OlliOlli teszt

2014. január 22.
71.3471
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Lac profilja, adatai
Lac
Tovább dübörög az indie játékok térhódítása a PlayStation Vitán, s ezúttal egy olyan alkotást köszönthetünk a Sony marokkonzolján, amely a reflexjátékok szerelmeseit, azon belül is azokat célozza meg, akik kedvelik a gördeszkázást, vagy legalábbis nem idegenkednek a tőle. Több helyről hallottam már a panaszt, hogy nincs deszkás játék a gépre, így sokan tekinthetnek messiásként a Roll7-re, mint a félcsövekkel és kidobókkal díszített Mennyország elhozójára. Hogy igazuk van-e, és érdemes volt-e várniuk a birminghami csapat játékára, ígérem, hogy a tesztből kiderül. Sisakot fel, OlliOlli teszt következik!


Nehéz helyzetben vagyok az OlliOlli értékelésekor. A cikk első sorait gépelve meglehetősen keményen akartam róla írni, azonban végiggondolva azt a néhány tíz percet, amit a játékkal töltöttem, rá kellett eszméljek, hogy messze nem annyira sötét az összkép, mint amilyennek számomra elsőnek tűnt. A játékról nem hallottam azelőtt, hogy marco levele a postaládámban nem landolt a letöltő kóddal együtt, így mialatt nyelvem kicsapva precízen ütöttem be a karaktereket, reménykedtem abban, hogy egy kicsit is komoly gördeszkás játék vár rám. Korábban ugyanis magam is próbálkoztam a sporttal, és bár a való életben nem ment a dolog, a kanapén elég jól ment Rodney Mullenék irányítása, ezzel minimálisan kompenzálva a megrepedt farcsontom okozta fájdalmat. És nem, sajnos nem vicceltem. Miután a letöltéskor megláttam, hogy a játék alig foglal többet kettőszáz megánál, már tudtam, hogy nem az új Tony Hawk epizódot kaptam kézhez, és ezzel már a kipróbálás előtt csalódtam a Roll7 alkotásában. Azért pillanatok alatt összeszedtem magam, és belevágtam az oldalnézetes reflexmókába, reménykedve azzal, hogy sikerül meglepnie.

Lesznek gondok

Lesznek gondok


Az OlliOlli, mint azt már fentebb írtam, egy két dimenziós indie reflexjáték. Történetet, mint olyat, egyáltalán nem kapunk, de ez egy percig sem zavaró, lévén tipikusan olyan programmal van dolgunk, ahol minden a játékmeneten múlik, így ha az rossz, akkor azt az sem menti meg az összképet, ha a sztori a Trónok harca magasságaiba csap. A célunk egyszerű és minden pályán ugyanaz: épségben eljutni a minket éljenző tömeghez úgy, hogy menet közben mindenféle feladatot teljesítünk. Természetesen közöttünk és az emberek között húzódik néhány száz méternyi pályaelem, így aki nem merte kipróbálni élőben, hogy milyen hajkitépő sebességgel egy flip után grindolni (és ezzel megkímélte a farcsontját), az most kiélheti a vágyait.

Vért fogunk izzadni, mire ide eljutunk

Vért fogunk izzadni, mire ide eljutunk


A játékban öt helyszínszer tíz pálya kapott helyet (gyengébbek kedvéért tehát összesen ötven különböző szint), pályánként pedig öt teljesítendő feladat kipipálásával mutathatjuk meg, hogy ki is a reflexkirály. A challenge elég változatosak és elég sok kihívást nyújtanak, így míg a játék elején elég az, ha sikeresen előadunk két trükköt, vagy végigcsúszunk egy korláton, addig később már téphetjük az addigra megőszült hajszálainkat, mire sikerül teljesítenünk a soron következő pálya legalább három kihívását, megnyitva ezzel az azt követő szintet. Az OlliOlli egyébiránt nehézségi szintekkel is operál, lévén ha az amatőr kategóriát kipipálhatjuk, akkor jöhet a profiknak való szint.

A sok roncs között hátha akad egy DeLorean

A sok roncs között hátha akad egy DeLorean


A játékmenet meglehetősen gyors. A pályák teljesítéséhez általában elég nagyjából másfél perc, azonban az egyszerűség csak látszólagos. Az irányítás meglehetősen egyszerű alapokra építkezik, azonban mivel a reflexeinket teszteli a játék, így magától értetődő módon nem lesz könnyű dolgunk. A fő probléma egyértelműen a sebesség, amire szükségünk lesz akkor, ha magas pontszámot szeretnék elérni, így ne lepődjön meg senki, ha azon kapja magát, hogy elfelejtett pislogni abban a bizonyos kilencven másodpercben. Alapesetben csak néhány pályaelem, úgymint korlát, vagy lépcső áll a trükkjeink bemutatására, azonban nem kell félnünk attól, hogy unatkozni fogunk, lévén a készítők elég jól kombinálták ezen elemeket, arról nem is beszélve, hogy az azonos funkciójú tárgyak kinézete meglehetősen nagy változatosságot mutat.

Aki óhajtja, az egyébként az interneten is bizonyíthatja, hogy mekkora ász, lévén minden nap új Daily Grindban vehet részt, azonban a multi ki is merül ennyiben, bár nem éreztem hiányosnak így sem. Ez nem az a fajta játék, ahova az eredménytáblán kívül más szükséges.

Hidegháború? Ugyan már!

Hidegháború? Ugyan már!


