Ratchet & Clank: Rift Apart teszt

Nos, én pontosan így vagyok a Ratchet & Clank különböző részeivel. Már amikor bejelentenek valamit, ami hozzájuk kötődik, egyszerűen tudom, hogy az Insomniac nem fog kakkantyút kiadni a kezei közül. Amúgy is nagyon kedvelem a munkásságukat, hiszen olyan címeket köszönhetünk nekik, mint a Spyro és Resistance franchise, de szintén ők hozták tető alá a 2018-as Spider-Man-t, valamint a Miles Morales-t is, szóval a pedigréjük alapvetően egészen magasan van.

Nos, ha az értékelőben virító számot megnézitek, látható, hogy legfrissebb alkotásukkal, a Ratchet & Clank: Rift Aparttal végleg beírták magukat a videójátékos univerzum abszolút top brigádjai közé. Nagyon rég volt már olyan, hogy a tesztelés minden egyes percét imádtam, de az új R&C esetében abszolút ez volt. Vágjunk is bele.

Tényleg, ti mind miattam? Aww, cukik

A történet kapcsán le kell szögeznem, hogy mindenféle előzetes ismeret nélkül is élvezhető, mert igyekeztek úgy megalkotni, hogy egy, amolyan "standalone" variáció legyen - persze ha játszottál mondjuk az Into the Nexus-szal vagy a 2016-os, újradolgozott eredetivel, akkor sok minden ismerős lesz, mert technikailag a Rift Apart azok direkt folytatása, de, ahogy említettem, bőven élvezhető mindenki számára.

Miután (ismét) megmentették az univerzumot, a két hősnek iszonyat felvonulást és partit rendez a derék Quark Kapitány és kompániája. Ennek az egésznek csúcspontja, amikor Clank átadja legkedvesebb barátjának az újjáépített Dimensionatort, ami (ahogy a nevében is áll) különféle dimenziókra képes kaput nyitni és ezzel Ratchet végre kideríthetné hogy miért ő az egyetlen ismert, élő lombax. Az egészből semmi sem lesz, mert megjelenik Dr Nefarious, hőseink ősellensége és nemes egyszerűséggel elrabolja a fegyvert hogy egy olyan helyre tudjon elrepülni, ahol bizony ő lett az uralkodó.

Mivel alapvetően nem túl ügyes a figura, ezért terve végrehajtása közben alaposan összekuszálja a különféle univerzumokat, tulajdonképp az összeomlás szélére sodorva azt. Ratchet és Clank persze az egésznek a középpontjába kerül és meg kell akadályozniuk, hogy a jó doktor megsemmisítsen mindent.

Nos, ez lehet, hogy nem kezdődik jól

Így indul tehát a kaland, viszont többet nagyon nem beszélnék róla, mert ugyan Oscart nem fog kapni, de alapvetően nagyon szerethetőre konfigurálták az egészet. Ahogy a különféle trailerekben meg videókban láthattátok, egy új párost is behoztak. Rivet és Kit abszolút új figura a játékban, viszont szerepük és eredetük legyen meglepetés.

Nyugi, hamar ki fog derülni egy csomó infó róluk, már csak azért is, mert a hölgy lombax Ratchet mellett a másik főszereplő, akit természetesen irányítani is fogunk, de erről később. Én egyébként kedveltem az elbeszélést, mert igyekeztek kellően változatossá tenni, viszont sosem lépnek ki a jól ismert keretek közül - ha kedvelted a korábbi részeket, egészen biztosan nem fogsz csalódni itt sem. Engedelmetekkel a játékmenettel kicsit később foglalkozom, mert először mindenképp a külsőségekről, valamint technikai hátérről szerettem volna beszélni.

Ezt a játékot ugye már alapvetően is PS5-re készítették, így a fejlesztőknek nem kötötte semmi a kezét, amit bizonyít az egészen döbbenetes végeredmény. Valamennyire már talán a screenshotok is visszaadják, de ez a cím az első, ami megmutatja, hogy milyen minőségű alkotásokra számíhatunk a közeljövőben. Igen, ezzel azt akarom elmondani, hogy egészen elképesztő az, ami a szemünk elé tárul.

