Monster Hunter World: Iceborne teszt

Kalandjaink rögtön az alapjáték hosszú-hosszú története után veszik fel a fonalat. Kedvenc hőseink, akik anno átutaztak tengereken és óceánokon, csak hogy elképzelhetetlen méretű szörnyetegekkel csaphassanak össze, már semmin nem lepődnek meg, most mégis új kihívásokkal kénytelenek szembenézni.

Sok-sok repülő nyunya ugyanis valamiért úgy határoz, hogy nem jó nekik a régi megszokott helyükön, és az eddig ismeretlen területek felé veszik az irányt. Persze nem feltételezzük róluk, hogy végtelenül intelligens vagy önálló fajok lennének, így hát nem is egyedül vállalkoznak a költözésre, hanem egy erősen a Trónok Harca-beli kolégájára hajazó jégsárkány, név szerint Velkhana vezetésével.

Hagyom is, hadd rendezzék el egymás közt.

Az átlagember ember örülne, hogy megszabadult ezektől az izéktől, de átlagemberek ritkán lesznek hősök, úgyhogy kicsiny csapatunk azonnal a lények után ered. Azt hiszem, már a marketing-képek, vagy simán csak a kiegészítő címe alapján is sejtitek, hogy rövidesen a jég birodalmában, kevésbé választékosan fogalmazva egy szétfagyott szigeten találjuk magunkat. Jég és hó mellett persze addig ismeretlen új fajok is szembe jönnek, némelyik egészen kreatív vagy épp félelmetes. Személyes kedvencem a Tigrex, ami alighanem egy tigris és egy velociraptor szerelemgyereke lehet.

Jó szörnyvadászként és kalandorként mi más is lenne a dolgunk, mint hogy felfedezzük ezt az új környezetet, dokumentáljuk az élővilágot, és persze legyakjuk az utunkba kerülő gyanútlan bestiákat. Nem minden kreatúra teljesen új egyébként, akadnak köztük olyanok is, amelyek valamilyen eddig ismert lény alfajai, de többnyire mindegyik jól kitalált és érdekes, úgyhogy ők garantáltan nem okoznak csalódást.

Ő annyira nem ijesztő, hogy az már gyanús.

Fontos közlemény következik, mégpedig olyan dologról, amit bevallom, hogy én magam kicsit hátránynak is érzek. Azok a gamerek, akik valamilyen oknál fogva nem vitték végig az alap Monster Hunter World-öt, hanem csak belenéztek, vagy "csak" tizen-huszonpár órát toltak bele, de kipróbálnák az Iceborne-t, alaposan meg lesznek lőve. Az új kaland elindításához ugyanis elengedhetetlen a teljes alapjáték végigvitele és a 16-os rank elérése, márpedig amennyire emlékszem, mindkettő rengeteg belefektetett időt kívánt meg.

Ez a hozzáállás a legtöbb címnél teljesen érthető és logikus is lenne, de még egyszer mondom, a Monster Hunter World egy rettenetesen időigényes alkotás. Sokan a kedvelői közül is megunták még az előtt, hogy teljesen kipörgették volna. Pont ők lesznek azok, akik biztos szívesen kipróbálnák a kiegészítőt, de sajnos ilyen akadályba kell ütközniük. Ha terveznek még valamit a jövőben, akkor szerintem mindenképp jobb lenne valami standalone kiadvány, de nyilván ez csak az én véleményem.

Az ott egy mamut? De aranyos!

Az Iceborne ráadásul azokkal sem bánik majd kesztyűs kézzel, akik megszerezték a jogot az elindítására. Röviden, tömören fogalmazok: Nagyon nehéz játék lett az amúgy sem épp sétagalopp-jellegű MHW-ből. Félreértés ne essék, ez nem feltétlenül baj, sőt. Pont a nagy kihívásnak köszönhetően lettek még élvezetesebbek, igazi élmények az egyes ütközetek még akkor is, ha gyakran komolyan meggyűlik velük a bajunk.

A csaták akár harminc vagy negyven percig is eltarthatnak, győzelem esetén tehát igazi sikerélményben lehet részünk. A questeknek, ütközeteknek és szörnyeknek egy új szintje is bemutatkozik, Master Rank néven. Ehhez aztán tényleg nagyon fel kell kötni azt a bizonyos alsót, igazán itt jöhet elő a sorozatra amúgy is jellemző frusztráció-faktor. Gondoljunk csak bele, ha egy maratoni menet után vereséget szenvedünk, akkor, hát hogy is mondjam, félő, hogy néhány kontroller darabokban végzi.

