Microsoft Flight Simulator 2024 teszt

Ennek oka pedig nem másban keresendő, mint abban, hogy '93 környékén vagyunk, arról az időszakról beszélünk, amikor éppen berobbant a DOOM és lesöpört mindent a játékvilágban. Tombolt a shoot em up és a platformer láz, amik általában olyan pörgősek voltak, hogy csak úgy koptak a billentyűzetek az ujjaink alatt. És akkor jön egy stuff, ami arról szól, hogy ülünk a pilótafülkében, előttünk mindenféle mütyür, karok, meg ilyen-olyan visszajelzők, és kb felszállni sem tudunk.

A szövegek között olyan szavak mint csomó, láb, csűrés, belépőél, kilépőél, húr, megfúvási irány. MIVAN? - tettem fel a kérdést és tettem félre egy gyors mozdulattal a játékot. Persze most már tudom, meg kellett érnem. A Microsoft Flight Simulator ugyanis egy etalon, nem csak a témában, de úgy az egész játékipart tekintve. Talán nincs még egy olyan sorozat, ami ennyire hűen eredeti elképzeléseihez több mint négy ávtizeden át szórakoztat generációkat.

Eskü, nem akarom lerohanni, csak így látványos a screenshot

Nyilván vannak olyan brandek, amit mindenki ismer, Zelda, Mario, egyebek, de ezek mindegyike egy külön történet, egy változata az eredetinek - azonban az MS Flight Sim tulajdonképpen ugyanaz mint annak idején. Persze teljesen más most mint a kezdetekben, elképesztő változáson ment végig a kinézet, millió új funkció került bele, de a feladat mit sem változott: ülünk a pilótafülkében, előttünk a mütyürök, felszállunk és repülünk.

Időről időre találkoztam újra és újra a branddel, de nem sikerült megfognia igazán soha. És bár milliókat köt le a gyakorlatilag pilótakiképzésre is tökéletesen használható, a teljes ismert világot lemodellező "játék", feltételezem sokan lehettünk ezzel így. Egészen mostanáig. Vagy megérezte a Microsoft is ezt az igényt, vagy csak módosítani akartak jelentősen a koncepción, vagy bármi más áll a háttérben, de tény hogy a cím 2024-es iterációja annyira sok újdonságot hozott be, hogy a témában casualok számára új domenzióba helyezi azt.

Ahogy a címe is utal rá, eredetileg a Microsoft Flight Simulator nem játéknak indult, és tulajdonképpen soha nem is vált azzá. Ennek ellenére játékosok milliót szegezi képernyők és tévék elé folyamatosan, mert a felfedezés öröme, a szabad, chill repkedés, a millió és millió felfedeznivaló egész egyszerűen elképesztő élmény tud lenni. Mostanra ott tartunk, hogy ehhez nem kell más, mint kiválasztani a helyszínt, a repülési módszert és már ugrunk is fejest az élményekbe.

Nincs nagy nyüzsi a budapesti icakában

Ehhez hozzátesz bőven az is, hogy a 2024-es verzió Game Passben bárkinek ingyenesen elérhető, így tényleg kihagyhatatlan legalább a kipróbálás élménye. És ennek bizony meg is lett a következménye, az indulás ugyanis felért egy katasztrófával. Jómagam több mint egy hetet vártam a megjelenés után (!) a teszt megkezdésével, mert megvártam amíg helyrepofozzák a szervereket, ugyanis akkora volt az érdeklődés a cím iránt, hogy a technikai háttér egész egyszerűen csődöt mondott.

A koncepció szerint ugyanis az alapjátékot töltjük le, és minden más a menüben választás után települ a gépünkre felszállás előtt: nem csak a textúrák, de az időjárási adatok, a legfrissebb műholdfelvételek, a modellek, minden. Így nem meglepő, hogy a szerverek pillanatokkal a megjelenés után meghaltak, azokat többször is újra kellett indítani, ami néhány pillanatnyi szükségmegoldást jelentett, de pár perc múlva ugyanabba a problémába ütköztek a játékosok: a játék nem tudott elindulni.

