Order of War teszt

/>A játék legnagyobb erénye rögtön ott kezdődik - azon túl, hogy világháborús stratégia -, hogy felvonultat egy német kampányt is. Ezt azért fontos kiemelni, mert korunk játékainak többsége sajnos mellőzi a világháború egyik nagyhatalmát virtuálisan is megeleveníteni. Hiába történt ami történt, az már a múlt, és ami a történelemkönyvekben meg van említve, az bizony hozzá is tartozott az igazi történelemhez, így hiába jelent meg játék, magát úgy reklámozva, hogy ilyen és olyan hű a múlthoz, ha nem volt benne német kampány, akkor sokaknak hiteltelenné vált. Nyilván az sem tisztességes, ha az orosz vagy bármelyik másik oldal kimarad egy programból, de velük mégis több videojáték foglalkozott már a múltban. Most ők nem, a németek mellett azonban az amerikai oldal helyet kapott az Order of War-ban, aminek hála kizárólag tematikában az idei esztendő legjobb második világháborús RTS-e lett a program. Játékmenetben - bár kissé korai lelőni, mégis megteszem - továbbra is a Men of War birtokolja ezt a címet, ehhez kétség sem férhet.

De lássuk közelebbről mit kínál számunkra a program! Az említett két fél bármelyik oldalán elindíthatjuk a harcokat. Az amerikai féllel Normandia után vesszük fel a fonalat, míg a német fél részéről is az 1944-es esztendőben. Tehát a háború végén vagyunk, hogy itt milyen csatákat és harcokat élhetünk majd át, azt nem szeretném aprólékosan elmesélni, hiszen akkor minden egyes poént lelőnék az alkotásból, annyit azonban nem árt tudni, hogy folyamatos izgalmak és meglepő dolgok is helyet kaptak az Order of War küldetései között. Nem a szokásos kliséket kapjuk vissza a képernyőkön, bár korántsem olyan eredeti a felhozatal, mint a már sokszor megemlített Men of War esetében. A hangulat persze a helyén van, és míg amerikai félről csak a náci hadsereggel mérkőzhetünk meg, addig a német kampány betöltése után az amerikai és az orosz haderővel is meggyűlik a bajunk, így ennek köszönhetően utóbbi küldetéshalmaz talán egy fokkal izgalmasabb a másiknál, bár lehet inkább újszerűsége okozza ezt az orgazmus közeli élményt.

Mivel a háború végén járunk, minden hadsereg birtokolta a legerősebb egységeit, ennek hála nem csak a német Királytigrist vehetjük majd irányításunk alá, hanem az orosz IS-2-vel is meggyűlik a bajunk, de találkozni fogunk SU-85-ösökkel is, illetve a szövetséges oldal is beveti majd M26-osait. A hangsúly tehát érezhetően ismét a realizmuson van, valamint a páncélosokon, de a gyalogos egységeknek és egyebeknek is roppant fontos szerepük lesz a program betöltése után. Ami nagy bánatom volt, hogy a realizmus sajnos kimerül abban, hogy felvonulnak a kor követelményeinek járművei, ruházatai és küzdelmei, néhány apróság azonban komolyabban is kiszúrja majd a történelemben jártas ember szemét. Nincs például olyan aprólékos sérülési modell, mint a Men of War esetében volt, de az erőviszonyok is több helyen rosszul lettek beállítva. Maradva az előbb felsorolt páncélosoknál, egy szimpla Tigris egység például veszteség nélkül szállt szembe egy IS-2-es hadosztállyal, ami azért kissé röhejes, annak ellenére is, hogy mindkét harckocsifajta az egyik legjobb volt a háborúban. Ennek ellenére pedig a Párducok roppant gyengék lettek, a Királytigrisek viszont szinte verhetetlenek.

Olyan szintű realitásról pedig, mint amit a sokat emlegetett hasonlat esetében láthattunk, ne is álmodozzunk, hiszen ott még az is számított, hogy milyen rálátásunk van az ellenfélre, itt azonban ilyeneknek búcsút inthetünk. A játékmenet viszont ettől még roppant izgalmas, és bár újdonságokkal itt sem találkozunk, megéri a bemutatást. Aki már életében legalább egyszer betöltött egy világháborús stratégiát, az feltehetően az első másodpercek után kiismeri magát az Order of War-ban, hiszen az irányításban, a nézelődésben, és egyebekben sincs nagy különbség. Ami jó ötlet a programban, és ritka szereplő más alkotásokban, az az, hogy megadhatjuk egységeink irányát, tehát egy öt páncélosból álló hadosztályt nem csak egy bizonyos ponthoz vezényelhetünk, hanem megadhatjuk nekik azt is, merre forduljanak. Apró, de jó kis opció ez, szívesen viszontlátnám más RTS programokban is, egy szintén apróságnak számító, ám annál frappánsabb lehetőség mellett. Ez nem más, mint a cinematic camera mód, amely ha sokáig nem nyúlunk a csatákba, automatikusan bekapcsol, de mi magunk is bármikor használatba vehetjük. Az opciónak hála, már-már filmes beállításokkal láthatjuk a csatateret, és testközelből élhetjük át az ütközeteket, mindenféle kezelőfelület, és egyéb zavaró tényező nélkül. Apróság, de számomra hatalmas élmény volt ezáltal néhány nagyobb ütközet.

