál. Ami egy jó dolog, ugyanis egy próba felső hangon sem fog egy óránál többet elvenni az életünkből, úgyhogy a kihívást mindenképpen próbáljuk újra, ha lehet, akkor magasabb nehézségi fokozaton. Ebből négy van, szóval annak ellenére, hogy a tartalmát illetően nem a legvastagabb a Ravenswatch, lesz okunk újrajátszani.

A prezentáció elfogadható, annak ellenére, hogy a kozmetikai tuningelemként szolgáló "skin"-ek nem igazán teszik különbbé a szereplőket, az olyan játékokkal ellentétben, mint a League of Legends. Emellett a pályák struktúrája mindig ugyanaz, és egyedül az oltárok, a "miniboss"-ok és a főellenség helyei változnak. A zenével és a szinkronnal nincs probléma, és érdemes odafigyelni, hogy miket mondanak egymásnak a karakterek, ha többedmagunkkal játszunk; apró háttérinformációkkal gazdagodhatunk.

A jobb oldali piros, lelkatolt "Talent"-ek úgy válnak elérhetővé, ha rangot lépünk a karakterrel.

Technikai problémákkal nem találkoztam, ami elismerésre méltó. Ugyan valahol a 10. szint elérése után nem kaptam több képességbónuszt szintlépéskor, ami egy igencsak galád dolog volt, viszont nem tudtam biztosra, hogy ez hiba, vagy kiegészítő játékelem. Az is igaz, mondjuk, hogy abban a futamban nem volt rá igazán szükségem, mert azon a ponton az ellenfelek inkább elkerültek, és a "boss" is anyázással értékelte, hogy pár perc alatt belecsavarodott a földbe, ahonnan előmászott.

Azonban a könnyű fokozat is okozhat nehézségeket, főleg, ha csapatban vagyunk. Az ellenfelek a játékosszámnak megfelelően erősödnek, és ha a csapattársaink bénáznak, akkor hamar elfogyaszthatják az feléledéshez szükséges fekete tollakat, azzal, hogy belerohannak a tömegbe és elhullanak. Szóval ésszel és csapatmunkával kell eme játékot a vállunkra venni. Annál is inkább, mert a későbbi nehézségi fokozatokat szinte képtelenség lesz leszólózni, úgyhogy kellenek a barátok (vagy random online makákók) a teljes élményhez.

A Ravenswatch egy kompetens rogue-like móka, mely hangulatos, sötét, de némileg sovány a tartalmat tekintve. A fejlesztői tervek a közeljövőre nézve bíztatóak; fogunk kapni egy jó adag ingyenes kiegészítést és új hősöket (mondjuk ezekért fizetni kell majd), de mivel nem bántóan drága a játék, így egy próbát mindenképpen megér. Főleg akkor, ha van legalább egy partnerünk, akit be tudunk játékra fogni. Az ismeretlen online partnerekkel az a legnagyobb probléma, hogy őket nem verhetjük meg később, ha lelépnek félúton.