A pályák felépítéséért mehet tehát a taps, ugyanúgy, ahogyan az irányításért felelős személynek is. Az OlliOlli elég jól irányítható, és alapesetben elég kevés gombbal operál. Az X-et nyomogatva lökhetjük magunkat előre, azonban ha jól csináljuk a dolgot, akkor a gombot a trükkjeink landolása miatt fogjuk nyomogatni, és nem pedig azért, hogy sebességet nyerjünk. A trükkjeink megindítása csak az első fázis, földet érés előtt ugyanis érdemes rányomni az X-re, ha nem szeretnénk, hogy a karakterünk meginogjon, kockáztatva ezzel a elesést, arról nem is szólva, hogy "sloppy" landolás esetén a trükkért járó pont töredéke üti csak a markunkat.

Miért van az az érzésem, hogy ez fájni fog?

Miért van az az érzésem, hogy ez fájni fog?


A másik fontos gomb a bal joystick, amely segítségével a trükköket indíthatjuk. A deszkával való zsonglőrködéshez a szélrózsa valamely irányába kell nyomnunk a pöcköt, majd a megfelelő időben elengedni, vagy éppen hogy el nem engedni. Az ugrásainkat megbolondíthatjuk a ravaszok használatával is, ám ahhoz már nem árt, ha vagy zsebből megy az irányítás, vagy betolunk néhány energiaitalos kávét, mivel a sok gomb használata elég rendesen meg tudja kavarni az embert. Nincs is csúnyább dolog, mint egy több korláton átmenő több ezer pontos grind-fesztivált egy elrontott érkezéssel zárni, mert elfelejtettük megnyomni landolás előtt az X-et.

A játék egyébként a menüt leszámítva nem használja ki a Vita irányításbeli lehetőségeit, így bár a készítők nyilatkozata szerint a marokkonzol az egyetlen megcélzott platform, nem lennék meglepve, ha később viszontláthatnánk a komolyabb gépeken is.

Hiába a hátulnézet, a TPS helyett ekkor még a VHS hódított

Hiába a hátulnézet, a TPS helyett ekkor még a VHS hódított


Ami a játék grafikáját illeti, kapjuk az indie cuccok során megszokott retro-t, de egészen megbékéltem a pixeltengerrel, hiszen a nyolcvanas évekbeli játékmenethez megy az azonos korból származó grafika. A pályák változatosak, és a díszítésükre sem lehet panasz. A hangokkal azonban nem voltam ennyire megelégedve. Szinkron a stílusból adódóan nincs, azonban a zenék engem kifejezetten zavartak. A monoton nyolcbites szólamokat néha elnyomja a karakter jajveszékelése, ahogyan egy-egy elrontott landolás után több tíz méteren keresztül esik végig mindenen, többszörös borda-, gerinc- és lelki törést szerezve ezzel, így elég hamar hagytam a tű alatt forogni a tegnap beszerzett Bikini lemezemet.

A következő Fallout cím

A következő Fallout cím


Nehéz helyzetben vagyok tehát az OlliOlli értékelésekor. Egyrészt a játék egy abszolút élvezhető, reflex indie program, amelynek nincsenek különösebb hibái, és a stílusra fogékonyak bizony egész jól szórakozhatnak vele. Másrészt azonban, bár a Vitán újdonságként hathat a koncepció, a nyíltabb platformokon, azaz más hordozható készülékek felhozatalához mérten messze nem annyira egyedi az összkép, így meggondolandó, hogy megéri-e a játék az árát.

OlliOlli / Tesztplatform: PlayStation Vita

egynek jó...
  • Stílus: Sport
  • Megjelenés: 2014. január 21.
  • Ár: 3.000 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Pörgős játékmenet
  • Számos pálya
  • Online kihívás
  • Monoton hangok
  • Drága
  • Hang
    5
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    7
6.8
OlliOlli teszt következik! '>
OlliOlli teszt következik! '>
7 hozzászólás

totyak

11 éve, 4 hónapja és 16 napja

Lac írta:
Mint ahogyan a cikkben is írtam, el lehet vele lenni, és én egy font/dollár/euró körül még ki is adnék rá, mert nem rossz az összkép. A gond az, hogy a Vitán brutálisan túlárazottak a termékek. A Limbo például majdhogy harmadannyi IOS-re mint a Vitára, holott ugyanazt a terméket kapod (oké, Vitán van analóg kar, de az aligha ér meg öt font felárat).

Az ilyen OlliOlli cuccokat simán el tudnám képzelni promóciós játékként gabonapehelyhez, de önálló termékként ennyiért szimplán életképtelen a dolog.
Gabonapehelyhez, ez jó duma röhögő smiley

válasz erre

Lac

11 éve, 4 hónapja és 16 napja

Mint ahogyan a cikkben is írtam, el lehet vele lenni, és én egy font/dollár/euró körül még ki is adnék rá, mert nem rossz az összkép. A gond az, hogy a Vitán brutálisan túlárazottak a termékek. A Limbo például majdhogy harmadannyi IOS-re mint a Vitára, holott ugyanazt a terméket kapod (oké, Vitán van analóg kar, de az aligha ér meg öt font felárat).

Az ilyen OlliOlli cuccokat simán el tudnám képzelni promóciós játékként gabonapehelyhez, de önálló termékként ennyiért szimplán életképtelen a dolog.

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 16 napja

totyak írta:
Azért én ilyeneket nem adnék ki még Vita-ra sem. Ennél szebb flash játékok vannak neten.
Egyetértek. Ráadásul ingyen!

válasz erre

totyak

11 éve, 4 hónapja és 17 napja

Azért én ilyeneket nem adnék ki még Vita-ra sem. Ennél szebb flash játékok vannak neten.

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 18 napja

Mit akartok ezek tök jó pontok!mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 19 napja

Maximum 200 forintos játék...wtf smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 4 hónapja és 19 napja

Ööööööö hát érdekes game...röhögő smiley

válasz erre
OlliOlli
3.000 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások