Monster Energy Supercross: The Official Videogame 2 teszt

Akkor azonban még nem tudtam, hogy a motokrossznak több mint száz éves a hagyománya, továbbá sokan szeretik, ha a hobbijuk alaposan megdobja az adrenalin szintjüket, így manapság már egyáltalán nem tűnik bolondságnak ez a sport. Aki viszont hozzám hasonló tubica-lélekkel rendelkezik, és legfeljebb monitoron keresztül élvezné az ilyen eseményeket, annak elhoztuk a Monster Energy Supercross - The Official Videogame 2-t.

A rendkívül furcsa cím egy meglepően szolid játékot rejteget, ami sajnos még így is csak rétegjáték. A rajongóknak egy kellemes, kihívásokkal teli élményt nyújt eme alkotás, viszont másokat rendkívül hamar ki fog égetni a gyakorta frusztráló játékmenet, és relatíve kevés tartalom. Aki először rápillant az meglepődve fogja tapasztalni, hogy ez látszólag egyáltalán nincs így, ugyanis a menü tele van érdekes opciókkal, de ezért vagyok itt, hogy eloszlassam a felületes reményeket.

My name is Meth. Garga Meth. Csodálom, hogy engedték ezt a névadást.

A szokásos játékmódok mellett (szóló, multi, testre szabás (a motorost és a járművet is)), megmaradt a játék elődjében is már felbukkanó pályakészítési lehetőség. Kezdjük a "single player"-rel, és azon belül is a "Career" móddal, mivel ott van minden alap elásva, és ezzel fogjuk nagy valószínűséggel a legtöbb időt tölteni. Itt fogunk a legtöbb funkcióval egyszerre találkozni, minden egyéb játékmód pedig ennek az egyszerűbb változata.

Egy rendkívül egyszerű struktúrát követ a karrier mód, amiben már más sport szimulátorokból ismerhető hét-tervező is van, habár eléggé minimalista. Miután kiválasztottuk, hogy 250 köbcentis keleti, nyugati, avagy a 450 köbcentis összevont bajnokságon óhajtunk részt venni, meg is kezdődik a tervezés; minden egyes hetet nekünk kell betáblázni, a pihenőnapok kivételével, melyek automatikusan meg vannak adva.

A botrányosan nagy kijelző mindig az élen állót mutatja... mintha egy kamera lenne a hátam mögött.

Például, egy számunkra szimpatikus szponzor megjelölése után (amit aztán pár hetente meg kell újítani, de másikhoz is át lehet menni), el is kezdhetünk promóciós fotózásokon részt venni, de akár találkozhatunk a rajongókkal (mert már az elejétől kezdve vannak... mert miért ne), illetve a riporterekkel is. Az előbbi akció pénzt hoz a házhoz, míg az utóbbi pedig hírnevet. A pénz evidens, mire jó (lehet belőle cuccokat venni... herp derp), a hírnév pedig a profilunk presztízsszintjét növeli; minél magasabb, annál több és jobb szponzorlehetőségek, illetve kiegészítők nyílnak meg.

Továbbá kihívhatjuk egy-egy versenytársunkat, vagy csupán edzésre is elzarándokolhatunk. Mindkettő a versenypályáktól teljesen különböző vidéki utakon történik; az előbbinél vagy egy bizonyos rekordidőt, vagy pedig riválisunkat kell megverni "one-on-one" mérkőzésben. Az edzés közvetlenül kapcsolódik a riválisok kihívásához, ugyanis a fejlettebb edzéspályák csak egy bizonyos számú rivális legyőzése után nyílnak meg. Ezeken a szóban forgó egyedi pályákon bonyolult feladatok elvégzésével gyakorolhatunk (általában) versenyeken kamatoztatható manővereket.

Érj el három csillagot minden edzőpályán és kapsz jutifalatot.

Minden vasárnap van verseny, amit úgy állítunk be, ahogyan szeretnénk, a helyet és az időt leszámítva. Na jó, az időjárás kivételével mindent; például az ellenfelek nehézségét, a verseny hosszúságát, a fizikát, a váltót, illetve a motorosunk súlyelosztását is állítgathatjuk többek között. Mindenhol a realisztikus, avagy a manuális módok hozzák el a legnagyobb kihívást.

Mikor azonban elindul a verseny, a repedések is felbukkannak az eddig egész kellemesen festő játékban. Nekem már a rajttal meggyűlt a bajom, annak ellenére, hogy realisztikusan van megcsinálva: felpörgetjük a motort, de egy helyben állunk, majd akkor engedjük el a féket, mikor leengednek a fémakadályok. Csakhogy semmi jel nincs erre, de még saját számolgatással sem lehet kimatekozni a pontos indulást, mert az mindig véletlenszerű. Akkor kapunk tökéletes rajtot, ha pontosan akkor indulunk, amikor leenged az akadály, ráadásul nincs értelme egyszerre nyomni a gázt és a féket is, mert a legjobban csak akkor lehet elindulni, ha semlegesből tesszük ezt. Végső soron minden a szerencsétől függ.

Igyál sok Monster-t, hogy te is "Motion Blur"-ben lásd az egész világot.

