Monster Jam Showdown teszt

Sosem gondoltam volna, hogy ismét ilyen tapasztalatban lesz részem, ráadásul egy olyan videojáték piszkálása közben, mint a mai tesztünk alanya, ugyanis a Monster Jam Showdown nem egy botrányosan unalmas móka alapjáraton. Relatíve kellemes időtöltés volt lenyomni azt a... majdhogynem nyolc és fél órát? Hát de... több napot foglalkoztam ezzel a játékkal. Az elérhető ötven Achievement-nek több, mint a felét megszereztem, és a kampány felén túl vagyok, ami száz versenyt minimum jelent. Mégis hogyan lehet, hogy mindez kicsivel több időt vett igénybe, mint egy munkahelyi műszak?

Nos talán azért, mert a Steam-es felülete a programnak az aktuális játékidőt számolta, nem pedig azt, amikor a menükben szerencsétlenkedtem. A játékbeli számláló viszont nyersen a versenyidőt méri, ami majdnem négy óra, szóval erre nem tudok választ adni. Apropó menük és szerencsétlenkedés, csupán két dolgot próbáltam megtalálni, amit a készítők mesteri szinten rejtettek el: a "Skill" pontokat, illetve azt a beállítást, amit le kellett kapcsolnom ahhoz, hogy a videokártyám abbahagyja a hangos pörgést. Mielőtt más is elpazarolna legalább ennyit, ha nem több időt ezekkel a problémákkal, megsúgom a megoldást: az FPS limitet kellett leszedni a végtelenről, a "Skill"-ek pedig a kocsikhoz tartoznak, így azoknak a részleteinél kell majd kutakodni.

Csakazért is veszel fagyit, nem érdekel, hogy minusz tíz fok van.

Visszatérve a játékkal eltöltött időre; ha tényleg azt nézzük, hogy a versenypályákon mennyit rendetlenkedtem, akkor meg tudom érteni azt a karcsú kilenc órát. Ugyanis a Monster Jam Showdown inkább a mennyiségre ment rá, semmint a minőségre, legalábbis, ha a versenyszámokat nézzük. Ez a kampány módban, vagyis a Showdown Tour-ban fog nagyon kijönni, ahol egy rakás pálya várja a Monster Truck rajongókat, melyek nagy része sajnos, repetitív és semmilyen színt vagy változatosságot nem tud felmutatni.

No, de lássuk a tartalmat lépésről lépésre. Mikor elindítjuk először a játékot, bekerülünk a Tutorial arénába, ahol kipróbálhatjuk az alapvető irányítást, illetve nekiláthatunk trükközni és technikázni. Ezekre mind szükségünk lesz, mikor nagyjából öt perc múlva bele is vetjük magunkat a módokba, mert elegünk lesz a tréning helyből, illetve abból, hogy igazából ott semmit sem lehet csinálni, aminek értelme lenne, és ne lehetne máshol is elvégezni.

Ennek a mozdulatnak a fedőneve: "Hafejreesekfelkötömmagam".

Ha kampányozni tervezünk, akkor választhatunk a Verseny, a Technikás és a Gyors kategóriákból, plusz "Showdown" eseményeket is kapunk, bár ezen utóbbiak a "Boss" futamok, így más pályákon kell előbb bizonyítanunk, mielőtt ezek elérhetővé válnak. Az Online mód kevesebb lehetőséggel áll elő nekünk: ott csak Versenyezni tudunk, a Technikás és a Gyors opciók (egyelőre) nem szerepelnek a rostán.

Ha egy Verseny-pályát választunk, akkor itt is kapunk három lehetőséget, melyeknek hála nem válik nagyon hamar unalmassá az Online történő randalírozás. Az első a normális futam, ahol van három kör, és aki a legelőször végez az nyer. A második mód egy kicsit "komplikáltabb": itt van kettő vadász (az egyik mi vagyunk, természetesen) és egy rakás menekülő. A vadászoknak a céljuk leelőzni a menekülőket és maguk mögött tartani őket, ameddig le nem jár a nehézségi foktól függően hosszú időszámláló, mely mindig a leghátsó mögöttük haladó autóshoz tartozik.

