Orcs Must Die! 2 teszt

Alig egy évvel ezelőtt ugyanis egy olyan alkotást tettek lesz az asztalra Orcs Must Die! címmel, ami habár nem olvasztotta el maradéktalanul a szakértőket, de nagy átlagban így is 80 százalékos értékeléseket zsebelt be, valamint rengeteg rajongót is szerzett magának. Hogy miben rejlett a játék sikere? Ezt lehetne talán a legnehezebben megfogalmazni, hiszen tény ugyan, hogy teljesen más perspektívából tekintett a tower defense műfajra, de mindemellett képes volt olyan hangulattal is szolgálni, ami folyamatosan és tudat alatt azt suttogta a játékosoknak: "csak még egy kört".

Téged még anyád se szeret!

Annak idején alaposan elment mellettem a játék első része, így a megjelenéskor nem is igazán törődtem vele, de később egy kedves ismerősöm unszolására mégis kipróbáltam, állítása szerint ugyanis őt annyira lenyűgözte a végeredmény, hogy azt nekem is látnom kell. Az ismerkedés annak rendje és módja szerint meg is történt, a szerelem pedig fellángolt, méghozzá első látásra, hiszen bár a tower defense műfaját mindig is szerettem, de eleddig leginkább a stratégiákkal azonosítottam. Az Orcs Must Die! betöltésével azonban a védekezés koncepcióját - mert nagyon puritánul megfogalmazva szinte csak erre a fogalomra épül az összes tower defense alkotás - a hátsónézetes akciójátékokkal ötvözte a Robot Entertainment, ami olyan szinten hozott új színt és ízt a műfajba, hogy azon mind a mai napig meglepődöm, hiszen a játékmenet megmaradt gördülékenynek és kellemesnek úgy, hogy lényegéből és kihívásából mit sem veszített. Bár voltak hibái és hiányosságai az első felvonásnak, így vagy tucatnyi komplett listát lehetett volna felsorolni egy esetleges folytatáshoz, én mégis őszintén megijedtem akkor, amikor kiderült, hogy alig egy évvel a bemutatkozás után máris érkezik a második rész.

Bébi, remélem tudsz bánni a varázsvessződdel!

Az élmények ugyanis olyannyira frissek voltak még, hogy ez Orcs Must Die! 2 csak óriási újításokkal garantálhatta volna magának a biztos sikert. Természetesen minimális reformokkal is működőképes lehet a recept, de ebben az esetben sokkal nagyobb a rizikófaktor. A Robot Entertainment tagságát azonban nem olyan fából faragták, mint akik ne mernének kockáztatni, így tulajdonképpen már a bejelentéskor sem nagyon titkolták, hogy a nagy újításokból ők köszönik szépen, de nem kérnek, inkább megmaradnak az első rész által kitaposott útvonalon, és egy kis finomhangolás terhe mellett, vadonatúj pályákkal és hiányolt opciókkal felvértezetten küldik a digitális disztribúciók kínálatába a folytatást. Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem véreznek majd el, hiszen még a Call of Duty-sorozatnak is nehéz évente újdonságokat felmutatnia a finomhangolások mellett, hát akkor mekkora kihívás lehet ez egy aprócska, tulajdonképpen majdhogynem az indie kategóriába tartozó csapat számára! Szerencsére a robotok sikeresen vették az akadályokat, de ami a legfontosabb, hallgattak a rajongókra, ennek köszönhetően éppen ott nyúltak bele a játékba, ahol a legnagyobb szükség volt rá.

Ezt hívják őskáosznak.

Nagy általánosságban természetesen kijelenthető, hogy az Orcs Must Die! 2 az alapokat tekintve ugyanaz maradt, mint elődje volt, kivéve az új pályákat és lehetőségeket, nem mellesleg pedig a kooperatív módot. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk inkább kicsit pontosabban, hogy mit is kell tudnunk a játékmenetről! Az Orcs Must Die! 2 nem más, mint egy pályaalapú hátsónézetes akciójáték, amelynek keretein belül minden egyes szinten az lesz a feladatunk, hogy megóvjuk a világot a rászabaduló orkoktól. Természetesen van történet is, de annyira semmilyen, hogy inkább hagyjuk, a szokásos klisék sokadik újradolgozása. Minden pályán legalább egy, de általában inkább több átjáró van az orkok világából, amelyek körönként - merthogy körökre osztott a játékmenet - újabb és újabb seregeket ontanak magukból. A mi feladatunk az lesz, hogy válogatott módszerek és csapdák segítségével megállítsuk a bezöldült élősködőket, méghozzá bármi áron. Célunk eléréséhez állandó segítségünk lesz egy lőfegyver, ez azonban önmagában gyakran kevés lesz a nem ritkán több irányból egyszerre özönlő ellenfelekkel szemben. Ilyenkor kell bevetnünk csapdáinkat, amelyek között igencsak színes darabokat is találhatunk majd.