Nagyjából egy hét kellett ahhoz hogy valamelyest normalizálni lehessen a helyzetet, és egyáltalán fel tudjunk szállni a felhők közé. Kilenc-tíz nappal a megjelenés után még mindig sok volt a probléma, én még ekkor is volt amikor perceket vártam egy indulásra. Mostanra némileg konszolidálódott a helyzet, de még mindig nem az igazi, sokszor kell perceket várni egy-egy repkedése, van hogy negyed óra alatt sem tölt be a map, ekkor egész egyszerűen feladom inkább. Van hogy a hálózat sebességére panaszkodik a program, de amikor éppen 500 megával hasít minden és 8-10 a ping, akkor ezt nagyon nehéz elfogadni.

Földbe csapódva fejen állva a géppel - de a hajam még mindig tart

Ha valaki nem adta fel rögtön az elején, az viszont egy olyan élménybe csöppent, amely hosszú órákra odaszegez a tévé elé, mostanra nagyjából negyven óra repkedésnél tartok és képtelen vagyok megunni. Ennek leginkább az az oka, hogy elképesztően változatos lehetőségeink vannak. Nyilván mindenki azzal kezdi, hogy beül egy helikopterbe, megkeresei a saját lakhelyét és berepüli azt, aztán jön a Parlament, majd olyan helyek amiket csak képeslapokon láttunk eddig.

Már ez önmagában egy kimeríthetetlen élménybomba, főleg annak fényében, hogy repülhetünk akár realtime, tehát a jelenlegi évszaknak megfelelő és az éppen aktuális napszaknak és időjárási körülményeknek megfelelő környezetben, de magunk által beállított változók szerint is. Az éjszakai repülés például elképesztő New York vagy épp Budapest felett, de az én aggglomerációban található lakhelyem már kevésbé látványos éjjel kettőkor, így ezt általában nappali időszakra állítottam.

A repülők és helikopterek száma elképesztő, hemzsegnek a választható gépek (legtöbbje persze utólagos beszerzéssel), és tulajdonképpen az árkádos irényításnak köszönhetően szerencsére már nem kell Sully Sullenbergernek lenni ahhoz hogy az égen tudjuk tartani a fémmadarat. Ráadásul megjelentek a jövő csodái is: együléses drónok, repülő autók, vagy épp légitaxik ülésébe is pattanhatunk.

Nagyon sok esetben ennyi a textúra a csodás szervereknek köszönhetően

A jól ismert Free Flight mód legjobb része, hogy élőben látjuk ahogy repül körülöttünk a világban játszó többi játékos, egészen elképesztő közösségi élmény, amikor leheveredünk valahol a fűben és lessük az eget, amint épp a többiek szelik át azt. Mert hogy bizony ki lehet szállni a repülő alkalmatosságból is, ezzel pedig egy egészen új dimenziót kap a széria.

A Worlds Photographer módban rengeteg, a világ legismertebb látványosságait felvonultató küldetést kapunk, amelyben számos különböző feladatot kell végrahajtanunk: olyasmire kell gondolni például, hogy repüld körbe a Golden Gate hidat, készíts egy fotót, de olyat ami az éjszakai égboltot mutatja és látszik a Hold is. Vagy épp irány az Északi sark, ahol állatokat kell fotóznod, és a legfontosabb, hogy legyen jegesmedve is a képen, de úgy hogy ne repülj olyan közel, ami megijeszti az állatokat, mgse legyenek kicsik a képen.

A Challenge menüpont igazi kihívásokat tartogat, ráadásul hétről hétre frissül és mind újabb nehézségeket áollít a fotelpilóták elé. Akad itt olyan feladat, amikor óriási szélben kell kisebb platformra letenni a gépet, vagy épp szűk helyeken kell úgy manővereznünk egy száguldó géppel, hogy semmihez né érjünk hozzá. Ezek az elemek valóban minden játékos számára hoznak olyan kihívásokat, amikért megéri felszállnunk a gépünkkel.

Változatos feladatokkal szivathatjuk magunkat

Persze a vérbeli gamer legnagyob kihívása a vadiúj Carreer lesz, amiben többféle életutat választhatunk magunknak és számtalan kihívásban vehetünk részt. Lehetünk személyszállító nagygépes pilóták, hegyimentősként állhatunk helyt az Andokban, vagy épp segélyszállítmányokat szállíthatunk szerte a világban. Nyilván a dolog nem csak ennyiből áll, a kezdeti hobbistából profikká válunk idővel, sőt akár saját repülőtársaságunk is lehet, ha meg vagyunk áldva némi üzleti vénával (ha nem, akkor is).

