Monsters vs. Aliens teszt

A Szörnyek az űrlények ellen című animácós fimet mostanában láthatjuk a mozikban, és már oldalunkon is bemutattuk Gocsa kollégám tollán keresztül. Személyesen ugyan nem láttam a filmet, de sejtésem szerint a filmből készült játék szorosan nyomon követi annak cselekményét. Mivel a Szörnyek az űrlények ellen a fiatalabb korosztálynak készült, ezért érthető módon a játék is ezt a réteget célozza meg. A történet dióhéjban annyi, hogy a földet gonosz idegen lények támadják meg, ezért az emberiség az általa kreált szörnyek segítségét veszi igénybe a fenyegetés ellen. Főszereplőink között akad tüsszentésre emlékeztető, folyékony állagú trutyi, óriási méretű nő, egy szuperintelligens csótány, valamint egy félig hüllő, félig emberszerű lény, akit csak az evolúció hiányzó láncszemjeként emlegetnek.

A Monsters vs. Aliens élvezetéhez nincs feltétlenül szükség a film ismeretére, de azért melegen ajánlott a megtekintése annak, aki esetleg le akar ülni e mellé az adaptáció mellé. Az intro-ból megtudhatjuk, hogy melyik szörnyeteg hogyan jött létre, példának okáért Dr. Csótány keletkezése kísértetiesen hasonlít Jeff Goldblum léggyé alakulásává. Apró gegektől tehát nem mentes a program, de hatalmas hahotázásokra azért ne számítsunk, a játékban hallható poénok inkább az erőltetett vonalat képviselik, mint a frappánsat.


Történetünk során három karaktert fogunk felváltva irányítani: B.O.B.-ot a ragacsot, A Hiányzó Láncszemet, valamint Susant, az óriás méretű nőt. A három szereplő három teljesen különböző játékmenetet képvisel. A görkorcsolyázó Susannal leginkább a reflexeinket edzhetjük, B.O.B. irányítása közben minimális szinten ugyan, de a fejünket is használni kell az ügyesség mellett, míg a hüllőemberrel a törés-zúzás művészetét emelhetjük költői magasságokba. Kalandjaink során segítségünkre lesz Dr. Csótány, aki az irányítás megismertetése mellett különféle tippekkel is a szolgálatunkra lesz a nem hétköznapi helyzetekben. Van még egy fontos szereplő, aminek mivoltát nem sikerült teljes mértékben megállapítanom, de leginkább egy óriási százlábúra emlékeztet, igaz sokkal aranyosabban néz ki, mint amire egy ilyen lény leírása alapján számítanánk.


A játék első fejezetében megismerkedhetünk mindhárom irányítható szereplő képességeivel, miközben megpróbálunk kiszabadulni velük az emberek fogságából. Elsőnek Susan görkorcsolyázó tudományával szembesülhetünk. Feladatunk mindössze annyi, hogy időben elhajoljunk, eloldalazzunk, valamint elugorjuk a ránk leselkedő veszély elől. Száguldásunk során fenyegető lézernyalábok, szélsebesen felénk száguldó robotok, valamint hirtelen megnyíló szakadékok kerülnek az utunkba. Minden pálya végén egy zárt ajtó vár minket, amit a megfelelő gombok vad nyomogatásával tudunk kinyitni.

A hiányzó láncszem irányítása homlokegyenest eltér Susanétól, hiszen itt inkább a verekedés és a pusztítás a fő feladatunk. Szörnyünk nem csak ütni tud, hanem el is tudja kapni ellenfelét, amivel egy jól irányzott dobás után egyszerre több gazfickót is el tud pusztítani. Bizonyos ágyúkat nem elég ütni, ahhoz, hogy a túlvilági roncstelepre száműzzük őket, kénytelenek leszünk meglovagolni azokat. Ilyenkor Susan ajtónyitásához hasonlóan görcsösen kell nyomogatni a megfelelő gombokat. Gyíkemberünknek van még egy érdekes képessége: ha sokáig tartjuk nyomva az ütésgombot, akkor egy idő után lehetőségünk lesz egy pár ellenfelet kijelölni, amely után hősünk flippergolyókat megszégyenítve kezd el pattogni közöttük. A törés-zúzás mellett néha gépeket is irányítanunk kell, amivel általában bizonyos célpontokat tudunk megsemmisíteni.


A játék, és valószínűleg a film legérdekesebb figurája B.O.B., aki szintén egy más játékmenetet képvisel. Ő az, aki képes bármihez hozzáragadni, így talán az ő irányítása emlékeztet legjobban a hagyományos platform játékok világára. Mivel eléggé folyós állaga van, ezért a rácsos kapuk nem jelentenek számára akadályt, azonban ha a talaj rácsozott, az könnyen a halálát okozhatja kék lényünknek. B.O.B. azonban hatalmas étvággyal rendelkezik, ami miatt képes bármit bekebelezni, ami nem nagyobb nála. Így ha megeszünk valamit, akkor a benne lévő szilárd anyagnak köszönhetően már nem zuhan át a lyukacsos talajon. Amit megevett, azt ki is tudja köpni, így aktuális gyomortartalma fegyverként is szolgálhat az életére törő katonák és robotok ellen. Talán B.O.B. irányítása a legszórakoztatóbb mind közül, hiszen gyakran feje tetejére áll a világ, s nekünk kell rájönnünk hogy melyik falfelületre kell hozzá tapadni a továbbjutás érdekében.