#tv#

Magában a játék menetében már ilyen apró újításokkal sem találkozunk, a program tehát hozza a bevett formulát, ami annyiból áll, hogy kijelöljük az egységet, azzal támadhatunk, fedezékbe vonulhatunk, mozgathatjuk őket ide vagy oda, legjobb stratégiai tudásunknak megfelelően. Nyersanyaggyűjtés és egyéb butaságok természetesen nincsenek, az egész rendszer a területfoglaláson alapul, avagy szinte minden egyes pályán - más körítéssel persze - az lesz a célunk, hogy elfoglaljuk az ellenség állásait, a védekezés mellett tehát folyamatos támadást kell eszközölnünk. Azonban az egységek itt is csak fogyóeszközök, gondoskodunk kell az utánpótlásról. Ez azonban véges - mint ahogyan sok esetben a térképen jelen lévő csapataink száma is -, tehát rá leszünk kényszerítve arra, hogy folyamatosan járjon az agyunk, felkutassuk és kivitelezzük a legjobb taktikákat, és minél előbb elfoglaljuk az ellenfél állásait, ugyanis olyankor kapunk majd "erősítés pontokat", amelyeket igazi egységekre, páncélosokra, gyalogosokra és nehéztüzérségre válthatunk be.

Ahogy haladunk előre, és foglaljuk el az ellenfél pontjait - amiket nem csak elfoglalni, megtartani is kell -, úgy lesz egyre több és változatosabb az erősítés, avagy míg az elején meg kell elégednünk egy Panzerkampfwagen IV-el, addig később már jönnek a Jagdpantherek, a Tigrisek és így tovább. A játék tehát így válik egyszerre pörgőssé és izgalmassá, hiszen minden döntésünknek súlya lesz. Ilyen téren nagyon jól kivitelezték a programot az illetékesek, hiszen nem csak mi hívhatunk erősítést, az ellenfeleink is, ami természetesen komolyan megnehezíti a dolgunkat. Veszteség nélkül lehetetlen végigcsinálni küldetéseinket, minden egyes pontért komolyan meg kell küzdenünk majd, ez pedig kiválóan prezentálja számunkra azt, hogy a második világháborúban nem ment minden egyszerűen. Sokszor állít majd minket elképesztő helyzetek elé a játék, többször előfordul majd az is, hogy olyan helyzetben leszünk, amelyből lehetetlen kitörni, a program mégis csak hajt és hajt minket előre, és ha csak egy hajszálon is múlik majd a győzelem, akkor is kihajszolja belőlünk. Segítségünkre egyébiránt az erősítés mellett sokszor bombázók és vadászgépek is lesznek majd, amelyeket vagy erősítés pontokért, vagy teljesen ingyen, bizonyos időközönként vehetünk igénybe. A legnagyobb segítségeink lesznek, így használjuk ki okosan őket!

Feltételezem, hogy most várjátok azt tőlem, hogy a hatalmas újításokról, a soha nem látott dolgokról beszéljek nektek az Order of War kapcsán. Sajnos ilyenről nem tudok beszámolni nektek, hiszen a játékmenet az egyszerű de nagyszerű elvét követte, és ezzel engem le is vett a lábamról. Annyit még mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a sikeres csaták kivitelezése után a program oszt és szoroz, majd a veszteségek és a kilőtt egységek után ad nekünk pontokat, valamint kitüntetéseket. A kitüntetések szimplán roppant jól néznek ki, bevallottan élmény nézegetni őket a menüben, pláne, hogy mindegyik eredetiről mintázott darab. A kapott pontjainknak viszont már nagyobb szerepük van, ezekből ugyanis fejlesztéseket vásárolhatunk egységeinknek. Külön vannak választva a páncélos, a gyalogos, valamint a nehéztüzérségi darabok, így nem árt elindulni egyetlen úton, mert a kampány végére garantáltan nem tudunk mindent a maximumra húzni, ugyanis több tulajdonság szerint, általában két szintre húzhatjuk egységeinket (például erősebb páncélzat, több lőszer, stb.). Sajnos azt vettem észre, hogy ez az opció csak és kizárólag színesítés, én ugyanis komolyabb jelentőségét nem láttam még az első szinteken a fejlesztéseknek, természetesen amikor már páncélosaim tulajdonsága a maximumon volt, akkor azért érezhetően többre voltak képesek, mint előtte, de így is elhanyagolható ez a lehetőség.

És ennyi! A program semmi mást nem kínál számunkra, kivéve a szingli küldetések újrajátszását, egy skirmish módot, valamint többjátékos lehetőségeket (LAN is van). A hangok és effektek rendben vannak, ám elbírtunk volna itt is egy kicsit több odafigyelést, a játék kinézete pedig meglepően jó. A kamerával testközelbe hozhatjuk az egységeket, és bár lett volna még mit csiszolni néhányukon, összességében nagyon jó összhatást kelt a játék, óriási robbanás és tűzeffektekkel, részletes megoldásokkal. Fontos azonban, hogy a kinézet és a jó hangok egyvalamit, méghozzá a hangulatot nagyon a csúcsra emelik, ugyanis a második világháború hangulatát nagyon jól képes visszaadni a program, ez a kulcsmondat pedig úgy érzem sokaknak elegendő ahhoz, hogy egy újabb kedvencet avathassanak az Order of War képében, hiszen bár újdonságokkal nem rendelkezik, minden részlete a helyén van, ez pedig pozitívuma és negatívuma is egyaránt a játéknak. Ha egy újabb, ám korántsem újító második világháborús RTS játékra vágysz, az Order of War betöltése után biztosan megtalálod a számításodat! Én várom a folytatást!

#tv2#