Az évek során rengetegszer öltött új formát, váltott stílus irányzatot. Egyszer az egzotikus autók voltak a porondon, máskor pedig a nitro gőzzel telített éjszakai nagyvárosok tuning őrültjeit szólította magához. A változatosság gyönyörködtet, szokták mondani és mélyen egyet is tudunk érteni ezen meglátással. A bevezetőből leszűrhető mindenki számára, hogy az NFS egy fényes múlttal rendelkező sorozat. Gyökerei egészen a 32 Bit-es éra kezdetéig nyúlnak vissza. A PlayStation, a Sega Saturn és a misztikus 3DO gépek adtak otthont a legelső kódoknak, majd jött a PC-s reinkarnáció is, széles rétegekhez jutva el, ezáltal. A régebbi motorosok, bizonyára emlékeznek még a korábbi részekre, és azt is látják, hogyan kerekedett egy kósza száguldás, az EA milliárdokat hozó brand-jévé. Azt hiszem, hogy eddig mindenki megtalálhatta a számítását.
2001 magasságában berobbant a filmvilág egére egy olyan mozgóképes alkotás, mely minden addiginál látványosabb módon vezetett körül minket az éjszakai illegális versenyek titokzatos, ám roppantul impulzív világába. A mozi akkorát szólt, hogy még a játékfejlesztők is felkapták a fejüket. Elsőként az EA fedezte fel a film témájában rejlő óriási potenciált és csapott le a tálcán kínálkozó lehetőségre. Két év múlva elnyerte végső formáját és világhódító szándékkal elstartolt a rajtkockáról, mint a legújabb Need For Speed epizód. Egy valóságos lavinát indítva ezzel, hamarosan elárasztották a piacot a neonfényekkel szerelt, agyon spoiler-ezett autó csodákkal teletömködött illegal street racer-es anyagok. Egy eddig haldokló félben lévő nevet emelt ismét olümpuszi magasságokba. Az Underground alcím finoman, ámde határozottan sugallta, hogy ez nem az a populáris műfaj, amit eddig ismertünk, szerettünk, játszottunk. Ez egy merőben más világ, ami a látványról, az éjszakáról, az adrenalinról, a törvényen kívüliségről, a dögös csajokról és nem utolsó sorban az ütős, velőt rázó zenei élvezetről szól. Ez nekünk csak egy játék, de sokaknak életforma.

A recept működött is egészen tavalyig, amikor a Carbon még el tudta vinni a hátán a számtalanszor feldolgozott és már-már elcsépelt téma terhét, de érezhetően rengeteget veszített bájából, varázsából. Az EA döntéshozói is érezhették – a nagy siker ellenére -, hogy már nem hoz átütő egyéniséget, ezért ismét a műtőasztalra küldték, hogy átszabják és új külsővel, ugyanazt eladják. Egy új recept volt születőben, mely gondos keverés, majd pontos kimérés után beinjekciózásra került. A műtét sikerét próbáljuk meg jelen tesztünkben értékelni, kielemezni. Vajon az új az feltétlenül jobb? Elveszik a varázs, ha már nem is illegális az, amit csinálunk? A civil forgalom és az éj leplének száműzése milyen hatással lesz a játékmenetre? Rendelkezik-e a stílusteremtés képességeivel? Eme magasztos kérdésekre keressük a válaszokat. Tartsatok velünk!

