NBA 2K13 teszt

Erre kontrázik rá a másik frakció, hogy oké, igen, rommá keresik magukat, viszont nem véletlenül az egyik legnépszerűbb liga az NBA. Azok a srácok hétről-hétre a lelküket is kiteszik a pályára (jobb esetben), megmutatván ennek a sportágnak minden gyönyörűségét. Természetesen videójáték formájában is imádom ezt a dolgot, a 2K széria valahogy mindig is közelebb állt a szívemhez az EA-vel ellentétben, mert náluk a profizmuson volt a hangsúly és a játékaiknak is inkább szimulátor jellege. Viszont semmilyen formában sem túlzás azt kijelenteni, hogy a 2K-s srácok megalkották az életművüket, ugyanis az NBA 2K13 minden idők legjobb kosaras játéka. Pont.

Igen, ez a játék grafikájával készült

Már a 2K11 és 2K12 is nagyon közel járt ahhoz, hogy maradandót alkosson, de egy-egy kis összetevőbe mindig valami kis gikszer csúszott. Na, most viszont minden összejött nekik! Hirtelen nem is tudom hogy hol kezdjem, melyik porciót szedjem szét először alkotóelemeire, hogy Ti is lássátok ezt a kis gyönyörűséget. Miután a kezdő videó után úgyis seggre ülünk első döbbenetünkben, szerintem kezdjük a külsőségekkel (tudom, tudom, felszínes vagyok). Jóféle rap zenére gyönyörű élő jelenetek vannak összevágva, mint ahogy az ilyen játékok esetében megszokhattuk. Ja várjál, hogy ebbe in-game dolgok is vannak? Bizony! Tudom, sokan sok helyen használták már a fotó realisztikus kifejezést, de itt ez új értelmet fog nyerni.

Bár már a játékról a cikkbe tett képek se semmik, de nem fogják tudni visszaadni az egésznek a gyönyörűségét. Egészen pontosan olyan, mintha egy real life meccset irányítanál. Az hagyján, hogy az arénák az utolsó parkettáig dettó olyanok mint amit már megszoktunk. Ne foglalkozzunk a közönséggel sem, pedig sportjátékban talán ennél szebbet még nem láttunk. Lépjünk túl azon is, hogy az összes hangulatfokozó elem a helyén van, kezdve a szponzorok tábláitól a kabalákon át. A játékosok kidolgozottsága viszont példátlan, megszólalásig úgy néznek ki, mintha valami élőképet néznénk: az arcuk, a hajuk, az izomzatuk, a tetoválásaik és azok a nyomorult pvc csövek is pont ott vannak és pont úgy ahogy annak lennie kell. A legjobban egyébként ez akkor látszik, amikor büntetőt dobunk, kis túlzással hullámzik a bőrük alatt az az izomréteg amit használnak épp.

Itt valami csúnya dolog történt

Howardnak pont ugyanakkora válla van mint élőbe, LeBron tankszerű felépítése is tökéletesen stimmel, Rajon Rondo pedig ugyanolyan szálkás mint ahogy hétről-hétre látjuk. Tudom, nagyon sokszor hangzott el az "olyan mint élőben" kifejezés, de egyszerűen nem tudok mást mondani. Még csak abba se tudok belekötni, hogy a sztárokra van kihegyezve az egész, mert például J.R Smith összes(!!!) tetkójai is a helyén van. Döbbenetes. A következő rész a külsőségeken belül az animációk. kosárlabda, de talán úgy en bloc sportjátékban is most kaptuk meg a legemberibb mozgásokat, csont nélkül elhisszük hogy élő-lélegző lényeket terelgetünk a parketten, akikre majdnem úgy hat a fizika is mint ránk, ez alól Jordan a kivétel persze. Nem tudom hogy mennyi időbe, energiába és pénzbe került mindenkit lemodellezni, az összes tőlük megszokott figurákat rögzíteni, de hogy megérte, az biztos!

Rose pont olyan nyakatekert megoldásokkal fejezi be a ziccereket mint ahogy azt szokta, Wade úgy kígyózik át a védő között mint azt fénykorában tette, Kobe sosem passzol, Ray Allen a catch'n shoot helyzetekből majdnem mindig betalál, Howard pusztít, áhh, felsorolni se tudnám ezeket a dolgokat. A durva lényeg az, hogy mindenki pontosan azt hozza mint amit élőben látunk tőle, gondolok itt a dobásokra, zsákolásokra, passzokra meg mindenre. Ha van egy kedvenc embered, akiről tudod hogy mik az erősségei, a gyengéi, honnan dob jól, válaszd őt indításnak és meglátod, hogy mindent úgy csinál, ahogy elvárnád tőle. Mondok egy példát, Ray Allen. Mindenki tudja róla, hogy az úgynevezett catch'n shoot (amikor megkapja a labdát és még abban az ütemben dobja is) játékban a mai napig ő a legjobb. Kipróbáltam pár tiszta, ütemtelen tempót és középtávolit dobni vele, hogy kinevessem szegényt a hatékonysága miatt. Után belegondoltam, és az előbb említett technikával játszottam, az eredmény pedig átlagban 64 tripla bement.

Élethű?