Meglepően sok járgány vár ránk, és csupán a tereptől függ, hogy melyiket érdemes választanunk, értékeik külön nincsenek.

Miután lejár az idő, kiesik ez a menekülő, azonban továbbra is a pályán marad és tudja akadályozni a támadókat. Amint a legutolsó menekülő is kiesik, akkor a támadók közül az nyer, aki éppen az első helyen van. A harmadik versenymód pedig a 8-as. Vagyis egy 8-as alakú pályán keringenek a versenyzők öt körön keresztül. Ez talán a legunalmasabb versenytípus, annak ellenére, hogy itt kaptam a legtöbb idegbajt az előzés nehéz mivolta miatt, mely a pálya szűkösségéből fakadt.

Ha a technikai tudásunkat akarjuk inkább bemutatni, akkor kettő lehetőség van erre: a Freestyle, és a Best Trick játékmódok. Igazából mindkét esetben jobbnál jobb trükkökkel kell egy rakás pontot elérnünk, miközben az egymás után láncolt sikeres és változatos mozdulatokra egyre jobban nő a pontszorzó. A két mód között csupán annyi a különbség, hogy az egyiknél nem szűnik meg a szorzó, ha fejre állunk, a másiknál viszont igen.

"Nitro"-t feltöltő pontot igazából mindenért is kapunk: akkor is ha rombolunk, akkor is "tisztán" vezetünk.

A harmadik opció a párbaj, másnéven a Quick, mely, nomen est omen, igencsak egyszerű és gyors. A megszokotthoz képest is. Egy az egy elleni küzdelmeket kapunk itt, melyek másodpercek alatt letudhatók . Ha mindháromszor nyerünk, akkor arany szinten teljesül a kihívás; szerencsére az ilyen megmérettetésekből van a legkevesebb, ugyanis összecsapottnak és kiforratlannak érződik ez a versenyfajta. Bár az igazat megvallva a többi lehetőség sem ragadta meg túlságosan is a fantáziámat, amit nagyban elősegített az, hogy gyakorta ismétlődtek a pályák, szinte egy az egyben.

A helyzeten az sem segít, hogy még a leghosszabb mérkőzések, a Verseny típusúak, sem vesznek pár percnél többet el az életünkből. Így nagyon hamar végig lehet rombolni a kampányon, hiába vár rengeteg pálya és négy nehézségi fok is ránk. Ezen utóbbiban se reménykedjünk, ugyanis a számítógép egyik fokozaton sem viszi túlzásba a gondolkodást, maximum gyorsabban és agresszívebben fog előre menni. Láttam már olyat, hogy kettő gépi játékos összeakadt, de mivel tudtak egy centire hátra, majd pedig előre menni, ezért nem "reset"-elték a kocsijaikat, hanem az egész futamot összeölelkezve töltötték.

Rengeteg úgynevezett "Challenge" is vár ránk, különféle megnyitható extrákkal.

Ráadásul a Technikás pályákon az elérendő ponthatár nő meg a nehézséggel, igazi ellenfeleink végső soron nincsenek itt. Azonban én ezeket a szinteket szerettem a legjobban, ugyanis ilyenkor elengedhettem magam, és a kedvemre tolhattam a látványos trükköket és mozdulatokat, hogy aztán a végén visítva csapkodjam az asztalt, mert egy ötvenes kombó végén fejre álltam, nullázva így az egészet. Sebaj, másfél, két percesek ezek a pályák általában, szóval annyira nem fáj az újraindítás.