A stílus kérdésével nyitnám az ismertetőt, mivel ezúttal is ez nyomja rá leginkább a bélyegét a játékra. Ez az a dolog, ami mindenkinek átjön az előzetes képek és videók alapján. Ez az, ami vagy eladja önmagát és ezzel együtt a játékot, vagy teszi érdektelenné. Kiemelt szerepet kapnak bizonyos elemek, melyek a teljesen megújult design-ra, hangulatra és nyomokban a játékmenetre is kihatással lesznek. Immáron hagyománnyá válni látszik, hogy egy markáns arculat képviseli az aktuális fazonátszabást. Erre ezúttal is elég komolyan rágyúrtak. Sok újdonsággal tömték tele, melyek nagy része hangulatfokozó, nagy része pedig valós, tartalmi megújulás. A NFS részek egy igen szimpatikus eleme a kiválóan, hatásvadász módjára összepakolt intro videó. Az EA sportjátékainál rendszeresen felrovom a hangulatfokozó videók elhagyását. A PRO STREET esetében nem kell egy újabb sírámot elmondanom, mert ami azokból kimaradt, ebben hatványozottan benne van. A nyitó képsorok megpróbálják ránk a lehető legnagyobb benyomást tenni és felvezetni a friss stílust, arculatot. Ez maradéktalanul megteszi a hatását. A zene és a látvány együttesen átadják a benne lakozó erőt, dinamizmust és ennek köszönhetően, egy átszellemült lelki állapotban vágunk bele az első köreink megtételébe. Lesz itt kerék füstölés, nitrózgatás, borulás, tuningolás és az elengedhetetlen EA trax-ek által szolgáltatott pörgős hangulat.
Sikerült a játék szinte minden szekcióját új sablonba terelgetni. Már a kezdetektől fogva adott a szituáció. Egy Ryo nevezetű Showdown király uralja a versenypályákat. Nem véletlenül a korona ikon az egyik fő motívum. A mi feladatunk elvenni ezt a megtisztelő címet, vagy, ha úgy tetszik, koronát, de hozzá nagyon hosszú és változatos kihívásokkal teli út vezet majd. Persze nem ő az egyetlen jeles arc a racer-ek között. Alatta találjuk majd a kiskirályokat, akik egy-egy adott szektort uralnak a kiterjedt territóriumból. Ha velük megvagyunk, akkor jöhet Ryo legyőzése mely egyben a végső célunk. Persze ez nem lesz egyszerű. Ahhoz, hogy egyáltalán kihívjunk egy kiskirályt, megfelelő mértékű dominanciára kell szert tennünk. Mi azon szerencsés versenyzők között állunk a pályára, akik esélyt kaptak a bizonyításra. A képlet egyszerű. Úgynevezett versenynapokon kell részt vennünk, ahol pontokkal és pénzösszegekkel jutalmazzák a győzelmeinket. A kulcsszó a dominancia. Minden attól függ, hogy mennyire tudjuk uralni az adott versenynapot. A race day progress informál minket arról, hány pontot kell még összeversenyeznünk, a következő nap megnyitásához. Minden versenynap több eseménysorozatból áll, melyek négy, egymástól eltérő versenytípusból építkeznek. A kiváló stílusérzék már a versenynapok kiválasztásánál is erős benyomást kelt. Aszfaltra pingált, krétarajzokra emlékeztető sablonfújt ikonok adják a grafikus felületet, melyekkel a race day-ek között tudunk navigálni. Nagyon ötletes.

Először a GRIP versenyen kell helytállnunk. A GRIP alatt a hagyományos, több résztvevős verseny értendő. Az győz, aki a többieket megelőzve, elsőként szakítja át célszalagot. A SPEED CHALLENGE az adott pontokon mért sebességeink összeadásával operálva hirdet győztest. Ezt is ismerjük már. A time attack a nevében hordozza a lényegét. Külön nem kap hangsúlyos szerepet, mert a feltételek a GRIP módhoz teszik tartozóvá. A legjobb időeredmény elérése a cél. Itt is többen leszünk egyszerre a pályán, tehát lehet egymás életét keseríteni bőven. A DRAG szintén ismerős lehet a lelkes NFS rajongók számára. Ez a gyorsulási versenyeket takarja, ahol egy másik ellenfél ellen lépünk pályára, állórajtból, manuális váltóval kell minél ügyesebben elrajtolni, majd elsőként célba érni. Itt egy picit meg is bonyolították a jól megszokott rendszert egy gumifüstölős előjátékkal. A jobb tapadás és optimális gumi hőmérséklet elérése érdekében fontos a sikeres teljesítése. A fordulatszámmérőt, a zöld zónában tartva, a kerekek egyhelyben kipörögnek, de nehezítésképpen a zöld zóna pozíciója folytonosan váltakozik. A bemelegítésre néhány másodperc áll rendelkezésünkre, osztályoz a gép, és már indul is a móka. Ez a plusz is hangsúlyosan a stílus elemévé próbál válni, nem sikertelenül. A régi neonfényeket a hatalmas, sok esetben színes füstfelhők váltják az effekt repertoárban. Látszik, hogy a füst és a por ábrázolása kiemelten van kezelve. Kellett egy fő motívum? Meglett.

Visszatért a palettára a DRIFT is. Szintén egy régebbi kellék az eszköztárban. A lényeg, hogy a távot, a lehető legtöbbet farolgatva, koccanás nélkül tudjuk magunk mögött. A csúszásokért pontok járnak. Az egyik legnagyobb érdemi újítás ezekhez a verseny módokhoz és persze a tuninghoz kapcsolható. Autókat építeni ezúttal is lehet, sőt, kell is. A dolgunk annyiban lesz bonyolítva, hogy minden verseny fajtához másféle alkatrész beállításokat és tuning elemeket kell alkalmaznunk. A DIFT-hez és a DRAG-hez jó leszorító erőt kell biztosítanunk, de míg előbbihez a féket is célszerű megbütykölni, addig az utóbbihoz a kuplung és a váltó beállítása játszik fontos szerepet. Adott kalibráció, az adott feladatra, ez a lényeg! Az optikai tuning a Carbon-ból örökölte a felépítését. Az előző részben debütált Autosculpt lehetőség tovább bővült, így szinte határok nélkül enged variálni a felpakolandó alkatrészek módosítása közben. Az elkészült autót szélcsatorna tesztnek is alávethetjük, hogy láthassuk, mennyire lett áramvonalas az általunk megálmodott vonalvezetés. Korrektül teljesít és nagyon pozitív, hogy a módosítások végzése közben is láthatjuk a füstcsóva útját a kasztnin, segítve a legjobb aerodinamika kialakítását. Értékes újdonság. Érezhetően nem utoljára találkozunk vele, bizonyára helyet fog kapni a következő részekben is. A kalibrációk végeztével számokra kivetítve is kielemezhetjük, hogy milyen hatással lesznek az autó viselkedésére. A kapott adatok megadják a leszorító erő, a gyorsulás, a tapadás valamint a végsebesség mértékét.
Az idei újítások messze nem merülnek ki ennyiben. Mostantól nagyon kell figyelnünk vezetés közben, hogy a lehető legkevesebb sérüléssel terelgessük autónkat a célba. A kasztni ugyanis a PRO STREET-ben végre sérül, törik, horpad és esetenként szét is hullik. Ha pedig még meg is borulnánk, akkor vége a menetnek, kereshetjük elő a restart menüpontot. A versenyek között természetesen van lehetőség a helyrepofozásra, de ez nem ingyen történik. Az árszabás erősen az okozott kár függvénye. Általában nem emészt fel nagy összegeket a megjavítása. Ha figyelmetlenségünknél fogva sérült autóval szeretnénk indulni egy újabb futamon, a gép azonnal figyelmeztet az állapotunkra és javasolja a kocsi gyors szervízelését. Ezt módunkban áll megtagadni. Az eddigiekből már gondolom kiderült, de mindenképp fontosnak tartom leszögezni, hogy a PRO STREET két dologban is eltér az UDERGROUND 2 óta taposott ösvény irányvonalától. Nevezetesen ugrott a FREE ROAMING lehetőség, ami annyit jelent, hogy a verseny minden esetben zárt pályákon zajlik, megfosztva minket a szabadságérzetünktől. Persze, ahogy megszokhattuk, a körpályák mellett vannak útszakaszok is, ahol A-ból B-be kell eljutnunk. A másik pedig, hogy ezek valóban versenypályák. Nincs rajtuk civil forgalom, nincs szabad útvonalválasztás.

Nekem nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy ez már nem is igazi NFS, sokkal inkább a GRAN TURISMO-hoz áll közelebb, arrafelé tendál. Ez az érzés pedig nem csak és kimondottan a pályák stílusa, hangulata miatt élt bennem a tesztelés folyamán. Nagyot ugrott az irányítás és a fizika az érezhető realitás felé. Hova tudnám besorolni? A mérleg nyelve talán még mindig az arcade felé billen, de ahogy ezt a sort leírtam, máris elbizonytalanodtam. Kemény dió. Nagyon megfogott ez a kérdés. Pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy sokkalta realisztikusabb, mint eddig bármely NFS rész. Az autóknak érezhető súlya van, nem lehet csak úgy félvállról 200-zal bevenni a kanyarokat, mert könnyen a falhoz csaphat a tehetetlenségi erő és bizony akkor az autónk sérülni fog, amit rendbe hozni meg ugye, csak pénzért tudunk. Ösztönözve vagyunk a komoly odafigyelésre. Aki az eddigi, könnyed arcade-os irányítást reméli, az csalódni fog. Összetettebb itt már a dolog. Talán kezd a sorozat más irányt venni? Kötött versenypályák, realisztikusnak mondható, ítélhető fizika? Reszkess GRAN TURISMO? Korántsem, de van egy ahhoz hasonlatos arca. Vigyázzunk ezzel. A kezdéskor felajánlott három nehézségi szint közül az új vezetési élmény már alapfokozaton érezhető és akkor még ott van a két nehezebb szint, ahol már ugrik az ABS és minden egyéb vezetési segítség is. Csak óvatosan.

Ami viszont nagyon elhúzza a PRO STREET-et a GT érzés felöl, az a hamisítatlan Electronic Art-os stílus parádé. Hatalmas hangsúlyt fektettek az egyéniség megalkotására. Évről-évre megújulni, teljes arculatot váltani nem könnyű dolog és halkan jegyzem meg, hogy nem is teljesen kockázatmentes. Arról viszont szó sincs, hogy elszúrták volna. A csajok alapkellékei az agyondekorált autók presztízs versengéseinek. A helyükön vannak, gyönyörűek, sexy-k és örülünk, hogy az élvezetek ily módon és mértékben kerülnek halmozásra. A pályáknak van egy szegmense ahol egy D.J. pult tetszeleg, meg vagy ezer ember, akik megtöltik élettel a pályát. Fényképeznek, buliznak, egyszóval remekül el vannak és feldobják a hangulatot. Nincs többé az az üres és kihalt jellege. A nagypofás MC haverunknak meg be nem áll a szája. Tolja a zenéket, és közben folyamatosan kommentálja az eseményeket. Egy csöppnyi fesztiválérzéssel hinti meg a versenyt. Ami eddig illegálisan, az éj leple alatt zajlott, az most hirtelen egy törvényes és tömegekben látogatott látványossággá avanzsált. Éles a kontraszt, de abszolút bejövős. A rend őrei sem zavarják meg a szenvedélyes versenyzőket, életvitelük kiteljesedésében. Szabad verseny, törvényes keretek között. A versenyeknek otthont adó helyszínek elég színesek. A kopár nevadai sivatag szóló aszfaltcsíkjától, a városi, többsávos közlekedő felületekig minden benne van a megkevert pakliban.
A zenékkel személy szerint nem lettem elkápráztatva. Arról nincs szó, hogy rosszul válogattak volna a hozzáértő muzsika felelősök, de nekem valahogy nem ez a zsanérom. Avanged Sevenfold, Junkie XL, Bloc Party és még sok-sok megasztár produkálja az összefüggő zörejeket, így rajtam kívül biztosan mindenki imádni fogja a 37 track-ből álló EA Trax válogatást. Én az Underground-ok alatt dübörgő dallamokat sokkal jobban szerettem ezeknél. De, hogy ne kerüljek sarokba szorítható helyzetbe, feldobom még az oly sokszor kritizált collage, punk rock témát is, ami leginkább a Burnout-ok jellemzője. Sokkal szívesebben fogadtam volna, ezen stílusirányzatokat, de most mellé nyúltam. Ez egyén függő, kár is vitatni a zenék milyenségét, mert a közmegítélés úgyis ellenem vall majd. Kicsit klasszikus rock, kicsit drum?n?bass, kicsit elektro. Felpörögni remekül fel lehet rajtuk. Számomra a grafika megítélése is gondot okozott. Van bennem csalódottság és elégedettség egyaránt. Amik vitathatatlanul kiválóra sikerültek, azok maguk az autók. Rohadtul dögösek! Gyönyörűen vannak összepakolva, megalkotva, pont! A gyenge ellenpólus viszont a pályák kivitelezése. Azt én elfogadom, hogy a környezet és az arculat most ezt kívánta meg, de én semmi igazán látványosat sem tudnék megemlíteni.

Az összkép jól fest, de ha külön-külön szeretnénk kielemezni a táj alkotóelemeit, akkor látjuk igazán, hogy vannak igénytelenül elnagyolt objektumok az elsuhanó tájon. Ez úgy igaz a szerves, mint a mesterséges természeti elemekre. Az pedig, hogy a folyamatossággal köszönő viszonyban sincs a frame rate…, már megszoktuk az EA-től, mit is mondhatnék erre? Amit a Ridge Racer-ben és a Gran Turismo-kban megoldottak az ügyes kezű kóderek, azt az EA-nél évek óta képtelenek. Szaggat! Ez van. Ezennel viszont nem érheti vád a játékot, hogy összelopott volna innen-onnan stílus elemeket, és azok egyvelegét kínálja fel tálcán, újabb milliókat bezsebelve a nagy semmiért, vagyis az ötlet megfújásáért. Egy ízzig-vérig EA-s produktum, eredeti elemekkel megspékelve, nyakon öntve. Nincs az a, már láttam valahol ezt a témát című deja vu érzésünk PRO STREET-ezés közben. A kontraszt az előző részekhez képest erőteljesen érezhető. Kísértetiesen hasonlít egy másik neves EA-s cucc stílus váltási folyamatára.