Jó ötlet volt a falból kilövellő műtakony.

Az Orcs Must Die! 2 esetében pályáról-pályára haladva - illetve az azokon végrehajtott teljesítményünkért cserébe - pontokat és stílusosan koponyákat kapunk majd. A koponyák segítségével vásárolhatjuk majd meg arzenálunkba az újabb szerkezeteket vagy fejleszthetjük fel őket magasabb szintekre, a szimpla pontoknak köszönhetően pedig a pályákon belül hívhatjuk elő a különféle csapdákat. Így minden adott körben egy bizonyos pontmennyiségből gazdálkodhatunk, de aggódnunk nem kell, hiszen a folyamatosan erősödő hullámokat általában dinamikusan tudjuk követni mi is a csapdák mennyiségével. Hogy miféle borsot is törhetünk a zöld ellenfelek orra alá? Szó szerint rengeteg félét, így a szurkos medencétől kezdve, a helikoptereket megszégyenítő pengés pörgettyűn át a falból kilövellő savas műtakonyig mindent, de a legjobb az, hogy ezeket ötvözhetjük is, hiszen nem csak a földre, hanem a falra és a plafonra is szerelhetünk csapdákat, amik száz százalékos hatékonysággal is üzemelhetnek, magyarán olyan kombinációkra is rálelhetünk, amelyeknek köszönhetően nekünk csak hátra kell dőlnünk és élvezni a műsört.

Mondtam neked, hogy nem lesz elég a trutyi!

Természetesen a játékon belül ork és ork között is van különbség, így míg előbb csak gyengébb darabok fognak érkezni az átjárókon, később óriási harci orkok és különféle szimpatizáns lények, így például kőgólemek is, amelyek megnehezíthetik dolgunkat, de annyira azért nem, hogy kétségbe kelljen esnünk. Kétségbe sokkal inkább azért eshetünk, mert bár nincs túl sok szint a játékban, de azok egy idő után repetitívvé, ismétlődővé válnak, így csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire tesszük színessé és érdekessé az alkotást. Ha nem vagyunk túl kreatívak, akkor sem kell kétségbe esnünk, hiszen a második rész legnagyobb újdonsága minden kétséget kizáróan a kooperatív mód lesz, amiben az első részben megismert varázslónőcske lesz a másodlagos karakter. Az opciót rengeteg rajongó hiányolta már az első részből is, de most végre itt van, és jobban esik, mint valaha, egyszerűen egymaga értelmet ad a folytatásnak, a két szereplő állandó csipkelődése, valamint a játékélmény fokozása miatt pedig felteszi azt a bizonyos koronát a végeredmény nem létező buksijára.

Én innen is mindent látok, köszönöm!

Tény, és jómagam is elismerem, hogy néhány pályánál, fegyvernél, csapdánál és egy játékmódnál azért többet várt a legtöbb játékos a Robot Entertainment legújabb alkotásától, de az esetleges rossz érzések garantáltan csak és kizárólag addig tartanak majd, ameddig a játékosok be nem töltik a végleges változatot, hiszen az Orcs Must Die! 2 talán minden téren kísértetiesen hasonlít elődjére, de mivel annál minden téren szebb, jobb és finomhangoltabb is lett - nem mellesleg pedig több lehetőséggel is szolgál -, az összes rajongó részéről megérdemel egy próbát. Aki esetleg nem találkozott volna még a játékkal, annak elegendő csak annyit mondani róla, hogy a tower defense műfaj legjobb - vagy legrosszabb, nézőpont kérdése - hagyományait felelevenítve, az Orcs Must Die! 2 egy olyan videojáték, ami már egyetlen perc után azonnal odatapaszt a képernyő elé, és üvölthet az asszony, bömbölhet a gyerek - ki tudja tovább? -, a játék folyamatosan megkísért minket egy újabb és újabb teljesítendő körrel. Emiatt az élmény miatt válik könnyedén feledhetetlenné a játék, ami még mindig nem tökéletes ugyan, de majd jövőre, az Orcs Must Die! 3-ban...