Hol a bót?

Már amikor indul a kaland, csak pislogni fogunk: olyan részletes minden, amit eddig maximum átvezető videókban láthattunk. Ahogy az ünneplő tömeg között sétálunk, vagy amennyire kifinomult Ratchet mozgása, az egészen szemkápráztató. Amikor meg közelebb hozzák az akciót, megcsodálhatjuk hőseink bundáját (ugye minden átvezető az engine-nel készült), valamint az aprólékos kidolgozottságukat.

Ez persze csak a kezdet, igazán akkor válik letaglózóvá, amikor helyszíneket váltunk. Ahogy eddig, úgy itt is sok planétán játszódik a kaland, amik változatosságukkal szemet gyönyörködtetnek. Egyszer a Földre hasonlító helyen akciózunk, utána átrepülünk egy olyan területre, ahol valami szörnyű dolog történt és éjbe fordult minden. Nem fogom az összes poént lelőni, de a körítés egészen pazar szinte az összes helyen.

Tökéletes harmóniában állnak a színek a bolygókkal, szinte lemászik minden a képernyőről. Említhetném Nefarious City-t is, ahol a villogó neonok között cikázunk a szakadó esőben, miközben gőzzel borított negyedeken vágunk át. És ami az "ijesztő" az egészben: ez a cucc a PS5 tulajdonképpen első igazi olyan címe, amikor volt idejük összerakni a fejlesztőknek mindent. Bele se merek gondolni, hogy pár év múlva, amikor jobban ki tudják aknázni a rendszerben lévő erőforrásokat, mikkel fogunk játszani.

Figyi Glitch, majd én azt tudom

Azért nincs kolbászból a kerítés, hibák akadnak a folyamatban, érdekes módon majdnem mind technikai jellegű. Kisebb-nagyobb bugokkal találkozhatunk még (átlógások, fura kiakadások, fagyások, ilyesmik), illetve kétszer is előfordult, hogy annyira szétfagyott a játék, hogy áramtalanítanom kellett a konzolt. Találkoztam olyannal is, hogy egyszerűen nem töltötte be a scriptet, én meg lebegtem a semmi közepén.

A fentiek azért viszonylag ritkák, ráadásul a Day1 patch a legtöbb ilyesmit javítja (a teszt jóval ennek megjelenése előtt íródott). Ahogy már megszokhattuk, töltési idők gyakorlatilag nincsenek, de a játék igyekszik animációkkal elfedni, ha mégis várakoznunk kell pár másodpercet. Az mondjuk egy kicsit fura, hogy a ray tracing (nem vagyok hajlandó leírni a magyar nevét) illetve a 4K 60 FPS szintén ezzel a csomaggal érkezik, de legalább jön.

Nálam nagyjából fele ekkora volt a framerate, de simán jó volt már így is. Oké, szóval kijelenethetjük, hogy anyagunk külcsín tekintetében abszolút az élmezőny krémjébe tartozik, viszont mi a helyzet a játékmenettel, ott mennyit variáltak rajta? A válaszom az, hogy pontosan azt hozza, amit a sorozat rajongói megszoktak. Azaz tonnányi, teljesen eszement fegyvert, jó sok akciót meg némi ugrabugrát. És persze DualSense-re íródott opciókat. Plusz gyűjtögetést, az sem maradhatott ki, nyilván.

Na, megérkeztem, hol a bizottság?

Hősünket ugye külső nézetből látjuk, így kell rendet tennünk a rosszarcúak seregében. Kezdetben mindössze a megszokott és bevált csavarkulcsunk áll rendelkezésre, de aztán beindul a dömping, és ezt értéstek szó szerint. Majdnem kéttucatnyi halálosztó alkallmatosságot tudunk bevetni: lesz itt sima pisztoly, villámvető, helikopter gépágyú, mesterlövész puska, shotgun. Ezek a konvencionális(nak mondható) dolgok.

Aztán jön a kerti locsoló, a kesztyű ami gránátokat dobál, de ha olyanunk van, ráengedhetünk ellenfeleinkre sok-sok mini Clank-et, Mr Fungit, vagy a totális pusztításhoz bevethetünk energiacsóvát meg egy kazalnyi egyéb dolgot. Ezeket természetesen fejleszteni is lehet, nagyon egyszerűen. A dolgunk mindösszesen annyi, hogy használjuk őket - az úgynevezett raritáriumok segítségével mindegyikhez extra opciókat is hozzáadhatunk, öt szinten keresztül.

Hőseink szintén lépegetnek előre, aminek következtében egyre magasabb lesz az életerejük. Nem kell aggódni, sosem válik szerepjátékká, semmilyen pontot nem kell elosztogatni állóképességre vagy karizmára. Stukkereket a ládákból, illetve ellenfelekből kinyerhető csavarokkal vásárolhatunk, de minden pályán összeszedhetünk természetesen mást is.

Az az aszteroida biztos jó helyen van ott?

Az aranyozott anya igazából csak új skineket, valamint más designt ad, míg a kicsi robot az adott bolygó múltját meséli el. Ennél izgalmasabbak az extra páncélok. Ezeket egyrészt fel is vehetik a szereplők, másrészt passzív képességekkel is ellátják őket. Minden szett három részből áll (fej, mellkas, láb) és természetesen más-más perket hoznak magukkal.

Érdekes, hogy nem csak az aktív, amit viselünk éppen, hanem egymástól függetlenül, az összes működik egyszerre. A pályák egyébként egészen nagyok és szabadon bejárhatóak, de hasonlóan a Resi Village-hez, itt sem engednek csak úgy szabadjára minket (egy-két kivételtől eltekintve), hanem szépen, apránként tudunk felfedezni mindent. Amiért imádom amúgy a játékot, az a végtelen könnyedség. Tengernyi lehetőségünk lesz tulajdonképpen mindenre, viszont egyrészt semmit sem fog ránk erőltetni, másrészt nem toltak túl benne semmit.

Ezalatt azt értem, hogy ott vannak a már említett, elrejtett dolgok, de relatíve egyszerű begyűjteni őket. Akad majd opcionális küldetés, ahol kell egy nagyon kicsit grindolni - pont annyit, amennyit mindenkinek a gyomra még bevesz. Szóval rendkívül jó az egyensúly és ez végighúzódik az egész anyagon. Tartalom szempontjából szintén kifogástalan a szituáció. Első nekifutásra, Normal nehézségen, közepes gyűjtögetés mellett nagyjából 15-20 órára számítsunk.

Persze, hozzatok még dínókat is

Persze hamarabb is a végére lehet érni, de ez tipikusan az a cím, amiben kár sietni, ki kell élvezni a gyönyörű külcsínt. A már emlegetett DualSense funkciók főleg az egyes fegyverek használatánál vannak jelen, de mondjuk amikor Ratchet pötyög egy klaviatúrán, akkor úgy vibrál a kezünkben, mintha mi gépelnénk. Érdekesség, hogy Rivetet is nagyon sokat fogjuk irányítani (nagyjából felfe-fele az arány), viszont a két szereplőnél pontosan ugyanaz minden, a kezelhetőségtől kezdve a megszerzett fegyvereken át a begyűjtött extrákig.

Erre azért ki lehetett volna találni valami jobb metodódust, mert ez így kicsit fura. A már emlegetett, technikai jellegű negatívumok mellett még azt tudom felhozni, hogy nincs endgame tartalom, azaz szinte mindenki egyszer fog a végére érni és hello. Valamit azért kapunk, de kevesen lesznek olyanok, akik előről kezdik az egészet a feltápolt fegyverekkel együtt - perpillanat ennyit kínál. Aztán később gondolom jönnek majd a kiegészítők. Viszont ideje konklúziót vonni, ami nyilván baromi egyszerű. A Rift Apart tényleg egy remekül összerakott, lebilincselő, gyönyörű, ugyanakkor jó ízléssel megáldott játék, amire minden PS5 tulajnak kötelező rárabolni, már csak a magyar nyelv miatt is. Nem hibátlan, nyilván, viszont ezek ténylegesen eltörpülnek a pozitívumok mellett. Sok ilyet még, Insomniac!