Mázli, hogy nem a rajtnál dől el a verseny, így a "Holeshot" nem egy fontos dolog, ami annyit jelent, hogy a startterületet a mezőny élén hagyjuk el, mikor rákanyarodunk a legelső buckás részre. Elkapni az ugratásokat, hogy pont egy lejtőre érkezzünk, így nem megakasztva a lendületet, rengeteg gyakorlást igényel, de nem lehetetlen. Ami viszont nálam gyakran eltörte a mécsest, az az inkonzisztens "reset", illetve motorosom lerepülése volt.

Megesik, hogy nem tudunk egy kanyarnál megállni rendesen, és kicsúszunk a pályáról. Ilyenkor, pályarésztől függően, ad a játék néhány másodpercet, hogy visszamenjünk az útra, különben "reset"-el, vagyis visszarak minket a pályára elvéve minden momentumot. Ezt olyankor azonnal megcsinálja, mikor le akarunk vágni egy éles kanyart az akadályokon átrombolva. Csakhogy ezt földutas pályákon is elköveti, amikor nincs akadály, ami jelezné egy pálya végét, így olyankor is megkapjuk az indokolatlan azonnali "reset"-et, amikor csak nagyon kicsit csúsztunk ki az útról.

Akár snowboardozni is készülhetnék ilyen hacukában... de nem.

Továbbá gyakorta teljesen indokolatlanul rúgja ki a biciklit alólunk az ellenerő, mikor véletlenül nekimegyünk egy szegélyt jelző akadálynak, amiken egyébként gond nélkül át tudunk menni... néha. Néha meg nem; van, amikor minden egyéb nélkül zakatolunk át több ilyen zsákon, és van, mikor egy is elég ahhoz, hogy "huss és placcs" módon érjen véget egy lendületes kanyar.

Ugyanilyen véletlenszerű a felfelé mutató dombokra történő nagy ugratás utáni motorról való lerepülés. Egyetlen tanácsom, hogy ilyenkor ne nyomjuk a gázt, mert legtöbb esetben emiatt szalad el a motorbicikli és kezd új életet nélkülünk. Végezetül pedig az ugratások, driftelések után járó pontozás is össze-vissza történik gyakorta. Néha megadja "Perfect"-nek azt az ugrást, ahol majdnem lezuhantam a járműről, illetve megesik, hogy egy tökéletesen zökkenésmentes érkezésre a "Wasted" értékelést kaptam, ami 0 ponttal jár.

Csak nem a contol-c control-v gyárából származnak azok a csinos fák?

Ó, és azt is érdemes megemlíteni a novícius motorozóknak, hogy a rajtvonal nem egyenlő a céllal; ezen utóbbi néhány fordulóval a start előtt van és egy nagy gátkapu jelzi ezt, amiből tűzijáték robban ki, mikor a legelső beér az utolsó kör végén. Igencsak macerás lehet saját magunkat elsőként átgördíteni a kapun, hála a fent említett problémáknak, mivel eléggé nehéz visszahozni egy hátrányt, ha az nagyon a fejünkre nőtt, és a mezőny végén találjuk magunkat néhány irritáló esés után.

A többi szóló játékmód, mint ahogy említettem, a Karriernek egy egyszerűbb változata. A "Single Event" egy szimpla verseny csupán, a "Time Attack" egy általunk kiválasztott játékos időpontja elleni futam, a "Championship" egy bajnokság a heti tervezés nélkül, csupán a versenyeket mutatva, a "Compound" pedig a szabad motorozási mód.

Lehet, hogy nincs igazán túlvariálva a dolog, de legalább jó ránézni, ugyanis igencsak kellemes grafikával van dolgunk, az Unreal Engine ismét bizonyít, bár olyan bántóan sokféle textúrával nem dolgoztak a készítők, melynek hála a pályákat nem nehéz összetéveszteni egymással. Szívesen láttam volna Spintires: Mudrunner féle keréknyomokat a földben, de a közönség 2-3 FPS-es kivitelezése után én már a "Motion Blur"-ön is meglepődtem.

Basszus mennyien eljöttek megnézni, ahogyan bénázom.

Emellett eléggé színes testre szabási lehetőségek vannak motorosunknak és a gépének is. Elég pénz mellett nemcsak a kinézetét, de a teljesítményét is lehet turbózni a beszerzett járműveknek, és bármely módban játsszunk is, a zseton és a hírnév továbbra is gyűlik. A zenét már nem sikerült ilyen jól megoldani, ráadásul volt egy "bug" is, ami miatt a pénz és a hírnévszerzésénél lejátszott sípoló hangot nem sikerült eltüntetnie a rendszernek, és a versenynél is hallgathattam, ameddig le nem tekertem a "Menu Effects" hangcsúszkát nullára.

Aki szereti a motorokat, és vágyik egy igazán agyőrlő kihívásra, vagy csak pusztán motokrossz megszállott, az ellesz ezzel a játékkal, mindenki másnak azonban nem tud túl sokat nyújtani a Monster Energy Supercross - The Official Videogame 2. Szórakoztató volt, ameddig kitartott, de a pályák, a zene és az animációk ismétlődése alaposan megdolgozták még az én türelmemet is (pedig NES Castlevania-n nevelkedtem); az enyhe céltalanság érzése, ami a bajnokságok teljesítése után elkapott pedig csak hab volt a tortán.