Ha nem nézek oda, talán nem esz meg.

A helyzetünket tovább nehezíti, hogy az esetek többségében igazi grindolásra lesz szükség. A régi páncélzatunkkal és egyebeinkkel nem igazán megyünk majd semmire, és az idő előre haladtával mindig újabb és újabb, magasabb szintű cuccra lesz szükségünk. Simán előfordulhat, hogy egy adott küldetés egyszerűen azért nem sikerül, mert nem vagyunk kellőképpen fejlettek hozzá, úgyhogy tényleg érdemes mindig naprakésznek maradni, és nem elhanyagolni a karakterünket.

Ez persze azt jelenti, hogy az esetek többségében az igazi nagy megmérettetések előtt kevésbé érdekes vagy grandiózus ellenfelek gyepálásával kell töltenünk az időnket. Lényegében a játékidő jelentős százaléka azzal telik, hogy megszerezzük a megfelelő ruházatot, vagy épp nyersanyagot gyűjtünk bombák és egyéb eszközök legyártásához. Mondanom sem kell, hogy ebbe bele is lehet fásulni, idővel fárasztóvá is válhat, de kétségtelen, hogy a játékélmény képes kárpótolni minket az esetleges üresebb percekért is.

Igen, az egy hátas borz.

Ha már az eszközökről beszéltünk, ejtsünk néhány az egyik legkirályabb újdonságról is, ami fellelhető az Iceborne-ban. Ez nem más, mint egy Clutch Claw nevezetű, kiereszthető, karomszerű fegyver, aminek a segítségével megkapaszkodhatunk helyeken. A helyek alatt nyugodtan érthetitek magát a szörnyek testét is, nyugodtan rájuk mászhatunk, hogy aztán onnan osszuk az áldást.

A karom azt is lehetővé teszi, hogy némi taktikát vigyünk a küzdelembe. Ha például épp egy szárnyas ellenféllel küzdünk, akkor a szárnyaira célozva meg is béníthatjuk őt, ami után már korántsem lesz annyira félelmetes és legyőzhetetlen, mint előtte volt. Nagy pacsi a készítőknek, igazából pont ez lenne a lényege minden kiegészítőnek, hogy valami olyan dolog kerüljön az alapjátékba ami jelentősen megváltoztatja, sőt, jobbá, változatosabbá is teszi azt.

Miért vannak ott ennyien? Talán leárazás van?

A játékidő bizony már megint több lett, mint impresszív. Tizenhét-tizennyolc óra játék alatt az ember már joggal érezheti, hogy lassan a vége felé közeledik, de szó sincs erről. Ismételjük meg, hogy ez csak egy kiegészítő, és csaknem húsz óra alatt végig sem lehet játszani. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyi tartalommal dobtak meg minket ismét. Őszintén szólva nem tudom, mennyire rúghat az egész hossza, de néhány szörnnyel az előzetesekből még nem is találkoztam, úgyhogy sok sikert annak, aki teljesen végig akarja vinni.

Tisztára, mint a Keresztapában és a Maffiózókban: "Mikor már azt hittem kint vagyok, mindig visszarántottak", de komolyan. Néha az ember inkább már legyőzné a végső sárkányt, és maga mögött hagyná az egészet, de a nagy mennyiségű tartalom persze sosem lehet negatívum. Ha valaki esetleg attól tartott, hogy az Iceborne csak egyszerű bőrlehúzás lesz, akkor megnyugtathatom, hogy erről szó sincs, simán kitesz egy teljes játékot is.

Megfázni nem fogok, az tuti.

Ki merem mondani, hogy ez az egyik, ha nem a legambíciózusabb kiegészítő, amivel valaha találkoztam. Újszerű küzdési módok, hangulatos háttérsztori, és nem utolsó sorban gyönyörű új helyszínek jellemzik.Akik szeretik a sorozatot, vagy csak az alap MHW-t, azok egészen biztosan élvezik majd ezt is, és hát pontosan nekik is készült. Néha leül, és gyűjtögetéssé válik, meg talán túl hosszú is, de ilyen a Monster Hunter. Az pedig jöhet bármikor.

Ui.: A technika ördögének meg a balszerencsének köszönhetően az összes screenshot oda lett, úgyhogy ezúttal sajnos mások képeivel ékeskedünk. A problémáért elnézéseteket kérjük.