Mazsolaként kezdjük bármilyen pozícióban, és a kezdeti egyszerű feladatok folyamatosan válnak egyre komplexebb és kihívásokat állító küldetésekké, ami abszolút megállja a helyét immáron játékként is, ezzel pedig nagy lépést tett a méltán nagynevű brand. Nyilván a kisebb-nagyobb feladatok, a repülés előkészítése és megtervezése is a mi feladatunk, szóval nem elég csak behuppanni a pilótafülke kényelmes ülésébe.

Mindezekhez történetek is kapcsolódnak, számos szereplővel, akikkel interakcióba is léphetünk. Ez természetesen kimerül a beszélgetésben és az egyéb kommunikációkban (például amikor elküldenek minket melegebb éghajlatra, mert döccenve tettük le a gépet), hiszen ez mégsem egy GTA annak ellenére, hogy a bejárható terület sokkal nagyobb annál, a terepasztalunk konkrétan az egész Föld.

Cucc amire sose lesz pénzem: Jetson One csapatás valami random szigeteken

Számos lehetőségünk van hát felderítenünk bolygónkat, és most már nem csak az égből, de testközelből is bejárhatunk gyakorlatilag bármit. Az egyes szcenáriók indításakor viszonylag rövid pufferelés után a közvetlen környezetünket kapjuk meg és elindul a kaland, majd pedig haladásunk során folyamatosan pufferel a gép a szerverekről, így nyilván folyamatos haladást érünk el. Időnként.

Merthogy mindez úgy zajlik, hogy - elméletileg - nem érezzük a töltést, hiszen ahogy említettem, a repüléseink során folyamatosan érkeznek a szerverekről az adatok, ami alapján felépül a környezet. Az "elméletileg" annak szól, hogy sajnos indokolatlanul sokszor írja ki a játék, hogy alacsony a sávszél és emiatt nem tud szép textúrát betölteni folyamatosan, és ez bizony időnként (inkább nagyon sokszor) ront az élményen, főleg annak fényében, hogy nem a mi sávszélünkkel van a probléma.

Ettől függetlenül - és az esetek jelentős részében - csodálatos utazásban van részünk, legyen szó egy riói repkedésről (ez a kedvencem és a nyitójelenetkben is benne van), egy európai körútról, vagy éppen csak egy sivatagi homoktengerről, a kéklő óceánról, vagy épp a jeges tundráról. Egész egyszerűen minden bele van pakolva a programba, döbbenet hogy az ember elrepül arra, amerre járt már az életben és az élmények előjönnek, mert ugyanazt látja virtuálisan.

Mindenre felkészülve: ha - illetve amikor - földbe állunk, közel a kórház

Persze kis magyar falvak például nincsenek tökéletesen lemodellezve, ezt nem is várhatjuk el, a hiányzó láncszemeket MI tölti fel élettel, így amiről nincs - vagy nem indokolt annak kezelése - pontos műholdfelvétel, azt a környezeti változók alapján a program pótolja ki anyaggal. Ha kell házakat varázsol az utcákra, "kitalálja" milyen a növényzet és megalkotja azt, még forgalmat is generál.

Összességében a rengeteg technikai probléma ellenére egyébként egész egyszerűen nem lehetne nagyon másként beszélni a Microsoft Flight Simulator 2024-ről, mint szuperlatívuszokban, viszont jelenlegi állapotában ez nem jelenthető ki. Ha egyszer elkapja a szerver a tempót, akkor elképesztő mennyiségű és minőségű tartalom, rengeteg játékélmény és még több személyre szabhatósági lehetőség emeli piedesztálra a tulajdonképpen kihívó nélküli programot, amit most már nyugodt szívvel nevezhetünk játéknak is - amellett, hogy megőrizte eredeti célját, a világ teljes szimulálását.

A játékélményt és ezzel együtt a hanguulatot azonban jócskán megtépázza a hetekkel a megjelenés után sem működő technikai háttér, így az egyébként magas pontszámot ez jelentősen megcsonkítja a végeredményt tekintve, hiszen van, amikor egész egyszerűen nem tudunk túljutni a főmenün.