Ha az Underground volt számodra az SSX 3 snowboard-os megfelelője, akkor a PRO STREET most az SSX ON TOUR lesz. Idétlen hasonlat? Korántsem, csak lessetek egy picit mögé. (Ha gondoljátok, fórumon kifejtem, mire is gondoltam konkrétan.) Szerethető, elismerhető, taszítható, gyűlölhető. Képes erősen megosztani az embereket. Dicséretes, hogy rengeteg munkát fektettek a megújulásba. Elismerésre méltó, hogy még mindig tudnak eddig fel nem használt összetevőkkel lefoglalni minket. Van benne újdonság, nem kevés, nem kelti az újracsomagolt termék érzését. Dinamika, hangulat, design. Ezek mind jelesre vizsgáztak az ítélőszékem előtt. Az online multi részleg a szokásos örömökkel szórakoztat. Maximum 8 fős versenyek bonyolíthatók és néhány extra tartalom is várja az érdeklődőket, letölthető (fizetős) formában a PlayStation Store-ról. A tartalmuk felfedezésének örömét, elegánsan Rátok hagyom.
A fekete leves viszont nálam a grafika közepes szereplése. A felbontás 720p, a terep sok helyütt kidolgozatlan, a grafikus motor pedig még mindig nem kötött közelebbi barátságot a folyamatos frame rate fogalmával. Nem tudok elmenni szó nélkül ezek mellett! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. Jelen pillanatban a PlayStation 3 a csúcs a piacon, úgy grafikai tudás, úgy hangzás terén, de mindmáig ebből a tudásból nagyon keveset láttunk az EA kezei közül kikerülő produktum által demonstrálni. Összességében viszont biztos vagyok a sikerében. Egy populáris, könnyen emészthető alkotás született, ez pedig nem titkolt, örökérvényű üzletpolitikai célja az Electronic Arts-nak. A forradalmat nem tőlük fogjuk kézhez kapni, nem fognak kockáztatni. Céltudatosan a legszélesebb réteget célozzák, nem azok a bevállalós fajták. Azok valóban óvatosan közelítsék, akik az eddigi irányítást és mondanivalót próbálják meglelni a játékban. Ez már nem az a Need For Speed. Más a játszótér, más a körítés, az élmény azért bizonyos szempontokból nézve hasonlatos. Ez már egy valóság hűbb, komolyabb hangvételű kocsikázás, szimulátoros beütésekkel és egy jó nagy adag tartalommal. Fogyasszátok egészséggel. Én inkább visszamegyek a neonfényes éjszakába.

A végére implementálok Nektek egy kis segítséget. Az alapbeállításhoz tartozó gombok funkcióit ismertetem meg Veletek, hogy ha belevágtok a mókába, már tudjátok, hogy mikor hova nyúljatok. Gázt adni az R2-vel tudtok, így értelemszerűen, a fék szerepét, az L2 tölti be. Az L1 helyére a kuplung került. Én szóltam, hogy van benne szimulátor vérvonal. Az X lesz a kézifék, amit igencsak sűrűn fogtok használni, a könnyedebb fordulás érdekében. A nitró begyújtása, a O feladata. Négyzettel tudunk kameranézetet váltani, a Háromszöggel pedig visszapillantani, a remélhetőleg mielőbb mögöttünk haladó konvojra. A kereszt gomb is kapott funkciókat. Balra billentve legördül az aktuális helyezési sorrend. Jobbra pedig a pálya mini térképét hozhatjuk elő, vagy tűntethetjük el. Ha a lefele irányt nyomjuk, akkor megjelenik az aszfalton az ideális ív rajzolata, ami a kezdőknek hatalmas segítség lesz. A DRAG módban egy kissé módosul a dolog, mégpedig annyiban, hogy a jobb analóg kar is szerepet kap. Ezzel tudunk sebességet váltani. Előre döntve egyet fel, hátra pedig egyet visszaválthatunk.
Ezek után már bízom benne, hogy mindenkinek minden világos lesz. Ready! Go!

P.S.: Ezúton szeretném megköszönni kiváló barátomnak, Dante576-nak a tesztpéldány rendelkezésemre bocsátását. Nagy király vagy, köszönöm.