Az már tényleg csak hab a tortán hogy a büntetőt is mindenki a saját stílusában hajigálja, itt mondjuk Durant vonaglásán mindig halkan felnyerítek. Oké, ennyit a külsőségekről, vizsgáljuk meg a többi részt is. Az egyetlen, nem szőrszálhasogató dolog, amibe egy kicsit bele tudok kötni, az az irányítás. Az a vicc, hogy ezt se azért tudom megtenni, mert olyan rettenetes lett, hanem pont az ellenkezője! Gyakorlatilag az összes lehetséges dobás, passz, zsákolás, alley ooop be is került. Nem tudnék olyan variációt mondani sem támadásban sem pedig védekezésben amit ne tudnánk megvalósítani. Ha akarjuk, trükközhetünk a támadóidő lejártáig, hogy aztán egy látványos egyéni megmozdulást követően szerezzünk pontokat. Ha akarjuk, járathatjuk a labdát kedvünkre, hogy a végén egy emberről bedobott tempóval taszítsuk a nemlétbe ellenfelünk. Hátraesős dobások, hát mögötti cselek-trükkök, sima labdapumpálás, cross steppek, egyszóval minden a rendelkezésünkre áll támadásban.

A védekezést is baromi jól oldották meg, tudunk a sima emberfogáson át a zónázásig mindent alkalmazni, ráadásul ezeket különböző intenzitással. Ha akarjuk, simán rámászhatunk bárkire, kockáztatva ezzel egy faultot. De azt is megtehetjük, hogy a passzsávokban vadászunk a labdára, vagy simán csak előnytelen dobásokba kergetjük az ellenséget. Viszont itt jön a képbe a negatívum ezzel kapcsolatban, mégpedig a kezelhetőség túlzsúfoltsága. Lépjünk be először a gyakorlásba, hogy megnézhessük és szemrevételezzük a lehetőségeinket. Félreértés ne essék, ha nem használjuk a trükköket, akkor is nagyon élvezetes meccseket tudunk lebonyolítani, viszont az igazi show-hoz hosszú órákat kell beleraknunk az irányítás sokrétűségének elsajátításában. Csúnyábban szólva polipot kell játszanunk. A tartalom is egy olyan faktor ami bőven kiemeli az átlag közül a 2K13-t. Persze a jól megszokott szezonok, rájátszás, játékos kreálás mind képviselteti magát ( ez utóbbi egyébébként sokkal mélyebb lett az előzőekhez képest is).

Ki ismeri fel őket?

Ami nagyon örömteli, hogy már az idei csapatokkal tudunk játszani, azaz Dwightmare és Nash már püspöklila-aranyban pattogtat, Ray Allent Miamiban találhatjuk, satöbbi. A legtutibb viszont az, hogy bekerültek a régmúlt nagy csapatai is, de itt most ne csak az MJ érára gondoljunk, hanem a Bird féle Bostonra, vagy az Allen Iverson fémjelezte 76ers-re. Gyakorlatilag a múlt összes nagyobb csapata választhatóvá vált, a Dream Teammel és a 2012-es Team USA-vel egyetemben. Emlékeztek Bryant nagy szájalására a nyárról, hogy szoros meccsen elvernék a régi nagy csapatot? No, itt ezt meg is lehet próbálni! Az online rész is nagyon jó lett egyébként, hála a jó égnek teljesen mentes mindenféle lagtól és ilyen szerencsétlenségektől. Játszhatunk sima barátságos meccseket, online ligába is mehetünk ha épp arra van kedvünk, viszont előtte mindenképp gyakoroljunk jó sokat, mert már most is nagyon jó játékosok rohangálnak internet szerte.

Nem véletlenül hagytam a teszt végére a hangulatot illetve a hanghatásokat, mert ez a rész is valami eszméletlenül durva lett. A pályán a cipők pont úgy nyikorognak ahogy azt hallani szoktuk, a játékosok dumálnak, kommentálják az eseményeket, a nézők pedig figyelmesen követik az eseményeket. Megy szépen a búúú-zás a büntetőknél, a felhördülés a látványosabb jeleneteknél. A legkomolyabb viszont a riporter páros lett! Egyrészt én még nem hallottam olyan kommentárokat játékban akik ennyire együtt éltek volna ezzel az egésszel. Nagyon jó példa volt erre az a jelenet, amikor egy barátomat épp a klasszikus Dream Teammel aláztam. Jordan egy olyat rántott, hogy mi itt a képernyő másik végén is össze-vissza dőltünk a gyönyörűségtől, a csarnok szinte felrobbant. A riporterek épp egy igen cifra körmondatban voltak, viszont abban a pillanatban ahogy megtörtént a zsákolás, félbeszakították a dumát és egy hatalmas Oh my God! felkiáltással nyugtázták az eseményeket.

Ez fájni fog...

Mielőtt elfelejtem, természetesen a sportszer és egyéb gyártók is képviseltetik magukat, ami azt jelenti hogy gyönyörködhetünk a különböző cipőkben és kiegészítőkben is. D-Wade Li-Ninges szerződését a mai napig nem hiszem el egyébként. Az irányításon kívül amúgy egy negatívumot tudnék kiemelni, az pedig Jay Z neve, ami jól láthatóan fent virít a borítón. Hogy erre mi szükség volt azt nem tudom, mert a leírás szerint a túl híres rapper a játék menüjét tervezte, illetőleg a zenéket válogatta össze. Értitek, nem írta, összeválogatta. Ilyen erővel én is bekerülhetnék a stáblistába, mert cikket írok a játékról. Vicces.

Zárszóként mit is tudnék még elmondani ami kimaradt? A 2K-s srácok egy hihetetlen komoly játékot tettek le nekünk az asztalra: eszméletlenül látványos, tartalmas és szórakoztató lett az NBA 2K13. Minden egyes eleme olyan figyelemről és törődésről árulkodik ami bizony meg is látszik a végeredményen. Igen, még Jay-t is benyelem, mivel ahogy a bevezetőben is említettem, ez minden idők legjobb kosárlabda játéka.

...mint ahogy ez is