A háromféle játékstílust csupán az átvezető filmek, valamint a pályákon elszórt sárga és színes gömböcskék kötik össze. Ezek a gömbök az úgynevezett D.N.S. gömbök, amikből érdemes minél többet összegyűjteni. A sárga színűek azok, amelyekből a pályák között lévő D.N.S. laborban különféle dolgokat vásárolhatunk, míg a kissé nagyobb és színesebb gömbök arra szolgálnak, hogy a pályán összegyűjtött pontunkat sokszorozzák meg. Vigyázzunk azonban, mert elég egy apró baklövés, és az életcsíkunk rövidülése mellett a pontszorzónk is csökken. Minél több pontunk van, annál több dolgot vásárolhatunk a későbbiekben, így érdemes minél kevesebbet sérülni. Halálunkkor szintén pont vonódik le, valamint egy korábbi checkpointhoz kerülünk vissza, de szerencsére elég gyakran ment a program, így csak a legritkább esetekben kell két-három percnél korábbról indulnunk.


A D.N.S. laborban különféle extrákat nyithatunk meg, amennyiben sikerült megfelelő mennyiségű kreditet összegyűjtenünk. Ezek között találhatunk minijátékokat, koncepció-rajzokat, audiókommentárt a pályákkal kapcsolatban, de szörnyeink különleges képességeit is itt tudjuk fejleszteni. Néhány esetben a játékba tervezett, de végül törölt pályákat is megnyithatunk. A minijátékokkal kapcsolatban ne várjunk túl sokat, ezek általában egy teljesített pálya kisebb szegmenseit jelenítik meg újra, csak ezúttal adott idő alatt kell teljesíteni őket. Eme rövid részek végén kapunk egy értékelést, valamint egy medált. Kitartóbb egyének megcélozhatják az aranyérmet, de általában már az ezüst megszerzése is könnyű.


A körítés elég vegyesre sikerült. Karaktereink kidolgozottságára nem lehet panasz, hiszen közel a filmben látott minőséget képviselik. A pályaszakaszok között azonban gyakran ég és föld a különbség: egyes helyeken kifejezetten szép a szemnek, máskor pedig elgondolkodunk rajta, hogy két évvel ezelőtt jelent-e meg a játék. Míg a különféle teremtmények, mint például az óriás robot, lenyűgöző részletességgel vannak kidolgozva, addig a pályaelemek és bizonyos helyszínek (mint pl. a város ahol Susannal görkorcsolyázunk) a 2006-os évet idézik fel. A hangok egy klasszissal jobbra sikerültek, igaz, az eredeti szinkronszínészeket nem igazán hallottam a játékban (se Keifer-t, se Witherspoon-t). Összességében a játék mégis hozza a film látványvilágát, igaz helyenként érezhetőek a hiányosságok.

Ami viszont egységesen elmondható a Monsters vs. Aliens-ről, az a kissé monoton játékmenet. Helyenként ugyan sikerül megtörni az unalmat Quick-Time-Eventekkel valamint főellenségekkel, de összességében majdnem minden pályán ugyanazt kell csinálni. Susan korcsolyázása során csak a pályaelemek változnak, ezért hamar egyhangúvá válik a száguldás. A hiányzó láncszem már kissé érdekesebb, bár itt is csak ritkán törik meg az állandó ütlegelést a logikai részek. A nap nyertese mindenképpen B.O.B., hiszen a legötletesebb pályákat vele élhetjük át, ráadásul messze az ő karaktere a legszórakoztatóbb. Ezeket a pályákat kifejezetten vártam, míg az óriás nő irányítása alatt heveny ásítógörcs tört rám. A játék további problémája lehet az, hogy kifejezetten könnyű: igaz, mivel a fiatal korosztályt célozza meg a játék, ez talán bocsánatos bűn.

Közepesnél kicsivel jobbra sikerült ez a filmadaptáció, így gyerekeknek mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele. Akad azonban jóval szórakoztatóbb játék is, ami a fiatalságot célozza meg (pl. Kameo, Banjo and Kazooie) így megvásárlását csak azon szülőknek ajánlom, akiknek éppen nem jut jobb az eszébe, és labda vagy kisvasút helyett egy újabb konzolos játékkal szeretnének kedveskedni gyermeküknek. Érdemes azonban körülnézni egy kicsit a piacon, hiszen találhatunk jóval jobbat a Monsters vs. Aliensnél, igaz, sokkal rosszabbat is.