A Versenyhez tartozó módok sem voltak, végső soron, rosszak, de túl sok izgalmat nem tartalmaztak. Az ilyen megmérettetéseknél a biztos vezetés és a jó kanyarodás volt a mérvadó, és nem az akrobatikázás, mert egy trükkösebb mozdulat könnyen eredményezhet felborult és beragadt járművet, ami azonnal buktát jelent. A pontok, melyeket ugratásból, akadályok tördeléséből és szaltók lejtéséből kapunk legfeljebb azért jók itt, mert a pontszerzéstől töltődik újra a "nitro"-mércénk (ha hiányozna a sebesség az életünkből).

Jajdejó... a csillámkukacláma póni kiadásban ide is behernyózta magát.

A Freestyle és a Best Trick szinteken viszont nagyon is fontos, hogy a legtöbb pontunk legyen, mielőtt lejár az idő. Ezt pedig, mint már említettem, látványos mutatványokkal lehet elérni, melyeket egymás után kell láncolni, minimális üresjárattal kettő trükk között, ezzel növelve a szorzót, mely a végén rákerül az összehozott pontmennyiségre.

Természetesen a mozdulatsor nem érhet véget úgy, hogy a kocsink a hátán kapálózik, és ez az igazán nehéz része ezeknek Freestyle-nak. A Best Trick-nél megengedett, viszont ott mindig specifikus mozdulatokat kell elkövetnünk azért, hogy bónusz pontokat kapjunk. A legnagyobb problémánk a fizikával lesz, mely kicsit furcsán fejti ki a hatását járművünkre; néha pattogós, néha lebegős a hatás. Emiatt hajlamos össze-vissza ugrálni a kocsink, hátsó, elülső vagy oldalsó kerekeire állni, és azokon megmaradni, anélkül, hogy igazán meg kellene erőltetnünk magunkat az inputokkal.

Ahogy haladunk a kampányban, úgy válik egyre több pálya elérhetővé.

Ezek miatt sajnos eléggé kiszámíthatatlanná válhat a technikázás folyamata, és bármikor elszállhatunk a bánatba egy nagyobb ugratást követően, vagy ha szerencsétlenül ütközünk valami minimálisan látható akadállyal. Arról nem is beszélve, hogy a mutatványozós pályák nem mindig vannak felszerelve olyan berendezésekkel, melyek elő tudják segíteni az igazán nagy pontokat érő kaszkadőrmozdulatokat, így ezeken tényleges kihívást jelentett az első hely megszerzése. De legalább van végre izgalom.

Sajnálatos módon még ezek a szintek is repetitívvé és hosszútávon unalmassá váltak: gyakorta ismétlődő arénákban kell ugyanazokkal a mozdulatokkal harcolnom a bónuszpontokért. Olyan érzés volt, mintha a készítők azt remélték volna, hogy a játékosok nem fogják észrevenni a rengeteg pálya között megbúvó klónokat. A baj csupán annyi, hogy ezek a pályák egymást követték. Nagyon nehéz három ugyanolyan fát eltéveszteni, ha egymás mellett állnak, hiába veszi őket körbe az erdő.

A kellemes grafikát nem fogjuk tudni értékelni a nagy siettségben.

Szomorú eme tény, lévén, hogy van egy fajta addiktív mivolta a játéknak, ahogyan haladunk egyik kihívásról a másikra, különböző feladatokat és mellékfeladatokat megoldva, és ezzel megnyitva új járgányokat, kocsi-külsőket és a profilunkat színesítő extrákat. Négy nehézségi szint minden játékosnak elérhetővé varázsolja eme alkotást, viszont egyelőre kicsit soványnak érződik a tartalom.

És itt nem a mennyiségre gondolok, hanem a minőségre; nincs benne elég variáció, hogy hosszú távon igazán le tudja ragasztani azokat, akik nem megszállott rajongói ennek a sportnak. Egy idő után egyszerűen belecsömörlik a játékos abba, hogy már hatvanadjára csinálja ugyanazt a pályát, de immáron mondjuk nagyobb nehézségi szinten. Viszont az idő, amit eltöltöttem eme alkotással nem érződött kínszenvedésnek, és ha a beígért kiegészítő tartalmak megjönnek, akkor igazán meg fogja érni a pénzét a Monster Jam Showdown.